Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-09-07 / 36. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 36. szám. Ungváron, vasárnap szeptember 7. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét ilieti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája TÁRSADALMI ES VEGYESTARTALMü LAP. AZ UNGI KÖZM1VELÖDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek : egy évre (i forint, félévre 3 forint negyed évre 1 forint 50 krajezár. Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintngy mint előfizetések az Uug kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek Miksa könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér: soronként 20 kr. A nők, és az olvasás. Carey Henrik a „Principles of social science“ című művében azt mondja, hogy a társadalommal úgy kell bánnunk mint a vegyész a gránitdarabbal : felkeli oldanunk külömböző részeire, s minden részt külön kell tanulmányoznunk. Igaz ez ; mert csak igy vagyunk képesek nem csak látni, de megismerni is a társadalom hibáit, s veszélyes kinövéseit ; csak igy vagyunk képesek bátran hozzáfogni a gyógyításhoz, — ha elemezve megismertük valójában az embert, a társadalom ezen parányát : s ha tettük azt —• csak akkor törhetünk pálcát társadalmunk felett, a nélkül, hogy valaki reánk foghatná í nagyitó üvegen nézzük a világ folyását, — a nélkül, hogy a költő ezen szavait reánk lehetne alkalmazni í „Furcsa dolog, ki a napról és az emberekről tudván, hogy foltjaik vannak, mindjárt azt képzeli magában, hogy őket ismeri“. Társadalmunk, ferdeségei és kiirtásra méltó hibáival a lernäi kígyó szerepét játsza. Egy bűn kiirtásán fáradozunk s kettő támad helyébe. Miért ? Mert soha sem gyógyítunk ott, a hol szükséges. Ha megtekintjük azokat a lapokat, hol a sociális bűnök fel vannak jegyezve, lehetetlen, hogy észre ne vegyük a vörös fonalat, mely ama lapokon végighúzódik, s a behatóan figyelő előtt lassanként betűkké torlódik össze, s ezen kérdésre; mi az oka, hogy a társadalom teste nem tud fekélyeitől szabadulni: ott áll láng- betükkel a felelet — ethikai sülyedés! Tény az, |hogy a nyomor, a lét utáni küzdelem okozza nagyobbára az erköicsi sülyedést; de téuy az js — hogy hr a nyomor ezerkaru hydrájával kíiziő — a mindennapi betevő falat után izzadó népnek kenyeret és kíméletet nyújtunk, nagy számmal alább száll az erkölcsi kizökkenés. Mit kell tennünk azonban, — a társadalom azon kasztjánál, mely nem nyomorog, mely kenyerét nem véres verítékkel szerzi, s hol a sociális. hibák, rendirály- talanságok, bűnök: s igy tehát az erkölcsi sülyedés egyenlő arányban áll az istenadta szegény népével V Ennél az osztálynál csak akkor gyógyíthatunk, ha figyelmünket nem csak ezen osztály általános életére, de megrögzötten annak legcsekélyebb mozzanataira is összpontosítjuk; vagy is Carey szerint: ha elemezünk — és pedig akként, hogy a csekély eseményeket (melyek egymást keresztezve gyakran nagy dolgokat szülnek) óvatosan szétválasztjuk egymástól, s mindegyiket külön- kiilön tanulmányozzuk. Ily csekélynek látszó eseményt vettem most boncz kés alá, s mely mégis oly nagy befolyással van az erkölcs emelkedése és sülyedésére; s igy a társadalmi hibák számának kevesbitése és szaporítására. Milyen könyveket olvasnak a nők?