Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-11-14 / 46. szám

bánásmódban részesülnek, s az ipartörvóny 32. §-a sze­rint minden iparosnak joga van az ország bármely vi­dékén megrendeléseket gyüjtni vagy gyüjtetni. Különfélék. — November 13. — (Választások.) Megyei bizottsági tagokká no­vember 8-án megválasztattak az alább megnevezett vá­lasztó kerületekben, és pedig Bajánliázán: Osucska György, Hegedűs Sámuel; Baranyában: Lám Gyula. Kroó Vida; Őrben: Tasándy Dezső, Szalay János; Doboruszkán: Zombory Albert, Herczeg'li Ferencz, Kubovics Gáspár; Kis-Geőpzön: Ajtäy Zsigmond; N.-Kaposon: Albert János, Kiss János, Aszalay Jó­zsef ; Pál ó o o n: Bosrik János; S z ü r h é n: Fürjész Ist­ván, Hrabovszky Lucián; Vaján ban: Erdélyi János; Bereznán: Popovics Miklós, Dőry József, Both Mik­lós, Traply Alajos ; Perecsenyben: Tomcsányi Gyula, Gebe Viktor, Fábry Gyula; Lyután: Bacsinszky írón, Bónai Antal, Kende Pál, Jáross János; Sztavnán: Jánosy Dénes, Koszej János, Bochlitz Nándor; T.-Re­me tón: Fábry Jenő, Legeza József, dr. Spitzer Sán­dor, Roskovics János; Darócon: Szathmáry Soma, Bezeghy József; S z e r e d ny én : Wolf György, Muncskó Pál, Kende Zsigmond; B e z ő n : Sztankóczy Gáspár. Lőrinczy Jenő; Ungváron: I. vál. kerület Mislinszky József, Mocsáry Béla, II. vál. kerület: Bánóozy Ferenc, Rónay Antal, Fábry Gyula, III. vál. kerület: Kovács István, dr. Öszterreicher Samu; J e n k é n: Lőrinczy Jenő, dr. Novák Endre; Tibán: Lubinszky Nándor, Fekete Zsigmond, Barna Mihály; Szob ráncon: Gu- lácsy Egyed, Liptay József; Ubrezsen: Csehticzky József, Paulay Mór, Fodor Antal; Vinnán: Huszár Pál, Dudinszky Tivadar; Pál y inban: Szilágyi Ferenc, Vircsik János; Zalacskán : Sznistyák Nándor, Dobák Péter, Horváth Albert. (Lányi Gyula) zenetársulata ezentúl felváltva fog játszani esténként a helybeli vendéglőkben; felké­rettünk közzétenni, miként a „Korona“ sörcsarnoká­ban hetenkint kétszer: szerdán és szonbatoton fog a társulat játszani. (Kivándorlás Amerikába.) A Nev-yorkba közzétett hivatalos adatok szerint ez év első háromne­gyedében Magyarországról 4363 egyén vándorolt ki; Semmi sem vethet közgazdaság állapotainkra szomorúbb képet, mint épen az, hogy mig Magyarország eddig alig szolgáltatott a kivándorlókhoz számba vehető Kon­tingenst, most egyszerre akkora számmal lép fel, mely a nagyon népes Francziaországét (4313) is felülmúlja. — (Uj hivatali állomások szervezését) hozta javaslatba Ungmegye, s ezt engedélyezés végett a belügyminiszterhez, az 1881 évi költségelőirányzattal együtt fel is terjesztette. Ezekre nézve a miniszter nem nyilatkozott ugyan, azonban a kilátásokat illust- rálja, a megyék 1881 évi közigazgatási kiadásainak fedezéséről szóló törvényjavaslat, melynek 2 §-a igy szól: Ezen összeg a belügyminiszter által a megyék közt akként fog felosztatni, hogy minden megye az előző évekre helybenhagyott költségvetései alapján tényleg igénybe vett összegben részesitessék, amennyiben ezen összeg sükségét az 1881-ik évre is igazolja. (A had mentességi díjról) szóló törvény alapján a belügyminiszter felhívta a megyét, miszerint Az^tfl^GFItárcájá. A r e g e. „Asszonyom, kegyed tulboldoggá tesz, ha meg­engedi nékem, hogy itt lábainál helyet foglalhassak, s hallgathassam zengzetes szavának minden igéit, s bele­heljem itt körében azt a mámoritó varázst, mely eltölti a levegőt hol tartózkodik. Ugy-e bár megengedi nékem itt szemlélhetni czigarettje illatos füstjét, mely oly ál­modozva, változatos alakzatokban oszlik el feje felett, fátyol szerű felleget képezve ott fenn. E helyzet né­kem olv kellemes, lelkem szárnyalása szabadon csapong- hat messze, messze ábrándjaimhoz. „Messze, . . . messze“ „édes ábrándjaihoz" va­lóban uram meglep őszintesége. „Adtam talán okot a kédkedésre ? „Oh nem. Csak kényszerit emlékezni minapában elsóhajtozott azon szavaira, melyben állitá, hogy ábrán­dozása tárgyát nem kell a távolban keresnie.