Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

olvastatott Kolozsvár város törvényhatóságának átirata, melyben az „Ellenzék“ szerkesztője Bartha Miklós ellen a közös hadsereg két tisztje által elkövetett véres merénylet alkalmából a képviselőházhoz intézett feliratának pártolását kéri. — A megye hasonló módon pártolólag felír a képviselőházhoz.

Kende Péter alispán a gazdasági-egyesület érdekében beadott következő indítványa: Tekintve hogy a megyében megalakult gazdasági-egylet a mező- gazdaságnak emelését célozza, tekintve, hogy már eddigi működésével is különösen az állattenyésztés terén eredményt mutatott fel, meghagyatik a szolgabíráknak, miszerint az egylet céljáról a községeket felvilágosítsák, és hassanak oda, hogy azok az egyletbe testületileg lépjenek be.

Az őri, perecsenyi, ubrezsi, jenkei és lyutai vál. kerületekben megüresedett egy-egy bizottsági tagsági hely betöltésére választási határnapul dec. 28-ika kitii- zetett.

E tárgyakon felül a bizottság előtt törvények hir- dettettek ki s miniszteri rendeletek olvastattak fel.

A különféle bizottságokba a következők választattak be.

Az állandó választmány,tagjai:

Andrejkovics Endre, Arky Ftilöp, Bánóczy Ferenc, Bernáth Dezső, Bene Lajos, Bugyis András, Csonka Ignác, Csuha István, Déézsy Ferenc, Farkas Ferenc, Fekésházy Lajos, Firczák Gyula, Gulácsy Egyed, Ho- micskó Miklós, id. Horváth Gábor, Ibrányi Lajos, dr. Ivántsy László, Kellner Izráel, Kende Pál, Kovács Károly, Kovács István, Lasztókay Béla, Lipcsey József, Lehoczky Béla, Makkay Dániel, Mislinszky József, Mo- csáry Géza, Nehrebeczky György, dr. Novak Endre, Pálffy István, Pemp Antal, Pólányi István, dr. Preusz Adolf, Boykó Béla, Roskovics János, Rónai Antal, Szie- ber Ede, Szikszay Imre, gróf Sztáray Antal, Talapko- vics Emil, dr. Spitzer Sándor, Torday Ede, Tomesányi László, Telendy Antal, Thuránszky Tivadar, Walla Ede, dr. Weinberger Salamon, Zoltsák János, Zombory Albert, — továbbá a törvény értelmében Lasztókay tiszti ügyész, dr. Demjanovics főorvos, Szikszay pénztárnok, Csicsery számvevő, Durcsák, Köröskónyi, Tabódy és gr. Török József szolgabirák.

A központi választmány tagjai:

Bánóczy Ferencz, Lipcsey József, Nehrebeczky György. Orosz Mihály, Ibrányi Lajos, Kusnyiry Gyula, Makkay Dániel, Pólányi István, Rónai Antal, Szikszay Imre, Mislinszky József, Royko Béla, Bernáth Dezső, Bugyis András, dr. Ivántsy László, Thuránszky Tivadar, Firczák Gyula, Horváth Dezső, Kende Pál, Mocsáry Géza, Tomesányi László, Farkas Ferenc, Arky Fülöp, Csuha Mihály, dr. Preusz Adolf és Gulácsy Egyed.

A közigazgatási bizottság választott s kilépett tagjai helyett a kilépettek újra megválasztattak:

Ibrányi Lajos, Lipcsey József, Makkay Dániel, Thuránszky Tivadar és Fehésházy Lajos.

Az igazoló választmány tagjaiul inegválasztattak:

Royko Béla, Mislinszky József, dr. Preusz Adolf, Orosz Mihály és Pálffy István.

A főispán által kineveztettek ugyanezen bizottságba: elnökül: Ibrányi Lajos, tagokul: Szikszay Imre, Thuránszky Tivadar és dr. Novák Endre.

A bíráló választmány tagjaiul megválasztattak: id. Horváth Gábor, dr. Ivántsy László, Lipcsey József, Makkay Dániel és Pólányi István. .

Ezek után az ülés véget ért. <

A felvidékről.

— dec. 8.