— Napjainkban rendesen a szerint ítélik meg az embert. mily társaságban vesz részt; de azt nem bírálja senki, mily könyv olvasásával lepik meg azt legtöbbször. Megjegyzem, nem a komoly tanulmányozást értem itt, csupán azon olvasást, midőn az ember időtöl- tósképen — a mint mondani szokás, mulatságból vesz könyvet kezeibe. Különösen a fiatal hölgyek vannak gyakran oly helyzetben, midőn valamely könyv olvasásának mulatságul kell, hogy szolgáljou, — és a hölgyek átolvasnak mindent, a mi csak kezeikbe akad. Ritkán, s némelyek soha sem tudják megválasztani olvasmányaik tárgyát. Ponson du Terrail, Montepin Xaver idegfeszitő képtelenségei még mindig előnynyel bírnak hazánk s a külföld jelesebb íróinak művei felett. A ponyvairodalom gombamódra szaporodó termékei, a modern irók korunk szelleméhez mért dolgozatai, a pikantériák szel- lemdus (!) Íróinak munkái, mindiukább kiszorítják a halhatatlan irók babérkoszoruzta műveit. És a hölgyek mulatnak, nem gondolva meg, hogy az a mulatság hasonlít azon ember mulatságához, ki saját háza fedelére tűzcsóvákat haj igái. Rósz könyvet olvasni annyi —■ mint rósz társaságban időzni. A szülők kiterjesztik figyelmüket arra, hogy leánygyermekeik a rósz társaságokat elkerüljék, de ritkán gondolnak azzal: leányaik milyen könyvek olvasásával töltik idejüket. Pedig ha gyanítanák, mily következményei lehetnek e gondatlanságnak ! Megtörtént, hogy 14—15 éves leányoknak halhatatlan Eötvös Józsefünk „Karthausi“-jának olvasását ily formán tagadták meg : sok benne az érzelgés. Egyszer alkalmam volt hallani, midőn egy apa igy szólt leányához, ki az előbb említett remekművet olvasta : „Tedd le leányom azt e könyvet, sok benne a philo- sophia, nem neked való az. És a hölgy le is tette azt a könyvet, melynek minden betűje jósággal tölti meg a szivet, s tisztaságot ad a léleknek, s átolvasott helyette vagy egy tucat izgató, szellemileg üres, cifra, kétértelmű szavakkal erkölcsöt sértő regényt. És ez igy megy nálunk sok helyütt. Aztán ne csodálkozzunk, ha a leányok a bábukat megunják öltöztetni Paul de Kockot vesznek elő, s hogy korán érett hölgyeink oly regényes szelleműek. Ne csodálkozzunk. ha a férjes nő boldogtalannak hiszi magát családi körében csupán azért, mert a való élet nem felel meg regényes szellemének; ne csodálkozzunk aztán, ha a nő téveszméi következtében ama lejtőre lép, a honnan csak sülyedni, de emelkedni nem leltet. Anyák! figyeljetek arra, mit olvasnak leányaitok! Hölgyek! válaszszák meg jól olvasmányaikat ! Nem csak bz angol rideg „Time is money . . közmondása miatt, de, mart a rósz könyvek olvasása által leikök elveszti tisztaságát, elvesztik a valódi nőiességet s helyébe nem tanulnak meg egyebet mint a — bon tont 1 Ne higyjenek azoknak az emberekuek, kik magukat világembereknek nevezik s kik azt mondják, hogy a rósz könyvekből is lehet tanulni; de véssék sziveikbe Eötvös József aranymondását: „Sima jó modorú romlottsága a szívnek ezerte veszedelmesebb, mint az indulat vadabb, de nagyszerűbb kicsapongása, melyek közt az ember talán, néha mélyebbre sülyed, de érezve sülyedését néha visszaemlékezik magasabb hivatására; mig a nagyvilág embere, ki lassan, észrevétlenül aljasodott, nyomorultsága vógfokára érve, minden nemesebb vágyat is elveszt 1 („Felv. K.“) L. Gyula. Deák Ferenc szobrának leleplezése Zala-Egerszegen. A kegyelet megható ünnepélyét ülte sept. 1-én Zalamegye és annak székhelye Z.-Egerszeg. E megye legnagyobb szülöttének Deák Ferencznek szobrát leplezték le a megyeház előtti parkszerű téren, hol Deák a 48 előtti időkben, mint e megye követe annyi sok hatalmas szónoklatot tartott. Már augusztus 31-én, a leleplezést megelőző napon hemzsegett a vidékről és a szomszédos megyékből összesereglett nép, és az ünnepélyességek már e napon a tűzoltók zászlójának fölszentelésével vették ke z- detöket. Tarányi Ferenczné, Deák közeli rokona volt a keresztanya, kit körülbelül 50, szebbnél-szebb nyo- szolólány környezett. Este fényes tánczmulatság zárta be a zászlószentelési ünnepet. Másnap kora reggeltől kezdve .