Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-03-30 / 13. szám
28-án megtartatott. A mfiigényeknek minden tekintetben megfelelő programm azonban feledtetni látszott a fönneb említett művészekhez legkevésbé sem illő közönyösséget. Alig hallgatá végig a várakozás mesterségében nagy próbára tett közönség Mendelssohn szellemesen csevegő »Trió-«ját, melynek sikere csak fokozá a várakozást, Patti Carlotta éneke következett. Kik Pattit régi kőrútján hallották valamely nagy városban énekelni, azt állítják, hogy szép hangjából vesztett. Ámde a mit a művésznő külső aesthetikai hiányai, hangszere megromlása előidéztek : a csodás iskolázottság, a mesteri technika helyrehozta azt s ma is művészi bravourral énekelt, és bármint legyen a dolog, annyi tény, hogy Ungvár nem hallott még ily ónekművésznőt, s talán nem is fog egyhamar hallani. — Grün úr ritka elegáns, s praecisitásban fölülmul- hatatlan hegedűjátéka csak növelte a jóhangulatot, mely- lyel a közönség Lövenberg úr „Nocturne“-je elé nézett. Lövenberg úr megjelent de ime! a helyett, hogy a zongorához ült volna, a közönséghez fordult s a harag indignátiójával jelenti ki, hogy: „Dieses Klavier ist ein so niedertrechtiger Scherben das es unmöglich ist darauf zu spielen, daher ich genöthigt bin das Programm zu ändern, und irgend ein beliebiges Stück von Schulhof zu spielen“ . . . Ezzel a zongorához ült s elkezdé az Ígért darabot játszani oly modorban, mintha az igazságszolgáltatás sújtó kezét képviselné s a vétkes corpus delictit legalább is agyon akarná zongorázni. E jelenet hatása a humorral vegyült boszankodásban nyilvánult. Lövenberg úr kitöltvén gyilkos haragját a szerencsétlen zongorán, mint egy római gladiátor a herkulesi erőmutatvány után, a szerénység álcája alá rejtett, mindazonáltal eltitkolhatatlan triumphussal hajtá meg magát s tűnt el. A közönség zajos ovátiója azonbanjícsakhamar ismét előszólitá a haragjában már-már lehűlt művészt, de a tartós „ujrá“-k még egyszer föllobogtatták keblében a villámló haragot: a szerencsétlen zongorának újból meg kelle halnia, s ezúttal még sokkal nagyobb mérvű halált szenvednie, hogy szinte kegyetlenség volt j nézni is. S mit tett a publikum? Mit tehetett volna? Tapsolt a jeles zongora-gyilkosnak; megtapsold a mesteri „Gnadenstósz“-t . . . így mutatá be magát nálunk Ungvárt, Lövenberg úr. De hogy a dolog érdemét méltassuk, — mi közünk vala nekünk ahhoz, hogy Lövenberg úr rósz zongorát lelt emelvényén? Mi fizettünk, s pedig búsásan, mégis sokaknak úgy tetszett, mintha Lövenberg úr kárpótlást követelne tőlünk a rajta esett injuria miatt! S mi láttuk, hogy sokan erszényükért nyúltak, hogy a felindult művész úrat kiengeszteljék. Ha igy áll a dolog — fiat justitia! Készséggel megfizetjük jelenlegi mulasztásunk (?) miatti kárpótlásunkat, s ünnepélyesen ígérjük, hogy — ha tán megörvendeztetne bennünket mégegyszer Lövenberg úr zongorajátékával, (hogy lássuk mit tud, mert biz igy nem Ítélhetünk felőle,) bizonyára Ungvár egész közönsége rajta lesz, hogy jó zongorát leljen ott fenn maga előtt, s e buzgóságunkért egyebet se kérünk viszonzásul, mint, hogy ne traktáljon bennünket nemeg tudás-vágyatokat, ez az a vidék, hol a zsémbes, duzzogó asszonyok laknak. No nekem előbb kijutott . . . Hanem most én egy vidám pici faluba vezetlek benneteket, a hol kényünk-kedvünkre mulassunk is látandók fö.