Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-12 / 2. szám
— Báró Kemény Gábor földmiveléfc, iparés kereskedelemügyi minister tárcája átvétele alkalmából köriratot intézett az ország törvényhatóságaihoz. E körirat a fóldmivelés, ipar és kereskedelem minden fontosságára kiterjeszkedik ; réseben az uj minister programmja. A minister első teendői közé sorolja a célszerű erdő-törvény megalkotását, az erdélyi birtok- viszonyok rendezését és mindent meg fog tenni a budapesti közraktárak fölállítására, a mit tárcája keretében megtehet. De a köriratnak nem jelentéktelenebb részét teszik a ministernek azon viszonyokról szóló megjegyzései, a melyeken sem rendelet, sem törvények által nem lehet segíteni, hanem a melyeknek orvoslását csak a helyes közfelfogástól lehet várni, hogy a milliókra menő bizonytalan jövedelmet biztossá tegyük országunk javára. A minister azzal végzi köriratát, hogy higgadt ember alig remélheti, hogy állami budgetünk- ben valami nagy megtakarítást tehessünk ; de a polgárok jövedelmének szaporodásával könnyebben lesz elviselhető az adó; a polgárok nagy tömegének kiadásait bizonyos irányokban apasztani lehet, pl. sok községben helyesebb községi gazdálkodás meghonosítása, igazságszolgáltatásunk fejlesztése által. — A vallás és közoktatásügyi minister a „Pester Corr.“ értesülése szerint közelebbről jelentést fog a kópviselőház elé terjeszteni a „közoktatás állapotáról Magyarországon 1877-ben.“ Nehány adatot is közöl ezen előterjesztésből; ezek szerint az iskolák száma 10 év alatt 13,000-ről 15,400-ra emelkedett (kerekszám) a tanulók száma pedig 170.000-ről 200.000-re, az iskolai alap mely 1869-ben kerekszám 5 millió volt, ma már tiz millióra rug. 1869-ben a tanköteles gyermekek 48%-a látogatta az iskolákat, mig 1877-ben ezen asány már 71%-ra emelkedett. — A kópviselőház f. hó 5-én tartott ülésén a pénzügynrinister minden indokolás mellőzésével bemutatta az 1879. évi költségvetést, melynek végeredményét a következőkben emeljük ki. A rendes kiadások előirányzata: 238,174,208 frt. átmeneti kiadások: 1,853,531 forint; beruházások 6,884,365 forint; összesen 246,902,104 írt. Ezzel szemben a rendes bevételek előirányzata 221,165,503 frt. átmeneti bevételek 2.934,203 frt; ösz- szesen: 224.099,706 frt. A hiány 22,802,398 frt. A költségvetés mellékleteivel együtt szétosztatni rendeltetett és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz fog utasittatni. Ezzel az ülés eloszlott. — Uj bankfiókok. A magyar kormány megtett# az intézkedést, hogy az 1878. évi XXV. t. e. értelmében az osztrák-magyar bank első nagy fiókja: Kassán, Szegeden. Győrött és Zágrábban még ez év elején létesüljön. A Kassán megjelenő lapok szerint a kassai bank- íiök ügyvezetője Mocsáry Béla lesz, ki jelenleg az1 egy anonymitásban rejtőző ungvári egylet küldötte vagyok, a kinek kötelességévé tétetett, az éjféli órában álarcozottan fölkeresni önt, s beleegyezését kérni egy nemes és szent cél elérése támogatásában“ . . . Közel voltam már ismét az ájuláshoz . . . Az ismeretlen pedig folytatá: „Esküdjék meg, hogy a mit tőlem hall, azt a kívánt időig lelke mélyében fogja őrizni, és soha senkinek sem árulja el.