Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-11 / 2. szám

Túlhajtanak pedig hiúságukkal leginkább az öltözetek tekintetében.

Ma már az egyszerűség száműzve van, az már nem ízlés többé.

Nem akarok a női szabók munkakörébe tartozó dolgokba vágni, és nem is tárgyhoz illő volna, ha most a női ruhákról szólanék, de mint az egyszeri paraszt ember, én is csak annyit mondok: „En ui am terem- tőin, ugyan mi lesz még!“

Régen történt az, midőn a krotoai nők bölcs Pythagoras tanításai következtében minden arany hímzésű ruháikat, ékszereik, nyaklánc/, és karpereczeiket Juno templomába vitték áldozatul, megmutatandók, hogy „szerénység és egyszerűség, de nem a hiú pompa a nőnem valódi ékei.“

A XIX. század leányai közt vajmi ritka egy szende, mégis hősies Tymicha, egy Periktone, ki a fényűzés és a hiúság ellen buzgolkodott, vagy egy Melisz- sza, ki Klearte nevű barátnéjának tanácsokat adott, miként kell egy nemesen gondolkozó hölgynek öltözködni mondván a többi közt: „A becsületes, erényes nocsak férjének kíván tetszeni, nem törődvén azzal, hogy más férfiak akár mikép gáncsolják ruházatát." Továbbá:

„ Sokkal büszkébb lehetsz lelked szépségére és gazdaságára, mint külső alakod és vagyonodra“ *)

A jelenkorban a legtöbb nőnél a pipere és az ékszer mindenek felett az első. Ékszer ! ékszer! ha china vagy ha talmi is! . . .

Sajnos de úgy van.

Érdemes megfigyelni, mint akarja egyik a másikat túlhaladni a fényűzés dolgában, mint vetélkednek a legújabb divat (:mely a nőknél annyiszor változik, a hány napja van az esztendőnek) követelményeinek eleget tenni, sokszor a legnagyobb áldozatok árán is. (A mindennapi életből számos szomorú példát lehetne felhozni).

A mi Melissza ama szavait illeti, hogy férjes nő esakgis a férjének igyekezzék tetszeni — az már most nálunk nem divat. Most épen a férjek azok, kik nejeik előtt a legkevesebbet nyomnak a latban. Minden esetre, itt tekintetbe kell venni azt az esetet is, hogy a nő férje hiáságának főtárgyát képezheti.

Különben tisztelet és kivételeknek Pope apophteg- mája szerint a nők olyanok, mint a sakjátszó, kinek egy alak soha sem köti le figyelmét anynyira, hogy a többi alak iránt is figyelemmel ne volna.

*

& 9Ü

Legkényesebb pont a nőknél a kor.

Legérzékenyebben sértheti az ember a nők hiúságát ha öregiti őket.

A ki külömböző korú nőkkel bővebben társalgóit

*) Bátíaszéki: „Pytliagoraei nők.“

Az „UFJG” tárcája

Tájképek Afrikából.*)

üti jegyzetek.

HOSSZUFALUSSY GYULA

m. k. honvéd-főhadnagytól.

I.

A „Mahala“ fedélzetén, decz. 16.

