Ung, 1880. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

hogy a régi szlávoknak fejedelmük lévén, cár névvel il­lették, de nem következik, hogy most is használják. Hogy a sz.-irásban „király“ rex „cár“ névvel ada­tik vissza, ez nem határoz. Hány tárgynak, fogalomnak nem volt határozott kifejezése a múltban, s mégis van most. Különben a sz. Írás fordítói részére a csalatkozhat- lanságot nem követelheti senki? Hogy a cár szó használata téves fogalmakat okoz, tanúsítja Ungmegye felvidékén nyújtott ínséges segély. Azon kifejezés „cár dav“ (császár adta) azon balhiede­lembe ejtette a szegény népet, hogy a muszka cártól jött, a segély, s ezért majdnem hivatalos utón a nép fel­világosítása vált szükségessé. Ha tehát a cár szóhoz ragaszkodóknak nincs hátsó gondolatuk, mit feltételezni nem akarok, sem nem eszé- 1 yes, sem nem ildomos, sőt esetleg veszélyes a cár-szó­nak „király“ jelentésére való alkalmazása. Mert Írva van: „Jaj a botránkoztatónak !“ Veritas. Különfélék. — Augusztus 14. — (A király szü letéséne k) ötvenedik évforduló­ját Uu gvár városa is lehetőleg ünnepélyesen fogja meg­ölni. Az ünnepélyek a születésnap előestéjén 17-én kez­dődnek, a mikor az itteni zenekar a megyeháza előtti téren fog játszani, a megyeháza díványán gyönyörű transparent lesz tűzijátékkal, a polgárság ablakai kivilá- gittatnak. A következő napon reggeli 9 órakor hálaadó isteni-tisztelet fog tartatni az itteni egyházakban. Ugyané napon a „nevickei várrom“-nál az ungvári kincstári ura­dalmi tisztikar nyári mulatságot rendez, melyre ugyan külön meghívók nem bocsátottak ki, azonban itt min­denki szívesen láttatik. A mulatság kellemessé tételére az azt rendező kincstári tisztviselő uruk minden lehetőt elkövetnek. (Torday Ede) kincstári ügyész úrtól több hét-1 tel ezelőtt ellopott tárgyak közül az arany óra lánccal I s 35 frt készpénz megkerült s az itteni járásbíróságnál van letéve. (A szolgabiró uraknak figyelmébe) ajánl­juk, hogy az állam utak mentében felállított községeket mutató oszlapok némelyikéről a nemzetiszin festés leko­pott, s előtűnt az eredeti Bach-korszakbeli feketesárga szin. Be kell tehát festeni. (A Blatta-mocsár) és a szennai medence le- csapolására vonatkozólag múlt számunkbau hozott köz­lemény kiegészítéséül még a következőkről értesülünk. A lecsapolást Kvassay Jenő kultúrmérnök fogja ve­zetni. A munkálatra az illető vidék jelen évi fentar- tett közmunkájának fele adatott a közbirtokosság se­gélyére, ezenkívül az 1876-iki közegészségügyi törvény­cikk 10. §. alapján a 26 község évi közmunkájának két­szerese fog az ásatásokra fordittatni, e kettő összesen 72,000 kézi napszámot tesz ki. Mivel azonban a mun­kálatok keresztülvitelére ez sem elegendő, azért a birto­kosság az ártér fejlesztés alapján fog azokhoz hozzájá­rulni és a járulék az 1874. évi XI. t. c. 13. §. értelmé­ben az illetőktől '.özigazgatási utón behajtatni. A mun­kálatok teljes keresztülvitele két évre terveztetik. A köz­munka már e hét folyamán megindittatott és igy alapos kilátás van reá, hogy ismét egy nagy, több mint 20,000 holdnyi terület fog a földmivelésnek visszaadatni, más­részről egy vészes mocsárral lesz kevesebb, mely az utóbbi'években oly borzasztó mértékben szedte áldoza­Az „UN6”lárcája. Botor Kálmán. Botor Kálmán makra gyerek, Róla szólni alig merek, Csak egy kicsit hozzam lázba, Mindjárt kiír az újságba. Rettenetes szabadsághős, Ments Isten, hogy volna szájhős! De ki tehát nagyot már ma, Ha nyomában nines a lárma? Hősünk azért zajjal, garral, Könnyen bánik a magyarral, A mint jő szeszélye, kénye: Agyon dicsér, megöl mérge. Itt is, ott is, — ebbe abba, Ezerfélébe is kap ma; De már holnap lángja lobban: Meggondolja mégis jobban. Nincsen ugyan tudománya, Feje azért aranybánya, Tervet tervekre kovácsol, Fönségeseket tanácsol. Arról aztán 5 nem tehet, Hogy kivinni mitsem lehet ; Hogy az ármány közbelépe, S a jónak is rósz lett vége. fait, hogy a halálozás a hiteles anyakönyvi kimutatások szerint 50 százalékkal múlta felül a születéseket. (Kinevezés.) A magy. kir. igazságügyi minister Ősé ka Károly ungvári kir. járásbirósági joggyakorno- kot ugyanezen k. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. (A s zin és z-c o n gr ess u s) már jelzett ülése e hó 10-én csakugyan megtartatott a gyűlés legérdeke­sebb mozzanata az volt, hogy kilenc szótöbbséggel el­határoztatott a kerületi rendszernek az év letelte után, azaz oct. 1-én eltöröltetése. (Ügyvédi s e g é 1 y e g y 1 e t) eszméjét pendítette meg a „Magyar jogász“. Ha azon ötezer ügyvéd, ki Magyarországon élni kénytelen, egyetemleg hozzájárul egy segélyalap létesítéséhez, (mely egyetemlegesség a kamarák utján könnyen eszközölhető) a csekély járulék­ból oly nevezetes összeg gyűl. hogy pár óv múltán min­den munkaképtelen kartárs kegydijat és minden elsze­gényedett ügyvéd segélyt nyerhet. Az érintett lap terve szerint tiz év alatt — nem is számítva a kamatokat — 600,000 irtot tőkésíthetnének. (Beiratások a budapesti egyetemen.) A vallás és közoktatásügyi minister leiratilag értesítette az egyetemi karokat, miszerint az 1880/81-ki tanévre a be­iratások szeptember 1-én kezdődnek és egészen 14-ikéig tartanak. Később jelentkezők többé nein vétetnek fel. Kivétel csakis az egyéves önkénteseknél engedtetik meg, kiknek utólagos felvételért a miuisterhez kell folyamod- niok. Szept. lc-én az előadások okvetlen megkezdődnek. (A p o 1 g. 1 ö vé s zegy 1 e t köréből.) Az aug. 8-iki lövészet eredménye: Az ipartáblán és legtöbb körre a dijat Mocsáry Béla kapta; a verseny-táblán 260 lövésre 224 kör lett lőve — mely 87 százaléknak felel meg — mély lövésre 145 fokú 4-esre a dijat Belházy Jenő nyerte. (Kérelem.) Tisztelettel kéretnek azon lövészegy­leti tag urak, kik az ez évi királylövészetre dijadomá- uyokkal még. hátralékban vannak, mikép ezt Mocsáry Béla allövószmester uruak átadni szíveskedjenek. (Kozanovics Sándor) végzett festészeti aka­démiai növendéknek egy művészi kivitelű kréta-rajza van Özvegyi cukrászdájában kiállítva, mely a becsi burgszin- ház egyik művésznőjének életnagyságu mellképét ábrá­zolja. — (S áto ral ja-U j bel y be n) folyó hó 8-áu temet­ték el koszorús költőnk Sárossy Gyula özvegyét, Wass Paulinát nagy részvét között. (Az egyévi önkéntesi intézmény) re­formjára vonatkozólag; a kormány megszüntetni óhajtja az egyévi önkéntesi intézményt. Ezt a rendszeres fegy­vergyakorlatoknak a polgári iskolai tantervbe való fel­vétele helyettesítené. Minden ifjú, ki az elemi iskolából a középtanodába, reáliskolába, gymnásiurnba, vagy pol­gári iskolába, kereskedelmi akadémiába lép be, 15 éves korától 18-ik évéig a tanterv keretében katonatisztek által künn a mezőn rendes katonai fegyvergyakorlatok­ban részesüljön. Az ifjú ekkép már tanuló korában el­sajátítja a fegyverforgatás mesterségét és tel lesz mentve az egyéves katonai élettől és katonai szolgálattól. Tizen­nyolcadik évén túl az ily előkészített fiatal ember csak az őszi fegyvergyakorlatokra fog behivatni a most érvé­nyes gyakorlat szerint. (Az adózók figyelmébe.) A pénzügyminisz­térium, legközelebb leiratot bocsátott ki mely elrendeli, De azért ő lankadatlan, Miként a tűzhányó katlan, Tüzel, lángol és füstölög, S közbe rémitően dörög. Ostoroz bűnt, léhaságot, Felrázza a némaságot, S kit a törvény nem üldözhet, Örvend, ha azzal kiköthet. Mohó tűzzel, szenvedéllyel, Csapkod jobra-balra szélyel, S tör rohammal, tör előre, — Nem gondol a lehetőre. Eszeveszett gyors futtában, Megütődik kőben, fában, Itt is, ott is, hasra esik; — Ellenségi csak úgy lesik. Irigy, önző jót nevetnek, „ügy kell neki‘--t emlegetnek S ki hozzáfér csípi, marja, Tépi, rúgja és kaparja. Nyög s küszködik szegény Kálmán. De erőt vesz s talpra állván, Iszonyú haragra lobban S újra kezdi. — ámde jobban . . . Botor Kálmán, botor Kálmán, Tüzedet én nagyon áldnám, Csak kevesebb volna lángja S annyi füstöt föl ne hányna! hogy az adózók ez év végéig az 1878. évig terjedő adó­hátralékokra figyelmeztessenek. Az adóhátralék még az idéu fizetendő be, ha azonban az összeg nagyobb, rész­letfizetéseket is engedélyeznek. Azok, kik ily figyelmez­tető iratot nem