Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1880-12-19 / 51. szám
XVIII. évfolyam. 51. szám. Uugvár 1880. vasárnap, december 19. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden cözlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéz.iratok vissza nem adatnak. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Előfizetési feltételek : Egy évre .....................G fi t — Félévre ..........................3 „ — Negyed évre . . . . 1 50 Egyes szám ára 12 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pullaesek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: Pollaosek Miksa könyvnyomdája. A KÖZMIVELQDÉSI TÁRSULAT, S AZ UNGMEGYEI GAZQASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Nyílttéri Soronként 20 kr. Ungvár, december 18. A közigazgatási enquette. A belügyminiszter ur egy — a közigazgatás terén elisert — kitűnőségekből alakított enqueue tanácskozmányi hívott össze, s ennek feladatává tűzte ki, hogy az ebbe terjesztett kérdések felett diskusszíót tartván, adjanak kifejezést annak, hogy ázsiainak kürtőit közigazgatásunk miképen illesztessék már meglevő, s elérni óhajtott modern, európai színvonalon álló intézményeink közé, hogy az onnét ki ne rijjon. Az enqűette tanácskozott, — összehordott fűt-fát, de azt hisszük közigazgatásunk bajai orvoslásához a panaceát nem találta fel, s ta- nácskozmányai befejezte után azok, kik a közigazgatásnak kormányelnökünk által miként leendő rendezésére nézve magukat tájékozandva hitték, úgy látjuk, ma sejteni se bírják, hogy e téren mi, és hogyan fog történni? Kevéssé érdekel azonban ez minket, mert úgy látjuk hogy ama rendezésnek, mely kormánykörökben czéloztatik, jótéteményei a városokra nem fognak árasztatni — a rendezés, minden következményeivel, a megyéket illetendi. Ugyan mi lehet ennek az oka? Az a különbség, mely a városok és megyék közt minden esetre fenáll, vagy az, hogy a városok közigazgatása előnyösen különbözik s jobb a megyeinél? Nehéz eldönteni, annyi azonban bizonyos, hogy a magas kormány maga vallja kárát, ha a városokkal kevesebbet gondol, velők kevesebbet törődik, mint a megyékkel. A közigazgatásnak a mai kor kívánalmai szerént átalakítása érdekében, azt hisszük legelső kötelessége lenne a kormánynak városokban rendezni végleg a közigazgatást, és pedig legelsőben a közigazgatási tisztviselők qualifíkatió- jának kimondásával, s a biztosított tisztségekre, a tisztviselők kinevezésével. Nem tulajdonítunk ugyan se e cikkünknek, se a magunk véleményének valami döntő befolyást e kérdés végmegoldásánál, de azt hisz- szük, hogy mindazok, kik a közigazgatás szolgálataival ismerősek, a közigazgatási közegek eljárási módjában, azok működésének megbirá- lásában járatosok, elfogulatlanul, csak a kinevezési rendszer mellé adhatják szavukat. Nem akarjuk tagadásba venni a választási rendszer védőinek — különösen a históriai fejlődésre alapított érveik — jogosultságát, de ha meggondoljuk, hogy állami intézményeink leg- nevezetesb részei, a törvényhozás, a kormányzat és a bíráskodás, históriai fejlődés útjáról letórittetett, s hazánkban is a mivelt európai államokban fenálló s jónak bizonyult rendszer lön elfogadva, s korábbi intézményeink ekkép gyökeresen átalakítva — közigazgatásunk ősi rendszere sem tartható fen tovább, ha egyébért nem, azért sem, mert a politikai életben folytonos agitáczió magját képezi. De gyakorlati indokok parancsolják leginkább a kinovezési rendszer életbe léptetését. Tudjuk ugyanis, hogy a hivatalviselés ma már életmód, mely mint kenyérkereset, az egyén egész idejét, összes tevékenységét igénybe veszi. Ha tehát a pálya nem