Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-10-08 / 41. szám

ogaak itt tartózkodni, mert a tagnap esti szives fogad - tatás, s a mai összejövetel meggyőzték őt arról, hogy Ungvári derék nép lakja. 0 igyekezni tog, hogy a polgári elem és a katonaság közötti egyetértés mind szilárdabb legyen, élteti hát Ungvár polgárságát s óhajtja, hogy e város fel virágozzék és emelkedjék jólétben. A hivatalos jellegű toasztok után Nehrebecz.ky gróf Török Napoleon főispánért, e megye szeretett és népszerű fiáért, ki főispánsága ideje alatt a megye lakosai békés egyetértésének volt mindig apostola, R o y k o Béla Pásztélyi püspökért, Pásztélyi püspök a megye és város közönségének testvéries egyetértéséért, és Le- hoczky Béla Ungvár város polgármesteréért, Szieber Ede igen ékesen az egyetértés hangsúlyozása mellett azon biztos reményének adott kifejezést, hogy ezen egyetértés városunk lakói s a katonák között is folvást élni, erősödni fog, miután az általános vódkötelezettsóg behozatala óta a katona is csak egy kiegészítő részét képezi a társaságnak s meg van győződve, hogy az ezred jelenlevő parancsnoka Schramm ezredes ennek egyik apostola lesz. Ezeket még több felköszöntő követte Hess közöshadseregbeli alezredesért, Ullmaun őrnagyért, Mi- hajlovics honvédezredesért, Firczák ^kanonokért s másokért.

A vidám lakomát az ezred zenekarának majd később Lányi zenéjének jeles működése fűszerezte, no meg a jó. ételek s italok sem hiányoztak, a mit Phili- povits vendéglős szolgáltatott.

A történttekbői Ítélve, láttuk, hogy a közönség és az intelligentia igen szívélyes rokonszgnvvel fogadta a hazaérkezett tiszteket és legénységet. Noha a közönség és a hadsereg tisztjei és legénysége közötti jó egyetértés városunkban mindig példás volt, a mostani fogadtatás még inkább megerősítette a jó viszonyt, mely a város lakosai és a katonai elem között mindig fenállott.

Teljesedjen a banketten elmondott óhaj, s a jó viszony közöttünk és a hadsereg elemei között legyen szilárd és változhatlan ! ^

Különfélék.

— A király 8 felségének október 4-én névünnepe volt. „Fény nevére, áldás életére!“ A helybeli rórn. kath. templomban Te Deum tartatott, melyen a megye a város és’ más hatóságok tisztviselői, a hadsereg és honvédség tisztjei, és polgári egyének vettek részt.

— Gróf Török Napoleon főispán a király név- ünnepe alkalmával, a megyeházán lévő lakásán, fényes diszebédet adott, melyen a megye és a város inteligen tiájából számosán vettek részt. Ott voltak az egyháziak kívül: B úgy is apát-főesperes, Firczák és Rosko- vics kanonokok, Valkovszky plébános, Makkay ref. lelkész, Gróf Sz tár ay Antal, Báró Redvicz Sándor; Mocsáry Géza és Tomcsányi László o. gy. képviselők, a megyei tisztviselők közül: Kende alispán, Lasztókay Béla, Csicsery Antal, Horváth Dezső; Köröskényi Elek és Lörinczy Jenő szolgabiiák, Mercz Imre főmérnök, Dr. Be ne Sándor főorvos, továbbá Talapkovics tanfelügyelő. Szieber Ede gymn. igazgató és Z oltsák János tanár. Bezeghy aijárás- biró, Paulay postamester, Orosz Mihály kincstári ispán, Bérnáth Dezső és Felföldy Ödön földbirtokosok, M i s 1 i n s z k y közig. biz. tag; továbbá: Farkas. Ivántsv, Mihalkovich, Nehrebeczky, Pó 1 ányi, Roykö ügyvédek. Ebéd közben a háziúr áldomásozott a királyért, ki a mai napot azon boldog tudatban érte el, hogy a nép sz,ivében a határtalan szeretet tüze lobog

git megtalálja. Kegyednek boldognak kell lenni. Én pedig? lehetek-e én boldog? Azt hiszem a sors a boldogság lajstromából is kifelejtette az én nevemet. — De én már tálán untatom is Margit, bocsásson meg. Kegyed pár nap múlva elutazhat.

Aladár mialatt beszélt, nem nézett Margit arc zára Nem vette észre, mint folynak azon végig a környék- Minden csepp egy nehéz vad, egy égető szemrehányásAladár készakarva kerülte Margit tekintetét. Erezte’ hogy ha szemébe uézue, elvesztené rideg egykedvűségét

Margit kebléből egy nehéz sóhaj tört elő. Felár lőtt, Aladar szinte.