kapnak, tudhatják, hogy 1878. év vé­géig semmivel sem adósok, s ha esetleg később kap­unk is ily fölhívásokat, azokat egyszerűen visszautasít­hatják. Kivételnek csak az adózó meg nem találhatása esetére lesz helye, mindazonáltal ez követelheti annak kimutatását, hogy az intést a kellő időben küldték el, s a kutatás rendesen történt. E rendszabály valódi jótéte­mény lesz a lakosságra nézve, mert lehetővé teszi, hogy valahára tisztába hozassák már a kincstárhoz való vi­szonya. — Egy más hir is van, mely nem más, hogy a pénzügyminisztériumban a feleslegesnek látszó munka csökkentésére ezentúl nem évenként, hanem három évenként akarja az adókivetést eszközöl­tetni, illetőleg ezentúl 3 évi időtartamra fog minden­kinek adója megállapittatni. A szükséges adatok már együtt vannak; a pénzügyminisztérium gőzerővel dol­gozik a javaslaton, melyet még az őszi ülésszak alatt szándékozik a képviselőház elé terjeszteni. (Az igazságügy miniszter elhatározta,) hogy a minisztérium, valamint a kir. bíróságoknál al­kalmazott szolga-személyzet 1881- tői kezdve egyenru­házatiul láttassák el. Az egyenruházat a következőleg álapiltatott meg; sapka: barna posztóból bőr napellen­zővel, oly alakú mint a katonatiszti sapkák, körül egy­szerű fekete zsinorzattal, a felső részen rózsával, mely­nek alaplapjába az ország czimere leend kivárva; nyak­kendő fekete fátyolból, atilla barna posztóból, bogár fekete zsinorzattal, a gallérra két oldalt ezüstözött ércz- ből készült betűkkel. Mellény ugyanazon posztóból sima rézgombokkal, nadrág barna posztó, bogárfekete zsinór­ral, köpeny szürke, a börtönőrökéhez hasonló, két pár czipő. (Az „Azienda A s s i c u r a t r i c e “) Triesztben e hó 4-én tartotta közgyűlését, mely elhatározta a rész­vénytőkének 30 millió frankra (12 millió arany forintra) fölemelését 40% befizetéssel, továbbá az újonnan ki­bocsátandó részvénynek átvétele végett egy külföldi pénzcsoporttal kötött előzetes szerződés végleges keresz­tülvitelére egy teihatalommal ellátott bizottságot küldött ki, melynek tagjai: B a u d e i s Jakab, Gos siet h Emil és Sienkiewicz Dénes. A napirenden levő többi tárgyak szabályszrü elintézése után dr. Eaicich ur igazgatóvá, s a 40 évi szolgálat után visszalépő W ort- maun György ur helyébe az „Azienda vezértikárává Sienkiewicz Dénes ur választatott meg. (Az Amerikába való kivándorlás ellen) szólal Löw Vilmos New-Yorkból, az „Ellenőr“-höz in­tézett levelében. A többi között a következőt Írja: Ki­száll a kivándorló a „Castle Garden “-ben, a bevándor­lók ez óriási, nyilvános, hivatalos fogadójában. Ha ho­zott magával pénzt, innét kilép egy idegen földre, egy sürgő-forgó nép közepébe, melynek nyelvét nem érti, és keres lakhelyet, barátot, ismerőst és munkát. Ha nem hozott magával pénzt, ott marad a „Castle Gar- den“-ben és a könyör kenyerét eszi. mig onnét valaki, ki épp munkást keres, felfogadja és magával viszi, lsem igaz az, hogy itt Amerikában könnyebb becsüle­tesen megélni, mint odahaza. Sőt inkább tán ép ellen­kezőleg áll a dolog. Ha az ide bevándorlóit magyarok Kevesebb hő, több kitartás A hazára volna áldás. Tudománynyal párosulva A tetterő hová jutna! Hátha még a szilaj észre — Hogy no vennél mindont készre — A böleseség vetne féket: Milyen nagygyá tenn téged? ! Kápláuy Géza. PompéjS és Herkiiláiiuni. Augustus 24-én lesz ezernyolcszázegyedik éve a nagy katasztrófának, mely a két virágzó várost meg­semmisítette. Ünnepélyt tartott s mulatott Pompéji város lakos­ságának nagy része, 20,000 polgár ült az amphiteátrum lépcsőin, s türelmetlenül várt a gladiátorok küzdelmé­nek idegrázkódtató látványára. Forró napsugarak éget­ték homlokukat, egy szellő fuvalma sem enyhité a hő­séget, azért a véres látványra szomjas római közönség mozdulatlanul ült helyein, s gondtalanul fecsegett a rö­vid pillanatok múlva kezdetüket veendő látványosságok­ról. Mintha nem is volna az amphiteátrumon kívül vi­lág, mintha nem várta volna mindannyijukat a munka, mintha csak arra lettek volna teremtve, hogy élvezze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom