Ung, 1882. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1882-08-06 / 32. szám
többé-kevésbé nagyobb többlet fog eredmónyezAetni és j a mi végre az dófizetőket általában illeti, ezek semminemű egyenes illetéket nem fognak fizetni, miután a jövedelmek úgy mint eddig, közvetett fogyasztási adók alakjában fognak befolyni A pénzügyminiszter átiratilag felszólította a magyar ált. hitelbankot, az első hazai takarékpénztárt, a a magyar országos bankot és a magyar jelzálogbankot, hogy nyilatkozzanak, hajlandók volnánk-e egy megalakítandó Jörvény alapján a községekkel megkötendő e nagy hitelművelet közvetítését elválalni? Az illető pénzintézeteknek szabadságukban áll egyes végrehajtása módozatokra nézve véleményüket kifejezni, illetve ajánlatokat tenni. Önként érthető, hogy e nagy művelet teljes keresztülvitele huzamos időt, lehet tán egy-kót évet is fog igénybe venni. Különfélék. — Ungmegye bizottsága e hó 1-ón tartott rendkívüli ülésében jóváhagyta azon kölcsönszerződést, mely a város s az ungvári népbank között a közkórház kiépítésére adandó 8000 frt előleg-kölcsön iránt létrejött. Egyéb tárgya ezen ülésnek nem volt. — A virilisek névjegyzékének összeállítása érdekében a belügyminiszter már utasította a törvónyhatósá got, hogy a miképen a törvény parancsolja, kellő időben gondoskodjanak a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névsorának összeállításáról. — (A „Nemzet.“) Ilyen cim alatt fog megjelenni szeptember elsejétől kezdve az uj kormánypárti lap, mely a „Hon“ és „Ellenőr“ fúziójából keletkezik. Alap főszerkesztője Jókai Mór, felelős szerkesztője Láng Lajos lesz. — Kiment a divatból. Egy szép fiatal asszony panaszkodott anyósa előtt a férfiakra, kik az utezán a nőket követik. ■— Én azt hittem, már régen tkiment a divatból ez a szokás! — ki- áltá föl az éhes hölgy csodálkozva. — Engem már régen nem kisér senki sem. — A polg. lövészegylet választmánya, holnap vasárnap d. u. */a7 órakor az egylet helyiségében ülést tart. — — Nyári tánczmuíatság. Az ungvári fiatalság az Ungváron tartózkodó egyetemi halgatókkal együtt f. évi augusztus 12-ón Ungvárt, a „Széchenyi“-kertben a a helybeli dalárda javára zártkörű nyári tánczmulatsá- got rendez. A mulatság kezdete d. u. 6 órakor. Belép- tidij személyenkint 60 kr. — A szobránczi fürdőben f. 30-án — mint bennünket onnan értesítenek — nagyon kedélyes mulatság folyt le. Kedélyesnek nevezhető azért, mivel mindvégig meg volt azon jókedv, mely a taánczolókat egész odaadással a tánczhoz füze. A hölgykoszoru a legszebb virágokból állott. A hölgyek háziasán, de mégis a legiz- lésteljesebben voltak öltözve. A tánczkedv különösen a gyakori csárdásokban lelt kifejezést. Már jóval éjfél után oszolt csak szét a hölgytársaság, emlékezetében megtartva a kellemes táuczestélyt. A sikerült mulatság Köröskényi szolgabiró érdeme, ki a tánczestély kezdeményezője volt. — A gálocsi ifjuuság f. é. augusztus hó 13-án a konczházi erdő szélén, a forrás közelében az óhitű egyház segélyezésére jótékonyczóiu nyári tánczmulatsá- rendez, Belépti dij tetszés szerint. Kezdete délután 2 órakor. Kelemetlen idő esetén a mulatság a következő vasárnap tartatik meg. — Medveviadal Lyután A lyukai határban — mini! levelezők Írja — e napokban egy medve kapatott rajta két szegényparaszt árpáján, melyet már több napoi pusztítás után majd egészen tünkre tett. A két paraszt össze beszélt s estére felfegyverkezve kirándultak az árpaföldre lesbe; nem is kellett sokáig várakozniok, előkullogott a medve gazázdálkodását folytatandó. A