óriási néptömeg hullámzott a Kazinczy és Deák- téren, mig végre 9 órakor a kegyelet ünnepélyessége kezdetét vette. A fővárosból kevesen jelentek meg, és leginkább feltűnt Széli Kálmán távolmaradása. Széli Iguáez helyetesitette őt. A vidék és szomszédmegyók számbavehető intel- ligentiája teljes számban egybegyült. Gróf Szapáry Gézától, a fiumei kormányzótól, Zalamegye egykori főispánjától üdvözlő felirat érkezett. Kilenc órakor a megye közönsége Svastics Benő kíséretében a főispánnál tisztelegvén, a gyűlés kezdetét vette. Örményi főispán indítványára a gyűlés az üunepélyes Te Deum meghalgatására a templomba és onnan a megyeház előtti térre vonult, hol Deák Ferenc szobra van felállítva. A szobrot még lepel borította midőn Svastics alispán az emelvényre lépve, hatalmas beszédet mondott, mely után a lepel a közönség szűnni nem akaró éljenriadása közt lehullott. A szobor, melynek felállítását Zalamegye közönsége 1876. február 7-én, a nagy hazafi halálának hetében határozta el, és mely báró Vay Miklós müve, közadakozásból emeltetett, és 14000 forintba került ; hatalmas kőtalapzaton érczből van öntve és Deák Fe- renczet diszöltönyben, álló, szónoki helyzetben tünteti fel. — Balkezében iratcsomagot tart, mig jobbját fölemelve tartja. A szobor plastika, csin és kivitel tekintetében a nézőre kedvező benyomást gyakorol, és báró Vay Miklós sikerültebb műalkotásai közzé sorozható. Svastics beszéde után a főispán nehány emelkedett szó kíséretében berekesztette a gyűlést és a közönség meghatottan oszlott szét. A talapzatot elárasztották a koszorúk özönével, melyek közt legszebb volt a Széli Kálmánnéé. Délután egy órakor fényes bankett tartatott, melyet számos felköszöntő fűszerezett. Az asztalfőn Örményi József főispán ült. A nép hangulata ez ünnepélyen mindenütt emelkedett volt. Deák Ferenc a körben. A P. N.-ban a zala-egerszeghi Deák-szobor leleplezése alkalmából Eötvös Károly (Carolus) érdekes visszaemlékezést közölt a feledlietleu „öreg ur“-ról. Közleményét csaknem egészben itt adjuk: Hogy töltő az időt a körben? A Deák-körben? Tél volt. Négy-öt órakor már sötétség. Öt és hat óra közt szokott eljönni a körbe. Valaki mindig kisérte. Délutáni látogatói közt mindig volt vagy miniszter vagy magasrangu tisztviselő, vagy képviselő. Ők tudták már, mikor szokott körbe menni s akkor kalapjukat vették s búcsúztak tőle. Semmiféle fontos kérdés miatt se bocsátotta volna meg önmagának senki is, hogy azt az időt, melyet az „öreg ur“ szórakozásra szánt, tőle elrabolta. Leggyakrabban Széli Kálmán, Kvassai Laczi, Tóth Vilmos kísérték. De igen gyakran mások is. Deák Ferenc évek óta beteg volt már. Az asthma nem engedte neki, hogy a lépcsőn gyorsan járjon. Minden negyedik-ötödik lépcsőn meg-megállt egy percre, hogy egy anekdotát elmondhasson—pihenőre, ügy ért föl a Lloyd épület első emeletére. A kör komornyikja futott eléje kalapot, felső kabátot tőle elvenni. Botot, esernyőt télen nem hordott magával, mert mindig fedett kocsin járt. A körben akkor már sokan voltak. Politizálás, bölcselkedés, kritika, emberszólás, komoly viták, törvényjavaslat megbeszélése, balközépi és vaesorapárti dolgok tárgyalása napirenden voltak. Élet volt a körben, mintha a Deák-párt akkor lett volua fiatal, vagy mintha fölötte akkor akartak volna megosztozni élelmes örökösök. Nyílik az ajtó, Belép Deák Ferencz. „Itt van az öreg ur“ — mondja mindenki. És abban a pillanatban feláll mindenki és elhallgat mindenki, az „üreg ur“ elé siet mindenki. Feloszlik minden csapat. Vacsorapárt elszéled, határőrvidéki erdő-konzorcium üquidál, Wahrmann, Pnlszky, Szih'v