Tekintetes szerkesztő ur 1 Köztudomású dolog, hogy az 1868-ik évi 38. t. c. megalkotása óta hazánkban a népnevelés terén egyes helyeken teljes haladással, másutt tanügybe vágó nehézségek elhárításának küzdelmeivel, de mindenütt még a legfélreesőbb helyeken is emelkedésre célzó törekvésekkel találkozunk.

Mig egyrészről a népnevelés gyors vagy lassudabb

Az „UM€r” tárcája.

Tízezer év mulva.

Huj, ez a nagy hideg! Jegesmedvékre és tengeri borjukra nézve ezen hőmérséklet mindenesetre sokkal kellemesebb volna, mint reánk tisztes magyarokra nézve. Önkéntelenül Grönland- és Irlandra emlékezünk, és mindazon szép dolgokra, melyeket az ottani éghajlatról mesélnek. És mégis örülhetünk 20 foknyi hidegségünknek, ha tekintetbe veszszük, hogy 9000 év múlva éghajlati viszonyaink sokkal kedvezőtlenebbek lesznek. Valószínű, hogy virágzó városunk helyét nagy jéghegyek foglaland- ják el, és hogy rozmárok és jegesmedvék a farsangi mulatságok mintájára vig játékukat üzendik. Meglehet, hogy vakmerő éjszaksarki utazók azon tájékba fognak jönni, melyben jelenleg vasúti állomásunk fönáll, és hogy szent borzadályok között fogják bámulni azon helyet, „melyre emberi lény még nem tette lábát.“ És ha hónukba visszatérnek, mily fogadtatás, mily öröm! — Dissőiteni és magasztalni fogják őket, kik a földrajzi ismereteket egy egész ismeretlen tartomány fölfödözése által öregbiték. — Vájjon nem tetszik-e ez mesésnek, vagy regényesnek? Lehetséges-e, hogy itt valaha oly állapotok támadhatnának ?

Igenis lehetséges, és nem is kell már oly sokáig wnvmk; 9000 év alatt az egész változás már teljesen

fejlesztése, az anyagi viszonyok, a közönség érdeklődé se a különféle körülmények és az ügy élére állított tanférfiak, tanfelügyelők szakképessége és ügybuzgóságától tételezhetik föl, addig másrészről elvitázhatlan azon igazság, hogy e téreni emelkedésre nézve nagy lendületet gyakorol a tanfelügyelőknek néptenitókkal való tapintatos vagy ezzel ellenkező bánásmódja is. Ha a tanfelügyelő nyájas leereszkedő módon vi-éltetik a reá bízott megye tanítói irányában, akkor a tanítók.minden iskolai ügyben egész bizalommal fordulnak hozzá, tőle utasítást, tanácsot kérnek, a nehézségeket minden tartózkodás nélkül bátran előtárják, mely hivatalos kapocs folytán a tanító, állása magasztosságától áthatva, a tanítást nem robotnak, hanem édes polgári kötelességnek tekinti, szorgalma által mint magának, úgy tanfelügyelőjének, igazgatójának a társadalom előtt iparkodik becsületet szerezni.

Ily tapintatos irányban működő kir. tanfelügyelőt van szerencséje Ungmegye tanítóságának Talapkovics Emil urban tisztelhetni. E megye területén nincs tanító, ki szeretettel párosult vonzalommal ne viseltetnék iránta, mert mindegyik belálja, hogy ő az iskolai törvény végrehajtásán kívül, a tanító tekintélye emelését, annak szellemi fejlesztését és nyomasztó anyagi helyzete enyhítését a legszebb feladatai közé számítja. Belátja továbbá e megye tanitókara, hogy tanfelügyelőjének legfőbb óhajai közé tartozik, miszerint a tanító szakférfiúnak ösmertessék és a társadalomban őt megillető helyet foglaljon el; megkívánja minden tanítótól, hogy az önállóan gondolkozzék, bátran szóljon, tegyen ott, a hol saját vagy az iskola érdeke kívánja. Nem tartozik azon emberek sorába, kik előtt a tanító a megvetés s lenézés tárgyát képezi, és a kik szerint a tanító osztályrésze nem egyéb, mint tűrés, szenvedés és ehez sokszor még méltatlan bántalmazás is. Ö a megyei tisztviselők közreműködésével — kik mindannyian a tanügy s a tanítók egyedüli véd s támoszlopainak bizonyultak be — a culturalis érdekek fejlesztésére nézve mi fáradságo t sem kiméi, csakhogy Ungmegyében a népnevelóst örvendetes magaslatra emelje. Mint igaz hazafi nem tesz kiilömbséget az állam községi vagy telekezeti tanítók között, a hazaszeretet, barátság és egyetértésre való buzdításaival atyai szeretettel egyaránt ölel föl keblére valláskülönbség nélkül minden tanítót.

