Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

mostoha idők folytán még saját gazdaságának belter- jesebb vezetéséhez is forgó tőkével alig rendelkezik, annálfogva habár szives készséggel lépne minden tagja ezen értekezletnek a czukorgyár részvényesei közzé s minden fentartás nélkül örömmel járulna annak felépítéséhez, mégis azon ajánlatát Stummernek, hogy hol- dankint 50 frt fizettessék a gyár építéséhez, elfogadhatónak nem tartja.

Kívánatos azonban az, hogy nevezett válalkozó a czukorgyárat egészen saját tőkéjéből építse fel, mely esetben biztos reménysége van az értekezletnek, hogy különösen, ha a répa ára általában magasabbra szabályoztatok, és a termesztők a távolságnak méltányos kiegyenlítésével fognak a termesztésre serkentetni, — nemcsak a kívánt 3000 hold föld, de még annál több is leend Zemplén- és Ungmegye birtokosai és bérlői által répatermelésre garantirozva, mert az ily értelemben történt megállapodás nyomán azonnal próba tétetvén, hogy a jelenlevők hány hold földet hajlandók czukor- répa termesztés alá biztosítani, a kibocsátott aláírási ivén az értekezlet folyama alatt rögtön 1635 kataszt. hold = 2180 m. hold — jegyeztetett. Ungmegye ezenkívül feltételesen 1000 holdra = 1330 m. h. — vállalkozott.

Tekintve továbbá azt is, hogy a czukorgyár csak az esetben leend felépíthető, ha a kiosztott czukor- rópa mag termesztményei ozukortartalomra nezve a kívánalomnak megfelelnek.

Ezen alapeszmékből kiindulva határoztatott:

1- ször, hogy felhivandók mindazon termesztők, a kiknek a czukorrépa mag kísérletre kiosztatott: hogy a szeptemberi gazdasági értesítőben közzé teendő utasítás szerint minden faj répából 2—2 példányt (még; pedig a legsűrűbben egymás mellett felnőtt, egyedekből) megnevezésével a termesztés helyének és a föld minőségének f. évi szeptember 30-ig a földrészek, oldalgyökerek és zöld levélrészektől megtisztított állapotban gr. Sztáray Antal urnák Nagymihályba beküldeni tartsa kötelességének.

2- szor. Az aláírási ivet jelenleg aláirott érdekeltek a termesztésre szövetkezők alapítójául tekintésén, nevük aláírásával aláírási iv szerkesztetni határoztatván, az minden aláírónak tagok gyüjtéze végett kiadatni rendeltetett; Az aláírási ivek kiosztandók egyszersmind a Nagymihályban és vidékén lakó lelkész uraknak, a kiknek hazafiasságától elvárja az értekezlet, hogy az eszmét a nép között népszerűvé tenni s őket az aláírásra megnyerni szívesek lesznek.

Az aláírási ivek a gazdasági egyesület által 200 példányban kinyomatandók és a fentebbiekhez képest szétkiildendők; az ivtartók világlatban tartás végett jegyzékbe veendő lóvén.

Az ivtartók kötelesek az aláírási iveket f. évi szeptember 20-ig gr. Sztáray Antal úrhoz Nagymihályba beküldeni.

3- szor. A beérkezett czukorrépák közül gr. Sztáray Antal ur által 1—1 példány Stummernek küldendő át vegyelemzés végett — ellenőrzés tekiutetóből pedig, a répák második példányainak czukortartalma az országos vegyelemzési állomáson állapítandó meg.

4- szer. Ha a répa minősége a követelményeknek megfelel, a czukorgyár felállítása körüli kérdések előleAz „UN©“ tárcája.

EGY ELÁTKOZOTT EMBER.

(Vége.)

A szertartást megzavarták. A templombeliek izgatottan tekintettek hátra, az oltár előtt is mind megfordultak. Olga elsápadt, reszketett s ijedve fordult az egyik tanúhoz:

— Szent Isten, mi történik ?

Egész testében remegett. Bogdola János uram ünnepélyes komolysággal válaszolta;

— Majd a végire járok.

Azonnal is kilépett a sorompóból s végig ment a templomom Oda ért a dulakodókhoz. Pepi bápsi erőszakosan lökte félre azokat, kik visszatartották s már-már szabad ut nyílt előtte, hogy odarohanjon az oltárhoz s szemébe mondja a menyasszonynak:

— Olga húgom, a te s zavad hazugság, a te hűséged szentségtörés és a te szerelmed istentagadás. Te megtagadtál engem, te házasságot Ígértél nekem s kárhozatba löktél. Az Isten szeme előtt kérem számon minden szenvedésemért lelkiösmeretedet.

Bogdola János uram a dühöngő elé lépett s megragadta a karját.