ött, s legyen belőle az a gyönyörűségünk is, hogy ritka tarkaságát szemléljük az emberi gyarlóságnak. Ez a pici falu — a hazugok tanyája. Most hát vesse valaki szememre, hogy ón az embert nem respectálom, mikor falunak mondom a hazugok tanyáját. Város, nagy város, egy egész ország lehetne, — de nem érdemli meg ezeket a nagy jelentőségű neveket. Ám ideje már tán, hogy a poetikus ködből melybe burkolóztam, kibontakozzam, s neked nyájas olvasó, a ki váltig találgatod mi legyen az a „sok ember“ — elbeszéljem, kit értek ez alatt ? Olyan kitétel, melyet csak akkor szabad használni, mikor már elmagyaráztuk jelentőségét. Legyen hát! Néhány héttel ez előtt, X. városban egy ismerős, mégis csak ismeretlen arc tűnt föl nekem, kiről sokan mondták: ejnye! hol is láttam ezt az arcot? s a kit azonban sehogy sem lehet felismerni. Dr. Chameleon volt ez, ha ez a neve s Eáma asszony mind »ürűbben hordta felőle híreit, hogy a kunyhótól az emeletes házig, mindenki tudott róla valamit. Nem sokára kitűnt, hogy ez egy jelentéktelen személyiség, ki ez előtt négy évvel járt-kelt s X-ben is megfordult nem tudni mi végre, s honnan valami uton- módon a nagy világba s igy a feledókenységbe származott . , . talán hasonló hibánkért (?) oly drasztikus s fülünket furcsán csiklandó kitétellel, milyen a „niedertreehti- ger Scherben“ . . . A koncert további folyamatát De Műnk úr kitűnő gordonka-játéka, melyben magát mint valódi művészt mu'atta be, Patti Carlotta „Boleró“-ja, melyben a volt Patti még mindig érdekes romjait csodálhattuk, s végül a programm fölforgatása s jogtalan megcsonkítása kópezé. A koncert — úgy szólván legérdekesebb részét képező darabja Gounod „Viens moneoeur“- je minden hallható ok nélkül elmaradt. Hauser „Bhapsodie hongroise“-a villanyoztamég föl a kedélyeket, — ebben Grün úr remekelt a szó valódi értelmében. Patti Carlotta „Lachlied"-je nem igen elégité ki a közönséget. Még egy pár szót saját magunk igazolásáért. Mi fölötte nagy hangú dicséretben részesitők' előzetesen a hírneves művészeket. S csalódtunk-e ?, Senki sem fogja azt állítani. Tudhadtuk-e azonban, hogy ily művészek közönségünket (talán mert meg vannak szokva nagyobb szám előtt játszani) oly kicsinlőleg fogják végig mérni, s a tartozó tiszteletet, s a programúihoz való hűséget oly sovány adagban szolgáltatják ki ? . . Valóban erre legkevésbé sem voltunk elkészülve. Jelen kritikánk szolgáljon elégtételül olvasóinknak, igazolásul önmagunknak, hogy valamint hírlapírói kötelességünknek tartjuk a művészet iránt érdeklődést kelteni, ha ugyan arra szükség volna, ép úgy kötelességet vélünk teljesíteni, midőn tekintet nélkül mondunk ítéletet, akár ha a körülmények arra is kényszerítenek, hogy ne törődjünk az igaztalan bár szinleg jogosultnak látszó kíméletlenség vádjával. Kimutatás. A Szegedi árvízkárosultak javára Ungvár város hatósága áltaj rendezett gyűjtésről. lazurak János és Katona Sáinnel ivén adakoztak: Lehoczky Béla 5 írt, Pieré Henrik 2 frt, Katona Sámuel 1 frt, Mazurák János 2 frt, Kovács István 2 frt, Richter Miklós 1 frt, Schmelcz Emil 1 frt. Cserszky Andor 1 írt, Sándory József 2 frt, Pnpp Károly 1 frt, Barcs Pál 1 frt, Dr Spiczer Armin 3 frt, Mocsáry Béla 2 frt, Dr Demjanovics Iván 3 frt,Paulay Mór 3 frt. Dr. Zsíró István 5 frt, Moskovics Jakab 1 frt, Reiz- man Beitalan 2 frt, Csurgovics András 1 frt, Veszprémy Sándor 2 frt, Hlavati