Ung, 1879. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

rok között még azt is kiolvashatjuk, hogy az általános iparegylet az iparfejlesztés gyakorlati terére kivan lépni, szükséges iparvállalatokat létes'teni, úgy ilyenek létesítését kezdeményezni; meglevő iparvállalatokat támogatni, megismertetni és fejlődésükben előmozdítani. S hogy erre az anyagi erő nem fog hiáuyozni, aziránt némiké- pen bistositékot nyújtanak az alapítók, kik kivétel nélkül a vagyonos osztályhoz tartoznak s az egyesület megteremtése és gyarapítása körül nem fognak áldozatokat kímélni.

Megbízható értesüléseink szerint az uj egylet alapszabályai ki fognak terjedni az ipar minden ágára és az általános iparegylotnek olyszervezet kivannak adni, hogy az nemcsak a fővárosban bírjon különféle a termelés minden ágát felölő szakosztályokkal, hanem vidéki központokat is teremtsen.

Az egylet létesítésének eszméje a dec. 1. gyűlésen, melyen 90 fővárosi gyáriparos és nagykereskedő vett részt, egyhangúlag üdvözölletett. A jelenlevők nyomban áiáirták a kötelező aláírási iveket és a gyűlés elnöke, Németh Imre min. tanácsos vezetése mellett több tagú bizottság küldetett ki az alapszabályok kidolgozására és a szervzési munkálatok vezetésére. E bizottság az egylet alapitói körébe be fogja vonni nemesebb főurainkat, nagybirtokosainkat és mindazokat, kik az iparfejlesztési mozgalmakban részt venni óhajtanak.

Ez az, a mit az uj egyletről tudunk, de reméljük, hogy nemsokára a részletekre nézve is többet közölhetünk. A legújabb iparos-mozgalma. « >7. < cry ily egyesület keletkezése kiváló főni osságául bír é élénkén bizonyltja, hogy az iparostörekvése» mind szrie-ebb körben keltenek rokonszenvet és mind szélesebb, illetékes körök készek az iparfejlesztés érdekeiben tevékenyen és áldozatokkal föllépni*

Az uj egyesület gyakorlati ozéljainak megvalósulása nagy fontossággal birand a fővárosi és az egész hazai iparra. Ha czéljai keretében kitartással, következetes álbatatossággal fog küzdeni és a személyes ellentétek nem fognak kirivóau előtérbe lépni, — a mit nem hiszünk és nem óhajtunk — akkor ezen egyesületre nagy jövő és a közgazgasági életben háladatos szerep vár. Egy részt azért, mert épen alkalmas időben lép a sorompóba, másrészt, azért mert az iparügyek iránti jó akarata és tevékenységi hajlama mellett anyagi tekintetben nagy erővel rendelkezhetik, tehát hatalommá nőheti ki magát.

Es ha e számításaink megvalósulnak: szívesen Üdvzöljök a kezdeményezést és a kezamónyezőket . . .

„E-S.“

Äosüsntli iratai. Mai számunkhoz melt iékelve veszik olvasóink a megrendelési felhívást hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak soAz „UNGT tárcája.

JOLDI SZERELME,

— Arany János költői elbeszélése. —

Az agg költő a magyar Irodalmat, s mondjuk — a nagy közönséget, mely áhítattal leste mindig koszorúsának szavait — megajándékozta egy művel, miért oly rég esengtünk; régi tartozását rótta le, melynek teljesüléséért annyiszor fejezte ki óhaját azon közönség, mely hazai irodalmunk iránt kiváló figyelmet szokott tanúsítani. A „Toldi“ s „Toldi estéje“ után a nagy közönség birtokába bocsátotta e müvet s beváltotta azt, a mit még Petőfi s többi barátai akfcor mondtak neki, mikor a „Toldi estéje“ kéziratban elkészült, hogy „ha a fejét és lábát megcsinálta, irja meg a derekát is." A költő előszavában kifejti, hogy miért habozott a trilógia közepének megírásával. A szerelemnek okvetlenül szerepelni kellett, de akadály volt a már megjelent I. rész, moly szerint Toldinak

„Szivét nem bánta még hyila szerelemnek,

Kern is lón asszonynyal tartós barátságai Azután sem lépett soha házasságra“.

