Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1879-12-07 / 49. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 49. szám. Az „UNG“ megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő mi> dón közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak eb Semmit sem közlünk, ha nem t idjuk, kitől jön. Kéziratéi: viasza nem adatnak. Ungváron, vasárnap deczeinber 7. Előfizetési feltételek : egy évre G forint, félévre 3 forint negyed évre 1 forint 50 krajc/.ár. Egyes szám ára 12 krajezár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az line kiadóhivatalába Umrvár,Follaesrk Miksa könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: TÁRSADALMI ÉS VEGYEST A R T A L M U LAP. Nyilttér: Pollacsek Kiksa könyvnyomdája. AZ UN8I KÖZM1VELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. soronként 20 kr. Ungváron, tíeczember 6. M ss s z kr ss y a-épité s. A. hadsereg és honvédség beszállásolásáról intézkedő 1879. évi XXXV!. t. ez. szentesítést nyervén, annak végrehajtása már foganatba kezd vétetni. Az elmúlt napokban a jelenleg használatba, lévő ungvári laktanya s a katonaság mellékszállói a katonai parancsnokság s a honvédelmi minisztérium által kiküldött vegyes bizottság által megvizsgáltatván, eltekintve a mei- lékszállóktói, még a laktanya sem minősíttetett el»ő osztályúidnak. Mielőtt a kaszárnya-épitésnek I ngváron jelenleg szőnyegen lévő kérdéséhez hozzászóla- üáuk, tájékozás végett az idézett törvény némely szakaszait kívánatosnak találjuk a következőkben megismertetni: A 31. §. az altisztek s legénység szállásaiért fizetendő napi megtérítéseket következő ősz- szegekben állapítja meg egy legény elszállásolásáért: a) a hajlókért 3.5, b) bútorért 0.2, c) fűtés s világításért 1.3, d) ágyért 1, összesen 6 kr. A 34. §. szerint ha a község a fentebbi b) c) d) alatti eszközök kiszolgáltatására vállalkozni nem akar, azokról a katonai hatóság tartozik gondoskodni, s ez esetben a község csakis a hajlékért megszabott 3.5 kit igényelheti. 33. §. A beszállásolásért járó megtérítések (31. §.) szakadatlan élvezete biztosittaíik, éspedig : egy már meglévő épületnek laktanyává alakítása esetében sz első tizenöt, uj építkezés esetében pedig az első huszonöt évre, azon naptól számítva, melyen a laktanya a katonai igazgatásnak átadatott, sőt még azon esetben is, ha a laktanya használata megszakittatott, vagy vég- kép megszűnt, az üres hajlékra eső megtérítési Összeg a tizenöt, illetőleg huszonöt évi használati időtartamból hiányzó időre tovább fizettetik. A 37. §. szerint a 31. g-ban megállapított megtérítés fizetése még azon esetben Is, ha a tényleges beköltözés később történnek is, a laktanya átvétele napjától veszi kezdetét. 17. §. Az italmérési jog tulajdonosa a laktanyákban markotányost köteles tartani, ki az mérésért fizetendő kártalanítás iránt vele egyes- ségre lépni tartozik, — különben a kártalani- tási összeget a közigazgatósági hatóság határozza meg. 18. §. A laktanyák a házadótól és jövedelmi' pótadótól mentesek. 55. §. A gyakorló terek, lő- és fürdőhelyek megszerzése vagy használata iránt a katonai hatóság a községgel egyezkedni köteles; az egyezség nem sikerülte esetén, a közigazgatási hatóság felterjesztésére a honvédelmi, miniszter ft kisajátítást elrendelvén, a katonaság által fizetendő e részdeni kártalanítási árt a közigazgatási hatóság szabandja meg. A 24. g. A., B., 0. és í). alatti mellékletei a laktanyák átengedése melletti kötelezettség terjedelmét határozzák meg, a legénység elhelyezésére szolgáló helyiségeknek oly terjedelemmel kell birniok, hogy minden egyes legényre 15.3 köbméter légül* és 4.5 négyszög méter térfogat essék. Ezen felül: egy könnyű betegek által használandó szoba, egy nagy, vagy több kisebb konyha, faraktár, irodaszoba, őrszoba, egy zászlóaljnál őrmesterek, hadapródok számára 6—8 szoba, ruházati helyiség, egy tiszt- és egy ügye- lőszoba és börtönhelyiség szükségeltetik. Végül az 1879. 