Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

g-yi Dezső ketté harapják az élcet, ministerek kettős

lépésekben sietnek előre, Sennyei báró feláll magasra s meghajtja magát mélyen, a vasnyaku Pacolay is lassan előre nyomul; Zsedényi, Kármán, kis Pulszky futnak, hogy ők lehessenek „mellette“ az elsők, kezdődik a „cercle.“

Igen is a cercle. Ha fejedelem lépne be koronájának dicsőségével: az idézné fel csak azt a mozgalmat, melyet felidézni tud Deák Ferenc.

Pedig Deák Ferenc egyszerű polgár, még csak nem is doktor, még csak nem is esak excellenciás ur. Puhája nem divatos, de nem is kifogástalan. Fekete kabát, végig gombolt fekete mellény, fekete selyem nyakkendő, mint ezelőtt ötven évvel, s bő fekete nadrág. Reszkető kezében égő szivar, mellényén szivar- hamu'-foltok nyomai. Szemöldöke haragosan áll előre, két nagy szeme komolyan és szelíden néz végig a tömegen, egyeseknek fejbólintással int, mindenkinek kezét nyújtja, ajkai alig hallhatólag „jóestét“ mondanak, s lassú, apró, lépésekkel törekszik előre hatolni.

Nyílás támad előtte s az emberek sorfalat képeznek. Érkövy Adolfnak még a tákó is a kezében van mert épen billiárdozott Horváth Mihálylyal. A történetíró leteszi a tákót, úgy siet előre, de a mezőgazda nem teszi le, azzal szalutál.

Az „öreg ur“ előbbre megy. Néhány emberrel vált egy-két szót. Sennyeinek, Szlávinak, Kerkapolynak és Futtaky barátunknak kissé több figyelmet szentel, csakhogy Futtaky barátunk akkor még nem létezik, mert akkor még Maszák Hugó barátunknak neveztetik. Ő az a szerencsés ember, a ki néha egy futó] mosolyára tudja az „öreg ur“ hatalmas bajuszát kényszeríteni.

Még mindig áll és figyel mindenki, még mindig csend van a nagy teremben. Csak ha az „öreg ur“ valakit beszélgetésre szólít, vagy bemegy a kártyázó terembe: csak akkor válnak szét s alakulnak újra az emberek különböző csapatokká.

A nagy terem mellett balról van az olvasó-terem. Itt van az „öreg ur“-nak mellszobra, carrarai márványból, életnagyságban, de sűrű fehér fátyollal behúzva. Ide az „öreg ur“ sohase megy. Csak egyszer tudom, hogy itt adott audienciát egy oláh küldöttségnek.

A nagy terem mellett balra: itt van a kártyaterem, Ide jön be az „öreg ur.“

Ha katona a kardot, gazdasszony a főzőkanalat, kártyázó a kártyát leteszi a kezéből : nagy esetnek kell akkor történni. Ha pedig belép az öreg ur: akkor asztalra tétetik a kártya, minden ember sietve fölkel s néma vagy hangos üdvözlettel meghajtja magát a nemzet bölcse előtt.

Mert az öreg ur még a kártyában is a nemzet bölcse.

Ő maga soha se kártyáz, nem is sakkoz és soha semmi szerencsejátékot nem üz. Hanem a jókedvű kár- tvázókat üres óráiban szívesen elnézi s nincs az a tudós, a ki a játék törvényeit jobban ismerné, mint ő. Egyszer összedisputáltak s Nedeczky Pista azt kérdi az öreg úrtól:

— Mondja meg hát kedves bátyám, nem én mellettem szól-e a logika?

— Kártyában és asszonyoknál nincs logika, felelte az öreg ur.

Ha az öreg ur egyszer letilt a kártyázókat nézni, akkor aztán holmi apróságos dolgokért ne igen menjenek hozzá tanácsot kérni.

Taruóczy Guszti kísérletté meg egyszer ezelőtt hót évvel megkérni, hogy miután Lónyay gróf visszalépésre kényszerittetett: „Kedves urambátyám , legyen kegyes megengedi, hogy a párt a visszalépett miniszter- elnöknek nyilváuos elégtételt adjon“.

