Ung, 1880. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1880-02-22 / 8. szám
viseli. Soha az emberiséget kulturfejlődésében nagyobb veszedelem nem fenyegette, mint a háború kitörése esetén, és soha az emberiség fölött őrködő gondviselés nyíltabban nem nyilatkozott, mint ez alkalommal. Midőn az óriási persa hatalom ráveté magát a maroknyi görög népre, emberi számítás szerint az utóbbinak veszni kellett. Tizszer annyi volt a persa, mint a görög, hozzájárult, hogy a szűkkeblű aristokraticus Sparta, mely a görög államok fölötti hegemóniára törekedett, kisszerű kifogásokkal kivonta magát a honvédelem szent kötelessége alól s Görögország sorsa egyedül Athéné vállain nyugodott. De a demoeraticus alapon nyugvó szabad alkotmány, melynek Athene örvendett, megedzette polgárainak erejét s e kis állam legyőzte a persa monarchia százezreit! Miltiades, Themistoeles, Aristides, Kimon, Marathon, Salamis, Plata u, My- kale oly nevek, a melyekhez kötött fogalmak azon roppant szellemi erőnek előre vetett árnyai, melyet a görög nép későbben kifejtett s mely által a kultrhisto- ria terén fényesebb nevet vívott ki magának, mint bármely más nemzet! Valamint a persa-görög háború a világmonarchia alapítására czélzó eszme kifolyása volt, úgy a rómaipun háborút is ugyanezen eszme szülte, csak hogy ez utóbbiban mindkét hadviselő fél ezen eszme szolgálatában állott. Rómát az Itália birtokáért folytatott siker bátoritá fel, Karthágóban pd. a világkereskedelem folytán szerzett gazdagság támaszta vágyat világmonarchiának alkotására. A háború Eris almáját a kis Sicilia birtoka képező, melyet mindegyik fél magának akart megszerezni. A kérdés, ha vájjon sémi, vagy arja cultura szolgáljon-e a jövő Európának műveltsége alapjául, száz évnél tovább dühöngött háború által döntetett el, és Kóma győzelmével végződött, nyugat ismét életképesebbnek mutatta magát, mint kelet. A győzelem okát Kóma számára annak jól rendezett állami viszonyaiban kell keresnünk; szerencséjére lezajlott már azon elkeseredett harc kebelében, mely a polgárok egyenjo- gossága érdekében a római plebejusok és patríciusok között folyt és igy a kielégített polgárok minden osztálya áthatva az állami érdek eszméjétől lelkesen szállt síkra a karthagóiak zsoldos hadai ellen s győzniük kellett, bár az utóbbiak élén egy ókori Napoleon állott is Hannibal személyében. Karthago népében a kereskedői érdek a legfőbb szempont, Kómában messzeható, különböző politikai eszmék. Amott egyes családok uralkodnak, s a Karthago beltörténetét betöltő pártharcok a jelesebb családok uralomra törő érdekharcai valónak; hol vannak e harcokban azon ideák, melyek a római patríciusok és plebejusok közötti harcokban irányadók? így azon kedvező hatást, melyet a római pártharcok az összállamra gyakoroltak, a karthagói pártharcok épen nem eredményezhették. Kelet invasiója tehát úgy a Hellesponton, mint Hercules oszlopain át Europa által szerencsésen visz- szaveretett. Erős volt a küzdelem; mindkét helyen Europa élete csak gyönge szálon függött és menekülése csodával határos. Görögország a salam isi csata előtt, Kóma pedig a cannäi ütközet után a megsemmisülés örvényének szélén állott. Azonban amott a hazaszerető hősök érckarjain a brutális anyagi túlerő összetörte