37. t. ez. a megyei törvényhatóságokat az állandó laktanyák létrehozása tekintetében, megyei pótadó kivetésére vagy aránylagos évi kártalanítás megszabására is felhatalmazza. A fentebbiekben röviden elősoroltuk tehát a kaszárnya után jóró jövedelmek mikéntjét, s egyúttal azon terheket, melyek a kaszárnya építése és fentartása után szükségkép megkívántainak. Es ezekkel szemben már most azon kérdés merül fel, hasznos, czélszerü, üdvös-e egy rendszeres s minden kivánalmaknak megfelelő kaszárnyának Ungváron való felépítése? Erre határozottak igennel kell felelnünk. A régi beszállásolási szabályok szerint a katonai kincstár a jelenleg megáliapitolt összeghez képest rendkívül csekély dijat fizetett, s mégis a kaszárnyaépület jövedelmet hozott, s ha a város katonai kiadásai pár ezer írttal felülhaladták a bevételeiét, ez abban találta indokát, hogy először a tiszti szállások megváltási dija oly csekély volt, hogy a város ezeket mindig pótolni volt kénytelen, s másodszor, mivel a nagyrészben magán házakba elszállásolt legénység szállási dija oly csekély volt, hogy a bérösszeget még meg sem közelitette. Mindezek az uj törvény életbe lépte által nagyban megváltoztak, s ha a város egy rendszer kaszárnyát fog építeni, határozottan szép évi tiszta jövedelemre lehet számolni, Ha a jelenleg itt lévő tartalékezred részére kaszárnyát építünk, egyúttal a város ajánlatot tehet, l og/ az ezred székhelyének ide tétele esetén hajlandó ennek elszállásolásáról is gondoskodni. Nem fárasztjuk az olvasót, hosszadalmasam számtételekkel bebizonyitaui, hogy mily jövedelemre lehet számolni, s váljon a kaszárnya építése kifizeti-e magát? Erről a törvény illető szakaszaira való figyelemmel önmagának bárki is meggyőződést szerezhet. Most már csak azt jelezzük, hogy a vállalat jövedelmének oroszlán-részét a nagy közönség fogja elvezni kisebb-nagyobb mérvben, mert a tiszt szállási igénye a házbér jövedelmeket fogja emelni, s a katonaság/ összes személyi bevételei, mint tudjuk, itt keltetnek el, a mi évenként ezrekre megy. A vállalat létesítésével t- hát biztos haszonnak nézhetünk elébe, s e haszon megérdemli, hogy ez üg;* él dekében mozgassunk meg mindent, nemes k a zöld asztalnál, hanem a magán életben is, mert a kedvező alkalmat városunk jövője érdekében nem szabad elszalasztani. áltaiiaos Eagyar ípatagylsí. Egész csöndben és titokban hetek óta forr & fővárosi nagyiparosok között egy mozgalom, mely dec. 1-sején este tartott igen népes és tekintélyes gyűlésen végre határozott alakot öltött. Az ipurpártolási mozgalom megindulása óta különféle oldalról hallottunk hireket különféle törekvésekről. De erről, melylyel most foglalkozunk, az ipariigyek iránt érdeklődő nagy közönség alig tudott valamit. Első pillanatra természetesen azon kérdés merülhet fel: mire való a már létező országos magyar iparegyesület mellett, egy uj. hasonló irányú szaki estidet? Ha azonban az uj iparegyletnek még csak vázlatban kiadott pro- grammját közelebbről tanulmányozzuk, nem kerülheti el figyelmünket ennek leginkább a gyáripar emelése feló fordított törekvése. És csak inegorősödhetik e nézetünk, ha a dec. 1. tartott gyűlésen i észtvett alapítók során tekintünk végig. E gyűlésen a főváros legnagyobb ipartelepeinek, legelsőrendü kereskedő-hazainak képviselői vettek részt, s mint