Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-19 / 3. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1879. 3. szám. Ungváron, vasárnap, január 19 Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi ré- zést illeti. Levelek caalc bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, a nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok ▼issza nem adatnak. TÁRSADALMI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félérre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 kiajczár Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szint agy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Kiadó-hivatal: „Jäger Károly örökösei“ könyv- A Z y N Q , KÖZMIVELŐDÉSI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. nyomdája. Nyílt tér soronként 20 krajcár. A megyei közigazgatási bizottság. Ungmegye közigazgatási bizottsága gróf T ö- rök Napoleon főispán elnöklete alatt tartotta január 14-én havi ülését. Ez ülés azonban kissé különbözött a havi ülések szokott egyhangú természetétől, mert ebben az egyes szakelőadók múlt évi jelentéseiket terjesztették be, melyek világot vetnek közigazgatásunk állapotára s nem lesz érdektelen e jelentések fontosabbjait érintenünk, A főispán üdvözölvén a közigazgatási bizottságot, az ülést megnyitottnak nyilvánitja, s felhívja azt a fegyelmi bizottság, valamint az árvaügyek elintézésére hivatott választmány megalakítására A fegyelmi bizottság tagjaiul: Mislinszky József, Dr. Ivántsy László rendes, Thuránszky Tivadar pót-, az államhivatalnokok közül pedig báró Sahlhausen Lipót és Walla Ede rendes, Ta- lapkovics Emil pót, — továbbá a felebbezett árvaügyek elintézésére hivatott választmány tagjaiul a vál. bizottsági tagok közül: Horváth Gábor, Lipcsey József, Dr. Ivántsy László, Ibrányi Lajos, Firczák Gyula és Thuránszky Tivadar megválasztattak. Ezek végeztével következett a megyei alispán jelentése a múlt év közigazgatási állapotáról. A felolvasott jelentés s ennek mellékletei részletesen tárta föl ennek keretébe tartozó dolgokat, s minden tekintetben hű tükréül tekinthető az a megyei élet múlt évi mozgalmainak. A jelentésből egyébként ki kell emelnünk a következőket. A közigazgatás érdekében szükséges volna a köz- igazgatási és járásbirósági területeket egyöntetűvé tenni, hasonló módon szükséges a sorozó járások uj beosztása, mivel a jelenlegi mellett nagy- nehézségekkel jár a sorozás pontos keresztülvitele. A központban s egyes szolgabirói járásokban személyszaporitás szükségeltetik, valamint a szolgabirák úti átalányának felemelése nélkülöz- hetlen; mindezek kieszközlése végett a ministe- riumhoz a közig, bizottság feliratot intézend. Meglepő, hogy az alispáni, valamint a szolgabirói jelentések a megyei tanügy s a népnevelés ki nem elégítő állapotát jelzik. Az „UNG“ tárcája. Az az álarcos-bál, (Melyben leiratik fölött* érdekesen, s nem kímélve a szóvirágokat, milyen lenne „az az álarcos bál", mely kétségkívül megtartatnék, ha az emberek kajánsága, s több fölemlített akadály nem hátráltatná meg, a legnemesebb ügy bajnokait.) Képzelet bűbájos tündére, jer s ringass el engem édes álmodásba s vezess el engem az álmodás legszebb országába , az álmodás legszebb országának legtündóriesebb vidékeire, kacagva ujjongó tündérlányok habpuha k a r j a i közé , s szédítő csókjaiknak mámorától részegedjem meg, s lássak ............. lássak . . . mit még nem látott emberi szem . . , s halljak . . . mit még nem hallott emberi fül . . . Legyen a látvány vegyüléke az ezeregyéj szinpompá- jának. Oberon sípja varázsának, — s a mit hallok: az örvénybe csaló syrének idegrázó donáinak, Orpheus köveket rikató hegedűjének, Árion delfineket