“ „Nem én vagyok oka, hogy jelenleg kényszerítve vagyok ezt tenni. „Jól van, beszéljen a mit akar, s kíváncsian vá­rom leírását azon ábrándképeknek, melyek önt úgy megbüvölék. Talán uj érzelem vihar egy . . . „Egy szép asszony iránt, ki mellett elfelejtjük az észt, s csak vágy s gyöngédség lehetünk.“ „Unalmas lesz, vigyázzon ; a bókokat csak attól fogadjuk szívesen, ki szivünknek közönyös s ön nem tartozik nálam azok közé. De figyelmeztetem, ne alkos­son erre légvárat, szavaimat ne magyarázza félre. ígérje meg, nem rólam fog beszélni. „Kegyetlen! ellesi legtitkosabb gondolataimat. De Istenem, mirőt beszéljek hát, hol találjak valami tár­utasitsa a községi elöljárókat (városi polgármestert) hogy a más községbe vagy városba elköltözni vagy el­távozni kivánó azon egyéneknek kik hadmentességi díjjal vannak megróva, a távozási engedélyt csak az esetben adják ki, ha az ezen évre kivetett hadmentes­I ését igazolják. ; m e g y e i egyetemi ifjúság e g y e- jyénknek a budapesti egyetemet látogató st alakítottak f. hó 4-én. A Fleischner gató mint id. jegyző bemutatta az elő- ban megvitatott alapszabály tervezetet, az ében elfogadtatott. Ezután megválasztat- Pollacsek Károly joghallgató, alelnöké: i. titkárrá: Fleischner Armin jh. pénz- iczky Sándor jh. aljegyzővé: Demjano- ellenörré: Novotny Lajos orvosnövendék; agokká: Kótyuch István, Lollok Lajos )k, Edelstein Aladár és Kesztenbaum Mór z egylet tagjainak száma 35. Az egye- Fleischner Annin e. titkár alább egész közlött sorai élénken világítják meg; mi zéről melegen ajánljuk az egyesületet a ég pártoló figyelmébe. A felhívás követ­kezőleg ’hangzik : „Nem, nagy szavakkal, nem szépliangzásu phrasisokkal akar­jak ezt a t. ungmegyei közönség tudomására hozni, hanem röviden elő akarjak adni az indokokat, melyek bennünket egye «ülésre b:r- tak, a eélt, melyet magunk elé tűztünk. A ki az egyetemi ifjúság körében megfordul, azt bizonyára meglepi azon látvány, mily kö­zönyös ezen nemes lelkű —, könnyű vérii-és lelkesedésével a fel­legekben járónak kikiáltott ifjúság mindaz iránt, a mi nem szoro­san az önérdek körébe tartozik. Szabadelvüségnek, nemes eszmé­kéi-ti lelkesedésnek nyoma sines í látköre szűk, minden előitélet utat talál hozzá; a elique-szellem, úgy látszik, megtörhetlen bé- kókba verte szellemét. Mindennek csak egy oka van, csak egy oka lehet, és ez: a társulás, az egyesülés hiánya. Mig századunk az assoeiatiót tűzte ki jelszavául és odaállította azt ama nagy esz­mék mellé, melyek az embert emberré teszik: addig az ifjúság körében minden egyes egy-egy külön irány felé gravitáló atomot képvisel. Nem akarok itt annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy mennyire kifolyása az társadalmi és gazdasági viszonyainknak, mert ez nagyon messze vezetni; csak egyszerűen eonstatálom, mint tényt, mint oly tényt, mely ellen küzdenünk kötelesség. Ez volt egyik indokunk egyletünk megalkotásánál. Megteremteni egy ösz- érdeket, könnyebbé tenni ez önképzést, megadni arra a tért, meg­szabadulni a mindég egy irányban való munkálkodás folytán könnyen beálló egyoldalúságtól: ez volt egyik ezélunk. Másik cé­lunk az anyagi segélyzés. Azt tudja mindenki, milyenek anyagi viszonyaink. A szegény