Hogy mennyire szivén hordja ő a tanítók anyagi helyzetét, annak nemcsak a múltakban, de a jelen é v első felében is fényes bizonyítékát adta, a midőn általános ínség közepette több mint 90 tanító számára a magas minisztériumnál segélyt eszközölt ki, miáltal ugyanannyi családnak nyomorát nagy mérvben enyhité. Minél fogva Ungmegye felvidék tanitói kara, a tanfelügyelő iránti háláját kifejezendő e sorok Íróját megbízta, miszerint az „Ung“ hetilap mélyen tisztelt szerkesztőjét fölkérje, hogy ebbeli hálanyilvánitásnak becses lapjában helyt engedni szíveskednék.

Midőn is a velem egy vidéken működő tanitótár- saimmal közszeretetben álló tanfelügyelőnk Talapkovics Emil ő nagyságának minden eddigi érdekünkben tett fáradalmaiért tiszta szívből eredő hálás köszönetét nyilvánítok, a tek. szerkesztő urat e soraimnak becses lapjába való felvételére s tanügyi érdekeink támogatására alázattal kérvén, maradok mély tisztelettel az ungmegyei felvidéki tanítók megbízásából. Egy tanító.

végbement. De azért ne búsuljunk; ha csak 20000 évig akarunk várni, akkor minden megint úgy lesz, mint most, talán még jobb. Hiszen körülbelül 10.000 év előtt is vidékünk teljesen jég alatt volt és mégis minden újra oly kellemes, lett, miért nem ismétlődhetnék ez még- egyszer vagy még többször is ? A geológia bebizonyitá, hogy egész Europa Olaszhon legdélibb csúcsáig már kétszer jéghegyek alatt volt eltemetve, mig az éjszaknémet és orosz mélysik nagy zajlójéggel telt tengereket képeztek.

Akkor a jéghegyeken iszonyú kődarabok és omla- déktömegek hevertek, mint jelenleg is az alpesi jegeseken, — ezek a jéghegyek olvadásakor lassanként lecsúsztak és a tenger fenekén megmaradtak, mely később szárazfölddé lett. így mindenféle kőtömegek jöttek az éjszaknémet íuélysikra és Oroszországba, és egy geogra- phus sem bírta megmagyarázni e jövevények eredetét, mignem végre a geológia földerítette e tünemény okát.

Ugyanaz fog történni néhány ezer év mulva földünk déli félgömbével. Ott jelenleg azon éghajlat uralkodik, mely 10,000 év előtt az éjszaki földgömbön uralkodott. Nálunk az éjszaki félgömbön könnyűséggel elérhetjük a 80 szélességi fokot, mig a déli félgömbön már 50° alatt jéghegyek sűrűén úszkálnak a tengerben és a 60°-on túl merev jógfalak minden további előnyomulást megakadályoznak. De mitől erede nagy kőtömb*

Különfélék.

(Uj kanonokok.) Ő felségen szatmári székesegyházi káptalannál üresedésben levő nagypréposti állomásra Schmotzer Ignác koppáni cimzetes prépost és éneklő kanonokot nevezte ki; továbbá Novák Antal őrkanonoknak az olvasó kanonokságra, Irsik Ferenc székesegyházi főesperesnek az éneklő kanonokságra és Keszler Ferenc mester-kanonoknak az őrkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ezáltal megürült székesegyházi főesperességi kanonokságot Pohl Károly sághi cimzetes prépost, főesperes és máramarosszigeti plébánosnak, a mester kanonokságot pedig Páskuj Lajos typhulti cimzetes apát, alesperes, szentszéki ülnök és szatmári plébánosnak adományozta.

(A k ö z o k t á s ü g y i miniszternek) a népoktatási állapotáról kiadott legújabb jelentése szerint Ungmegyében az iskolák jelenlegi száma 212.

(Kinvezés.) Hlavathy József megyei aljegyző kir. alügyészszé neveztetett ki a bereghszászi kir. ügyészséghez.

