Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

ségét teljesítse a nagy társadalommal szemben. Ez volt az, a mi engem arra késztetett, hogy megpróbálkozzam küzdeni azon roppant óriással, melynek neve: „közöny“; hogy e jégkérget legjobb akaratom és buzgóságommal megtörjem. De áttérek tulajdonképeni tárgyamra a nép- nevelés kérdésére. Minden nemzeti mozgalomban a közműveltség az alapfeltétel; a szabadság és anyagi jólét közművelődés nélkül maradandókig nem képzelhető. Alakiluuk könyv­tárakat az országban, a mi hasznos, szép, jó dolog; de tud-e a nagy tömeg olvasni? Előbb tanítsuk őket olvasni, aztán adjunk nekik könyvtárakat. Én a népnevelési egy­letek eszméjét magamnak nem vindikálom; nincs a vi­lágon semmi uj, oz sem uj eszme. Ez eszmét egy más, a halhatatlan emlékű báró Eötvös József indította meg, ő az, a ki a paedagógiának, a nópnevelés tudományának szentelte magát, ő az, ki azt hitte, hogy ép úgy fog lelkesedni az egész nemzet, mint ő. Azonban nem szá­mított ő arra a jégkéregre. Egyletek alakultak, és ismét elenyésztek a közöny miatt. Eötvös azt remélte, hogy e közönyt majd később törvényekkel, institúcziókkal fogja pótolhatni vagy felébreszteni, s e tekintetben figyelme természetesen nem kelet felé irányult, hanem nyugat felé, a honnan oly institucziókat remélt hozni, melyek a kor igényeinek csakugyan megfelelnek. A legszebb és legüdvösebb törvényeket hozta indítványba, melyeket az országgyűlés meg is szavazott, az institutió kitűnő volt, de nem birt áthatni a nemzet rétegein. Miért? Mert a társadalom közönynyel fogta; ott volt az elfásultság, kö­zömbösség. Azért voltam oly bátor indítványommal fallépni; mert szükségesnek tartottam és egyedüli módnak kép­zeltem azon eszmét, hogy mi magát a társadalmat nyer­jük meg működésünknek, hogy e közreműködés éltető erő, mely a törvény holt betűibe lelket fog önteni. Az egyletek eszméje Fehérmegyében el lett fogadva, a szom­szédos megyék közül is néhányan elfogadták. Fehérme­gyében az egyletek alapszabalyzata az ottani viszonyok­nak megfelelőleg lett kidolgozva. Távol van tőlem azt kívánni, hogy az általam ajánlott szabályzatot mint szent- irást fogadja el az ország; ez hibás, téves felfogás lett volna. Mi fehérmegyeiek a szabályzatot az ottani viszo­nyokra alapítottuk, kimondván, hogy ezen szabályaink rendelkezésére fognak állani minden törvényhatóságnak- Mi megnyugodtunk abban, hogy minden törvényhatóság a maga viszvnyainak megfelelő szabályzatot dolgozzon ki; mert a mi Fehérmegyében helyes, üdvös, czélszerü: más megyékben hibás, helytelen lehet; számtalan viszo­nyok lehetnek, melyekhez idomítani kell a szabályokat, mig az eszme maga ugyanaz maradhat. Az eszme pedig az volna, hogy először is, ha le­hetséges, az ország központján alakítsunk egy főegyletet, a honnan vegyék az irányt a vidéki egyletek, ezek aztán hassanak az illető vidékre. A vidéki egyletek az illatő megye székhelyén len­nének. Hogy én a népnevelési egyletek tervezetébe sokat majdnem mindent felvettem, mit a népnevelésre és az egyletek létrehozatalára szükségesnek véltem: azzal nem mondtam azt ki, hogy egyszerre és mindenütt kívánnám azt kivinni: viszonyokhoz képest fogjuk azt idomítani. Nem lehet minden községben 8—10-féle egyletet alapí­tani, de alapítunk egy egyletet, melynek első feladata Az „UJSTCr” tárcája. ...4 magyar k3nht»k. A fővárosi VI. kerületi polgári kör helyiségében érdekes beszélgetést tartott Eötvös Károly a magyar klubokról. Alkalmat veszünk magunknak e beszélgetés egyes részleteit az „Egyetértés“ után közölni: Az első társaséleti klub Széchenyi Istvávnuak kö­szöni letét, a „Nemzeti Oasinó“ megalapításával. E rész­letnél elbeszélő érdekes dolgokat mond el Séchenyi-ről s az akkori viszonyokról. Mig Széchényi — úgymond az elbeszélő — a Nem­zeti caszinót Jetre nem hozta, Magyarországon alig volt társas élet s csupán az egyrangu családok közt volt némi érintkezés. Ünnepélyes alkalmakkor egy bizonyos helyen gyűltek össze a családok s ott a hétköznapi pletykák mellett a város és a megye dolgait is megbe­szélték. A haza sorsa csak akkor került szóba, ha olyan ember vetődött közéjük, a ki el-eljütött az irányadó körökbe is, melyek az ország gyeplőjét tartották kezük­ben. Már előre megállapítottak, hogy a hétnek ezen és ezen napján, melyik komának vagy sógornak a tűzhe­lyét keresik föl. A klubok hiánya egyre-egyre érezhetőbbé vált. A községek előkelőbbjei közös költségen béreltek alkalmas helyiséget s közösen fedezték a világítás költségeit is Ide jártak el aztán beszélgetni, kártyázni. A hölgyek­nek nem igen tetszett ez a klub-élet, mert férjeik a nap legnagyobb részét házukon kivül töltötték, sőt a kaszi­nóba járás ürügye alatt egyik-másik komaasszonyhoz vagy szomszédasszonyhoz látogattak el, szerető hitve­seik nagy szomorúságára. A valódi klub-élet a hatvanas évek közepe táján, az alkotmányos aera beálltával vette kezdetét. Akkoriban volna a kisdedóvodák létrehozatala. Nem szükséges en­nek fényes palotát alapítani 10—20 bábával, egy-kettő is elég. Legyen ez egyesületben minden tényező képvi­selve : gazdasági egylet, nőegylet, vereskereszt egylet, legyen felhíva a vándortanár, • szóval minden egylet, mely társadalmilag foglalkozik az emberi humanisztikus iránynyal. Mig nálunk az egylet eszméje négy — öl megyé­ben talált visszhangra, addig a szomszéd német sógorok ügyesebbek voltak. Azok az egylet szabályzatát lefor­dították, elfogadták „Deutscher Volksbildung-Verein“ név alatt; annyi becsület azonban volt bennük, misze­rint bevallották, hogy gróf Zichy tervét fogadták el. így én abban a kedves helyzetben vagyok, hogy a né­met sógorok számára dolgoztam Miért fogadták el ? mert átlátták, hogy bárhonnan jő a jó, azt el kell fo­gadni és fel kell használni. Es mi ezen eszmét talán csak akkor fogjuk elfogadni, ha a külföldről importál- tatik. Ha én is ezzel álltam volna elő, akkor a nagy­szerű eszmét elfogadták volna talán nálunk is. Mindegy; megpróbáljuk három-négy egylettel, ha ezeknek működése üdvösnek fog bizonyulni: akkor töb­bet fogunk dolgozni és nagyobb tért fogunk nyerni. A „Szócheuyi-kör“, [midőn elfogadta az eszmét, a midőn Sárosmegye a szabályzatot elfogadta, úgy tudom, hogy azt ki is dolgozta. Sárosmegye eljárása egészen helyes volt, midőn az egylet eszméjét a helyi viszonyokhoz al­kalmazta í itt igen sok apró s egymástól távol fekvő fal­vak léteznek, mig Fehérmegyóben nagy községekről volt szó, melyek közel esnek egymáshoz. A Fehérmegyóben elfogadót szabályzatot tehát nem lehet elfogadni az itteni viszonyokra. Legyen elég, ha egy bizotság fog létezni, mely minden községre kiter­jeszti figyelmét; ez oly nélkülözhetlen valami, mint a minő szükséges az orvosi felügyelet a roncsoló torok- lobnál. Ebben a tekintetben helyes és indokolt Sáros- mtgye eljárása. Nem akarom a tisztelt közönséget to­vább fárasztani, még egyszer megköszönöm a „Szeche- nyi-kör“ meghívását, és legyenek meggyőződve, hogy bár­honnan és bármikor a közművelődési vagy hazai gyara­podás terén Sárosmegye vagy Eperjes városa reám min­dig számíthatnak. Két törvényjavaslat. Az uj fogyasztási adók. A magyar kormány elő­terjesztett törvényjavaslatai értelmében fogyasztási adó fog vettetni ezukorra, kávéra és sörre. Az adó magas­sága az egyes helységek népességéhez képest különböző lesz. Budapest külön osztályt fog képezni a legmagasabb adótétellel. Zárt helyeken a fogyasztási adó a bevitel al­kalmával fizettetik le, nyílt helyeken pedig egy külön szabályzott eljárás szerint szedetik be. Az ezen adókra vonatkozó szabályzat áthágásaira sokkal szigorúbb bün­tetések lesznek szabva, mint a milyenek más fogyasztási adókihágásokra nézve fennállanak. A beszedési eljárás, miután a termelési helyen e czikkeknél nem szedhető be az adó, hasonló lesz ahhoz, mely a hús- és borfo­gyasztási adó tekintetében követtetik. Csak kevés város­ban fogják t. i. pénzügyi hivatalnokok beszedni ez adó­kat, hanem legnagyobbrészt egyes vállalkozók vagy köz­ségek részére bérbe fognak azok adatni, s ha megfelelő bérösszeg nem lesz elérhető, a. illető pénzügyi igazga- gatóság által megállapítandó általányösszeg fejében a községnek fognak átadatni. Úgy a ráutalásnál, mint a három kör volt az ország fővárosában: a Deák-kör, a balközépi és a 48-as kör. A három közül a Deák-klub­nak hazánk sorsára döntő befolyása. Egyfelől azért, mert az ország akkori többsége itt szokott összegyűlni, más­felől pedig azért, mert ennek e klubnak mindennapos vendége volt Deák Ferenc, ki akkoriban csodálatos ha­talommal birt, mert tanácsait a nemzet és a fejedelem egyaránt meghallgatta. Mielőtt az uri-utcai Deák-klub létrejött, az „Angol királynőkhöz címzett szállóház két első-emeleti szobájában már létezett egy sájátságos klub: a Deák lakása. Az országnak minden részéből jártak ide szegények, gazdagok, ki jó tanácsért, ki meg alamizs­náért. A 48-as párt tagjai szintén meg-megjelentek a haza bölcsének lakásán, de ezek nem tanácsért mentek oda, csupán azért keresték fel az öreg urat, hogy be­szédes ajkairól egy-egy anekdotát hallhassanak. A Deák-klubot nagy veszedelem fenyegette az 1868. esztendőben. Madarász József képviselő ekkor ment ki Baracconéba, a nemzet számüzöttjéhez, Kossuih Lajos­hoz. Elbeszélte neki az ország dolgait, a kiegyezést, me­lyet az nem helyeselt, s megkérdezte tőle, hogy 48-as párt micsoda eljárást kövessen a Deák-párt ellenében? Madarász József ilyenformán szólt a számüzötthöz: „Kormányzó ur! Mondok önnek maiamit a magam ne­vében, de kezeskedem róla, hogy azt az egész nemzet magáévá teszi. Jöjjön haza s foglalja el az önt megillető helyet az országgyűlésen. Ha van valami, a mi a mos­tani bajok t orvosolhatja, az ön érélye és ékesszólása az.“ — „Hát mit tehetnék én otthon? — feleié Kos­suth. — A többség ép úgy leszavazna, mint akárki mást.“ — „Próbáljuk meg! —viszor.zá Madarász—Deák Ferenc az 52. és 53. sz. alatt lakik. Ön pedig bérelje ki az 54. meg az 55. számot. A nemzet egy része ván­doroljon Deákhoz, a másik része menjen hazafiságot ta­bérbeadásnál a legcsekélyebb összeg, melyet az állam­nak kapnia kell, több évi tapasztalatok alapján lesz ki­számítandó, de mivel az uj fogyasztási adótárgyakra nézve eddigelé niucsenek alapos adataink, melyek alap­ján az egyes községek fogyasztását meg lehetne határozni: világos, hogy a néhány első évben ezen meghatározások nagyon ingatag alapon fognak nyugodni. így kell meg­ítélni azon három milliónyi jövedelmet is, melyet a pénz­ügyminiszter, mint ezen uj fogyasztási adókból várható bevételt, a költségvetési előirányzatba felvett. Fogyasz­tási adó fejében: I. Budapest főváros területén: a) a cukor után (1. §.) a) mmázsánkint 5 frt; b) a kávé után (1. §.) b) mmázsánkint 10 frt; c) a sör után hektolite- renkint 1 frt 60 kr. II. Oly községekben, melyeknek népessége 20,000-et meghalad: a) a cukor után mtná- zsánkint 4 frt; b) a kávé után mmázsánkint 8 frt; c) a sör után hektoliterenkint 1 frt 60 kr. III. Községek­ben, melyek népessége 10,000 és 20,000 között áll: a) a cukor után mmázsánkint 3 frt; b) a kávé után mmá­zsánkint 6 frt; c) a sör után hektoliterenkint 1 frt 25 kr. IV. Azon községekbe'n, melyek népessége a 10 ezret meg nem haladja; a) a cukor után inmázsáukint 2 frt; b) a kávé után mmázsánkint 4 frt; c) a sör után hek­toliterenként 1 frt fizetendő. A bélyeg- és illetékre vonatkozó törvények és szabá­lyok némely határozatainak módosításáról. 1. §. Az 1875. XXV. t. c. által érvényben tartott bélyeg- és illetéki szabályokban meghatározott százaléki illetéktételek nyolcadrészei tizedekre változtatnak át, úgy­mint : 6/'g °/o helyett ’/ío'^cl l2/8 n n 13/l0 1 7/ 19/ 1 / 9 r> » -*- /10 3’/8 » n 3Vio 36/8 * * 3 V 43/8 » * 4»/l0 62/g „ „ 63/1#-ed százalékra. Az v* (7io) 1-1 7. (l5/xo) 2V, (25/10)-5 és 10 százalék tétek érintetlenül maradnak. Ezen kiszabási tételek a százaléki illeték alá mind­azon jogügyletekre, valamint azon hagyatékokra alkal­mazandók, melyekre nézve az illeték ezen törvény ér­vénybe lépése napjáig első fokban még kiszabva nincs. 2. §. Az 1873. IX. t. c. 12. §-ának az ingatlan vagyon átruházásai után járó százaléki illetékre vonat­kozó intézkedései hatályon kivül helyeztetnek, ellenben érvénybe lépnek ismét, a föntebbi 1. §-ban megállapí­tott százalékban (illetékszabás 95. tételszám 0. pontja alatt) foglalt mindazon intézkedések, melyek az előző birtokváltozás közelségének eseteiben a vagyonátruházás különféle nemeire illetékleengedést határoznak. Ezen leengedésnek mindazon átruházásoknál és örökségeknél van helye, melyek ezen törvény hatályba lépte után létre jönnek, illetőleg megnyílnak. A leengedés fokozatos leszállítás alapján: 1 43/10°/o és l9/io"/o illetékről 6/1#°/0 és az 15,10 illetékről 5/10 százalékot tesz. 3. §. A bélyegilletóki I. fokozat tételei érvényen kivül helyeztetnek, s azok helyébe következő uj tételek lépnek érvénybe: . Bélyeg 75 frtig .........................— 5 kr. 75 írton felül 150 frtig — 10 „ 150 „ „ 300 „ — 20 „ 300 „ „ 450 „ — 30 ,. 450 „ „ 600 „ — 40 „ 600 „ „ 750 „ — 50 „ 750 „ „ 900 „ - 60 „ 900 „ „ 1050 „ 70 „ 1050 „ „ 1200 „ — 80 „ 1200 „ „ 1350 „ — 90 „ 1350 „ „ 1500 ,. I — „ 1500 „ „ 3000 „ 2 — „ 3000 „ „ 4500 „ 3 — „ tovább minden 1500 írttól egy írttól egy forinttal nulni Kossuth Lajoshoz. Azután fogadjon el mándátumot s ha nem bir többséghez jutni, térjen vissza Baracconéba.“ Mennyivel más volna a lefolyt évtizet története, ha a nemzet számüzöttje teljesiti ezt a kérelmet! Két szel­lemóriás állt volna egymással szemközt s akkor nem a Szent István-kersztre vágyás vezérelte volna a politiku­sokat! Olyan két klub lett volna az „Angol királynő“- ben, melyről évszázadok múlva is beszélték volna a tör­ténetírók ! A Deák-klub 65-ben alakult s a 75-ik év elején szűnt meg. A balközépi klub szintén akkor adta be a kulcsot, mert ebben az esztendőben történt a két párt közt a a gyászos fúzió, melynek eredményeit most is sínyli a magyarok hazája. A 3-ik klub címet cserélt s most a „VI. kerületi polgári kör“ név alatt a régi szel­lemben virágzik. Egy alkalommal a tekéző teremben tartotta gyűlé­sét a Deák-klub. Az öreg ur a teke-asztal egyik szélére állott s onnan mondotta el beszédét. — Eötvös Károly Dedinszky István csauádmegyei képviselővel az asztal másik végén foglalt helyet. Deák mérgesén nézett a sze­mük közé, mire Dedinszky elhagyta helyét s a háttérbe vonult, Eötvös megkérdezte tőle, hogy miért bujt el? „Barátom — feleié Dedinszky — én vagy gyönge, vagy rósz ember vagyok, mert Deák tekintetét kiállani nem birom“ . . Pár évvel e történet után, Dedeuszky István öngyilkossá lett! Hogy Deák föllépése mily hatással volt a klub tag­jaira, szépen illusztrálja a következő eset: A képviselő- háznak elnököt választottak. A miniszterek sorra járták a képviselőket s Bittót ajánlgatták. A képviselők nem igen hajlottak a miniszterek beszédére, mert ők mást akartak választani. Ekkor fölállott Deák Ferenc s e né­hány szót intézte hozzájuk: „Képviselőházi elnöknek legjobb lesz Bittó István igazságügy miniszter 1“ Ezzel

Next

/
Oldalképek
Tartalom