biztosittatik kinevezés és nyugdíjalappal, képzett férfiak a közigazgatástól végkép elfordulnak, qualiflcatio mellett pedig választási rendszerrel hasonlókép kerülik a közigazgatást, de különösen kerülni fogja a közigazgatási pályát a miveit intelligens elem, mely a választó publicum többé kevésbé éretlen ítéletének, pártszenvedélyének alávetni magát nem szívesen teszi, s e miatt a kinevezési rendszer behozatalát országszerte kívánja, s a választásokra ma már maga a nép sem helyez valami nagy súlyt. Ha tehát városokban a kinevezési rendszert a kormány életbe léptetné, az eredmény hitünk szerént elsőben is az lenne, hogy a még rendelkezésre álló. müvek, qualilicatioval közigazgatási tisztségre bíró elemek jönnének előtérbe, kiknek száma e pályára kedvvel bíró fiatal erőkkel folyton szaporodnék, mert az ifjúság képezné magát a közigazgatási pályára, a mint ezt ed- digelé nem teve, s ma sem teszi, pedig tudjuk, hogy az iskolában csaknem mindent meglehet tanulni, de a legnagyobb részben, a „Mitte sa- pientem, ot nihil ei dixeris“ elvén alapuló köz- igazgatási eljárást nem! A kinevezési rendszernek életbe léptetésével a városokból szedhetne a kormány az alkalmas képzett hivatali közegeket aztán a megyékbe; s a megyék közigazgatását, a városok kipróbált jó közigazgatása nyomán javíthatná, mely ma sem olyan rósz, mint azt sokan hirdetik s a világgal elhitetni szeretnék, kárára édes hazánk külföld előtti jó- hire nevének. De ugyan mi is gátolja ebben a magas kormányt? pénzügyi tekintetek aligha, mert mi nem hisszük, hogy ha saját fiaiból, saját maga által megállapított szükségletre és állásokra általa felterjesztendő qualifikált egyénekből a minisztérium nevezné ki a város tisztviselőit, a város közönsége megtagadná azok fizetését, vagyis saját közigazgatasi költségeit. Ez az ügy a keresztülvitelre legérettebbek egyike, s városokban még az legkézzelfoghatóbb áldásos eredménye lenne, hogy a pártvillongá- sok által feldúlt békesség visszatérne közénk, s kik egymás politikai meggyőződést tiszteletben tartván, kész szívvel adnók meg kinek-ki- nek azt a jogát, hogy a haza érdekében három évenként szavazatát azon oldalon érvényesítse, a melyiken meggyőződése szerint teheti — azontúl együtt munkálva kiki polgártársai közjavát — visszatérne közénk a békesség angyala mondjuk, mert nem lenne senkinek érdekében a polgárokat követválasztáson kivül egymás ellen állítani, hogy aztán két czivódó fél közt ők az izgatok, mint harmadik örülhessenek. Mi tette ugyanis oly élessé a pártok egymás iránti ellenszenvét? a három, illetve most már hat évenként újra előforduló tisztvála&ztá- sok alkalmával, az egyes tiszti állásokra aspiráló egyének lelketlensége mely a néptömeg köunyenhivőségére alapítva, testvért testvér ellen harczba állít, hogy vállaikon keresztül saját jelöltjeik megválasztását segítsék elő; a nép hisz nekik, s egymás iránti politikai ellenszenvből harczol értök saját java és érdeke ellen, mintha bizony a havatalos eljárás helyesen, pártok felfogása szerint volna osztályozható! A kinevezési rendszer megszünteti az okot, tehát megszünteti az okozatot is. És ha ezt a Tisza-kormány megteszi, szobrot emelt magának. mely aere pereunius hirdetni fogja a késő nemzedéknek, ki tette nemzetével ama jót, hogy ősi magát túlélt közigazgatási rendszerét a modern kinevezési rendszerrel felcserélte s ezzel hazánkat a Cultur-államok sorába emelte! A vadász- és fegyveradá leszállítása egy régi óhajtást képezi az ország számos vidékének, különösen a hegyes és erdős vidékeknek, a hol a nagy és ragadozó vad leoyész. Ez irányban a képviselők közt pátikülömbség nélkül még az