No hiszen kikapott Tarnóczy az öreg úrtól úgy, hogy el nem felejti, a meddig csak él. És mi akkor szentül hittük, hogy az öreg ur csupán csak nyugalmának megzavarása miatt lobbant olyan nagy haragra, s az ellenkezőt el sem hittük Zsedónyiuek és Tóth Vilmosnak semmikép.

De hát tudott-e Deák Ferenc haragudni?

Kis dolgokért meg nem haragudott, s haragja nehány percnél tovább sohase tartott, de az alatt a nehány perc alatt meglapult körülötte minden, mint mikor a haragvó Jupiter megreszketteti Olympus bérceit. Tudna erről beszélni Andrássy gróf, Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár, Gyulai Pál és Salamon Ferenc is. Sőt tudna még Ghyczy Kálmán is, a kit, mint a balközép egyik vezérét láttam egyszer, a mint összetett kézzel, s lehajtott fővel némán hallgatta végig Deák Ferenc súlyos, haragos szemrehányásait.

Valami fenséges hatalom volt az. mely az ő arcáról, az ő szemeiből kisugárzott. Léha lelkek olyan gyengének, olyan erőtlennek érezték magukat ő mellette Mint a bodzafa a százados tölgy árnyékában.

A Hungáriában tartottunk egykor rövid, öt percig tartó értekezletet. Akkor még ott volt a klubb helyiség.

Esetleges volt az értekezlet nem, is voltunk igen sokan azért esak a Dunára néző billiárdterem tanácskoztunk. Az „öreg ur“ ott állott a billiárd asztal egyik sarkánál, s egyik kezét feltette az asztalra, úgy beszélt. Mi körül álltuk az asztalt, s hallgattuk nagy figyelemmel.

Mellettem állott Dedinszky József, csanádmegyei képviselő. Az öreg ur egész beszédje alatt reánk nézeti véletlenül.

Beszédje közepén Dedinszky elment mellőlem s hátra vonult a tömeg háta mögé. Ez feltűnt nekem s értekezlet után kérdeztem tőle, miért ment el mellőlem.

— Barátom, szólt én gyönge ember vagyok. Az öreg ur mindig reánk nézett s én nem tudtam kiáltani tekintetét. Rettenetes szemei vannak.

Szegény Dedinszky, igen jó ember volt, de nagy lelki baj kiuozhatá, Pár év múlva agyonlőtte magát.

Az „öreg ur“ esti 11 óráig szokott maradni a körben, akkor már a nagy urak, excellenciás urak mind eltávoztak régen, Négyen, öten szoktuk lekisérui a lépcsőn. Feledhetetlen órák voltak e késő esti órák. Ilyenkor néha felnyitó az öreg ur határtalan gazdagságú szellemének kincses házát s beszólt a múltból s a múltnak titkaiból s alkotmányunk élet-halál harcaiból dolgokat, melyek nincsenek megírva, s meg nem lesznek írva soha. Ott alusznak vele együtt a sírban — örökké.

Egy kis bőrerszénye volt az öreg urnák, régi divatu, melyet már nem hordoztak ötven év óta. Ebből vett elő egy hatost s egy frtos bankjegyet. A hatos a kapusé lett, a frtos a fiakkei kocsisé lett, kinek kocsijába nagy figyelemmel segítettük beülni.

A kocsinak 48-as száma volt egyszer. A negy- vennyolcadiki dolgokról beszélt ez este.

— Nézze kedves urambátyám, épen a 48-as kocsi viszi haza, mondám neki.

— Talán most nem dőlünk fel vele. Feleié.