Pedig a népies eposzba kell szerelem. Egy első ének azonban mégis megjelent a Losonczi Phoenixben, „Daliás Idők“ czim alatt, mely népies epopoeiában azonban Toldi csak egyike lett volna a kiválóbb hősöknek (a nápolyi hadjáratban), s kalandjai, szerelme egy dagy epizód. A költőt azonban e tárgy nem elégítette ki. A monda Toldiját nem állíthatta oda főhősül a történelem világába. Fölhagyott tehát az eposz gondolatára!, s Így

kát emlegetett nagy müvére, mely „Irataim az einig rácaiéból“ czim alatt fog megjelenni, és pedig az első kötet már kevéssel uj év után. A tartalomjegyzék mindenkit meggyőzhet arról, hogy az egy kornak története lesz, mely eddig csak homályban és hiányosan állt úgy a nemzet, mint a világ szeme előtt. Bizton merjük állítani, hogy magyar könyv oly keletre, a minő Kossuth irataira vár, még soha nem számíthatott. A magyar közönség köréből, a ki csak teheti, kell, hogy előfizessen e nagybecsű műre, annál is inkább, mivel nincs ki ne érezze, hogy a fogadás, melyben a magyar közönség Kossuth könyvét részesíteni fogja, a nemzet kegyeletének és tiszteletének fokmérője lesz.

(Hirdetmény) az Ungvúr városában 1880. év ben tartandó országos vásárok napjainak meghatárzásáról. 1. Sz.-Pálnapi országos vásár jan. 26—27. 2. Gergely- napi o. v. márt. 8 — 9. 3. Áldozócsütörtök': o. v. május 10—11. 4. Urnu.oi o. v. május 81. jun. 1., 5. Jakab- napi o. v. julius 26—27. 6. Kisasszonynapi o. v. sept. 13—14 7. Sz.-Mihálynapi o. v. oct. 4—5. 8. Katalin- napi o. v. nov. 22—23. Heti vasasok: minden héten héifőn és csütörtöki napokon, szerdán pedig sertés-vásárok tartatnak. Ungvári, 1879. november 15-én. Le- hoezky Béla. polgármester. Kovács István, főjegyző.

(Meghívás.) Ungmegyc bizottsága f. évi decz. hó : 'i-ik napján rendkívüli közgyűlést fog tartatni. Tárgy. p*7.mo. ‘-en közgyűlésnek: 1. Miniszteri rendeletik 2. A közigazgatási bizottságról szóló 1876. VI. t. ez. 4 ik §•» érteimében, a közigazgatási bizottság választott tagjai közül kilépendő 5 tag helyetti választás.

3. Igazoló választmányi tagok választása az 1880-dik évre. 4. Az igazoló választmány jelentése, melylyel a legtöbb adófizetők névjegyzékét bemutatja. 5. Az üresedésben levő választott bizottsági tagsági helyeknek választás utján leendő betöltése iránti intézkedés. 6. Állandó választmányi vélemények, jelentések, folyamodványok és más előfordulható sürgős elintézést igénylő ügyek. Ezen rendkívüli közgyűlésre a t. bizottsági tag urakat van szerencsém tisztelettel meghívni. Kelt Ung- várott, 1879. november hó 30-ik napján. Kende Péter, alispán.

