Ung, 1879. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-12 / 2. szám
hoz oly célból, hogy az államkincstárnak mint egyénnek vas- és vasáru szükséglete iránt kellő tájékozást nyújtó összes adatok birtokába jussunk. Ezen felterjesztésünk azt eredményezte, hogy a kir. kormány, különösen pedig a magy. kir. államvasutak részéről nagybecsű adatok birtokába jutottunk. A vasgyárakkal folytatott tanácskozásokból kiderült, hogy a gyárak az összes kincstári szükséglet előállítására képesek és mihelyt az egyes szállítandó cikkek iránt kellően tájékozva lesznek, egy szállítási con sortium alakításához látandnak. A kamara küldöttségileg keresvén meg a közlekedési minister urat, teljes biztosítékot nyert arra nézve, hogy a felvidéki vasipar nagymérvű figyelemben fog részesittetni és kiváló örömünkre szolgál consta- tálhatni, hogy a ininisterben nem hiányzik a jóakarat vasiparunk jogos aspirátióinak megfelelni. A szállítandó tárgyak mintagyüjteményének ösz- szeáliitása rendesen folyik és igy a consortium létesítése rövid idő múlva bekövetkezhetik. A 1 eib i t z-k é s már ki p o s z t ó i p ar felvirágoztatása érdekében nagy országos agitátiót indított meg a kamara, melyet máris siker koronáz. Az ország összes törvényhatóságaihoz intézett körlevélben a megyék felszerelési szükségletüket kívántuk ezen gyárosok számára megszerezni és örömmel constatálhatjuk, kogy a megyék máris transactióba léptek pártfogoltjainkkal és több megye máris rendelt náluk. — A magánfogyasztás ügyeimét gyárosainkra irá- nyozandók, mintamappákat készíttettünk a leibilzi posztókból, melyek terjesztésében és megrendelések szerzésében országszerte buzgólkodunk. A közlekedési minister ur, kinél küldöttségileg tisztelegtünk az 1879. évre nézve kilátásba helyezte nekünk védenceink számára az államvasuti szállításokat poaztóban és posztóanyagban. A szepességi vászonszövészet és lenipar következetes hanyatlása nagy mérvben felköl— tötte a kamara ügyeimét, mely e téren beható tanulmányokat téve, két Ízben nagyértékü adatokban bővelkedő emlékiratot intézett a kir. kormányhoz. E hó folyama alatt tisztelgett a kamara küldöttsége az uj kereskedelmi ministernél, neki egy terje delmes emlékiratot a szepesi lentermelésről és leniparról átnyújtván. A minister ur meleg s, avakban Ígérte a kamara intentióinak pártolását és azon életbevágó javaslatok érvényesítését, melyeket a kamara tett. Ha a kormány ígéreteit beváltja, jövő év első hónapjaiban életbo léptethetjük a késmárki mii szövő iskolát, mely a szepességi lenszövószet regene- rátiöjának alapja. Az e kamara területén létező kosáríonászati házi-ipar előmozdítása érdekében szintén kieszközöltük, hogy a kormány nemes fűzfajoknak meghonosítása érdekében nagymérvű tevékenységet fejtend ki. A kormány egyelőre Laczkova és Ruzsbach nemelvonni . . . Mivel érdemlém meg mindezt? Szóljon, beszéljen?“ Idegenem bámulattól megmerevedve tekinte rám. „De uram! miféle összeesküvést emleget ön ?„ „Hogyan, tehát nem összeesküvés?“ „Korántsem!“ „De hisz ön nemes és szent czélt emlegetett?“ „Nos, és azon kívül nincsen nemes és szent ezél? . . . „0, sőt ez egy kicsit nagyon is nem nemes és szentségtelen czél . . .“ „Távol legyen tőlem !“ kiáltott fel ő borzalommal s hévvel ragadta meg kezemet. „Uram! Piripócsy! Nagy hazafi! Hazám legragyogóbb csillaga! Te ritka növény, mely 100 évben egyszer virít csak! Te magasztos alkotása a nagy természetnek ! 0 Piripócsy! Ne tagadd meg segélyed vállalatunktól!“ Úgy meghatott ezen forró kitörése az őszinte érzelemnek, hogy könyező szemekkel nyújtani jobbomat, s hebegő hangon kórdém : „S mi legyen azon vállalat ? Mi késztet reá ó ungvári ifjú! hogy éjnek idején, mikor a halandók lágyan szenderegnek, fölkeress engem s segélyemet kikérd? Mondd, mi vész fenyegeti hazámat, hogy mint Tyrtaeus ragadjam meg lantomat, s ékes zöngedelmeivel elűzzem vele az ellenséget? . . „Semmi vész nemes Piripócsy! Ezúttal nem a hazát s egyáltaljában senkit se fenyeget vész .... Nem is azért jöttem, hogy lantodat, az ellenségkerge- tőt, kezedbe adjam . . Hanem, miután látom, hogy semmikép se akarsz megesküdni, tehát bizván becsületes jellemedben, elmondom mi hozott ide 'éjnek idején, mikor a halandók lágyan szenderegnek . . .“ különben Hazslin vidékére!fogja figyelmét kiterjeszteni. A kamarai kerületben és országszerte oly fontos szerepet játszó hegyaljai bortermelés és borkereskedés érdekében nagymérvű tanulmányokat tettünk a lefolyt évben, melyek eredménye egy nagybecsű munka leend, melyben a magyar borászat és borkereskedós érdekében érvényesítendő rendszabályok indokolt javaslatok alakjában lesznek letéve. A felvidék legfőbb bortermelő vidékein tartandó tanácskozások fogják — reméljük — azon biztos alapot teremteni, melyen a magyar borászat biztosan fejleszthető és virágzásnak indítható lesz. Különfélék. Ujgr Tisztelettel felkérjük mindazokat, a kik lapunkat megtartani óhajtják előfizetéseik megtételére, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen; ,;minthogy a lap következő számát csakis azoknak küldhetjük meg, a kik előfizetési dijaikat befizetik. (Kinevezés.) A pénzügyminister Tomesányi Gyula m. kir. erdészt az ungvári főerdőhivatalhoz m. kir. erdőfogalmazóvá nevezte ki. (Az ungvári tűzoltó egylet) ma vasárnap d. e. 10 órakor a városháza termében több sürgős ügy elintézése végett közgyűlést tart. (Az ungvári dalárda) folyó évi január 18-án a jövő szombaton a „Korona“ vendéglő termében tánccal egybekötött dal- és zene estélyt (Reunio) rendez, melynek szünórájában a nagymélt. pénzügyi Ministerium engedélyével saját szerzeményű phishanno- niumát kisorsolja. Nyerő az utoljára maradt szám. A n. érd. műpártoló közönség szives pártfogását kéri a dalárda bizottsága. Belépti-dij 1 frt. Kezdete 8 órakor. (Jótékony adomány) Tóth Miklós eperjesi püspök az egyházmegyei árvaleány nevelőintézet javára újabban 900 irtot s egy kertet, melyért 6680 frtot fizetett ki, továbbá az Eperjes városi szegények részére 500 frtot adományozott. (Az ungvári nőegylet) február 1-én a „Korona“ vendéglő termében táncestélyt fog rendezni. A bálbizottság élén Nehrebeczky Györgynó úrnő áll, ki az elmúlt farsangon is nagy érdekeltséget és buzgalmat fejtett ki az annyira sikerült bál rendezése körül, s igy erősen reméljük, hogy az idei nőegyleti mulatság is fényes sikert fog eredményezni, a mit — egyebekben — a rendező bizottság jóakarata és erélye reménylenünk enged. Midőn e tánepstély megtartását jelezzük, előzetesen is felhívjuk arra a közönség figyelmét annál is inkább, mivel a bál jövedelem tekinteté- beni sikere a nőegyleti árvaház anyagi jólétének előmozdításához nyujtand segélyt, s azt hisszük, hogy az árvaház jövőjét a közönség annyira szivén viseli, miként nem fogja elmulasztani az alkalmat csekély adományával növelni az alapot, melyből a lelkes nőegylet idővel a kor kívánalmainak megfelelő intózetet fog szervezni. „Úgy-úgy fiatal barátom, csak rajta, bátran! Semmit se féljen! Hiszen nem vagyok én se berserker,, se emberevő! . „Bálatakarunk rendezni Ungvárott!" „Micsoda? kiáltám elszörnyülködve , és ez az egész? ..... Ebből csinált ön oly ijesztő titkot? Egy bál! O szentsóges szent Ulrik, a ki prófétája vagy a patkányoknak és az egereknek! egy bál miatt, ily szörnyű zende-bonda!“ „De uram, hiszen ön csinálta dologból oly nagyot !“ „Mit? én? hát meri ön tagadni, hogy éjnek idején házamra tört ?“ „Semmiesetre. De a dolog természete megkívánta azt . . . Meglepetést akadunk Ungvárott csinálni . . . Bámulatba akarjuk ejteni Ungvár ifjait s hölgyeit. Ország-világra szóló álarezos bálát akarunk rendezni . . Oly fényes báli termet akarunk kiállítani, hogy hírben fölülmúlja a perzsa sah pompáját . . Mi valami dicső nemes és nagy eszméért lelkesülünk! S egyúttal önzetlenségünket is fényesen beigazoljuk. Igen, Uram! Egy oly álarezos bálát fogunk rendezni, hogy szem és száj eláll a bámulattól s az ész eltompul a sok fölhalmozott fény és pompa játtára. De mit beszéljem még most, hisz még nem tüdőm beleegyez-e ön?“ „Szerencüótlen ! és vájj’ mibe egyezzem én bele? Csak nem akarnak engem bálanyául, avagy bálkirálynőül fölkérni ? . . . „Isten ments meg! Csak arra kérjük, hogy csináljon nekünk egy kis reklámot; de ne legyen nagyon kicsi; legyen olyan nagy, hogy Ungvárott ne maradjon egy fiatal hölgy s ifjú odahaza, hanem valamennyi jöjjön, bámuljon és csodáljon!“ (Megsemmisített bizonyítvány) Az ungvári kir. katli. gymnasiumban m. é. junius hó 12—14. napján tartott érettségi vizsgán négy tantárgyból bukott Bóth József részére a sárospataki helv. hit. fő- gyimnasium igazgatója által ugyanazon év junius 29-én lói. sz. a. kiállított érettségi bizonyítványt, a vallás és közoktatási minister m. é. dec. 8-án 99116. sz. a. megsemmisítette. A megsemmisítés indokául szolgált, hogy bár az itteni vizsgáló bizottság nevezett tanulót az érettségi vizsga letételére nézve egy évre visszavetette, mely határozat mi u den intézetnél respectálandó. a s. pataki gymnasium nevezettet mégis ugyanazon hó 29-én újabban megvizsgálta « részére szabályszerű érettségi bizonylatot állított ki. Ideje volna, hogy komoly és szigorú intézkedésekkel egyszer már vége vettessék az ily botrányoknak. (Gr. SzapáryLászló) altábornagy kassai hadparancsnok f. hó 7-én a délutáni vonattal Ungvárra érkezett. Másnap délelőtt szemlét tartva az itt állomásozó 66. tartalék ezred felett, a déli vonattal körútját folytatandó tovább utazott. (Hymen.) Dr. Moskovits Mór ungvári ügyvéd e napokban eljegyezte dr. Schlesinger Ignác volt tokaji orvos leányát Schlesinger Mariskát Budapestről. (A farsangi idény) beköszöntött vizkereszt napján, de csaknem „incognito“ jött, mint vatemi pompakerülő fejedelem, ki megtiltja a zajt, tömjénezést és kivilágításokat. Az idei farsang — az előjelek után ítélve — úgy látszik meghasonlott a vidámság tündérével; bálok és táncestélyek rendezéséről alig hallani nállunk a legcsekélyebbet is, előre tehát bálrendezők, nyissuk meg a tánctermeket, ültessük oda a jó kedélyt, hisz Carneval, ha királynak született, kell, hogy uralkodjék is. S midőn e lapok szerény újdondásza olyannyira kardoskodik táncestélyek rendezése érdekében, még egyéb cél is lebeg előtte, óhajtja t. i. hogy e rovatban minél gyakrabban jegyezhesse fel a farsangi hymen híreket, kívánva, miszerint e farsang folyamán mindazok, kiknek sajkájuk kormány nélkül bolyong még az éietten- ger zajgó hullámain, valamennyien a házasság biztos révpartján kössenek ki! (Agglegények ellen) Egyik vidéki lap újdondásza olvasónőinek azon ígéretet tette újévi beköszöntőjében, hogy mindazon megyebeli agglegények neveit, kik ez éven át is nőtlenek maradnak, gyászkeretben fogja az utókor rettentő példájára közzétenni. Csak. aztán használna valamit e mód, a t. collega bizonyáig nem csekély érdemet szerezne magának azon vidfk hölgyeinél. (Jánosi Ferenc) ismert iró, b. Kemény szerkesztősége alatt a „Pesti Napló“-nak, majd a „Korunknak munkatársa, legutóbb az „Országos Törvénytár“ szerkesztője, január 5-én hosszú és súlyos betegség után 60 éves korában meghalt, özvegyet hagyva hátra. Sok külföldi munkát fordított, s az utóbbi években egy alkotmány-tant is irt a nép számára. „Hát ez az egész? . „S még valami! ... Ne tessék abból egy szót se elárulni, a mi itt közöttünk történt, sem azt elmondani, hogy én itt voltam, * a bálát előre is kérem oly- kép leírni, mintha csak úgy álmodná, oly szépen ábrándosán, regényesen, olyan — olyan — hiszen tudja már ..." „6, nagyon tudom!“ „Tehát beleegyez?“ „Kész örömmel! Mit fizetnek érte?" „No fizetést azt nem, de ingyen jegyet a bálba, azt igen — —.“ „Gilt!“ kiélték lelkesülten, sismeretlenem tenyerébe csaptam! Megírom előre a bálát. Igen! oly fényesnek, milyennek csak az álomban lehet egy bálát képzőim. Semmit se féljenek. S titoktartó leszek, legyenek megnyugodva, sírig . . halálig . . S most kérek adatokat. “ „Szívesen ? válaszolt az idegen; s fülemhez hajolva oly dolgokat sugdosott, miktől káprázott a szemem .... Jeles ungváriak! Azon bál, mely fényesebb leend minden eddig rendezett bálnál, az „Ung“ jövő számában fog megiratni • . . Legyetek türelmesek odáig! S készüljetek azonban! Bajta varrónők! Eajta szabónők! Siessetek, mert szánandó egy teremtés lészen az a ki ezen bálban részt nem vészen . . — Tehát a jövő hétig. — P i r i p ó e s y.