magát, Kómát péld. a karthagói állam kereskedői szükkeblüsége mentette meg, mely hősét nem részesítette óriási vállalatának megfelelő haderővel. Általában a két európai állam közöl Kómát fenyegette a nagyobb veszély. Hannibal, az ókor legnagyobb és leggeniaíisabb hadvezére volt, kinek meseszerü hadmenete alkalmával az Alpokon át nyilvánult szelleme följogosít azon föltevésre, hogy, ha hazája által kellőleg segittetik, megdöntötte volna a római birodalmat. De az emberiség nemtője Kómát jelölte ki világuralomra s Hannibálnak, mint sok más eszköznek, igy vagy amúgy buknia kellett. Vele bukott hazája s Karthago romjai az első lépcsőt képezték, melyen a büszke Kóma világuralomra jutott. (Folytatjuk.) A HÖipartaüitóiiÖ képeztle programmja beküldetett hozzánk Pozsonyból, hol e virágzó intézet közel négy év óta áll főn! A női munkaképesség fejlesztésének barátjai számára közöljük itt az úttörő intézetre vonatkozó következő fontosabb és a magyar közönségre nézve is érdekkel biró részleteket: A női-ipar tanitónő képezde czélja: Az intézet wélia hittak leányaiból, kik arra hivatást éreznek. ipar- és munkatanitónőket nevelni, hogy általuk az egyes városokban és községekben felállítandó női-ipar tanműhelyekben a női munka és házi-ipar rendszeresen tanittassék és terjesztessék, s hogy igy a nők keresetképessé váljanak. Az intézetben kizárólagosan csak bentlakó növendékek vétetnek fel. A tanfolyam azoknál, kik ipartani- tónői képesitvényt s igy állami jellegű oklevelet kívánnak nyerni, négy év, kik munkatanitónőkkó képesit- tetnek és‘ ennek megfelelő bizonyítványt nyernek, három óv, és pedig minden megszakítás nélkül; tehát az intézeten kívül szünidők nincsenek. A tanítónőknek képesített növendékek a lehetőség szerint a képezde által elhelyeztetnek. A képezdében a következő gyakorlati tantárgyakat adják elő: 1. A háztartás, mosás, mü- és közönséges vasalás, mángorlás sat. 2. Mindennemű fehérvarrás kézzel és géppel. 3. Mindennemű kerethimzés. 4. Fehérnemű és női ruha szabása. 5. Géppeli kötés és hímzés. 6. Csomózott rámamunka. 7. Mindennemű horgolás és diszitményinunka. 8. Müvirágkészités. 9. Szalmafonás és a szalma kikészítése. 10. Kesztyüvarrás kézzel és géppel; végre 11. A fennevezett főágakkal kapcsolatos ipari munkák tömeges és gyors termelése. Az elméleti tantárgyak a következők: 1. írás, olvasás, levelezés magyar és német nyelven. 2. Természettan cs rajz, vegytan és anyagösmeret. 3. Történelem, földrajz. 4. Neveléstan és szépé- szet. 5. Számtan és könyvvitel. 6. Rajz, vonalzó és szabadkézi. A fölvételi föltételek a kővetkezők: 1. Csak oly leányok vétetnek föl, kik a 15-dik évet elérték és a 18. évet túl nem élték. 2. Minden leány évenkint egyszáz és hetven forint évi tartásdijt fizet félévi előleges részletekben és pedig mindig május és november elsején, miért teljes ellátást, ágyneműt, orvosi ápolást és gyógyszereket kap, fizet továbbá rajz- és Íróeszközökre évi 10 forintot, mi szintén a tartásdijjal mindig május 1-én fizetendő. Felvételi dij a könyvtárra egyszer s mindenkorra 3 Irt. 3. Mindenki köteles magával hozni: a) egy köznapi és egy ünnepi ruhát (de nem mosót); b) hat inget, négy hálózubbonyt, két fehér szoknyát, télre szines szoknyát, hat zsebkendőt, hat törülköző kendőt, hat pár harisnyát; c) két pár cipőt; d) egyéb az öltözködéshez szükséges apróságokat, mint fésűket, kézi tükröt stb. 4. Minden leány aláveti magát feltétlenül az intézet házi rendszabályainak. 