“ Nem tudom mi történt velem ? — talán a szivarom tüzes végét fogtam a számba; — de a pillanatban azt hivém, hogy a mysztikus összeesküvő, látván vonakodásom, cinkostársául szegődni, — valami tüzes istennyilácskát dugott a fogaim közé, mely is egyéb kellemetlenségek közt azon épületes tapasztalattal gazdagító lelkem, hogy a tüzes istennyila korántsem Ízletes eledel, a miből is csodás lélekjelenettel azt abstra- háltam hogy a francia konyhák olajos tarka-barkaságai között talán éppen azért is nem található föl . . . Ezután elkezdtem prüszkölni, pökdösni, „tűzoltók“ után kiáltozni s jószivii ismeretlenem alig-alig tudott lecsendesitni . . . Végre magamhoz tértem. „Nos tehát, megesküszik ön?“ „Már mint hogy ón? Már hogy én megeskü- Möm-e? Nemde azt tetszik kérdezni, hogy én meges- küszöm-e ? Ugy-e bár nem egyebet tetszet kérdeni------“ „Uram!“ mordult rám haragosan a fekete álarcos s két égő parazsat. láttam kivillogni az álarc szem- nyilásain ... — „Ön gúnyolódik!“ „De-de-de miből tetszik azt gyanítani?“ „Esküszik-e vagy nem?“ „Hát persze hogy------no! természetesen — — minden bizonnyal (az ajtót pillantgattam váltig, hogy lehetne valahogy elpárologni,) kétségkívül-------maungvári kereskedelmi és iparbank főkönyvvezetője. A bankfiók Mocsáry Bélában küieveztetóse esetén tevékeny és szorgalmas tisztviselőt nyerend s a közérdek tekintetéből is örömmel fogadjuk a fenti hirt. Ez alkalommal, elterjedt hírekkel szemben kinyilatkoztatjuk, hogy az idézett lapok Mocsáryra vonatkozó közleményei legtávolabbról sem viselik magukon a célzatosság jellegét, s biztos forrásból meggyőződést szereztünk arról, hogy a kassai lapok ezen hirt oly helyről nyerték, melynél célzatosságról szó sem lehet s mint ilyet közölték lapjaikban. A kassai kereskedelmi- és iparkamara multévi tevékenységéről. i. Kamarai intézményünk iránt mindenkor élénk érdeklődéssel viseltettünk, s bátran állíthatjuk, hogy valamennyi kamarai intézmények között az ipar- és kereskedelmi kamarák jutottak azon szerencsés helyzetbe, hogy a szakministerium által a kereskedelmi és ipar kérdések érdekében meghalgattattak, s javaslataik mindenkor a kellő figyelemben részesültek. A kassai kereskedelmi- és iparkamara, melynek működése Uugmegye területére is kiterjed, a múlt évben meggyőződésünk szerint, kiváló mérvben- teljesítette kötelességét, s hogy az eredmény nem lett oly fényes, minőt talán joggal várhattunk volna, annak oka általános — országos bajokban keresendő. Nem tartozik e rovat keretébe az okok részletes felsorolása; az ipar és kereskedelem pang, s napról napra alább hanyatlik, s nem is fog lendületet nyerni mindaddig, mig nem lesz az ország gazdasági viszonyainak megfelelő hitelszervezote. Áttérve tárgyunkra, Novelly Sándor ur a kamara buzgó elnöke a dec. 31-én tartott zárülésben beadta a kamara múlt évi tevékenységéről szóló évi jelentését, melyet olvasóinkkal megismertetni annál is inkább kívánatosnak tartjuk, mert ez is el fogja oszlatni egyesek abbeli kételyét, mintha a kamaxfk nem felelnének meg hivatásuknak oly mértékben, mely a törvény szellemének egészben megfelelne. Az elnöki jelentés a következőket mondja: Az elmúlt év végzetteljes év volt közgazdasági szempontból kedves hazánkra. Ez évben köttetett