hódi tó lantjának . . . Minden a mi szép, a mi mesés . . . bűvös-bájos . . . varázsos, — a mi szilaj . . . korlátozatlan, — örömárban fuldokló, — minden a mi megrészegít, a mi halandó keblet gyönyörrel tölthet el, mindaz egyesüljön forró agyam ámbrándkohójában, s olvadjon össze egésszé, összefügő tényékké, s uralkodjék érzeksim fölött, mint a holdkór beteges tüneményei . . . Az alispáni jelentést Buday Miklós megyei árvaszéki elnök jelentése váltotta fel az át vaszék múlt évi működéséről. Ebből meggyőződött a bizottság, hogy nevezett hivatalnál 1878. évben 15 ügydarab maradt elintézetlenül; az elnök jelentésében szintén személyzet szaporítást kivan; szerintünk óhajtandó volna az árvaszék személyzetét szaporítani, mert ezzel talán megszűnnék azon anomália, hogy például egyszerű beadványok, melyek valamely szerződésnek a kiskorúak előnyére történő árvaszéki jóváhagyását kérik, csak hónapok múlva intézteinek el és kéz- besittetnek a félnek. Ezt követte a többi szakelőadó évi jelentése. Nem hagyható általunk érintetlenül a tan- felügyelő évi jelentése. Hogy a tanügy legelső sorban érdekli a nagy közönséget is, a dolog természetében találja inagyarázatját. A tanügyi jelentés azonban nem oly csekély terjedelmű, hogy arról itt pár szóval megemlékezhetnénk. Az alispán és szolgabirák jelentései a tanügy elmaradott állapotát jelzik, ezt halljuk megyeszerte hangoztatni. A tanfelügyelő ur tehát az ügy méltósága iránti tekintetből kell, hogy nyilvánosságra bocsássa évi jelentését, alkalmat nyújtván a közönségnek — a hiteles adatok mérlegbe vetésével — meggyőződni arról, hogy a megyei népoktatás fokozatosan halad, mert — ujab ban ismételjük — a népnevelés állapota iránt a közönség mindig érdeklődik s igy írott vagy nyomtatott papíron kell előtárva lenni előtte a népnevelés helyzetének. A bizottsági ülés egyik nevezetesebb tárgya volt, hogy Lehoczky Béla polgármester ellen a megyei közigazgatási bizottság a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. Ennek indokát az képezi, hogy a polgármesterhez, mint az árvaszék elnöke a gyámügyi törvény szerint minden évnegyedben az árvaügyek állásáról az árvapénzek kezeléséről sat. a közigazgatási bizottságnak jelentést tenni tartozik ; Lehoczky polgármester azonban a múlt évben többszöri sürgetés után sem adta be a jelentéseket s csak egy Ízben tett jelentést, mely felületessége és hiányosságánál fogva azonban a törvény e részbeni kívánalmainak egyáltalán meg nem felelt. Érdekesnek tartjuk ez alkalomból kifolyólag megemlíteni, miként a közigazgatási bizottság érintett ülésén Makkay Dániel közig, bizottsági tag a fegyelmi eljárás elrendelését a városi árvaszék valamennyi tagjára kiterjeszteni kívánta, azonban Lasztökay Béla tisztiügyész felszólalása után, mely szerint a jelentéstétel kötelessége a polgármesterre hárulván, akkor midőn a törvényszerinti kötelesség mulasztás a polgármester mint árvaszéki elnökkel szemben con- statáltatik, s a mulasztásból egyúttal nem következtethető, hogy az árvaszék többi tagjai is hivatalbeli mulasztást követtek volna el — Makkay ebbeli iditványa mellőztetett. A kassai kereskedelmi- és iparkamara múlt évi tevékenységéről. ii. A statisztikai tevékenység terén sem pihent e kamara, a mennyiben a kisipar statisztikájára vonatkozó nagy munkálat, melyből már 30 iv elkészült, jövő év első hőnapjában be fog mutattatok Ép oly becses munkálat lesz a hasonlóan készülő félben levő állatstatisztikai munka, mely jövő év első hónapjaiban beterjesztetni fog. A kamara közlönye éber és kitartó őre volt a védelmünkre bízott kereskedelmi és iparos érdekeknek és e lap máris tekintélyes állást foglal el a hazai szakközlönyök