— Aiadár, — szólt Margit, lágy remegő hangon.

Aladár hiitélén reá nézett, homlokához kapott, lázas önkívület fogta el. Mi volt ez? Még igy nem szó’ litotta meg soha. Miért ez esdő, epedő tekintet? Miér omlanak a köuyek a szép szemekből, melyekben ő ed dig csak büszkeséget, megvetést találhatott? Miért az arcon most az a néma beszéd, melyből ő minden mást olvas, csak gy71öletet nem?

Aladár, szóllalt ismét Margit. — Nem vagyok képes tovább visszafojtani a szivemben dúló küzdelmeket, én oktalan voltam, büszkeségem csak gyűlöletet adhatott önnek, de szivem csak szerelmet érez ön iránt.

Taszítson el, vessen meg, adjon halált — hadd bolyongja lelkem összetépva, a végtelent! Szerelem vagy őrület, áldás-e vagy átok, ön iránti erzelmem, de nem élhetek ön nélkül Aladár. — Ennyit akartam önnek mondani még mint férjemnek.

uralkodója iránt. Ezért éljenzi a legboldogabb uralkodót.'

Háromszoros éljen követte a toasztot. A kitűnő merni és jó borok mellett a társaság jó kedélyhaugulatban1 volt. Ebéd vége felé Ivántsy László — úgy mond —- ősi szokásnak hódolva, poharat emelt a háziúrért, Uag- megye szeretett és népszerű főispánjáért, mire a főispán tisztviselő társait és a megye intelligentiáját éltette. Ebéd után a mellékteremben a vendégeket fekete kávéval és szivarokkal kínálták. A társaság d. u. négy óra után szétoszlott.

— Kinevezés. A földen.-, ipar- és kereskedelmi miniszter, Bernáth Dezsőt, az ungmegyei gazd. egyesület elnökét, Ungmegye közgazdasági előadójává nevezte ki.

— Kossuth levele, melyet születése nyolezvanadik évfordulója alkalmából, Helfi Ignácz képviselőhöz intézett, bánatos hangú, terjedelmes irat. Születése napjának nyolezvanadik évfordulója — úgy mond — komor gondolatokat ébresztett benne: nem azért, mert ily korú ember már közel a halálhoz, nem is mert az öregség örömtelen, mert ez a természet rendje, hanem azért, mert idegen földön, hontalanul kell meghalnia, Pedig kell, mert az „osztrák Magyarországba“ nem tér vissza meghalni s hű marad sírjáig Magyarország függetlenségének elvéhez, melyre megesküdött; ennek zászlója még fog lobogni, de ó, a nyolezvan éves öreg ember nem érheti meg. Áttér ezután arra, hogy visszapillantva életére, talál-e valamit, a miért méltó volna élnie? Az itt következő fejtegetések éles támadások a közjogi kiegyezés, az osztrák-magyar monarchia fennálló rendje ellen, melyben Kossuth megsemmisítve, meghamisítva látja mindazt, a miért ö egykor küzdött, a mit kivívott; hazánk jelene kiáltó ellentétben áll az ő egész múltjával, elveivel. Reményt merit azonban a jövőre nézve abból hogy ő róla a hazában oly sűrűn, oly me[egen megemlékeznek. Ez úgy mond, nem az ö személyének szól, hanem szól az elvnek, melyet képvisel, a nemzeti függentlenség elvének, mely min inkább tért nyer s mely egyszer végre diadalmaskodni fog. E re- ményuyel fog meghalni s ezért köszönetét mond „Sur- sum corda segíts magadon magyar és Isten megsegít“, e szavakkal végzi levelét.

— A miniszterelnök mint belügyminiszter igen szigorú rendeletet intézett az ország összes törvényhatóságaihoz, a pozsonyi zavargások alkalmából. Kifejezi várakozását, hogy ily-fóle zavargásokat a hatóságok teljes szigorral fognak elfojtani s megjegyzi, hogy e tekintetben mulasztást, lanyha, erélytelen eljárást tűrni nem fog. Az államhatalom első kötelessége a polgárok személy- és vagyonbiztonságát fajra vagy felekezetre való tekintet nélkül megóvni. A magyar állam jó hírnevének egyes bűnös izgatok miatt nem szabad csorbát szenvednie, de nem szabad az sem, hogy a veszély esetén rendesen hátravonuló izgatok miatt a rendet csakis a félrevezetettek árán lehessen helyreállítani. Elvárja tehát a miniszter, hogy minden megkísértett izgatást csirájában elfojtanak s az izgatókat a törvény szigorának átadják s netaláni zavargást karhatalommal nyomjanak el. A miniszter biztosítja a törvényhatóságokat, hogy ebben az államhatalom egész erejével fogja őket támogatni.