két paraszt is résen állott czélba vették s addig csattogtatták a falusi kovács kalapálta puska sárkányait inig végre megtörtént hogy egyiknek eldördült brantos csöve s talált is. A medve hasába kapta a golyót, s iszonyú bődülésel vánszorgott tovább; erre vérszemet kapott a két károsutt paraszt, bosszújuk kielégítésére üldözőbe vették a medvét egész a sztavnai határba, ott egy patakban utolérték s pihenésében czélba is vette az egyik; de mielőtt elsütötte volna ócska fegyverét, talpra kapott a maczkó s egy pillanat alatt megfogta az egyik parasztot s mint egypár szeremes öllekőzve gurultak le vissza a patakba iszonyú ordítás kíséretében; ámde a másik legény meghúzódva egy bükk törzshöz a tőle mint egy 6 lépésre viaskodó medve tátongó szájába lőtt s ez csak akkor bocsátá el felhőit ellenségét. Másnap kora reggel újra kimentek segítséggel a viadal helyére s le is hosták a medvét a szegény parasztok nagy bajukra, mert a kincstárnál szolgálatban lévő erdőt Szabó János ugyan csak ostrom alá vette a szegény plezuros védtelen parasztok házát a medve bőréért. Diadalmasan húzta végig a falun a döglött medve bőrét nevezett őr; pedig a szegény parasztok életükkel lakolhattak volna ama bátorságukért, mit a kevés veszteség utáni kétségbeesés szült. Elveszett-e a lő-dij 10 forint melyett bizton megkaptak volna ha a vádat a a vadászati jog bérlői a nemes grófok megbízott tisztjéhez vihették volna amint azt tenni akarták, még nem tudjuk, annyit azonban tudunk hogy a dicséret elmaradt. Megemlítendő körülmény még az is hogy Lyután a medvék a legközelebbi 8 nap alatt 17 darab ökröt, s a Bacsinszky Ödön méneséből két gyönyörű anya- kanczát csikóstól együtt szóttéptek. — Felkérettüsk közzétenni, hogy az „Ungvári közlöny“ cztmii helybeli lapban megjelent azon közlemény, mintha a helybeli izraelita elomi iskolában a vizsgák utáni tanítást a szünidők alatti időkre az iskolaszék elrendelte volna, minden állapot nélkülöz, miután ép ellenkezőleg az iskolaszék kimondta határozati- lag, hogy a tanév a vizsgák után hefejeztetik s ezt szünidő követi úgy az előadások csak szeptembes 1-ével veszik folytatásukat. * Uj zenamiivak. Rózsavölgyi és társa kiadásáb * a következő zeneművek jelentek meg: Le p’titbleu, k^l" ringó irta Klepsch Károly, ára 80 kr. — Sarolta (nyi tány) nagy eredeti magyar dalmű irta Erkel Ferencz , zongorára hangverseny előadásra két kézre szabadon átírta Siposs Antal, ára 1 frt. vegték ki nagyon sok elmondandéjukat. Ulga fáradt mosolylyal ült férje mellett, a ki édes boldogsággal tartotta kis kezét. Lelkesítő magyar nótákat húztak a barna fiuk, s az egész társaság kaczagó jókedvvel élvezte az eset örömeit. Csak Pepi bácsinak volt sötét éjszakája. Egyedül ült szobájában s mélyen eltűnődött. Majd lázas nyugtalansággal járt föl s alá. Gondolatai szerteszét kalandoztak s tekintete minden pillanatban máshol révedezett. Mintha valami nagy elhatározása volna, a mely nem mer megérlelődni benne. Néha-néha megállóit az ablak előtt, kitekintett a nóptelen utcza sivárgására, a kósza lombos felhőkre, s az árnyas fák bogaira. Azután kimerültén vetette magát karszékébe. Forró lázas homlokához kapott, eltakarta háborgó lelke titkait, nyugtalan szemeit és soká eltópelődött zaklató gondolatokon, kínos emlékeken. — Hát minek is tovább ? Lesz még nekem mi, remélnem ? Szégyen és gyalázat kiséri jövömet, átok és kárhozat múltamat. Nincs mire várakoznom, hiszen mindent, de mindent elvesztettem. Se becsületem, se boldogságom. Hát minek is tovább ! . . Erre egyszerre csak fölemelkedik, gyorsan kirántja Íróasztala egyik fiiókját s hervadt rózsákat, mosolygó arczkópeket, illatos levélkéket és apró névjegyeket kuIrodalom. * Az Ország-Világ XXIII. füzete megjelent. Ifj. Ábrányi Kornél „Az egyedüli mód“ czimü kitűnő regényének folytatása, Kenessey Gizella „Egy pipiske története“ czimü kedves elbeszélése, „A rejtélyes fehér hölgy“ czimü vonzó angol novella, melyet Gonda Bó- láné nagy gonddal ültetett magyarra, Reviczky Gyula szép verse „Petőfi ellen“, melyben egészen el van telve Debreczennei s Heine fordítások képezik a kitűnő szép- irodalmi részt. Ifj. Ábrányi Kornél „Két hót története“ czimü tárczájában érdekesen irja le a legújabb egyptomi mozgalmakat és világraszóló eseményeket. Alexandriáról is van egy hosszabb ismertető közlemény, azonkívül Seymour tengernagy, Arabi pasa és Dervis pasa is kimerítő sorokban és hű arcképben mutatvák be. iurde- kes a „különös órák“ czimü ismeretterjesztő czikk, valamint br. Horváth Miklós „Kriza emlékezete“ czimü közleménye is igen becses. Képeiről ezúttal is elismeréssel szólhatunk. A „Genfi tó környéke“ és egy részlet Nápolyból a legújabb tengeri kígyót és a szép jutalomképet kivéve, mind egyptomi képeket közöl: így az európaiak lemészároltatását, a bombázást, a menekülőket stb. apró rovatai szintén jelesek s nagy lelkiismeretességgel és szakavatottsággal szerkesztvók. Ajánljuk e kitűnő szépirodalmi képes lapot olvasóink további figyelmére. Előfizethetni Wilckens és Waidl kiadóhivatalában. Előfizetési ár egy évnegyedre 2 frt 50 kr., félévre 5 frt. egész évre 10 frt. tat végig. Minden mozdulata merő töprengés s keze minden járása csupa össze-visszát hagy maga után. írni akarna. De reszkető kezei megtagadják forrongó lelke kitöréseit. Nem képes egy árva szót sem leirni. Végre elfödi dúlt arczát s elrejti alápergő nagy könnyeit. Szégyenli azokat, rejtegeti azokat, mint a szerencsétlen szerelmes leány, mikor a menyasszonyi fátyollal takarják el titkait. Nehéz sóhaj tört ki szivéből. A lemondás nehéz sóhaja. A lemondás mindig régi szép emlékek föltámadásával kezdődik. Felejteni akarjuk általuk legpótolhat- lanabb veszteségeinket. Önzés, magábamélyedés foglalja el lelkünket s nem bízunk -senkiben. Fájdalmunkat magunkba temetjük, könnyeinket elhazudjuk; pedig önmagunkat csaljuk meg, mikor visszautasítjuk a mosolygó enyhülést. Édes olyankor a kin. Vau olyankor a titkolt szenvedésben valami szent gyönyör s a hervasztó fájdalomban valami nyugodt csendes kikötő, a hol kéjjel pihen meg a sorvadó lélek. Szomorú dalolt zsonga- nak lelkűnkben, melyeknek nem találunk formát. Költők meg nem énekelték s magunk csak átéljük, de nem bírjuk kifejezni. Mindent elveszteni . . . Örökre elveszteni . . . Ingatag léptekkel tántorog egy elsötétült régi képhoz, melyről egy jóságos asszony anyai áldása mosolyog alá a kétsógbeesőre. Azután összeroskad s fájdalmas zokogásba tör ki minden szenvedése. A közönség köréből. .Néhány ellenvetés az „Ungmegyei Tanügyinek az nngv. kir. kath. fogymnasium értesítőjében megjelent értekezésem bírálatára. Julius 15-kén megjelent számában a nevezett ap három értesítőt registral. Mindenki előtt feltűnő dolog, hogy az első kettőbe mindenféle úton, módon beléköt, a harmadiknak értekezését pedig még ugyanazon számban le is nyomatta. Én részemről az egészre nem íederitettem volna; de megeshetnék hogy a Tanügy rosz- szaló kritikája valamely tanulóm kezébe kerül, a ki azt elolvasván még arra a godolatra jöhetne, hogy e lapnak már minden szabad. Azt pedig távolról sem lehet