értesülünk, nagyon oly sok kiváló erő volt e gyűlés tagjai között, mely eddig — daczára áldozat-képességének és tehetségének — az iparügyi tevékenységben nem vett részt, de a most megindítandó mozgalmat legnagyobb mértékben pártolni és támogatni késznek nyilatkozott. Az „általános magyar ipar-egylet“ törekvését nagyban és egészben a felhívás következő része vázolja: „Ma, midőn az ipari haladás — mint láttuk — határozó befolyással van a gazda és földmives tevékenységére, míg viszont a nycrsterinelés mikénti sikerülése visszahat számos iparnak még fennállhatására is; midőn az ország iparos viszonyainak mikénti fejlődése által legközvetlenebbül van érdekelve annak kereskede’me és forgalma; — midőn az ipar többé ki sem vonhatja magát a művészet nemesbitŐ hatása alól, ez pedig csakis az ipar segítsége mellett teheti alkotásai nagy részét közkincscsé is: — ma többé nem lehet szó külön érdekek ápolásáról, avagy rnár-már eltemetett kaszt-szellem újra ébresztéséről. — Mindnyájunk egyesült erejére van szüksége az országnak, hogy haladhasson. Kell, hogy vállvetve álljanak együvé mindazok, kiknek a haza jóléte szivükön fekszik, hogy hárítsák el az országunkat fenyegető legnagyobb veszélyt, mely az egyre erős* biilő külföldi verseny nyel szemben akkor érne, ha tétlen nézői maradnánk a szomszéd államok szellemi b anyagi fejlőgésének, elfelejtve, hogy megállapodás és visszaesés, gazdasági tekintetben, egyetértelmüek.“ Ebből kitűnik, hogy az ált. iparegylet a termelés minden ágút és a termelő fogyasztó közvetítőjét, a kereskedelmet is be akarja vonni működési körébe. Vagyis, a mennyiben az ipar fejlesztésében a gazdaság és kereskedelem részt vehetnek, s viszont a mint az ipar a gazdasági termelés helyesebb értékesítésére és a kereskedelem élénkítésére befolyással lenni hivatva van, e három közgazdasági főtényezőnek lehetőleg érdekazonos fölkarolásét tűzte ki czélul. De a czélokra nézve találunk e felhívásban még részletesebb adatokat is, a mint következik: „Az egylet, mint ilyen, első sorban a hazai ipart s az iparosok érdekeit törekednék előmozdítani, előkészítené az iparral rokon termelő ágak összhaogzó működését. megismertetné a nagy közönséggel iparunk termőképességét és a hazai iparosok kiváló termékeit, ez által felkeltvén iránta a rokonszenvet és bizalmat, törekednék az iparos osztály értelmiségének emelésére hatni oktatás, az Ízlés nemesbítése s más haladottabb országok ipartermeiéeének megismertetése által; mindinkább felkölteni iparkodnék a munkás osztálynak buz- gósdgát és fokozott ügyesség utáni törekvését, mit nyilvános elismerés s ez osztályok különleges érdekeinek ápolása s előmozdítása utján érhetne el, szóval a rendelkezésre álló összes eszközükkel oda működnék, hogy terjedt, lehetőleg sokoldalú és tökéletes iparnak szükségérzete a nemzet valamenynyi rétegeiben ífciköltetvén, elméletileg és gyakorlatilag képzett férfiak önzetlen egy- üvémüködése által a hazai ipar tökóletesbittessék, s hogy igy anyagi és közgazdasági helyzetünk javítása felé komoly és elhatározott lépőkkel közeledhessünk.“ A programm ezen része a kidolgozandó alapszabályokban mindenesetre praecisirozva lesz; és felsoro- landók még ugyanott azon eszközök, a melyek által a czélok jelentékenyebbjei megközelíthetők és elérhetők h sznek. De a czélok ezen vázlatos fül o olása már magában is biztos jele annak, hogy az uj egyesület határozott irány felé törekszik s annak e'éréae érdekében öntudatos tevékenységet, kifejteni képesítve lesz. A so gpfTLipiáük mai számihoz Kossuth Bajos „Irataim az emigráltéin»!** eziiuü müvére szóló előfizetési felhívás vau mellékelve.