(Műkedvelőink előadása.) Szép vívmánya korunknak, hogy a műveltebb oszlály a színművészet iránt, mely a művelődés hathatós emeltyűje mindjobban fokozódó érdeklődést tanúsít. A vidéken, de különösen a kisebb városokban majd mindenütt más más címen alakulnak a műveltebb osztály köréből társulatok melyek a többi között szini-előadásokat rendeznek, melyek fejlesztik a jó Ízlést, s a hasznos időtöltés iránti vágyat. Az „ungvári közművelődési társulat“ kebelében is alakult egy „műkedvelői osztály“ mely célul tűzte ki szinielőadásokat rendezni. Bár a múltban, nem remélt okok megakadályozták azt, hogy szinielőadások — hacsak ritkábban is rendeztessenek, most azonban az akadályok megszűnvén, műkedvelőink fokozodó buzgalommal láttak hozzá szép és nemes feladatuk érvényesítéséhez. Múlt vasárnap aug, 31-én „A nőgyülölő“ és „Kukli prédikációk“ cirnü egy felvonásos vígjátékokat adták elő a nyári színkörben, előbiben Lasz- tókay Bélánó urhölgy Lasztókay Béla és Dietz Sándor urak, utóbbiban Hód öli Elekné urhölgy, Pó- lányi Erzsiké k. a. Horváth Petronella k. a. és Farkas Ferenc, Schwarcer Ödön, Fineicky Mihály, Bódy Ödön, Szabó Béla urak között osztattak ki a szerepek. Megemlékezvén magáról a darab előadásáról, azt felette sikerültnek, szabatosnak és összevágottak találtuk. De eltekintve ettől a közreműködőkről kü- iön-külön a legszebb elismeréssel em.wíezketünk meg, szerepeiket nagy gonddal és szorgalommal tanulmányozták, jól alakították, voltak egyes jelenetek, melyek elfeledtették, hogy dilettánsok játszák le szerepeiket, és az elismerés koszorújából a legszebb virágok illetik a hölgyeket, kik hévvel, ügyességgel és kellemmel játszottak, s a két vígjáték sikerének egyik fő tényezői voltak. A díszes és szépszámú közönség tapsokkal és virágcsokrokkal rovta le az elismerés adóját. — Ka- ininszky Bertalan urat nem hallottuk — mi mindenesetre a legnagyobb érdem a mi egy súgó dicséretére válhatik. Meg kell még emlékeznünk az előadás rendezéséről, melynél Bánóczy Ferencz és Lám Sándor urak dicséretes tevékenységet fejtettek ki. A közönség a legjobb hangulatban távozott el ez előadásról. Tervben van újabb előadások rendezése, melyekben több műkedvelő, kik már rég nem lépte fel, fog szerepet vállalni; egyáltalán kívánatos lesz, ha műkedvelőkül minél többen fognak vállalkozni, a mennyiben ez az érdeklődést nagyban fokozza. És most még egy kis pletykát. Azt halljuk, hogy a jelzett aug. 3l-ki élőadás

után az a siker, mely a közreműködő hölgyek felléptét követte, s azon rokonszenv után, melylyel játékuk találkozott, az asszonyok s leányok közül többen, sőt olyanok is, kik ezideig nem vettek részt műkedvelői előadásban — elhatározták, hogy szerepet vállalnak; azt hisszük, hogy ezzel a színiközönségnek igen kellemes újdonságot nyújtunk, mely a példát adó hölgyekre nem csekély mértében hízelgő, s e hizelgés ezúttal tiszta forrásból ered, mely üdít, s buzditólag hat.

(Az ungvári) m. k. adófelügyelőségnél pénz- iigyministeri rendelet folytán a hivatalos órák sept. 1-től ápril végéig reggeli 8 órától délutáni 2 óráig lévén -meghatározva, azontúl hivatalos órák nincsenek. Erről az érdekelt közönség a címzett hivatal által lapunk utján értesittetik.

(Szédelgés.) Valami iparlovag a fővárosban Ibrányi Lajos ungi birtokos ur nevében kölcsön címén Ibrányi ur több ismerőseitől hamis levelek utján pénzt csikart ki. A többi között Mandel Pál o. gy. képviselő úrtól 150 frtot, Dr. Weinmann Fülöp közjegyző úrtól ugyanannyi összeget kért levél utján, ki előtt a dolog azonban feltűnő lóvén, a levelet leküldte Ibrányi urnák, mely nevében van kiállítva, s szintén nehány napi visszafizetési kötelezettség mellett kölcsönt kér. Most az „Ellenőriben olvassuk, hogy egy iparlovag újabban Beöthy Ákos s több képviselő urakra hamisított levelekkel próbált szerencsét. Nem valószínűtlen, hogy itt is ugyanazon zsebmetsző keze játszik. Figyelmeztetjük rá az illetékes hatóságot.