tanuló, ha létét legnagyobb fáradsággal biztosította már, a legnagyobb zavarba jő, ha a tandijat vagy vizs­gadijat kell lefizetnie és nem ritkán képezi hátramaradásának okát. E bajon úgy véltünk segíteni, hogy az ily körülmények kö­zött levőknek kamattalan kölcsönöket nyújtunk, azon kötelezettség mellett, hogy azokat vissza fogják fizetni, ha állapotuk javul. Ez azon két főcél, melyet magunk elé tűztünk. De elérésükre okve- tetlenül szükségünk van a t közönség figyelmére, sőt támogatására is, úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben. Ez fogja képezni azon éltető elemet, melytől körünknek virágzása vagy hanyatlása függ. Azt hiszük, hogy erre számot tarthatunk, hogy a t. közönség te­kintettel lesz irányunkban, annál is inkább, mert célunk nemes, az eszközök pedig melyekkel azt elérni óhajtjuk, — bátorkodunk remélni — kifogás alá nem eshetnek. Igyekezni fogunk továbbá működésünk minden mozzanatát nyilvánosság elé hozni, hogy min­denki véleményt alkothasson magának felőle. Hirlapilag közölni fogjuk közgyűléseink lefolyását, számadásainkat és egyéb mükö­gyat, miről regélve, beválthassam Ígéretemet. Milyen jól esett volna pedig nékem, ábrándozni önről, szerel­méről.“ „Regéljen.“ „Asszonyom, ha tudná mily eszmeszegény va­gyok önnel szemben, nem kívánna tőlem ily tehetet­lenséget. Beszélni szépen okosan, fűzni folytonosan, ér­dekfeszítően a mese fonalat tündér szép .... „Megtiltom újólag.“ „ . . . . Tündérszép királykisasszonyokról, tün­dérekről, s ne ön legyen ezen mesében tündérszép Ilona, . . . , ha azt hiszi képes vagyok reá, úgy na­gyon sokat tételez felőlem. „Elmondjam én a mesét, melyet oly jól tud ?“ „De még eddig nem is gondolkoztam !!“ „A mi mégis ott van szive mélyébe rejtve, s mely örökösen, kényszeríti nékem szerelemről beszélni, hogy abból én megértsek valamit. Ne tagadja, semmi nem egyéb ez, mint érzelme mélységének, áttört pa­lástja. „Bámulatba ejt!“ „Ha azt hiszi, nincs okom ellent mondani. „Mielőtt megkezdené, egyre kérem. Nékem meg­tiltó, hogy kegyedről beszéljek, én nem neheztelek meg, ha igénytelen személyiségem lesz regéje tárgya.“ „Túlságosan kegyes.“ „És pedig biztosíthatom, oly csendes leszek, hogy megfogja hallani szivem dobbanásait. „Tolt egy leány, ki szép volt. . . . „Mint ön.“ „Nem a szépség nem tűr összehasonlitást, ki azt hitte, szerelmét, melyért titokban oly sokan esdekeltek, egy méltatlanra pazarolja. élésünket. Reméljük, hogy igy a t. közönség bizalmát meg fogjuk nyerni.“ Budapest, nov. 7-én 1880. (Meghív á s.) Az ungmegyei nőegylet folyó 1880-ik évi november hó 20-án az ungvári „Korona“ vendéglő nagytermében tánczczal egybekötött közvaesorát rendez, melyre a közönség tisztetettel meghivatik a rendezőség által. Beléptidij személyenként 50 kr. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Ételek és italok étlapszerint szerény áron lesznek fizetendők. Melegen ajánljuk e jótékony célra rendezendő estélyt a közönség pártoló figyelmébe. Meghívók külön nem fognak szétkül­detni. (Eljegyzés.) K a m i n s z k y Ákos munkács e. m. pályavégzett papnövendék f. hó. 6-án váltott jegyet Risko Ilona kisasszonyai Risko Mihály volt köves- ligethi lelkész leányával M.