év tavaszán megindult a moz galom, melynek a kormány hozzájárulásával az eredménye az lett, hogy a ház egy határozatot hozott, mely ezen adónak leszállítására utasította a pénzügyminisztert. A miniszter meg is tette a kellő intézkedéseket, és mint az „Ung. Post“ értesül, a vadászati adónak 6 írtra, a fegyveradónak pedig egy írtra való leszállítására vonatkozó törvényjava lat készen is van és csak azért nem fog még ez évben előterjesztetni, mivel tárgyalása a szünidő előtt úgy sem volna lehetséges; azonban a jövő évben egyike lesz azon javaslatoknak, melyek első sorbon fognak napirendre tűzetni. A legutóbb nyivánosságra került sikkasztások folytán, melyek egynémely megyében előfordultak, a belügyminiszter az ország valamennyi főispánjához azon utasítást intézte, hogy mindazon közegek, melyek árvavagy közmukapénzeket ideiglenesen kezelnek, azok kezelési módja megvizsgáltassák és a szükséghez képest nemcsak egyszerüsittessék, hanem az illető hatóságokhoz való beszolgáltatás gyorsittassék. A vizsgálatot egy felerészben megyei és felerészben állami tisztviselőkből álló bizottság végzi, mely minden megyére külön ala- kittatik. A vizsgálat eradmónye mindenkor írásban a belügyminiszterhez terjesztetik fel. Eddig már az ország több megyéjében, tényleg keresztül vitettek ezen vizsgálatok és pedig kevdezö eredménynyeí. A népszámláláshoz. Az 1881. január 1-eje és 10ike közt végrehajtandó népszámlálás, mely hivatva lesz az 1880. december 31-én éjféli 12 órakor létező népességi állapotot kitüutetni, a közigazgatósági j bizottság, illetőleg a város tanács vezetése és felügyelete alatt fog végrehajtatni. A közigazgatási bizottság a vármegyét vagy várost számláló csoportokra osztja oly formán, hogy mindou számláló csoportba 500—1000 lélek es sék. — Minden számláló csoportokban egy számláló ügynök lesz kinevezve az értelmesebb és megbizhatóbb lakosok küzül. A népszámlálás alkalmával a tényleg jelenlevő személyeknél a népesség külömböző részletes viszonyai is számba vétetnek. E szánba veendő részletek a következők: A lakosság neve, kora, szülőhelye, honossága vagy illetősége, hitfeiekezete, nyelve, családi állapota, foglalkozása vagy keresete, foglalkozási viszonya, műveltségi foka, végül pedig a lakosság illető részének betegségi állapota és némely kiválló testi vagy lelki fogyatkozásai. A lakosság e felsorolt viszonyain kivül ugyanez alkalommal számba vétetnek az épületek és lakosztályaik fekvése, Hasonlókép ez alkalommal számolandók meg a következő házi állatok, u. m. szarvasmarha, juh és kecskék. A számláló ügynök ideje korán látja el az egyes ház-birtokosokat kellő számláló lapokkal, kik ezeket deczember 28. az egyes lakófelek közt betöltés végett kiosztják. A házbirtokos azonkívül külön nyomtatott utasítást is kap, mely a számláló lapok betöltésére ad oktatást, és ez azt a lakfelek közt körözteti. A kiosztott számláló lapokat a házbirtokos legkésőbb 1881. jauuáu 5-ikéig a lakótelektől beszedi és átadja a számláló ügyuökökuek. A közös hadseregbeli, valamint a honvédségnél szolgáló tisztek és legénység megszámlálását szintén a számláló ügynökök eszközük. A cukor, kávé és sörfogyasztási átló. A kassai kereskedelmi és iparkamara — amint azt lapunk múlt számában jeleztük — az uj adók ellen szintén feliratot intézett a képviselőházhoz. Alkalmunk van azt egész terjedelmében közölni, mely a következőleg hangzik. Milyen tisztelt képviselőház! Hazánk törvényhozása utolsó időben oly behatóan foglalkozott az ország közgazdasági felvirágoztatásának kérdésével, oly élénk érdeklődést tauusitott a magyar kereskedelem és ipar sanyarú helyzetével szemben, hogy