(Jegyzői vizsga) tartatott Ungmegye törvényhatóságánál sept. 3-án, mely alkalommal a jegyzői képesítésről: Strecker Lajos, Kása Kálmán, Hagyárosy Gyula, Kozár Demeter és Markovics Gusztáv nyertek szabályszerű oklevelet.

(Az ungvári) gör. kath. pap-árvaleány-taninté- zetben most fejezik be az építés alatt levő uj tantermeket s az előadások valószínűleg sept. 15-én kezdetüket veendik. A főnüknői s a tanítónői állásokra pályázat nyittatván, aug. 30-áu az e célra kiküldött bizottság előtt megejtettek a választások, s a megürült állások az eddig alkalmazásban volt főnöknő s tanítónőkkel töltettek be. A közéletben, ha valamely állásra pályázat nyittatik, az a vélelem, hogy az állás lemondás vagy elbocsáttaíás utján megürülvén, arra mindazok kik kellő képesítéssel bírnak, pályázhatnak s rendszerint pályázni is szoktak. Ha pályázatuk sikertelen, beadott kérvényeik egyszerűen visszaküldőinek, a mi már nem egy pályázóval történt meg. A dolgok ilyetén kifejlődése mellett azonban kár volt a pályázati hirdetményt a kassai, s.-a.-uj helyi, m.-szigethi s több lapokban közzétenni s főképen kívánni, hogy „a pályázók személyes bemutatása is megkivántatik“, mert e miatt több pályázni óhajtó hölgy kény tele nittetett Ungvárra költséges utazást tenni, a mire ezek után nem volt szükség, s a szegény tanítónők megkiméltethettek volna az ily felesleges és költségei kiadástól.

(Iskolai ügy.) A hidontúli városrészben szervezés alatt levő elemi iskola s óvoda érdekében B úgy is András főesperes ur lapunk utján értesíti a szülőket, hogy az intézet f. évi október 1-én fog megnyittatni.

(A D aranyai) községi bírónak úgy látszik kisebb gondja is nagyobb annál, hogysem elöljárói kötelességét teljesítse. Egy közöshadseregbeli katona-szökevény tartózkodott a múltakban e községben, a biró e körülményre figyelmessé tétetett, sőt Th. M. szabadságon levő honvéd főhadnagy által utasitratott is, hogy az illetőt letartóztatva beszállítsa az ungvári hadparancsnoksághoz. Biró uram pedig „eb az ingót“ egyéb után nézett, s igy Th. M. és K. T. urak maguk kisérték be Ungvárra a szökevényt s átadták a parancsnokság kezébe. Ajánljuk a biió ur ilyetén elöljárói func- tióját a járásbeli szolgabiró ur figyelmébe, hogy felvi- lágosittassék arról miként a biró uraméknak nemcsak jogaik hanem kötelességeik is vannak.

(Szürkén ónók) az ungvári közkórházban. Tekintettel azon nagy erkölcsi és péuzbeli előnyökre, melyeket az apácák által történő betegápolás rövid idő alatt nállunk is felmutatni képes lesz, a kórházi választmány — mint már irtuk volt — e végett Schlauch Lőrincz szathmári püspökhöz folyamodott, melyre a helybenhagyó válasz e hét elején már meg is érkezett s a püspök ő méltósága felette előnyös feltételek mellett hajlandónak Ígérkezett hat apáczát a kórházba áthelyezni.

(Ez már igaz.) Egy kedvelt s férjétől elvált művésznő uj frigyre akart lépni. Barátai azt kérdezték tőle: liisz-e a második szerelemben? — „Vett-e ön már cukrot?“ viszonzá az elvált pacsirta. — Vettem. — „Édes volt?“ — Igen. — „S ha elfogyott?“ — Újra vettem. — „Ugy-e ez is édes volt?“