5. Ha valaki időközben az intézetet szeszélyből elhagyná — azon okból, mivel ez esetben az egyesület híjába hozta az illetőért az áldozatot, tartozik épen annyit fizetni kilépésekor, mint mennyit kilépése idejéig a tartásdij kitett, mert minden lány épen annyiba kerül az egyesületnek, mint a tartásdij s ezt az egyesület a cél eléréséért áldozza, melyet csak tökéletesek kiképzett egyénekkel érhet el. — Kivételt csak betegség tehet. — Iparkamarák gyűlése. A magyarországi kereskedelmi és iparkamarák régóta terveznek egy közös tanácskozást az ipartörvény reformja érdekében. A ke- resk. miniszter meg is Ígérte, bogy a kamarákat egy közös tanácskozásra meghívja. De mivel ez ígéret beváltása mindeddig késik (ha jól tudjuk azért, mert a minisztériumban egy általános iparügyi enqnéte összehívását tervezik) Deil Jenő a kassai keresk. és iparkamara titkára saját lapjában felhívást intéz a hazai keresk. és iparkamarákhoz, melyben ily önkéntes gyűlés mielőbbi össehivását sürgeti: a kezdeményezésre, mint legilletékesebbet a budapesti kamarát hívja fel. Fölhívásából közöljük a következő részleteket: Ha az ipartörvény módosítása, az iparügyek reformja érdekében valaki hivatva van szavát felemelni, úgy az bizonyára minden hazai keresk. és iparkamara. Az ország ipartársulatai ugyan már a II. iparos gyűlésen kifejezték e tárgybani véleményüket, de ez nem zárja ki azt, hogy a kamarák is kifejezzék véleményüket e fontos tárgyban. — Mert ha az ország kamarái e messzeható kérdésekben irányadó véleményüket elhalasztják, e kérdésben nékünk-nélkülünk fognak ismét határozni. A kamaráknak okvetlenül hallatni kell szakértői szavaikat e kérdésekben s ha a miniszter késik az enquete összehívásával, a kamaráknak kell kezdeményezni a kongregácziót stb. A gyümölcsfák az országutakon. A „Magyar Föld“ cimü közgazdasági napilapban ily cim alatt a következő érdekes és figyelemre méltó sorokat olvassuk, melyek buzdításul és például szolgáljanak arra nézve, hogy a gazdaságilag oly fontos be- fásitás valahára okszerű módon keresztülvitessék. Az országutak mellékének befásitása egyike ama jámbor óhajtásoknak, melyeket a hazája jólétéért és boldogulásáért buzgó magyar oly nagy számban tartogat, melyekből „esméit“ szóban és írásban meríti, de melyekért oly nehezen és oly keservesen tesz valamit. Nem gondolunk mi arra, hogy valamennyi országutaink mellett finom gyümölcsfát ültess :nk, de igenis arra, hogy oly vidékeken, hol a nép természete, sűrűsége és egyéb helyi körülmények megengedik, pl. a felső vidéken, az erdélyi részek székely és német vidékein — legalább kezdjük meg ama intézkedéseket, melyeket már régen foganatosíthattunk volna. Tanulságos erre nézve Hannover példája. Ott ma már valamennyi állami ut mellett gyümölcsfa van ültetve, sőt a kerületi utak nagy része mellé is. Törvény, mely e faültetést kötelezővé tenné, nem létezik, mert •erre szükség nincsen. Az ültetés mikéntjére nézve megjegyzendő, hogy a fák nem közvetlen az ut szóién, hanem a járt úttól l/2 méter távolságra állanak. Az utak