meg Ausztriával azon vám- és kereskedelmi szerződés, mely ellen mi — és bátran mondhatni — az ország közvéleménye a tudományos elmélet és a gyakorlati tapasztalás minden fegyvereivel harcoltunk. Az 1878. évi XX. törvénycikk újabb tiz évre kötötte le magyar hazánk közgazdászat! érdekeit Ausztria érdekeinek. Ez évben létesittetett az osztrák-magyar bank, melynek 1878. december 31-ig egy az 1878. évi XXV. törvénycikkben foglalt és 10 évre terjedő szabadalom engedélyezve lön. Ezzel ujabbi tiz évre odáztatott. el hazánk pénzügyi füg getlenitése. Őnámitás lenne, ha azt mondanók, hogy az említett két törvénycikkben az Ausztriával való közgazdasági béke alapjai tétettek le. A vám- és kereskedelmi szerződés, a mennyiben első sorban és mindenek fölött Ausztria érdekeit dédelgeti, a közgazdasági harc csiráit rejti magában és m nden pontozatával arra utalja a haza népeit, az ország vezérférfiait, hogy az előttünk álló tiz évben mindent elkövessenek arra nézve, hogy Magyarország anyagilag raegerősbödvén, 1878. végével szembeszálhasson Ausztria praepotentiájával és magát a közgazdasági téren tőle emancipálja. És ez emancipátió lehetséges lesz, ha a nemzet magáévá teendi azon egyedül üdvözítő tant, melynek első és egyetlen tantétele: a hazai ipar, a hazai nyers termelés, a hazai kereskedelem mindenek előtt és mindenek fölött. Kell, hogy az ország egy nagy védegyletté alakuljon és szükséges, bogy a nép a hazai terményeket, azért mert e hazában termettek, mert a hazai ipar tevékenységének gyümölcsei a külföldiek felé helyezze. Támogassuk a hazai muukát, mert ez segíti elő anyagi felvirágzásunkat, ez biztosítja anyagi harcképességünket és ebben rejlik a győzelem kilátása. Használjuk fel az előttünk fekvő tiz évet szorgalommal, erélylyel és kitartással. Az 1878. év nagy csapásokat mért hazánkra, de azért nem szabad elcsüggednünk, nem szabad kétségbe esnünk. Isten einem hagyja a bátor és kitartó harcost. A jő ügy el nem hukhatik. Ezen az általánosságra, az összességre vonatkozó észrevételek után áttérek jelentésem tulajdonképeui tárgyára. Öndicsekvés nélkül mondhatom, hogy e kamara a lefolyt évben kiváló mérvben teljesítette kötelességét és ha valaki e kamara életrevalósága, ügybuzgósága és munkaképessége iránt még ké.elyeket táplált, kételyeit bizonyára eloszlatta az elmúlt évben kifejtett tevékenység. Ha nem is koronázta tevékenységünket mindenhol és minden esetben az óhajtott siker, vigasztaljon bennünket azon büszke tudat, hogy jó harcot harcoltunk. A felvidéki vas i p a r érdekében egy kimerítő és beható emlékiratot intéztünk a magyar parlament képviselőházához, mely emlékiratban kitűnő szakemberek véleménye alapján az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szerződésnek a vasiparra vonatkozó tételeit ezen fontos ipar érdekeinek megfelelően kívántuk megállapítani. Ezen feliratuuknak benyújtását Juhász Mihály országgyűlési képviselő urra biztuk. E felirat — fájdalom — nem vezetett a kívánt sikerbe^. Ugyanezen felvidéki vasipar érdekeit előmozdi- tandók indokolt felterjesztést intéztünk a kir. kormánygától értetődik, —-----de már hogy is ne---------az az, hogy egy szóval: kérem — — ezen magas megtiszteltetés végtelenül elbájol, azonban