Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-02-22 / 8. szám
XVIil. érfolyam. Ungvár 1880. vasárnap, február 22. 8. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A. szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó hivatal: Poilacsek Miksa könyvnyomdája. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMÜ LAP. A KÖZMIVELQDÉSI TÁRSULAT,-S AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI-EGYLET KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: egv évre 6 forint, félévre 3 forint negyed évre 1 • forint 30 krajezár. Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Poilacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyiittér; soronként 20 kr. Ungvár, február 21. Egy idő óta, — ha nem átallanók meghatározni az időpontot, bízvást mondhatnánk, hogy a mióta alkotmányunkat szívós kitartással, feszített hazaíiórzettel visszaszereztük, egy féreg dúl társadalmunk talaján, mely mint a vakand- túrás a kukaezlepte földön, — úgy ütögeti fel magát ma itt, majd amott, örvénynyel, elsűlye- déssel fenyegetve a társadalmat, melynek minden rétegében, habár itt és amott más alakot ölt is, pusztítva dúl, roncsol. Egy szóval fejezve ki magunkat, ez a korrupezió. A korrupezió a társadalom betegségei közé tartozik, melyet kiirtani — mint a rákfenét, ha kell tüzes vassal is kiégetni kell. Ezt a betegséget a magyar társadalom ezeknek előtte csak híréből ismerte, mint az amerikai sárgalázt, mely hozzánk még el nem juthatott, s ugyancsak a magyarság dicséretére legyen mondva, a hazánkban mutatkozó eme kórság — igazi magyar körökben még ma is — csak szórványosan mutatkozik. Ámde mutatkozik! s a nyílt, becsületes magyar jellemre egy idő óta homály borult, legalább e borulás elkezdődött, s elleneink gúnyt, piszkot szórnak ellenünk, s kezdik állítani, hogy a becsületes embert közöttünk lámpával kell keresni? ! Lgyan hát ennyire jutott volna már a magyar társadalom? Hát valóban annyira sűlyedt a nemzet erkölcse, hogy az ily vádakra nem volna más válaszunk mint ez: fájdalom igaz?! Nem, százszor is nem! Ennyire nem jutottunk még. Visszaélés, méltatlanság, törvénytelenség, bűn, az emberi nemzettel egykorú; lehet hogy e kórok jobban dominálják a mostani nemzedék elkölcsi érzületét, s inkább lekötve tartják azt mint egyébkor de ebből még nem Következik, hogy minden ügy van a hogy elleneink ránk fogták, és legkevésbé következik, pedig az, hogy magunk adjuk a fegyvert elleneink kezébe, folyvást nemzettestünkön rágódó korrupeziót hangoztatván! Igaz, hogy nemzetünk erkölcsi érzülete meglazulnak látszik, — pedig szabad, önnön sorsáról maga gondoskodhatik, jogai is vannak, egy nagy hibába azonban beleesett, nem tud akarni! kötelességérzetéí _pedig daemon tartja lekötve. Látjuk a bajt itt is, ott is, tudnók is mit kellene tennünk, de mert kit szerettünk, oly nehéz bántani, nem akarunk látni, vagy ha már kell látnunk, kötelességeinket teljesíteni nem tudjuk. Igv lesz kicsinyből nagy baj, s mikor már a fejünkre nőtt, nehéz vele birkózni is, letiporni pedig még nagyobb feladat. Am nem lehetetlen 1 Nézzüuk csak szemébe a bajnak, vizsgáljuk minő története, jeleue van e kórnak, s ezekből kisértsük megcsinálni a jóslatot. Azt mondják, a minthogy kétségtelen is, hogy nemzetünk nyílt, becsületes, lovagias jellemű volt, évezred óta. kiválóan, más nemzetek fölött. Nem magyar irók „gavallérok nemzetének“, „hét millió lovagnak“ nevezték a magyart ! Kihalt ez a gavallér, ez a lovagokból álló nemzet talán? Nem, ez a nemzet él, méltó utódok tapossák az ősök nyomát, hanem kötelességérzete adszik, éber ellenei pedig talpon vannak, s nem szűnnek meg kigyót békát rákiáltani, miközben folyvást hangoztatják, mikép kígyóikat, bókáikat azon tóból szedegetik, melynek neve „magyar hírlapirodalom“! Nesze neked magyar hírlapirodalom! Csak ez kellett még, hogy azt is megérjed, hogy a költő mondását a haza vesztéről fejedre olvassák. „Nem, nem az ellenség, ön fia vágta sebét !“ Pedig rád olvassák, és nem egészen ok nélkül. Társadalmunkban féreg rágódik, ez tagad- hatlan igaz. Kötelességmulasztás és kötelességérzet hiánya ennek az oka, az is igaz; a hírlapok föladata e visszásságok ellen bátran fölszólalni ez is igaz; de nem helyeselhető eljárás, ha igen sok magyar lap mindezekért oly egetverő lármát csap s oly vádakat emel, .mintha Magyarországon már a zsiványok, rablók, sikkasztok és csalók annyira vitték volna, hogy a ministeriumtól le egész az utolsó hivatalszolgáig velők mindenki egyet értene s egy húron pendülne! Sok kötelességmulasztás példáját látjuk mindenfelé, hassunk oda, hogy tegye meg mindenki kötelességét. Ott látni a családban, mikor a családfők egymás iránt esküszegők, mikor az apa úgy mint az anya, felejti, hogy mivel tartozik hozzátartozóinak. A szántóvető, az iparos politizál, munkálkodásuk csak annyira terjed, mennyit a megélhetés legszükségesebb postulatumai megkövetelnek. Az ifjak életpályájukat nem hajlamaik szerént választják, hanem neki vágnak mindennek mi kezük ügyébe akad, élvezik a jelent, és sohase a kötelességérzet, hanem a pillanat érdekei adnak irányt nekik cselekvésük közben. A diák, kinek tanulni kellene, bálokban udvarol, kártyáz és ott mulat, hová koránál fogva még betekintenie sem volna szabad. Szóval, kötelességmulasztás mindenfelé, miből aztán sok baj, sok calamitas keletkezik, de elhárítása nem azon az utón eszközölhető, melyen azt mai nap legtöbben — mondjuk — csak sokan sürgetik. Neveljétek a népet jól s tanítsátok meg kötelességeire, iskolában templomban egyiránt. — Az ifjúságot oltalmazzátok mindentől, mi lelkét megmételyezné idő előtt; az iskolában szabadosság helyett szabadság, rend legyen, az egyházból küszöböljétek ki a politikával kufár- kodó lelkeket, s szoktassátok vissza a népet a templomokba, tanítsátok meg az istenfélelemre, torvénytiszteletre és elöljárói iránti engedelmességre, látni fogjátok, hogy a korrupezió — mint a vakond a sovány földet, úgy fogja elhagyni társadalmi életünk talaját. Irtsátok a gyomot, de a tűz körül, hol a kiirtott gazt égetitek, legyetek óvatosak, hűhó, zaj, kurjantgatás, mely messzire hangzik s figyelmessé teszi ránk azokat, kiknek baj hogy élünk, kik csak vesztünket szeretnék, — maradjon el. A bűn egykorú az emberrel, vele született, vele hal. Ne keressük hát a társadalmunkban ezfjidőszerént feltünedező korrupeziónak eredetét másutt, mint öngyarlóságunkban, melytől erős akarat s a kötelességteljesitése megóv bennünket. Gyógyítsuk a sebet értelemmel, ne szenvedéllyel, társadalmi utón békés útbaigazítással, ne pártoskodással, különösen ne mérgesítsük el marószerekkel, nehogy a fájdalomsajtolta jajszó áthallassék a szomszédba is, honnan tudjuk csak kárörvendés vár ránk, gyógysegélyt onnét nem remélhetünk. Az adós fizesse tartozását, a munkás dolgozzék, a tisztviselő ne szedje hiába fizetését, mozdítsa elő a közjót tehetsége szerint a rábi- zottakban, tegye mindenki meg azt, mi kötelessége, s ne kufárkodjék ott, hol semmi dolga, használjon ne ártson, — se közvetve se közvetlenül, és mindezek corollariumaképen a kormány legyen szigorú és tapintatos, az igazságot pártérdekeknek ne hagyja áldozatul soha, mutasson erélyt, de ne nyomjon el, fékezze a szabadosságot, a szabadságot pedig tartsa tiszteletben, a törvényt tartsa és tartassa meg, minden munkásságát a haza és nemzet felvirágoztatására fordítsa, akkor aztán nem beszél senki a korrupczióról, — mert nem lesz korrupezió. Ungmegye bizottsága f. é. febr. hó 26-ik napján rendkívüli közgyűlést fog tartatni. Tárgyai lesznek ezen közgyűlésnek : a jegyzői körök szabályozása, állandó választmányi vélemények, folyamodványok és más előfordulható sürgős elintézést igénylő ügyek. Néhány történelmi ellentétről. — Schürger Ferenctől. — III. Az ellentét, mely általában kelet és nyugat között fönn van, specialis történelmi jelenségekben is nyilatkozik, nevezetesen azon háborúkban, melyek már az ókorban kelet és nyugat között viseltettek. Általában tekintve az ókor történelmét, azon gondolatra jövünk, hogy az ókor történelmi mozgalmainak végső célja egy világmonarchia megalapítása vala, mely az összes kulturnépeket magában fogadta és azoknak a kultúra terén elért eredményeit egyesítve s igy azokat a megsemmisülés veszélyétől megóva — az emberiség későbbi fejlődésének alapjául szolgáljon. Legalább azt mutatja az ókori népek folytonos tusakodása s ennek végső eredménye, a római világbirodalom megalapítása. A Tigris és Euphrat völgye az ókori állam- képződések központja. Itt támad Babilónia, melyet Assyria dönt megfennek királyai meghódítják egész Elő- ázsiát. Assyria romjain Uj-Babilonia erősödik meg, ennek uralmát Persia teszi tönkre, mely Ázsián kívül már Afrikában is tesz hódításokat. Persia sem alkothatott világmonarchiát, N. Sándor csapásai alatt összedőlt a rozzant alapon nyugvó persa alkotmány s a kis Make- donia ura megalkotta a világmonarchiát; a háború, melynek következménye e világmonarchia megalkotása vala, a kelet és nyugat közötti ellentétnek egyik specialis nyilatkozata volt. Sándor világmonarchiája csak addig állott fönn, mig ő ólt, halála után természetes elemeire bomlott az föl. Az ókori népek szükségszerű tusakodásaiból két j lenség válik ki, melyek közöl az egjik a benne rejlő tanulságoknál, a másik a küzdő felek óriási erőfeszítéseinél fogva, mind a kettő pedig a küzdelem czéljának nagyságaért bir érdekkel. Amaz a görö g-p e r s a, emez a római-pun háború. Mindkettő kelet küzdelmének tekinthető nyugattal, mivel a phöniki származású karthagóiakat joggal Ázsia népei közé sorozzuk. A persa-görög háború a történelem folyamában gyakran megújult jelenség: a barbárság és despo- tismus küzdelme vala a kultúra és szabadság ellen, igy jelentőségének bélyegét már önmagán