— Az antiszemita izgatásokra vonatkozólag Tisza belügyminiszter által kiadott s fentebb ismertetett körrendelet figyelmeztető szavai, hála e megye lakossága józansággal párosult mérsékletének, reájuk nem vonatkoznak. A mióta a zsidókecz napirenden van, a lelki- ismeretlen izgatás nálunk termő talajra nem talált. Fájdalom, hogy manapság azon iskola tana, mely egyesek hibáiért egy egész fajt tesz felelőssé, segélyére van az izgatóknak, s az izgató anyag tüzet fogott az ország némely helyén, igy legutóbb Pozsonyban és vidékén. Mint a felvidék többi megyéiben, úgy a mi megyénkben is vannak kivetni való lelkiismeretlen zsidók, de ezek hibáiért az egész faj ellen táplálni gyűlöletet, sőt irigységgel párosait előítélettel kárhoztatni az összes

Es most . . . folytató, lassú léptekkel az ajtó felé indulva, és búcsút inue kezével, most Isten önnel.

A siar. en elvonulok majd valamerre, s keresni fogom, nem a mint ön mondta boldogságomat. de halálomat. — Sie lesse a válópert, szabadítsa meg magát, az én gyűlöletes szerelmemtől!

Aladar míndezideig szótlanul állott, arczában a kétségbeesést az üdvözülés édes mosol) a váltotta fel — Érezte hogy e perezbeu kezdődik számára a földi menyország. végnélküli sora az üdv óráinak.

Margithoz rohant, megfogta azt a gyönge, remegő alakot s kehiére ölelve, mélyen szemébe Dézett és elkezdő: olvass tekintetemből, olvasd el halvány arezorn- ból a nehéz szenvedéseket, 'az álmatlan éjek hosszú sorát, melyeken szerelmem küzdött büszkeségemmel, s szivem győzött Margitora ! Te gyönge . nő, törted át a köztűuk emelkedő válaszfalat!

Margit boldog mosollyal hajtá fejét férje keblére, oly jól esett ott pihenni, oly édes bére volt ez, nehéz küzdelmeinek.

Majd csintalanul mosolyogva kibontakozott, Aladár forrón ölelő karjaiból, az íróasztalhoz szaladt, megfogta az ügyvédnek szólló levelet s a gyertya lángja fölé tartva azt, gyönyörű szemeit férjére függesztve kérdó:

Lehet ?

S még te kérded? Szólt ez boldogan ölelve keblére, feltalált kincsét. (Vége.)

zsidóságot, nemcsak hiba, hanem bűn. Es ezen bűn su lyositott minőségű azoknál, a kik a hírlapokat, a nyilvánosság eme közegeit vezetik, s dobják az izgató anyagot a tanulatlan tömeg közé, melynél az elszegényedés, mely rósz tanácsadó volt mindig, a legvadabb szenvedélyeket szokta feltüzelni. Elmondhatjuk tehát végezetül, hogy megyénkben és városunkban a közvélemény általában nem antiszemita, hanem mégis az öreg Ull- mannal tart, ki a 40-es években azt mondta boldogult báró Eötvös Józsefnek: „a zsidók olyanok mint a só, mely nélkül nem lehet megélni, hanem vigyáznunk kell, hogy ne legyen belőle több a kelleténél; akkor sem veszedelmes, de kellemetlen.“

— A törvényszék viszaállitása érdekében az elmúlt héten irtuk volt, hogy a megye bizottságához indítvány fog beadatni, hogy mondja ki a megye, miként a megyeházában lakásoknak használt szobákat törvény- széki helyiségül átengedi. Az indítvány sorsa iránt sokan érdeklődtek is, a dolognak a vége azonban az lett, hogy azok, a kik többek megbeszélése folytán az indítvány megtételét — illetőleg beadását magokra vállalták, ennek nem tettek eleget- e szerint az indítványt vagy elfeledték beadni, vagy pedig ők magasabb tekintetek folytán az ügy — áltatok odiozusnakiflátszó^volta elöl szépen megretiráltak.

— A szüretelés megkezdése foglalkoztatja most az embereket. Hogy tanácsos e a szüretelést minél hamarább megkezdeni, mint azt némelyek akarnák, erre igen bajos a felelet. — Annyi tény, hogy ha még több esó talál esni, akkor elrothad termésünknek több mint fele, s a szűrendő bor nehezen tisztuló, nyálkás izű lesz, mint volt az 1878. évi. De az is igaz, hogy mig a szőlő levelei zöldek és épek, a ezukorképződés vegyfolyamata — napos idő mellett — folyvást tart, és igy jó idő esetén sokkal jobb borunk lehet. — De hát az idő! ez a fő kérdés, ez minő lesz? Erre igen bajos határozottan felelni; hogy a fecskék már régen elköltöztek, a vadlu- dak pedig és más költözködők, már hetektől fogva húznak délfelé, ebből tagadhatlan nagy csapadékra és kora hidegre lehet következtetni; mig az, hogy az alma és orgona fa újra virít, még szintén nem jelent hosszú őszt, mert hát a fának nincs ösztöne, előérzete, ez csak a jelen behatása alatt él, a jelen pedig jó rá, mert nedv- dús, s igy újra fejük. A raeteorologia sem kecsegtet valami nagy reményekkel a jó idő iránt, mivel az ószak- és délnyugati szelek még folyton harezbau állanak egymással. s miután a hidegnek és melegnek érintkezése szüli azt, hogy a légben levő párák esó alakjában lehullanak, e két elentótes szól találkozáshelye pedig Közép-Európa, úgy bajosan lesz tartós szép meleg őszünk, és igv bizony nem csodálkozunk, ha sietnek is egynémelyek a szüreteléssel.

— Jégverés pusztított az elmúlt szombaton Ung- váron és vidékén. Károkat leginkább az utóbbi helyen tett, mert a mogyoró nagyságú jég a radvánczi és ge- rényi begyeken a szőlőtermésben érzékeny károkat okozott.

— A szerednyei szüret október hó 16-án veszi

kezdetét.

— A lyuta-prelukai pagonyban gróf Széchenyi Béla által rendezett szarvas vadászatok befejeztettek, s 12 db. Óriási szarvas esett el a vadászatok folyamán. Mint felvidéki levelezőnk értesít, a jövő évi szarvasvadászatokon Rezső trónörökös részt fog venni.

A szegény iskolaköteles gyermekeket ruhával se- gélyző egylet, az elhasznált ruhadarabok gyűjtését e héten megkezdte, szép eredménynyel. Ezen alkalommal pénzbeli adományok is tétettek és pedig Bacsinszky Irén kanonok 4 frtal, Markos Mihály kanonok 3 frt, egy magát megnevezni uera kivánó 5 írttal, Szabó Endre ref. segódlelkész pedig 2 írttal járultak az egylet céljához. Talapkovics Ernilné elnök az adakozók iránti hálás köszönetének nyilvánítására kérte fel lapunkat.

* Havi folyóirat a magyarosodás érdekében. Ardónyi Dezső, ki a pozsonyi magyar lapbau oly erélyesen védelmezte a magyarosodás ügyét, Budapesten havi folyóiratot indít meg „Magyarország“ czim alatt. A mutatványszám másfél ivén már megjelent. A magyarosodás érdekeiben kíván küzdeni és a czélhoz való eszmékkel szolgálni. Így mindjárt országos magyar egvlet szervezését ajánlja, mely a nevelésügynél kezdene tevékenységét, s folytatná minden irányban. Lenne központi egylete, s aztán országszerte vidéki egyletei. Alapítana leleuczhazakat, kisdedóvókat, felügyelne, hogy az iskolák nemzeti irányban teljesítsék föladatukat, állítana nópköroket, falusi könyvtárakat, buzdítana, jutalmakat osztana, stb. Sőt „nemzetiségi cserét“ is eszközölne, úgy hogy az egyesületi alapítványokból idegen ajkú gyermekeket hozna magyar gyermekek közé vagy magyar g'yermekeket vinne más ajkú iskolákba. Az eszme mindenesetre igen lelkes. A lap többi közleményei is mind a magyarosodás ügyét hangoztatják, czikkekben, apróbb jegyzetekben. Közli a sárosmegyei magyar nép- nevelést terjesztő társulat, a szatmári Szóchenyi-társu- lat, a budapesti'magyar egylet alapszabályait, s külön rovata van a magyarosodás mozgalmainak. A nagy eszmék e folyóiratából minden hóban egy szám jelenik meg, s előfizetési ára egész évre 4 frt, évnegyedre 1 frt. Az előfizetések a szerkesztőnek Sándor-ucza 12. sz. a. küldendők. Ki ne óhajtaua ily czélhoz teljes sikert és minél több előfizetőt.

* „A Magyar Lexicon“-ból megjelent a 111-ik füzet, melynek szövege: magyar tengermellék-től Ma- nometer-ig terjed. Melléklete: Külföldi szobamadarak. Ára 30 kr.

Felelős szerkesztő: Mihalkovich József-