legnagyobb fájdalmamra . .. nemde azt tetszett kérdeni, hogy esküszöm-e? felelek önnek egyenesen és nyiltan, őszintén é* tartózkodás nélkül, leplezetlenül és szabadon, utógondolatok nélkül ét több efólekép, s azt felelem, hogy — vájjon két ujjamat fel kell e tartanom, mivel hogy én manichaeus vagyok, Manes, Gnosztikus vallási phi- losophiájának híve; az az hogy sabbathianus, és azoknak nem szabad esküdni. . . „Uram, ha ön igy folytatja tovább, itt hagyom a fakópnél — — “ „A faképnél? (kerestem szobámban valami faképet, de semmikép se fedezhettem fel egyet is !)uram! bár mennyire is törekszem igónyeiuek megfelelni, s bár mily tisztelője vagyok is a íáképeknek, azonban végtelen szomorúságomra szobámban egyetlen camayeu sincs, de még csak egy árva chiaroscuro se . . .“ „-------s el fogom beszélni társaimnak, hogy az a Piripócsi egy élhetetlen fráter, a ki igenis egy kicsit nagyon képzelődő, de a kiben egyáltalján egy garas ára tisztesség sincs s költői vénáról még álma- dozni se képes ... S el fogom regélni, hogy ez a Pi- ripócsy nem érdemli meg azon túlzott bálványozást a nők részéről, melyben, mi tagadás, részesül, -- s el fogom mondani-------“ „Uram! Ön engem sérteget! kiáltám haragtól lángoló arccal, mert fölbuzdult bennem a nemes szittyái vér, s buzogányos Árpád ősapánk jutott az eszembe, a ki bár nem dicsekedhetett olyan költői hir- s dicsőséggel, miként én, de alighív tűrné hogy ekkép szemtől szembe gyalázzák . . . „Legyünk hát nyugodtan, szólt, újra békülékeny hangon éjféli látogatóm, s hallgason meg engem. Bennünket ungvári ifjakat egy nemes és szent eszme lelkesít, mely ... — —“ „Nemes és szent eszme — kiáltám szarkazmussal, — nemes és szent eszme királyokra lövöldözni, népeket izgatni, országokat fenekestül fölforgatni 1 ugy-e bár ez azon nemes és szent eszme mely önöket lelkesíti ? . . . Leöldösni a csecsemőket és árvákat, gyermekeket apátlanná, anyákat gyermektelenné tenni, szüzeket rabolni, aggakat fölkoncolni, vérben gázolni, ■hadakozni, robbiliozni, fojtogatni, fosztogatni, gyújtogatni . . . S ebben adtam én beleegyezésem nemde ? S esküdjem meg, hogy senkinek se fogok mindarról szólni, a mit ön énnekem mondani fog, a mig a véres eszme meg nem érik? Nem! Nagy és hires nevemre mondom, hogy nem 1 s még százszor, s ha kell két, háromszázszor nem! Nem fogok beleegyezni semmibe. S nem is fogok hallgatni; hanem megyek, s azonnal jelentést teszek a politziánál, s befogatom önöket, börtönbe vettetem, vérpadra hurcolom, fólakasztatom, fő- belövetem, s mindezek fölibe 25-öt vágatok valaineny- nyiükre, száműzetem önöket s „per supp“ tránsferálta- tom önöket az eskimók országába, a hol ha tetszik, eonspiráljanak újra, aspiráljanak, s egyáltalában spiráljának . . . Ó! irgalmazz énnekem nagyszakálu Jehova; kegyelmezz paradicsomból! Alláh! Ah! hát nem elég volt ennyi áldozat! Még én is kellenek ? . . . En ártatlan, s kedves teremtése az istennek! ki soha még egy békát se boncoltam . . . Engem akar egy ilyen véres összeesküvésbe beléáztatni? ... S fenyeget, hogyha nem esküszöm, megrontja Írói hírnevemet, beszél rám kigyót-békát s egyéb csudabogarat, és a mi mindenek fölött érzékenyen sért, a nők szeretetót akarja tőlem