(Községi választók). Ungvár városában a községi választók névjegyzékének összeállítása nem történik minden óv végen, hanem egy és ugyanazon névjegyzék 2--3 éven át kaszmíltatik, a nélkül hogy az minden évben kiigazittalott volna. Bár a törvény nem említi, hogy az minden évben kiigazítandó, azonban a törvények szelleméből s a községi választókról való intézkedéséből önként következtethető, hogy az évenként kiigazítandó. Mert a ki községi választói jogosultságot szerez, azt ebbeli jogainak élvezetétől elvonni nem lehet csak azért mert a törvény a névjegyzék évenkénti kiigazítását határozattan el nem rendeli, az illető mint jogokat nyert fél nem várakoztatható éveken át, mig t, i. a névjegyzék összeállittatik. Az újabb törvényhozás szelleme, képviselői, megyei választóknál intézkedett is azon irányban, hogy a névjegyzék évenként kijó időre magával Toldival is. Csak 1863. őszen („Buda halála“ után) vette újra elő töredékeit. „Olvasgatva — úgymond — megsajnáltam a kárba veszett részleteket s kezdtem gondolkozni uj mesetervről,“ s végre a költői beszélyben állapodott meg, „hamarjában meg is irt pár éneket“, de szenvedései miatt ismét hosszabb időre abba kellett hagyni a munkát. Majd 1874. után, ha nyári fürdőzéseiből mémileg üdülve megjött, ismét visz- sía-visszatért ,,ad pristinum amorem“, s most befejezte

Ez röviden külső története a műnek.

A költői elbeszélés meséjét az „Ellenőr“ után a következőkben közöljük l

Lajos király — ezen kezdődik a költemény — béke ideje lévén, álruhában bejárta az országot, szétnézni —

Merre mi panasz Van; mi a népség terhe;

Hogy teszik a törvényt a szegény emberre,-s eljut Keszibe, Eozgonyi Pál búzába, ki az ismeretlen utast nem ereszti tovább, s magyaros vendégszeretettel házában marasztja éjszakára. P.ozgonyinak egy leánya van Piroska, kit fiusitani szeretne, ha a király megengedné. Elmondja a dolgot vacsoraközben vendégének ,* öz látva a bájos leánykát, magában Toldi vitéznek szánja hitvesül, s Rozgonyinak azt ajánlja, hogy csak fordul* jón bátran a királyhoz, leányát pedig adja annak, ki a legközelebbi harezjátékban győztes lesz. A vendég reggel elbúcsúzik a szives házigazdától, de levelet hagy hátra, melyben Lajos király Rozgonyi Piroskát fin gyanánt teszi apja vagyonába, s hozzá teszi, hogy a piros pünkösd napján tartandó harezjátékon „ki legbvj- nokabb lesz, azé legyen a lyány“ . . .

„Ki legbajnokabb lesz!“ — hogy e szóhoz éré,

Megheyoallott arczán szép Piroska vére;

igazítandó, mert alkalmat kívánt adni mindenkinek, ki választói jogot időközben is nyert, hogy ebbeli jogával élhessen. Ajánljuk ezt a város figyelmébe.

(ínség Ung váron). Az Ínség Ungváron a munkásnép körében borzasztó alakban jelentkezik, az idegen község illetékességébe tartozó árvák és proletárok pedig már éheznek s hajlék hiányában éjeire istá- lókba félszerekbe húzzák meg magukat. Alig lehet képzelni is szomorúbb képet mint a minőket mostanában látunk. Csapatosan jár a sok ínséges kérelmező, rongyos, kiéhezett, sápadt alakok a nyomor cinikus alázatosságával, dologhoz nem jutó tisztességes munkások. Bizony szörnyen szomorú állapotok ezek, melyet a hatóság teljesen legjobb akarat mellett sem orvosolhat, s a fö főfeladat ,a társadalmi tevékenységnek, a jótékony egyletek és egyesek emberbaráti buzgalmára marad. Á tegnapi nap folyamán e tekintetben, a mellett hogy a hatóság körében tétettek intézkedések, társadalmi utón a mozgalom megkezdetett. Dr. Novak Endre kezdeményezése folytán valószinü'eg holnap értekezlet fog tartatni, hogy az Ínségesek önkéntes ajánlat folytán magán helyén naponta legalább egyszer meleg étellel láttassanak el, egy-egy emberbarát annyit, amennyire képes. Ugyancsak dr. Novák és dr. Ösztereicher kórházi orvosok elhasznált ruhadarabok s lábbelik beküldésére többeket személyesen felkértek, elsősorban a közkorház- bau nagy számmal lévő betegek fognak ezekből fölruház- tatni ; a ki ily célra elhasznált ruhanemtieket adni óhajt, szíveskedjék azokat a helybeli kórházba küldeni. Városi lakosok segítsetek az Ínségeseken !!