A tervezett Nílusi utazásra folyó év november hó

9-én útra kelve, november hó 14-ikén harangzúgás s ágyudörgés között „Aus z t r i a“ gőzhajóval Triestnél hagytuk el a szárazföldet s hat napi hosszú s viharos tengeri ut után november hó 20-án Alexandriánál elértük a száraz földet. Hat napi tengeri utamat nem kisértem még gyenge toliammal leírni, hisz több jeles utazótól ragyogó tollal leírva, sokat olvastam már innét, de bizton Írhatom, hogy a valót alig volt képes egyik is visszaadni s a legragyogóbb toll is csak gyengén tolmácsolhatja meg a kisebbrendü vihart is. Nem kisértem meg tehát e borzadalmas, de mégis nagyszerű látvány leírását, de annyit irhatok s nyugodtan mondhatom, hogy a világ a legnagyobb ágyücsatájában részt vettem s hallottam a bömbölő ágyuknak dörgését, de ehez képest a tengeri vihar, vagy annak csak szeszélye aránylag nem egyéb, mint gyenge fuvalom. — A csata oroszlána, ki ellenét a síkon merészen felkeresi s ellenével bátran szembe száll, a tenger viharával szemben nem egyéb, mint gyenge báb, lába alatti meg- mérhetlen mélység, a hajó iszonyatos ropogása, a sirályok vad sikoltásai, minden pillanatban eszébe juttatják, hogy az emberi erő egy kis semmiség, egy tehetetlenség, a hatalmas természet elementumában. Öröm s hur*) Hosszufalussy Gyula s Csorna József urak, utóbbi abauj földbirtokos, özv Bernáth Simonná veje, múlt évben tudományos kutatási célból — s H. Gy. ur egészségi szempontból is — útnak indultak; utazásuk célja a Nyluson s ennek vidékén a Nylus forrása felé hatolni. Utazásuk ez év május haváig van tervezve. Jelen érdekes utleirási vázlatot Dobos Kálmán m. kit' honvédfőhadnagy ur szívességéből köz,öljük, Szark,

azt tapasztalhatta, hogy vajmi kevesen dicsekszenek éveik számával, s hogy az boldog közülök, ki két három évecs- két letagadhat élete 'fájáról. (Kár, hogy az emberek nem kapnak gyűrűt, mint a fák, de sok letagadott év jutna napfényre ismét).

Dicsérd valamely matrónának szépségét — hogy úgy néz ki mint egy 16 éves leányka, s ő komolyan megharagszik; mert csak hasonlítod s nem igazán 16 évesnek tartod.

Ha valamely fiatal leányka meg kérdez, hány évesnek gondolodt, inkább keveset mondj, mer ha csak néhány hónappal is többet találsz mondani, kész a legnagyobb liarag akár mily kegyben állottal is nála.

Hiába, ez már úgy van! A fiatal fiatalabb akar lenni, a vénecske — habár az anyakönyvi kivonat helyett eleget mondanak az arcán lévő ráncok; mégis a „fiatal“ címet pretendálja magának.

Vannak ofy nők, mondja Knigge — kik minden öt évben ünnepük születésnapjuk át és ha a könyvbi- ráló censura élén állanának, minden esetre a naptár használatát tiltanak be legelőször.

— „Minden némber hiú, valamig él„: — írja Edvi Illés Pál „Mozaik képek, leányos auyäknak“ című jeles cikképen, — s ez elvitázhatlan igaz.

Egy párizsi nő, ki már 80 tavaszt ért el, életveszély lyel vágatott le felső ajkáról egy szemölcsöt; pedig nem hiszem, hogy az a szemölcs a csókban akadályozta volna!

A kendőzés szintén a hiúság szülöttje.

Korunk fáradhatlan a fiatalító, s a nagyobb évszámokat elpalástoló segéd eszközök feltalálásában.

Láthatunk nőket, a kik valahogy soha sem vénülnek, a kik mindig a fiatalság üde s viruló színében vannak.

Igen ám! Csakhogy ezen fiatalságnak van egy kérlelhetlen ellensége — a viz !

(Vége a jövő számban.)

Ladomérszky Gyula.

HilMélék

(Az ungvári róm. kath. templom) kibővítése és renoválása e tavaszszal meg fog kezdetni, s van remény hozzá, hogy az építési munkálatok az ősz végéig befejeztetnek. Az építési bizottság a szükséges intézkedések előleges megtétéle czéljából múlt vasárnap ülést tartott, melyen több tárgy nyert elintézést. Az építésnél a műszaki felügyeletet Turner András ismert jóhirii ópitész fogja vezetni.