föltételeznem, hogy bárki, elolvasván értekezésemet, annak rosszaié kritikáját helyeselhetné. De nézzük magát a kritikát. Mindenek előtt azt állítja, hogy van benne több íomályos definitio, mint pl. a szellem többoldalú kiké- pezésóről mondottak, a hol a szellemi erők kiképezósét összezavarom a tehetségek mindenoldalú kiképezésével. Ezen állitás, amint előttünk fekszik, zagyvalék és igy érthetetlen. Ugyan ki beszél definitiókban a szellem kikó- pezéséről? Vagy azt kell feltételeznem, hogy G. ur azt sem tudja, mi a definitio ? A definitio valami állandó, a ki- képezés pedig változást idéz elő és valami mozgót jelent. Ilyen dolgok tehát minden józan ember fejében összeférhetetlenek, melyek állók és egyúttal mozgók volnának. Hogy pedig a tehetségeket nem zavartam ösz- sze, arról meggyőződhetik, ha oly férfihoz fordul, aki a psychologiat tanulta és e téren jártas. Másodszor G. uram álhtja, hogy értekezésem leglényegesebb hibája, hogy a logikai egymásután hiányzik belőle. Erre csak azt jegyzem meg, hogy nekem az egymásutánt a psychologia dictálta és azon változtatnom nem lehetett. Tapasztalatból tudom, hogy vannak együgyű emberek, kik csak abban látnak egységet, ami hurka vagy pedig ahhoz hasonló. Ily egységet nem talál értekezésemben; annak egysége az élő fa egységéhez hasonló. G. uram harmadik kifogása abból áll, hogy uj igazság nem fordul elő benne. E kifogás csak mellettem szól. Minden efajta értekezésnek legnagyobb erénye abban áll, bogy az olvasónak látszik, — de csak látszik — hogy uj dolgot nem olvas. A jó értekezés olvasása mellett oly tisztán működik az ember lelke, mint máskor talán soha — és igy megeshetnék, hogy még Lessing is oly szerencsétlen kritikában részesülhetne, miut az én csekélységem. Mindezekből világos, hogy G. ur nem ért sem a logikához, sem a psychologiához, sem a stilisztikához. De végre jogomban áll G. úrtól megkövetelnem, különösen pedig, mikor mint hivatlan bírálóm lép fel, hogy legalább grammatikailag helyesen Írjon, p. o. ne csereije fel az egyes számot a többessel, a tárgyas alakot az alanyival s úgy t. Az egészből pedig levonhatja ma- , gának azon üdvös tanácsot, hogy bármi egyebet vegyen a kezébe, csak soha, de soha kritikai tollat. W. J. — Hát számoljunk le. Veszteni valónkat elvesztettük. Remélni valónkat eljátszottuk. Mi marad máshátra. Elkárhozott ember voltam. Hány árva jutott az én nyomorult sorsomra! Te tudod jó anyám, milyen szent elhatározással léptem vissza a becsület útjára s milyen becsületes voltam még akkor is, mikor mindent elvesztettem. Senkim sincsen. Kiért legyek becsületes ? kiért legyek nyomorult? ki osztaná meg velem az élet viszontagságait, vagy örömeit ? Te tudod jó anyám, hogy szerettem nevelő testvéremet. Szerettem áhítattal, szentséggel. Fölemelkedtem egy mosolyára a jó emberek közé. Ott hagytam egy intésre dorbézoló czimborámat. Minden imádságom az ő nevével kezdődött s minden fájdalmam az ő nevével végződött. Fölemelt, hogy annál inkább összetiporjon . . . Hát mit keresek én tovább is az emberek között ? Ki szeret engem. ? Kit szeressek én ? Oh engeszteld meg jó anyám az irgalom kútfejét. Oh fogadd kebeledre megtört s kétségbeesett fiadat. Másnap reggel Bogdola János uram igy szólott az ő leányához : — Mariskám lelkem, a Pepi bácsit ma reggel halva találták. Saját kezével oltotta ki az életét . . . Egyetlen egy koszorú volt a ravatalán. Azt mondták, hogy a nevelő testvére tette meghasadt szivére. Pepi bácsi nem tartozott többet az elkárhozott emberek közé. Dr. Körösy Ti ászt 6.
