Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1878-12-15 / 51. szám
nap beterjesztett négy rövid törvényjavaslaton kívül nem fog semmi egyéb tárgyaltatni; sőt nagyon lehetséges, hogy ezen törvényjavaslatok közül is marad valami a jövő évre. A budget-tárgyalás január végén fog napirendre kitüzetni — A magyar kisbirtokosok számára létesítendő országos íöldhitel egyesület ügyében kormányi- lag kiküldött vegyes bizottság e napokban letárgyalta az egyesület alapszabályait s az annak kiváltságait tartalmazó törvényjavaslati tervezetet. A munkálatok — mint értesülünk — már legközelebb a kormány elé fognak terjesztetni, mely most már remélhetőleg a jövő hó elején fogja a törvényjavaslatot törvényhozási tárgyalás céljából a parlament elé terjeszteni. — A belügyminister —mint értesülünk — körrendeletileg felhívta a törvényhatóságok figyelmét azon visszaélésekre, melyek a sorsjegyeknek házalás utján való elárusitása körül már nem egy Ízben tapasztalhattak, s melyeknek megszüntetése céljából már számos jogosult felszólalás történt. Miután a sorsjegyeknek házalás utján! elárusitása egy helytartó tanácsi rendelettel már eltiltatott, a belügyminister utasította a törvényhatóságokat, hogy a tilalom fenntartása felett szigorúan őrködjenek, s a sorsjegyeknek házalás utjáni elárusitását minden lehető eszközökkel megakadályozzák, j Ungmegye bizottságának dec ll-én tartott üléséből. A megye bizottságának Gr. Török Napoleon főispán elnöklete alatt tartott ülése eléggé látogatott volt. Egyébként is örömmel jelezhetjük, hogy a bizottsági tagok az üléseket szorgalmasan látogatják, a mi a közügyek iránti érdeklődésnek tanujeléül szolgál. Az ülés menetét kellő higgadtság jellemezte. Az ülés első tárgya volt Ungvár város tisztuji- tása ellen a belügyininisteriumhoz beadott fellebbezés tárgyában ugyanott hozott közbeszóló határozat; e szerint a belügyministerium az iratokat oly meghagyás kíséretében küldötte át, hogy a megye közönsége bevárva a jelen felebbezéssel kapcsolatos szervezési munkálat ujabbi kihirdetését, azt a netán beadandó feleb- bezésekkel együtt terjeszsze fel a ministeriumhoz, mely rendelet folytán —tekintve, hogy a szervezési munkálat újabban elfogadtatott a megye bizottsága által — az a választás ellen beadott felebbezési iratokkal együtt lesz felterjesztendő. A helybeli közkórház a külhatóságok által fizetni kötelezett betegápolási dijait behajtani igen nehezen tudván, ennek folytán olykor a napi kiadásokat fedezni alig tudja, tekintve azonban hogy a követelésbe helyezett dijak talán hosszabb idő folytán fognak befolyni, a közkórháznak pedig jelenleg nagyobb összegre van szüksége, Novák Endre erélyes felszóllalása után a bizottság elhatározta, miként e bajon 1000 forintnyi kölcsönnel óhajt segíteni s ennek megengedése iránt a ministerium fel fog kéretni. A közigazgatási bizottságból kilépett öt tag, kiknek helye a szavazás utján megejtetvén, e bizottságba beválasztattak: id. H o r v á t h Gábor 62. I b r á n y i Lajos 47. Lipesey József 46. Thuránszky Tivadar 41 és Makkay Dániel 29 szavazattal. Az igazoló választmány tagjaiul a jövő évre megválasztattak: Koyko Béla, Mis'inszky József, Dr. Preusz Adolf, Orosz Mihály és Pálffv István, mely bizottságba a főispán a maga részéről elnökül Hrabár Lajost, vál. tagoku1 pedig Szomráky István, Szikszay Imre, Schwarczer Ödönt kinevezte. Weinberger Albert lemondása folytán, árvaszéki szavazó ülnökül Pálffy István választatott meg. Némely választó-kerületekben uj választás meg- ejtésének szüksége forogván fenn, választási határnapul f. évi december 30-ik napja tűzetett ki s elnökül kiküldettek : Az