között. A házaló kereskedéssel, a kereskedelem ezen káros kinövésével szemben országos agitátiót indított meg a kamara és azt hiszem, hogy a magyar solid és állandó üzletíérfiak nagy hálával tartoznak a kamarának e téren kifejtett buzgóságáért. Kassa számára kieszközöltük a házalási tilalmat és a többi városokat és törvényhatóságokat is arra indítottuk, hogy a házalókereskedést szabályrendeleti- leg szabályozzák és korlátozzák. Reméljük, hogy a végeladások ellen folytatott kitartó küzdelmünk ép oly sikerdus leend. A bőripar helyzetén segitendők, oly kérelemmel járultunk a közös hadügyminister elé, miszerint egy Fel ti lenge öltönyü múzsái a költészetnek! Előre, Terpsyekore! . . . Utána bánatos Melpomene . . . Rajta ti földi öröm, s földi bánat keverői . . . A költő varázspálcája egy kört kevert a légben . . . Kezdődik a látvány . . . A függöny felszáll . . . * * * Fölharsog a tánc-zene. Édes melódiája belopja magát a szívbe, s önkény télén táncra gyújt. Vakitó fényű csillárok árjában úszik a terem, melynek ablakain irigykedve pislog be, egy-egy fíiggöny-redőzeten keresztül a sáppadt Lima . . . A falak mesteri kéz művészetét hirdetik; —mintha selyemhullámos márványlapokkal lennének levonva, melyen tarka mozaik-képek ábrázolják a tánc kéjes örömeit. A képek szivárványszínű fátyolokkal vannak szegélyezve, mik fölül Ízlés csokrokat képeznek, alul illatos virág füzérekkel ölelkeznek, s kígyózva omlanak le a tükörsima plafondra . . . Aranyrámás tükrök metszett lapjai sugározzák vissza a tarka sokaság rózsás fejékeit, s mélyen bent visszatükrözik az ezüstcsillagos tetőzet arabeskjeit, az amorettek játékát . . Hallottátok már a zugó vihar szilaj táncát a förgeteggel? az estzephir dúdoló lejtését az álmodó virágok között? a csalogány ábrándos danáját? Tenger dagadó hullámait láttátok-e? s szelid patakocska föl- fölszökellő habjait ? az őszi zord szél viháncolását a fákról lekapott elsárgult levelekkel? . . . így viharzik, — ilyen szilaj, ilyen ábrándos, ilyen hullámos, ilyen szökik), ilyen viháncoló a tánc zenéje ... Ez a daemon, mely midőn erőt vesz lelkűnkön, feledtet but, örömet, s vad kéjjel duzzasztja lelkeinket, s az öröm fékezet- len pírját festi arcainkra. A tánc zenéje egy örvény, mely magával ragad ellentállhatatlanul, s szédület ellen harcolva, mind nagyobb hévvel, mind nagyobb erővel forgat bennünket .. . S az örvény hullámain oly könnyük vagyunk, — hópehelyként száguldunk tova s vissza, s fáradhatatlanul kezdjük újra mindig nagyobb vágygyal, mindig növekvő kéjjel . . . A tánc zenéje egy eskető pap, mely a párokat menyasszony,- s vőlegénynyé varázsolja; szabad a karcsú termetet magunkhoz ölelni, a pihegő keblet, keblünkhöz szorítani, s mit még a vőlegény menyasszonyának mondana, azt lábaink szilaj tánca beszéli el, s a tánc beszéde nem lehet színlelt, nem tettetett, a tánc beszédéből sokat meg lehet érteni annak, a ki azt érti . . . Hányszor igazán eskető pap volt a tánc zenéje . . . Tragikus eseteket beszélnek el nekünk . . - Hogy a midőn a tánchevült ifjú magához öleié a szőke lánykát, s tovarepült vele édes táncban, — a szív megérté a tánc beszédét — s őrült szerelem fejlődött ki . . A szív megérté a tánc beszédét — s az „összeeskető pap“ kikérdé őket: „szereted-e?“ s „igen“-t feleltek ők némán, táncban . . . S mikor elváltak, belebetegedtek ezen néma vallomásba, melyet a táncbeszédéből értettek ki ... 0! a tánc beszéde veszedelmes ... Jaj! ha valaki megérti s beleőrül szinte . . . S itt a teremben annyi igéző szépség gyűlt egybe . . . Deli ifjak, tüzes szemekkel, élveteg ajkakkal Lapunk mai számához Burghold V. nőiruha-kereskedő vásári jelentése van mellékelve.