(Megy ei biz ott sági taggá,) a decz. 29-iki pótválasztás alkalmával a per ecsen yi kerületben —

rah kiáltással üdvözöltük Afrika partjait, húsz tengeri mértföld távolságra szemünkbe ötlöttek már a partok, tarka, zöld s piros madárkák repültek a hajónk körül s vidám csevegéssel hirdették, hogy a száraz föld már közel van; bár a távol láthatár még mindég a tenger véghetetlen nagyságát hirdeté, de láttunk valahára a láthatáron már egy fehér pontot, majd a másodikat s harmadikat s mindig többet-többet; már látjuk Alexandria einelkebésót s rajta az erődöt, majd látjuk a világító tornyot, Pompejus oszlopát s Kleopatra hires tűjét s mintegy tizennégy mértföld távolságra vagyunk már; látunk fehér vonalat mindig a levegő láthatárában rezgő délibábként; közelebb jövünk, a fehér vonal jobban látható már, látjuk rajta a szélmalmokat, látunk gyárakat, műhelyeket s azoknak kéményeit, látjuk a Minaretteket, a mecseteket, a karcsú pálma csoportozat- jait, látjuk a kikötőben a hajók árboczainak sűrű erdeit, balra tőlünk az akirály fényes palotája, jobbra pedig Alexandria egykori tündórvárpalota romjai tűnnek fel szemeink előtt.

A kikötőben a zátonyok miatt behajtani nem lehet s veszélyes, egy kalauzt vettünk hajónkra, ki nagy körívben ágyukkal hatalmasan felszerelt part hosszában biztos horgonyba vezetett. — Száz és száz fehér-szines emberi alakok borzalmas lárma s kiabálás között éhes sáska módjára rohantak hajónk födóizetére s minden nyelven ajánlgaták szolgálataikat. Szerencsénk, hogy ily alkalommal a fogadókból a bérszolgák jelen voltak s ők ugyan röviden véget vetnek az ily kapzsi jeleneteknek; magunkat ily bérszolga pártfogásába bizva, néhány pillanat alatt egy csinos kis csónakon beevezve, Afrika földjét tapostak magyar lábaink. Egy európai stylben épült vámháznál szerencsésen átesve a szokásos motozáson is, nagyon természetes, hogy nálunk sem dohány, sem pedig drága szövetet nem talált a financz; ezután egy kényelmes és franczia ízléssel kiállított bérkocsin mindenféle szűk és nosszn utczákon, nagy téreken, pálmafa-sorok között, mecsetek s nagy kertek mellett „Abbat“ hotelbe szállíttattunkshat napi hosszú viharos ut után édes nyugalom s a azük czella helyett kényelmes és nagyon csinosan berendezett tágas szobába helyezkedtünk el. Az európai berendezésű szobában azonnal feltűnt, hogy az ágyak musquitó hálóval befátyolozva vannak, ez hatalom óvszer a vérszopó niusquibáró Sahlhausen Lipót kir. adófelügyelő választatott meg. —

(Kinevezés.) Schvarczer Ödön, derék barátunk nagyszőlősi kir. közjegyzővé neveztetetett ki. Fogadja uj állomásához, részünkről is, szerencsekivá- natunkat.

(Áthelyezés.) Dr. Hodoly Elek ungvári bon- védezredorvos Pozsonyba helyeztetett át, az ungvári honvédzászlóaljhoz pedig dr. Spanyol Béla főorvossá kineveztetett.

(A nagyváradi bábák ép ez de) igazgatójától a következő sorokat kaptuk: „Figyelmeztetem mindazokat, a kik a f. é. márczius 1-én kezdődő nyári tanfolyamra magokat államsegély mellett a nagyváradi m. k. bábaképezdén mint növendékek felvétetni óhajtják, hogy kellőleg felszerelt folyamodványaikat f. év január hó 20-ig hozzám beküldeni el ne mulaszszák.

(Az országos nőipar egylet) érdekében egy felhívást kaptunk, melynek czélja az egylet iránt országos érdekeltséget kelteni. Alkalmilag mint hazánk iparának fejlesztésére nézve fontos kérdésre vonatkozót — e felhívást közölni fogjuk. — Addig is megjegyezzük, hogy az egyletbe belépő rendes tag fizet 3 Irtot évenként, alapitó tagság 3 frt, illetve ennek 6°/0 kamatja, és pártoló tagsági dij évenként 1 frt.

(Inségügy.) A belügyminister az ung megyei Ínségesek felsegélésére legközelebb 500 frtot utalványozott. Ez összeg — a mint értesülünk — már tényleg ki is osztatott.

(Pór-furfa ng.) ügy látszik, a nyomor sok mindenre megtanítja az embert. Egy helybeli kereskedésbe bemegy a múlt esték egyikén egy tót paraszt, s kezd ott mindenfélét bevásárolni. A nagyobb tárgyakat szépen egymásmellé rakosgatta az áruasztalra, a kisebbeket pedig zsebre. E közben leveszi kalapját s ráhelyezi az áruasztalra kirakott vásárolt tárgyakra, maga pedig odamegy a boltajtóhoz s elkezd kiabálni kifele „gyertek, már megvan véve minden, fizessük ki.“ A kereskedő egész nyugodtan szolgálta ki többi vendégeit, s midőn aztán azok távoztával körül nézett, a tót kalapot ott találta ugyan, de a tótnak se hire se hamva nem volt. Az atyafi a zsebre tett körülbelül két forint értékű tárgyakkal eleblábalt szépen s ott hagyta cserében öt garast sem érő rongyos íövegjét.

(Érdekes jogi kérdésről) tettek a lapok említést. Egy debreczeni családapa, érezvén halála közeledését, végrendeletet hagyott hátra, mely szerint áldott állapotban levő felesége, ha fiút szül, a 30,000 fi - rint vagyonból 10,000-et kap, a többi a finé. Ha leányt szül, ez kap tízezret, az asszony pedig húszezret. Az asszony ikreket szült, egy leányt és egy fiút. Az most. az „érdekes jogi kérdés“, hpgy mikóp oszszák fel a vagyont. Ez az eset — ha csakugyan megtörtént — nem egészen uj. Ezelőtt 1700 évvel előfordult már s benne van a határozattal együtt Justinián császár hires törtók ellen; hogy mily kegyetlenek e kis állatok, ázt már egyszer sajnosán tapasztaltam; a kristály viz karaffák helyett hosszú alakú agyagból készített bütykösök, melyek mély tálacskákban állanak az alsó edénybe gyűlik a folytonosan átszivárgó viz, mig a butykasokban a viz folytonosan üde állapotban marad, — a nagyszámú szolgaszemélyzet fehér s a színesekből van összeállítva a csengetyü, vagy pedig telegraph a fogadókban még hiányzik, de ezt helyettesíti a kézzel adott tapsjel, mire a fehér és színes szolgák azonnal elősietnek.

Tizenkét órakor gazdag ezüst terítékkel színes és fehér szolgák szolgálnak föl keleti vagy déli zamatos üde gyümölcscsel, a tenger válogatott halai, csigái s a kjtiinő tengeri rák franczia s olasz szakácsok által oly ízletesen van elkészítve, hogy az még magyar gyomornak ' is ugyancsak jól esik; a társaságot válogatott gazdag angol, franczia, olasz, német stb. főurak, dámák képezik.

A hatalmas Ausztria-Magyarország 35 millió lakóját két magyar s egy szomorú cseh képviseli.

A jó menu után Ibrahim kalauzolása mellett megtekintettük Alexandria műemlékeit.

Alexandriában a tudomány és művészet egykori fénye csak kevés műemléket hagyott a jelen kornak és e kevés műemlékek is nagyon szétszórva, lévén, azok megtekintése hosszabb időt igényel; a karcsú pálma-sorok s buja kaktus erdők között a tengerhez közel a katakombákhoz jutottunk, itt a nagy csoportokban őgyelgő arabok közül néhány rögtön hozzánk sietett s már készen tartott fáklyával előttünk világítva, bevezetett bennünket a holtak hazájába; meggörnyedve jutottunk az előcsarnokon keresztül egy katakombába, illetőleg csarnokba, melyből jobbra és balra csarnokok s befalazott folyosók vezetnek, bár ezekből már csak egy néhányba juthatni, a minek valóban ugyan csak örültem, minthogy külömben sem kellemes e büzhödt levegővel telt sirok hazájában kalandozni.

A katakombáktól Pompejus oszlopához rándultunk, fölötte érdekes a 36 láb magas, 8 láb átmérőjű kődarab, innét Kleopatra hires tűjéhez hajtattunk, ezt már deszkák közzé illesztve találtuk, mivel rövid idő múlva Albion földjére szállítják; — utunk innét Nilákáczok s gyönyörű kertek s paloták mellett „Mahmud“ csatornához vezetett, -r- nagyszerű vizépitmény, melyen