szélességének minimuma 8 méter, tehát valamivel több, mint 4 öl. Keskeny utak mellé magasra törekvő fák alkalmasak, a széles, alacsony koronáju vagy lecsüngő ágú fák mellőzendők. A fák távolsága egymástól 10 méter (5 öl). Keskenyebb utakon a fák nem állitandók egymással szemben. Az ültetést eleinte a községeknek jog gyanánt engedték át. De ezzel kevesen élvén, az állam ültette be gyümölcsfákkal az utakat, s a községektől is átvette az ültetéseket, a fák ápolása az ut fentartó személyzetnek kötelessége. Minden kerületben rendesen nehány utka- paró, ki ügyesebb, faápolónak kiképeztetik, és erre bízzák azután a kerületbeli fák metszését, ápolását' Az ültetvények jövedelme önként értetőleg a kincstáré. A beültetett országutak hossza pl. a hildesseimi kerületben 216 ezer méter. Ezekből bevétel gyümölcs után 1877-ben 42,000 márka, 1878-ban 29,000 mk. 1879-ben 25.000 mk. A gyümölcsfák száma e kerületben mintegy 30,500. E szám harmada még fiatal csemete, mely alig terem még. A hannoverai kerületben 25,000 fa után az utóbbi bárom 33,000 10,000 és 18,000 mk. volt a bevétel. A göttingeni kerületben 37,000 fa után 25.000 19,000 és 17,000 mk. A költségeket illetőleg egy fa fentartása évenként 5 krra tehető. A fa csak 14—16 éves korában válván jó termővé, a költségek a következők : fagödör ásás és termőföld 30 kr, a 2 méter magas csemete ára 62‘/2 kr, a 372 m- magas karó ára 15 kr, karózás, ültetés, kötés, metszés, körültöviselés 5 kr, a 16 óv alatt teljes ápolás, a tönkrement fák kicsei'ólésével együtt á 10 kr. = 1 frt 60 kr, kerül egy fa 2 frt 72*/2 krba. Az ily fák átlag 40 évig tartanak, tehát mintegy 25 éven át jövedelmeznek. A fák őrizete nem vesz nagy apparátust és kiadást igénybe. Az őrzés szüksége mintegy 3—4 hétre terjed. Hogy ez kevesebb kiadással járjon, nagyobb területeken egy időben érő fajtákat alkalmaznak, és akép intézkednek, hogy az állandó utkaparók épen az őrzés időszakában legyenek a rendes munkákkal pl. kőaprózással elfoglalva. Éjjel 1 kilométerre egy őr szükséges. Meghívás. Az „Ungi közművelődési társulat“ febr. 29-ón d. u. 4 órakor a megyeház nagy termében megkezdi felolvasásait, mire a t. ez. közönség figyelmét fölhívni van szerencsénk. Az első felolvasás tárgya: „A nevelés és műveltség“. Felolvasó: Vilcsek János főgymn. tanár. A t. ez. közönséget e felolvasásra a társulat nevében tisztelettel meghívja Ungvárott, febr. 20. 1880. a társ. vezértitkára. A „Hirlapirói egyesület“ febr. 15-én délután 3 órakor tartotta szervezkedő gyűlését az Írói kör helyiségében. Jókai Mór ideiglenes elnök megnyitó beszédében tudomásul hozta, hogy az egyesület alapszabályai a belügyminiszteri záradékkal ellátva leérkeztek, azok értelmében a választások azonnal foganatosíthatók, A kijelölő bizottság ezután fölolvasott egy lajstromot s a választás kezdetét vette. Negyvenhat tag által elnökké egyhangúlag Jókai Mór választatott, továbbá szótöbbséggel alelnökké Urváry Lajos és Nagy Miklós, titkárokká Hi n d y Árpád és Szabó Endre, pénztárnokká Komócsy József, könyvtárnokká Molnár Antal. Az igazgató bizottság tagjaivá a következők választattak : ifj. Ábrányi Kornél, Ballagi Mór, Osu- kássy József, Osávolszky Lajos, Eötvös Károly, Fáik Miksa, Hegedűs Sándor, Kaas Ivor báró, Szana Tamás*