— Mit akarsz? — kérdé parancsoló hangon. A szigorú gyám megjelentése megszelídítette a szenvedélyes ember kitöréseit. Parancsa meghóditá s az a két

ges a fentebbi határozatok értelmébeni — Stummer gyárossali lebonyolítására Sztáray Antal gróf kéretett’ fel, felkéretvén egyszersmind, hogy az ügy végleges elintézésére és a mellékkörülmények részletes megállapítására nézve is, az aláírási iveket aláirt érdekelteket lehetőleg október havában közgyűlésre hívja egybe, a mely gyűlésre Stummer is meghívandó lenne.

5- ször. Jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott Ber- náth Dezső az ungm. gazdasági egyesület elnökének azon kijelentése, hogy ha ungvári messzebb vidékü birtokosoknak a kaposi országút mentének valamely pontján czukorrépa termése azon az áron vétetnék át, mint az a nagymihályi vagy annak valamely vasúti állomásán, úgy Ungmegye birtokosai circa 1000 k. hold ezu- korrépatermelésével állanának be a gyár termelői közé, mi még inkább fokoztatnék, ha a már régebben tervezett csap-varannói, hacsak vicinális vasúti szárnyvonal is, kiépíttetné .

6- szor. Minthogy a czukorgyár és termelői között a Stummer által ajánlott feltételeknek az egyezkedés eredménye szerint leendő megalapítása folytán 12 évre terjedne ki, a bizonytalan időre birtokaikhoz kötött lelkészek és bérlők termelési aláírásaira kimondatott, hogy az csak birtokuk tényleges használati idejére lehetne kötelező.

A kisebb kir. haszonvételek megváltása.

A kisebb királyi haszonvételek megváltásának rendkívül fontos kérdése úgy közéletünk, mint publicis- tikánk terén évek óta beható eszmecserék tárgyát képezi s az országgyűlésen a pénzügyminiszter, valamint a ministerolnök isinétetlen kijeleutették hogy a kormány komolyan foglalkozik e kérdés megoldásával. Nemrég jeleztük, hogy a kormány erre vonatozolog már végleges határozatot hozott,hogy tovbbá ez ügyben törvény- javaslat az őszi ülésszak folyamábau aképviselőház elé lesz terjesztendő.

Világos, hogy a jelenlegi viszonyok közt regáléknak az állam által való megváltására gondolni nem lehet miuián az államadság-czimletek ilyetér szaporítása oly terheket és hátrányokat vonna maga után, mely egyáltalában nem állana arányában a megváltás elönyei- ivel. Ennéfogva csak két mód maradna a megváltás keresztülvitelére.

Az első módozat az volna, ha az összes regale- haszonvátelek bérbeadatnának egv általános vállalatnak, konzorcziumnak, mely a megváltásai összeg' lefizetése után s kellő ellenőrzés mellett, bizonyos megállapított időszakon át tovább gyakorolhaná azeddigi regále tulajdonosok jogait. E módozat mindenesetre azzal az előnynyel járna, hogy sem az államra, sem a községekre teher nem háramlanék, mindazonáltal másfelől kétségtelenül oly visszaélésekkel járna karöltve, melyek számos jogosult panaszra nyújthatnának okot.

A harmadik, a kormány által tervbe vett módozat a következő: Törvényesen kimondatik, hogy minden község a területén létező idegen kisebb haszonvételi jogokat bizonyos megállapítandó átalányösszegen mzgváltja oly módon, hogy a regálebevételek továbbra is jövedelem gyanánt felhasználva, az évenkint beveendő összegszó megsemmisítette. Sohasem tegezte azelőtt s most már valami szentségtörőnek vágta szeme közé azt a két parancsoló szót.

— Ki innen! Templomban vagy, nem korcsmában !

Megszégyenülve, meggyalázva, meghunyászkodva

tántorgott ki Bogdola János uram karján a tehetetlen ember. Mindenki megkönyörülve lólekzett föl s a legnagyobb zavarban lévő fiatal pap örvendve tekintett a sápadt menyasszonyra.

A botránynak vége szakadt. Pepi bácsit kituszkolták a szentegyházból.

Odakint Bogdola uram igy szólott :

— Hát már ennyire sülyedtél! Hát már ide köl- lött vetemedned! Hiszen a te megtérésed csak hazugság volt. Tudod hová kerülsz most?

— Tudom.

— Ha tudnád, nem cselekedtél volna úgy. Becsu- katnak. Börtönbe kerülsz.

— Tudom.

A megvetett embernek nem volt egyéb válasza. Bogdola uram akármit csinálhatott vele. Engedelmesebb volt a gyermeknél.

— Menj haza Pepi bácsi és ne mozdulj ki ma az utczára, mert elfogatlak és becsukatlak, becsületemre mondom.

— Tudom.

— Hazamégysz?

— Hazamegyek!