(„A meglőtt vadakat óvatosan köze. litsd“) cim alatt a következőket olvassuk a „Bereg“- ben: A múlt hó 25-én a munkácsi uradalmi erdészeti tisztség által az izsnyétei pagonyon rendezett hajtóvadászat igen szerencsétlen kimenetelű volt, a mennyiben a harmadik hajtásban egy óriási vadkan, mely a pósa- házi biró által átlövetett, végvonaglásai közt Munkács várossá egyik erdővédjét, ki elég gondatlanul a kegyelem lövés megadására a vergőd vad után sietett, megtámadván, miután az fegyverének egyik csövét fel sem használhatta, pillanat alatt maga alá teperte s rettenetes agyaraival ezombját szétmarczagolta, miglen a nyomban odaérkezett hajtők, s vadászok tömeges megjelenése s egész sortüzelés vetett végett az egyenetlen tusának. A vadkan mintegy 250 kilo súlyú kifejlett s a maga nemében szép vadállat volt. A szerencsétlenül járt vadász kevés vártatva Munkácsra szállitatott, s ha sebeiből kiépül, elmondhatja unokáinak is a vadászoknak fentebb idézett reguláját.

(Kigolyózottlap.) A Kassán megjelenő „Abauj- Kassai Közlöny“ czimü ellenzéki lapot — az úri kaszinó választmánya dr. Bernolák József honvéd-törzsorvos indítványára 7 szóval 6 ellenében a kaszinó termeiből kizárta. Az indítvány alapját a nevezett lap hasábjain a kolozsvári merénylet alkalmából megjelent „Orgyilkosok“ czimü cikk a hadsereg ellen intézett éles támadásai képezték. Az eset nagy izgatottságot és visszatetszést szült a kaszinói tagok között párkülönbség nélkül.

(A közigazgatási bizottság) havi ülését kedden dec. 14-én tartja.

(A Mikulás) fehér lován jött meg. Hópelyhek szállongottak napestig a városra. A tél egyszerre megjött, véget vetve másodvirágzásnak, fák riigyezósének, szóval mindazon dolgoknak, amik csak azért örvendeztetik meg az ábrándos poétát, hogy szomoritsák a gazdát. Ha tél, hát legyen tél: igy van ez jól.

(Felolvasás.) A holnap vasárnap d. u. 4 órakor a megyeháza nagytermében tartandó felolvasásra a közönséget újólag figyelmeztetjük.

(A „jókedvű adakozók.“) A telken legközelebb tartott zeneestély alkalmával egy társaság 1 frt 20 krt gyűjtött össze, mely annak lett volna kiadandó, aki a „legjókedvüebb“-é lesz; miután pedig absolut becsű „jókedvü“-vé egyik sem lett, a pénzt a „vörös-kesóg földünk félgömbjei között? Ismeretes dolog, hogy nyáron a föld a naptól legtávolabb van, vagyis az úgynevezett apheliumban áll. Csakhogy ha nálunk nyár van, akkor a déli félgömbön tél van és viszont ha nálunk tél van, a déli félgömbön nyár. A déli félgömb tehát nyáron áll legközelebb a naphoz és ennélfogva kettős előnyben részesül, a közel és a merőleges sugarak előnyében. Ennek következtében a nyár ott melegebb mint nálunk.

De ezáltal évenkint mindig több viz délfelé vona- tik és miután e tünemény több ezer év óta mindig ismétlődött, könnyen magyarázható meg, hogy a déli félgömbön a tenger túlnyomó, mig a föld éjszaki része nagyobbrészt szárazföldből áll. A nagyobb vízmennyiség oka a déli félgömb alacsonyabb középmérsékletónek. A víznek több melegség kell mint a száraz földnek, és azért egyenlő hőfok alatt a viz hidegebb mint a szárazföld. Azonkívül nagyobb vízmennyiség mellet az elpárolgás is nagyobb és ennek következtében egyszersmind a hó és eső lecsapódásai.

Mindez nagy lehűlést okoz és ha tekintetbe veszszük, hogy e minden esztendőben föllépő tények sok ezer év alatt roppant nagy hatást előidéznek, akkor a két félgömb között lévő külörabségeket megmagyaráz tűk. —

A csillagászat tanítja, hogy a földnek peri beli-