(Az ungvári korcsolyázó-egylet) évi közgyűlését nov. 30-án tartotta. A közgyűlés a házi ügyek elintézése után megválasztotta az egylet tisztviselőit következő eredmónynyel: elnök: Ruttner Antal, alelnök: Halassy Károly, titkár: Ternyey Antal, választmányi tagok : Halassy Károlyné, Lám Gyuláné, Cappan N., Mra- viccsics Guido, dr. Öeszterreicher Jakab, Remeniczky Mihály, Resch Ferencz, Szieber Ede. Az egylet alapszabályai felsőbb jóváhagyás végett fel fognak terjesztetni. —

(Tűz volt) dec. 1-én Ungváron esti 10 óra után, mely a Winkler-féle hidontuli városrészben lévő ház utczára szolgáló bolthelyiségeit emésztette fel; a tűzesetet egyik boltban meggyuladt petroleum idézte elő, s miután ennek eloltása nem sikerült,, a tűz a padláson át keresztül csapott a tetőzetre s az egész sort elhamvasztotta. A padlás a boltokban mindenütt átégett s igy a boltbérlőknek jelentékeny káruk volt. Szomorú következménye a petroleum gondotlan kezelésének.

(Időjárásunk) a lefolyt héten folytonos havazással egészen téliesre változott; mig benn a városban a kemÓDy hideg s havazás kellemetlenségeit érezzük, künn az utazók kénytelenek a hófúvással küzdeni s gyakran utazásukat elhalasztani. A vauti közlekedés a nyíregyházi vonalon az utóbbi napok majdnem mindenikén fenakadt, valamint a Nagymihály felé vezető vonalon is, s ez oka, hogy a délutáni vonat Üngvárra többször késő este érkezett, a reggeli fővárosi lapokat pedig csak délután, vagy másnap kapjuk.

(A „Magyar Hifi a p“) ezimü kormánypárti néplap megszűnt s előfizetőit az „Ellenőr“-rel kárpótolja.

Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:

Nyilalló örömmel szive közepébe.

Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:

Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!

Virágit a kertben locsolnia meg kell,

Apja váltig mondja: harmatos a reggel,

De a legszebb rózsa mellett is tan tüskéi „Fog-e víni értem (gondola) a büszke?

Az, kiért a lyányok hiába epednek?

Az, kiért a lyánysziv hiába reped meg?

Minden szem kiséri, mint virág a napot,

De ő a virág közt csak lovával topod,

Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,

Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.“

A második énekben következik a harczi játék. A király váltig ajánlgatja Tolulnak a Rozgonyi lányát; de nem fog rajta a szó, kedvesebb neki „a nőtelen állapot.“ A király azonban mégis erőszakkal magával viszi Miklóst Keszibe a harczi játékra. Ennek itt az a furcsa ötlete támad, hogy a balog-keztt s nem éppen hős Tar Lörincz („Tizenegy nemesnek, Toldi alatt, fársa“) helyett ennek sisakjában és pánczéljában megviv. Lörincz rááll a tréfára, miután Toldi megígérte neki hogy ö is balkézzel fog vívni, s átadja neki öltözetét, szineit. Nagy lön az ámulás, midőn az ál Lörincz amúgy ügyetlenül, sete kézzel egymásután emelte ki a nyeregből ellenfeleit; egyszer azonban Toldi jobbkézzel is neki fog dárdájának s úgy röpíti ellenfelét a homokra. Piroska, ki pihegő kebellel lesi a viadalt, e mozdulatról ráismer hősére — „oh a vak szerelem mindeneken átlát“ 1 S a pillantás, melyet a leány odavet, Toldinak ia felgyújtja l szivét . , ,