János 1 frt, Philipovics Herman 1 frt, Gortvay János 2 frt, Fiala Károly 1 frt, Nagy Mihály 2 frt, Fésűs József 2 frt, Scbmiczer Ede 1 frt, Veraguth és Schvarcz 1 frt, Wicsalkovszky Cyrill 25 írt, Andrejkovics Endre 5 frt, Dr. Hercz Mór 5 frt, Fincziczky Mihály 1 frt Krisch József 2 írt, TereStényi Dániel 1 frt, Grünfeld Mór 1 frt, 60 kr. Hazslinszky Lajos 1 frt, Moskovics N. 30 kr. László Bálint 40 kr. Scheliga Mihály 30 kr. Lukács János 2 frt György András 50 kr. Stépán Ferencz 20 kr. Palyo János 50 kr. Dr Novák Endre 2 írt, Turner András 1 frt, Molnár István gazd. I frt, Fehér Mihály 1 frt, Maszkanics József 50 kr. Özvegyi Józsj 1 frt, Tarnóczy Ferencz 2 frt, N. N. 1 frt, Boros József 2 frt, Remenyiczky Mihály 2 frt, Okolicsny József 2 frt, özvegy Dicz ————————— mi oai- —MH—mammmmm S most visszajött ... De mi bajunk van azzal, hogy visszajött? Ó! Sok lenne azt követelni tőlünk, emberektől, hogy kíváncsiak ne legyünk. Dr. Chameleont eleiute aligha kívánta volna valaki látni. De csakhamar azt kelle hallani, hogy Dr. Chameleon nem mindennapi ember. 0 tudós. Nemcsak: ő poéta. Nemcsak: ő milliomos. Nem elég: ő Europa első rangú kapacitásainak kebelbarátja . . . Még mindig nem elég: ő világ-utazó ... 6 angol gentleman, francia pair, magyar mágnás ... S ha ez se elég: ő a világ legszebb asszonyát birja nőül . . . Skandalum, bogy va aki iiy sokra vitte légyen ebben az irigy világban. De igy s nem különben áll a dolog. Hogy tudós, azt hitelesen bizonyltja a Themse nem tudni melyik számában olvasható kritika, mely ben egy felolvasását a legnagyobb elismerés koszoruzza. Hogy poéta, tanúskodik róla egy drámája, melyet a Theatre tragoedie folyton tartó tetszés mellet nem tudom hányszor adatott elő. Irodalmi nagyságát egy ór- dempénz is megörökiti, melyet valakinek meg is mutatott. — Hogy milliomos, arról számos tény tanúskodik. Elsőben is idejövetele óta szórja a pézt; oly tény, melyre az éber törvény-ember füleit hegyezi. Továbbá: Londonban csak 17 háza van. Afrikában nyári laka. Tőkéjét senki sem olvasta meg. Kebelbar átja Disrae- linek, Bismarcknak, Tisza és Andrássynak. Károlyi grófnak rendes házi vendége, stb. stb. Hogy világutazó nyelvbősége mutatja. Europa minden nyelvét irodal- milag kezeli. Angol gentlemanné az által lett, hogy lord özvegyét vette nőül; francia pair — minden ok Gusztávné 3 frt, Hegyi György 1 frt, Iváncsy László 10 frt, Schmid János 1 frt, N. N. 50 kr. Brujman Ágoston 2 frt, Hrabár Győző 1 frt, Ház József 1 frt, Korláth Gyuláné‘30 kr. Makkay Dániel 3 frt, Pálffy István 1 frt, Lukácsik János 1 frt, Breznay Pál 1 frt, Marmorstein Leopold 50 kr. Maskaranics N. 20 krajcár Dajkovszki N. 20 kr. Szilvási N. 20 kr. Propper és Rm'zman 60 kr. Hercz B. 1 frt, Gergelyi Ferencz 80 kr. Jakubovszky 60 kr. Vágner János 40 kr. Miklósi Lajos 50 kr. Weinberger Henrik 1 frt, Rózenfeld Jakabnő 30 kr. Rózenfeld Mihály 30 kr. Braun Zsigmond 40 kr. Bruck N. 1 frt. Janovics N. 1 frt, Singer Herman 50 kr. Weltman József 1 frt, Hirtenstein József 5 frt, Hagel Lina 40 kr. Wasserman Károly 1 irt, Rozin Simon 50 kr. Guttman Izsák 50 kr, Sternberger Mihály 50 kr, Szenczer Henrik 2 frt, Moskovics B. 20 kr. id. Herman 40 kr. Krausz Léni 50 kr. Weinberger Mór L frt, Hoffman N. 50 kr. Krausz N. 2 frt. Nebenzahl Adolf I frt, Rozenblüth Herman 1 frt, Roth Bernáth 50 kr. Korláth Ferenc 2 frt, Schor Simon 50 kr. Feuer licht N. 40 kr. Juszkovics Zsigmond 20 kr. Grünvald Gyula 60 kr. Fried N. 10 kr. Juszkovics Mór 40 kr. Berger Jakab 1 frt, Roth Sámuel 1 frt, Fried N. 40 kr. Steindler Mihály 40 kr. Rozenberg Dávid 1 frt, Brody Herman 1 frt, Frenkel Mihály 1 frt, Lebovics Ignácz 40 kr. Kellner Izráel 1 frt. 50 kr. Schauer Jakab 20 kr. A. Waldmao 20 kr. Neiman Eduard 1 trt. Weinberger Móricz 10 kr. Roth Heuman 30kr. Moskovics Ignácz 2 frt, Österreicher M. 1 írt, Fendrich 1 frt, Roth Mendel 1 frt, Landau Emanuel 50 kr. Weisz Móricz 50 kr, Schneckendorf Jónás 1 frt, G. B. 5 frt, Berkovics Bernát 20 kr. Dicker Izidor 1 frt. Weinberger Lajos 1 frt, Pollák Jakab 5 frt, Berkovics Zsigmond 1 frt, Hercz Tóbiás 1 frt, Bar- kóczi S. 1 frt, Namizal József 50 kr. Gerstl Sámuel 30 kr. Glancz Adolf 40 kr. Stahlberger Emil 1 frt. Rozenberg Dávid 50 kr. Bruck Géza 4 frt. Bródi Gyula 2 frt, Zinner Salamon 1 frt, Vilnati Eszter 50 kr. Guttman J. 50 kr. özvegy Weinbergerné 50 kr. Svarcz József 50 kr, Weiszburg Pinkász ,30 kr. Meizelsz A. 40 kr. Pollácsek Regina 2 irt, Rózenfeld (Sámuel 50 kr. özvegy Laug Elkahán 20 kr. Guttman József 1 frt, Roth Benjámin 1 frt Friedman Jani 30 kr. Schulman Jakab 2 frt. Klein Ignácz 40 kr. Tbirman N. 20 kr. Mittelman Jakab 1 frt. Szűcs egylet 2 frt. Összvesen 201 frt Ungvárit, mártius 26 -án 1879. Közli: KOVÁCS ISTVÁN, v. főjegyző. (Folytatása következik.) Különfélék. (Nemeslelkü adomány.) Gr. Török Napoleon ungi főispán szobránci fürdőjében minden fürdői idényre öt vasúti kórsegélyegyleti tag gyógyulására szabad lakást és fürdőt ajánlott fel. Ezen nagylelkű adományért a kórsegélyegylet bizonyára hálás lesz a nemes gróf iránt. (Helyreigazító sorok.) Lapunk egyik legközelebbi számában megjelent „A rendőrség köréből“ nélkül, s magyar mágnás születésénél fogva. Neje a milói Venussal vetekedik szépségben, s ezt maga neje ittléte által ------------sajnos! legkevésbé se igazolta. Csak annyit említettünk föl, a mennyi éppen füleinkbe jutott. De hát nem elég? Minden alkalmatosságot fölhasználtunk, hogy e „sok-ember“ közelébe jussunk. Sajnos, ez sehogy se sikerült. Sőt midőn neje megérkezett, elmulasztók őt a nyitott hintón szemügyre venni. Annyi azonban bizonyos, hogy milady cseppet se érzékeny a hideg iránt, s Patti Carlottaként sem a nyitott hintó miatt nem tört ki lamentatióba, sem a szoba temperamentumát nem kritizálta. A mit nem tudtunk keresztülvinni, az többeknek sikerült. Közelébe jutának a hirhedet emberek. De mi történt ? Általános megbotránkozással tapasztalak, hogy ez az ember korántsem őrült . . . Hogy? Nem őrült? . . . Igen . . Mert azt kellene hinnünk, hogy Dr. Chameleon elme-beteg. Nem úgy. Ö teljes ép ésszel rendelkezik, sőt bizonyos fokig művelt s tapasztalt embernek mutatta be magát . . . Hogyan lehet mégis, hogy ez ember minden szóban a szélsőségre vitt absurdumot állitja? Megfogható-e az esztelen nagyzási hóbort oly emberben, a kinek különben józan esze van? Mísgki- sértém e dolog mélyére hatni. Sikerúlt-e, azt mondja meg másvalaki. Mi a hazugság ? A valónak elferdítése oly célból, hogy belőle reánk, vagy másvalakire valami előny há- romoljék. Valami előny ... ez csábit, s ha bizonyos, még inkább. Előnyökért pedig hosszan s í’aradalmasan keli az életben küzdenünk. De nincs valami könnyebb, mint hazudni. Mégis nehéz dolog, mert mindennek a táj,