-szigethen; az esküvő ugyan­ott f. hó 23-án lesz. (Az ungváron állomásozó 66-ik tartalék­ezred újoncai közűi mintegy 400 legény vezényeltetett Boszniába a Traunikban állomásozó ezredhez; ezek V u- kovics főhadnagy s Krausz hadnagy vezénylete alatt f. hó 26-án indulnak hosszú utjokra. (Emberölés.) Helmeczi Albert, Bundzsák Fe­renc és Képiró István kondások f. hó 9-én a gerényi korcsmába tértek be egy kis sziverősitőre; idogálás köz­ben beszélgettek, s később a pálinka hatása nyelveiket mindinkább megoldván, szó-szóra, összekaptak, s köz­ben a balták élit is megvillogtatták: Helmeczy baltáját használta is, mert annak élévéi olyat sújtott Képiró homlokára, hogy átvágta a hmolokcsontot s a balta éle egész az agyvelőig hatolt. Képiró eszméletlenül lero­gyott s az ungvári közkórházba szállitatott, hol más­nap nagy kínok között meg is halt. A tettes elfogatván bűnét önként bevallotta s átadatott a fenyitő bíróság­nak. A városi pénztár péntektől fogva már a Mazurák féle házban van elhelyezve. Ez a két sor újdonságnak való, vegye a közönség tudomásul. Ne vegye azonban a képviselet tudomásul a következőket: Már vagy há­rom éve, hogy mindig sürgette a város tanácsa a kép­viselet uj városi pénztárhelység engedélyézése iránt; a képviselet vagy kétszer engedélyezte is ezt, de a tanács nem bérelt, hanem az adózó polgárok teljes meglepe­tésére a jövő év költségvetésébe már 430 frt van fel­véve bér címén városi adópénztárnak. Ez évben kínál­ta a városnak a Spitz féle házban, vagy a Stuller féle házban, alkalmas, tűz ellen biztos a központban fekvő s minden tekintetben megfelelő helyiségeket 200 írtért, ezt azonban nem vették bérbe, hanem kivették a Mazurák féle ház egyik lakosztályát, mely a központ­tól egészen távol esik 430 írtért, hallatlan ár ez, minőt a belvárosban bármely ház egész emeletéért sem fizet­nek, s a savanyuviz mellett a hova csak sárban iubicz- kolva lehet eljutni, a hova a városi pénzlárt helyezték, tizeinek 430 frt hallatlan összeget! Hogyan történt ez, kérdi a jámbor olvasó? Hát Mazurák városi rendőr ta­nácsnok, kenyeres pajtás, s igy könnyen ment meg ez fertelmesség is. Hanem itt jö a dolog furcsája. A ta­nács kivette s a pénztár behurcolkodott a 430 frtos helységbe a nélkül, hogy az összeg még engedélyezve vagy a szerződés a képviselet által jóváhagyva lenne. Mi fog hát e miatt történni, kérdi a még jámborabb polgár? Semmi, a képviseletben fel fognak e nyomoru­„Honnan tudta azt, hogy szerelméért titokban mások is esdekelnek.“ „Nem engedhetem meg a közbeszólásokat.“ „Még egygyet. Kegyed sajnálja ezt a leányt, is­merve önt, ezen nem is csodálkozom. De nem kések kinyilatkoztatni, hogy e leány megérde mlette szenvedé­sét, miért volt. oly balga, szerelmesnek lenni.“ „Uram ön kiállhatatlan kezd lenni. “ „Nyújtsa nékem kicsiny kacsóit kézcsókra — bo­csánatul.“ „Két évig hordozta már szivében ezen lángot, mely tiszta szent volt, mint a veszta tűz. „Szegény leány. Beh jó, hogy ez csak rege, mert különben kénytelen volnék elhinni, hogy mese; akkor pedig ha megengedné sírnék.“ „Meg mindenesetre, sőt ahoz is kedvet érzek, hogy becsengessem komornámat hallgatónak.“ „A veszta tiszt volt legutolsó szava.“ „Ugyan kérem, foglaljon helyet távolabb ott a széken, talán a jelen helyzet okozza lázát? !“ „A leány szép volt mint a hal; . . . vagyis hall­gatok mint a hal.“ „Hallatlan hallgatása csikláudoztatja tenyereimet.“ „Nem tűrhetem tovább!! ha mindjárt kiutasít is e szobából megmondom azt a mi már egy órája szive­men fekszik, miért vette fel ezt a fejéket, mikor tudja ez mindég zavarba hoz; miért olyan szép ma, mint egy angyal; miért nem huzza fel keztyüit, ha én jelen vagyok, azért talán, hogy elvegye azt a kis józanságo­mat is, melyet magamra erőszakolok otthon, ha legke- gyélmesebb királynőmhöz jövök kihallgatásra; miért néz reám ragyogó szemeivel, miért mosolyog, szóval . . . miért tetszik nékem.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom