Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1878-12-15 / 51. szám

Tizenhatodik évfolyam. 1878. 51. szám

ITngyáron, vasárnap* december 15

AzUng megjeleli minden- vasárnap.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi rézéit illeti. Levelek csak kármentesen fogadtatnak cl. .Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitol jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó-hivatal:

„Jäger Károly örökösei“ könyvnyomdája.

Társadalmi és vegyes tartalmú lap.

Az ungi IvöxiiAivelőcIési társulat közlönye.

Előfizetési feltételek:

egy évi« 6 forint, félévre « fsriat, negyed évre 1 forint 50 kvaje/.ár Egyes szám ára 12 kr.

Hirdetések

szintiig}’ mint előfizetések az IJng kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldeniük.

Ny i Ittér

soronként 20 krajcár.

Az eSszegényedés hazánkban.

Vizsgálva azon okokat és bajokat, melyek a pauperismust bizonyos országokban előidézik vagy siettetik: kétségtelen, hogy azok az egyes nemzetek társadalmi szervezete, kórságai, erkölcsei s műveltségi foka szerint alakjukban kölönbözők. Így például, mig Angliában a gyármunkák rendezetlen viszonyai s a gépek tuluralma, Francia- országban a birtokegyenlőség s a tulajdonjog körül megzavart romboló eszmék, Németországban a tőke nélküli munkás osztály elhagyatottsága, nagy száma, a túlnépesedés s a rósz igazgatás idézik azt elő. Egészen más okok s más körülmények összebatására vezethető az vissza Magyar- országon. Mig másutt a pauperismus, mint az egyedüli „causa efficiens“ szoros kapcsolatban áll a socialismussal, communismussal, chartismussaí; itt e mozgalmak még semmi tért, semmi biztos talajt sem hódítottak, bárha az ok, a pauperismus árja, itt is növekedőben van. Jel, hogy itt sajátságos, helyszerü állapotok s viszonyok fonákságai eredményezték azt.

Lássuk ezeket egyenkint és közelebbről.

Hazánkban a pauperismusnak egyik, habár távolabbi, de minden esetre legnagyobb oka az 1848/49-iki dicső szabadságháboru katastrophájá- ban, illetőleg ezen katastropba gyászos következményeiben keresendő. Már az 1848 iki időszak kimentette Magyarországot és népeit osztály k i lönbség nélkül, az ő véres harcaival, nagy áldozatai s testvérgyiikos razziáival, melye! re majdnem busz évig tartó néma küzdelem állott- be, az absolutismus dulongó szörnyeivel szemben, A rémuralom ezen korszaka, mely alatt több, mint felerésze az elcsigázott s minden életvérétől s erejétől megfosztott nemzetnek koldusbotra jutott, visszalökte az országot középkori állapotába s elárulta sorsát, a helyett, hogy fölemelte volna. Valóban, az elszegényedett, megcsonkított s vérző Magyarországot csak népeinek rendkívüli szívóssága s egy, a jobb jövőben vetett erős bit tartja még némi tengődő életben. És a régibb csapásokhoz, melyekből kisem épülhetett, máris újabbak kezdenek tömegesen sorakozni. — S ez újabb csapások által fakasztott sebek tán még tartósab- bak is leendnek.

Ezek az újabb csapások, mint az ország általános elszegényedésének, sülyedésének kórjelei, máris mind társadalmi, mind gazdasági, nfiud jogszolgáltatási, mind végre közigazgatási viszonyainkban, napról-uapra sűrűbben s csoportosabban jelentkeznek. E gyászjelek a következők: 1) a hagyatékok s örökségek naponkénti fogyása s „eltűnése“; 2) a csődök hallatlan szaporodása; 3) a földbirtok kevesbülése; 4) az iparviszonyok és üzletekben beállott folytonos pangás, szünetelés és anarchia; 5) az általános pénz-és hitelhiány; 6) a rendkívüli uzsoráskodás; 7) a kereset-képtelenség ; 8) a nép iskolázatlansága; 9) a községigazgatásban tapasztalható fejetlenség; 10) a vagyontalan idegenek beözönlése; 11) az adók nagy sokasága s isszonyu magassága; 12) a pórnép romlottsága stb.

Ott, hol a társadalom organismusában ennji kóranyag halmozódik össze, ott lehetetlen, hogy társadalom beteg ne legyen; lehetetlen, hogy valamely ország ép egészségnek örvendjen S hogy Magyarország testi szervületét mindezen kóranyagok már is a legnagyobb mérvben rágják, pusztítják, emésztik, azonnal meggyőződhetünk, ha a dolgok statistikai álladókat s a jelzett kórságok évenkint terjedését s növekedését gondos megfigyelés alá vesszük.

Legyen szabad itt állításunk beigazolása végett a magyar-osztrák monarchiának legutóbbi év

tizede hat évéből a hagyatéki tárgyalások s a hagyatékok vagyis semmi activ vagyon nem létének kimutatására rövid statistikai tájékozást közölnünk. A tényállás ez:

Hagyatéki tárgyalás Elintéatetett Vigjonáltalában vagyon h,;ln>' nelkuh ha

_____________________________ _____miatt gyatek

1801-ben átlag 720,364 199,531 27.2%

1868- ban 752,363 225,838 39,.%

1869- ben G27,540 194,303 31. i%

1873- ban 470,764 164,668 34.9%

1874- ben 413,744 119,641 28.9%

1875- ben 413,744 125,307 30.2%

1875-ban 400,742 140,304 28.iV«

tehát mint látjuk, hogy a hagyatéki tárgyalások létszáma tetemesen csökkent.

Igaz ugyan, ha e tekintetben Magyarországot Ausztria tartományaival párhuzamba tesszük, nálunk jóval kedvezőbb viszony mutatkozik, mint a Lajtliáu túl; ámde nem azért, mintha a roppant elszegényedés, főleg az újabb átalakulási korszakban emitt is nagyon észrevehető ne lett volna; hanem, mivel a hagyatékok Magyarországon, részint a gyámügyi törvény hiányában, részint az azokat kezelő sáfárok kezei közt, nagy részben nyom nélkül elpárologtak s tárgyalás alá sem vétettek.

A' két államterület közt létező különbség egyébiránt a következő számadatokban nyer világos kifejezést.

A magyar államterületen volt 1874-ben hagyatéki tárgyalás általában: 114,651; a Lajthán- tul: 298,563; vagyon nélküli hagyaték nálunk 14,561; amott: 105,080; különbözet nálunk 12.7% amott 35.2°/9

A Lajthántul tehát száz hagyatéki tárgyalás közül 35—37 olyan fordul elő, melynél nincs mit tárgyalni, vagyis sokkal több mint az évi hagyatékok harmadrésze. Ez minden esetre eléggé hangosan kiálltja a pauperismus hatalmas térfoglalását. De mindinkább feltünteti a pauperisatio gyors haladását az adóhátralékok fokozatosan emelkedő igen jelentékeny összege, illetőleg a fizetési képtelenség, mi, hogy mily rémitő arányban nyilatkozik, eléggé tanúsítják az adóbehajtási mindennapos razziák s ama tény egyszerű fölemlitése, óogy Magyarország például 1863-ban 14 264,532 frtnyi adóhátralékban volt: 1864-ben 18.968,373 — 1865 ben pedig inár 21 031,781 írttal.

Mindez felismerhetlenül hangos tanúbizonysága az ad fizetési erőtlenségnek; mert noha kétségen kívül áll, hogy az adóhátralékok folytonos gyarapodása egyik természetes szüleménye az absolut kormány által- minden tekintet nélkül az adóképességre fölrótt közterhek súlyos sőt mondhatni elviselhetetlen voltának, mindazáltal a már 47-, sőt még több százalékra emelkedő hátralékok, főleg az e tekintetben sokkal szorultabb helyzetben élő magyar államterületre nézve, mint a háborgó tenger fölött repkedő viharmadarak a pauperismus komor hiinök< tekintendők.

Fordítsunk most más lapra s lássuk a csődügyeket.

A csődöket és vagyonkukásokat a nemzet- gazdaság általában csak a hitel és kereskedelmi válságok szempontjából szokta vizsgálni, de ez nagy egyoldalúság, mert a csőd nem egyéb, mint a javak forgalmának erőszakos megzavarása, elnyelése, megsemmisítése ; míértis a csőd s az egyesek vagyonbukása, nemcsak az ember romlását, tönkrejutásást és vagyoni megsemmisülését foglalja magában, hanem más többekét s igy közvetve, mondhatni az egész nemzet romlását is. Miután pedig minden csőd már magában véve is szegénységet fejez ki, kétségbevonhatlan, hogy annak időukiut való szaporodása bizonyos vészjele s igy a néptömeg elszegényedésének, a pauperismusnak is.

Hogy hazánkban a csődök, kivált az újabb időkben mindinkább szaporodva a pauperismus terjedéséről félreismerhetlenül tanúskodnak, ki fog tetszeni a kővetkező statistikai számadatból.

Ugyanis: az ugyanazon évben a magyarosztrák monarchiában előfordult, részint befejezett részint függőben maradt csődesetek száma volt 1874-ben 7293, 1875-ben 7567, 1875-ben különösen Magyarországra esett 2349 csőd, illetőleg vagyonbukás, ide nem számítva a több mint százezerre menő bírói végrehajtást s árveréseket. Habár tagadhatatlan, hogy e bukások előidézésében nem csekély tényezőkiil szerepeltek, korunk általános kereskedelmi válságai, a bankházak ingadozásai (Krach) s a hiteltörvén}’ fogyatkozása, hazánkat illetőleg annál lesujtóbb szomorú tapasztalás az, bogy a vagyonbukások nem csupán kereskedőinket s üzletembereinket, de hason arányban érinté földbirtokosainkat is.

Ez elegendő bizonyíték arra, hogy Magyar- ország csakugyan úszik a pauperismusban. Komolyan intőjelül tekintendők ezek a tényadatok arra nézve, hogy a nemzet idejekorán gondoskodjék magáról, mig a bullám össze nem csap fölötte. A szegénység minden időben ela'jasodásra vezet, az elaljasodás halálra. A halálnak nincs gyümölcsöző birodalma, nincs virágzó országa. Mentsük meg tehát a nemzetet, hogy fenntarthassuk 3 bírhassuk a hazát mely koldusoké nem lehet soha!

Úgy látszik, hogy a magyar nemzetet közvetlenül az isteni gondviselés kormányozza, mert közte és sorsa között semmi intéző földi kezet sem láthatűi. Vajha ama láthatatlan kéz mindörökké őrködnék Magyarország fölött, mely fön- tartotta a keleti indolentia s hiú reménykedés, fajunk ezen két jellemvonásának sziklái között. Vajha megmentené hazánkat s polgártársainkat e két szikla veszélyei az elaljasodás és tömeges elaljasodás nyomorától a — pauperismustól!

M—s.

— Ungmegye bizottsága több törvényhatóság abbeli átiratát, mely szerint a Boszniába küldött fogatok törvénytelen kirendelése miatt e megye törvényhatósága a kormány vád alá helyezése iránt az országgyűléshez szintén feliratot intézzen — egyszerűen tudomásul vette.

— A megyei bizottság választott tagjai között némely hely üresedésbe jővén, e helyek betöltése végett választási határnapul í. évi december 30-ik napja tűzetett ki, mely alkalommal az ungvári „savanyu- vizi“ kerület 3, a „hidontúli“ 1, a „jenkei 1“ s végre a „baranyai“ kerület 1 bizottsági tagot fognak választani.

— A választási jogosultságra vontkozólag a budapesti curia mint legfőbb itélőszék legközelebb a következő nagyfontosságu döntvényt hozta: a választói jogosultság meg nem tagadható azoktól, kik nem magukban, hanem hitveseikkel vagy kiskorú gyermekeikkel együtt bírnak 3 lakrészből álló házat, vagy egy negyed telekhez hasonló földet, közülök bármelyikre legyen is az telekkönyvezve.

— Az erdőtörvény javaslat átdolgozásával megbízott bizottság már befejezte működését. Munkálata kiegészítés végett a íoldmivelési ministeriumhoz tétetett át, hol most dolgozzák ki a kopasz területek befásitása körül követendő szabályokat

— A képviselőház elnapolása. A képviselőház — mint hírlik — 8—10 nap múlva félbeszakítja ülésezését s megkezdődik a karácsonyi szünet, mely január 20-ig fog tartani. A szünet beköszöntőig a teg-