Jgel 35, legfeljebb pedig 38 év alatt valamely pónzinté- ! zetnek vagy konzorcziumnak, mely ezt az átalányösszeget a jelzálogul lekötött regáljövedelem alapján előlegezi, a felvett megváltási összeget kamat- és törlesztési quota gyanánt visszafizetni. Ennek következtében a regale megszűnnék ugyan a földbirtokhoz kötött kiváltságjog lenni, monopólium gyanánt azonban bizonyos ideid továbbra is fennállana és hogy a törvényhozás kezei ne köttessenek le, igen hosszú időre, illetve, hogy jöröre további könnyítések lehetővé tétessenek, a felveendő összeg amnrtizácziója lehető rövid időre lesz megállapítandó oly módon azonban, hogy az évenkinti törlesztési összegek semmi esetre sem fognak az eddigi hozzávetőleges föredelemnél magasabbra rúgni.

a pénzügyminisztériumnak rendelkezésére álló kimutatások szerint regále haszonvételek összértéke, a kimutatott bevételek alapulvételével tőkésítve, Magyar- országon 180—185 millió forintra becsülhető. — Körülbelül 70—75 millió forint összeg az utóbbi évek folyamában a községek e regále jogokat szabad egyezkedés után már megváltották és ezzel átlag jó, sőt gyakran fényes üzletet csináltak. Ennélfogva a községeknek előlegezendő általányokra effective még körülbelől 110 millió forint volna a megváltásra beszerezendő.

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyes községek, kiváltképen uj vasutak építése s a közlekedési viszonyok más egyéb módosulásai által regálejövedelmeik tekinietében egyszerre jelentékeny csökkenést észlelhetnek; miután pedig a jövedelmek a felveendő összegek törlesztésére lesznek fordítandók, e tónynyel okvetlenül számítani kell. Közvetlen jótállást az állam részéről nem igen lehet igényelni, hogy tehát az egész összeg biztosítására lehetővé váljék, egy tartalékalap szesz alakítandó, mely következőképen fogna dotáltatni: Az állam évente megfelelő kvótával járul e tartalékalaphoz s ezenl kívül azok a községek, melyek viszonyaik változásáná- fogva az eddiginél nagyobb jövedelmet hoznak, e bevételtöbblet egy részt a tartalékalapba lesznek kötelesek beadni.

Nem szenved kétséget, hogy találkozni fognak konzorcziumok, melyek az erre vonatkozó hitelműveletet közvetíteni hajlandók lesznek. Azon pénzintéze- vagy konzorczium, mely megfelelő legalacsonyabb kamatláb mellett a lehető legrövidebb törlesztési időt ajánlja fel, természetesen megkapja a közvetítést. Hogy azután a konzorczium a financzirozást mikép viszi keresztül, illetőleg a pénzt rnikép szerzi be, magára az ügyre nézve teljesen közönyös marad, miután e czimletek nem fognak államadósági czimletebet képezni.

Az előnyök, melyeket e rendkívül fontos ügynek fennebb körvonalozott és a kormány részéről tervezett szabályozása nyújt, szembeötlők. A földbirtokosok tekintélyes tőkéhez jutnak, melyet haszonnal fordíthatnak beruházásokra s e mellett sem az állam, sem a községek vagy adófizetők legkevésbé sem terheltetnek, mert az állam járuléka a tartalékalaphoz jelentéktelen s csak előlegnek tekintendő, a község egy fiiléruyi újabb járulékot nem fognak fizetni, mintán a törlesztésre csak az újabb regálejövedelmek lesznek fordítandók s az esetleges bevételi hiányok a tartalékalapból kiegészitet- nek, ami mellett azonban igen valószínű, hogy jobb, czélszerübb kezeléssel a kössógek legnagyobb részét

Haza is ment. Bogdola uram megint visszatért a fölzavart templomba.

— Miért is bocsátják ide ezt a részeges embert? — suttogták itt is, ott is. Mit is akart? Talán meghiúsítani a házasságot? Emberére talált!

Az oltár előtt megint Olga mellé lépett.

— Mi történt vele? — kérdé reszketve a sápadt menyasszonyt.

— Kijózaaitottam.

Pedig Pepi bácsit nem az ital mámora háborgtata akkor, hanem a fájdalomé.

A fiatal pap nem szakította félbe a szertartást, hanem újra feltette a zajban elhangzott kérdést. Csöndesen folyt le minden. A házasság szentségét megkötötték.

Néhány perez múlva az egész város a botrányról beszélt. Kárhoztatták a szerencsétlen sorsát. Sőt már azt is beszélték, hogy az elkárhozott embert Olga férje elfogatta. Ott van a városházán tömlöczben. Lehet hogy szomorú végű újabb botrányokat is idézne elő, ha nem csukatnák el.

Vígan folyt a lakadaloin; csak azért is dalba meg tánezba kellett l’ojtatni az aggodalmakat. A szép asz- szony ismét visszanyerte vidámságát s olyan kedvvel járta a tánezokat, hogy mindenki megirigyelte érte.

Késő éjjel után járt már, mikor az enyhe tavaszi éjjel üditő levegője hűsítette meg a forró termet. A vendégek vidám asztal köré telepedtek s jókedvvel cse-