ungvári hidontuli vál. kerületbe Lipcsei József; Az ungvári savanyuvizi kerületbe — Boyko Béla; A jenkei kerületbe — lbrányi László; A baranyai kerületbe — Thuránszky Tivadar. A jövő évi ujoncozáshoz a megye részéről kiküldendő polgári bizottság tagjaiul a következők választattak meg: A szobránci sorozó járásban: elnök Csuha István, helyettes elnök: Fehérvári Ferenc, bizalmi férfiak: Gulácsi Egyed és Szóráth János. A zalacskai járásba: az előbbi elnökök s következő bizalmi férfiak: Sz'lágyi Ferenc, Köröskényi Gyula. A bereznai sor. járásba: elnök Böszörményi József, h. elnök Bánóczy Ferenc, bizalmi férfiak: Gulo- vics Gusztáv és K’sztler Béla A perocsenyijárásba: az előbb nevezett elnökök, Nátolya Mihály és Cornidesz György bizalmi férfiak. A kaposi járásba: elnök Csonka Ignác, h. elnök1 Hercegh Károly, bizalmi férfiak: Felíóldy Ödön, Gyar- mathy János. Ungvár városában: elnök Böszörményi József, h elnök: Bánóczy Ferenc, bizalmi férfiak: Tarnóczy Ferencz és Szmolniczky János. A szerednyei járásba: elnök Csonka Ignácz, h. i' elnök Plathy Gusztáv, bizalmi férfiak: Scheffer Vilmos és Tomasko Bálint. Több törvényhatóság abbeli meg- i keresése, mely szerint a boszniába küldött fogatok törvénytelen kirendelése miatt a kormány vád alá helyezését e megye is pártolja s ily értelemben feliratot intézzen az országgyűlésre, minden vita nélkül egyszerűen tudomásul vétetett. Ezek voltak az ülés fontosabb mozzanatai és tárgyai. Tárgyaltattak és elintézést nyertek még kisebb értékű ügyek s több magán kérvény, melyek után elnöklő főispán az ülést déli 1 órakor, 'megköszönve a biz. tagok buzgalmát, a bizottsági tagok „éljen“-zése között feloszlatta. Az ungi közmivelődési társulat választmányi üléséből. Az ungi közmivelődési társulat utolsó választmányi ülésén oly dolgok kerüllek szőnyegre, melyek városunk és megyénk közönség t úgy anyagilag mint erkölcsileg tele-.te érdeklik. Vidékünk, mint azt az idén is újból teljes megelégedéssel tapasztal tűk, vén Bachusnak kellemes tartózkodási helye lévén, bortermelő közönségünk minden egyes tagja bizonyára őszintén óhajtja azt, hogy e jó kedvű öreg ur éyrí 1 évre minél árnyasabb helyet találjon lugasaink között és meg ne vonja áldását a venyigétől, melynek mosolygó fürtjei alatt oly szívesen látott vendég. De minthogy a közmondás: „hasztalan az ember iparkodása, ha nem járul hozzá isten áldása“ — megfordítva is áll: nekünk is tennünk kell kötelességünket és megvizsgálnunk, vájjon mely szőlőfajok azok, melyeket talajunk legjobban szeret, moly venyige az, melyhez a gazda a lehető legbővebb termés reményét kötheti. Ezt kikutatni, a tapasztalás cs tudományos vizsgálódás tényleges eredményeit a nagy közönség tudomására hozni és igy bortermelő képességünket ez által is növelni — a közmivelődési társulat szintén egyik nemes feladatául tűzte ki. Hogy pedig a gazdag termés nyújtotta nedvdús gerezdeket lehessen mibe szedni, arról is gondoskodott a társulat, midőn Sztavnán bodnár- műhelyt állított fel, hol iparügyünk előmozdításával a legügyesebb készítésű kupák, puttonok, dézsák és egyéb edények csináltatnak, melyeket a társulat oly olcsón juttat a nagy közönség birtokába, hogy valóban csodálnunk kell, mi viszi vevő közönségünket a galíciai árusokhos, kiknek edényei sem a készités szilárdságát, sem az ár olcsóságát tekintve a társulat terményeivel ki nem állhatják a versenyt! UjAz „UNG“ tárcája. „Iskolai és népkönyvtár.“ (Az iskolai és népkönyvtárakat terjesztő közp. bizottság hivatalos közlönye, szerkeszti és kiadja Dolinay Gyula, mogjelen havonként egyszer, ára egész évre 2 frt, felévre 1 frt. Szerkesztőségi kiadóhivatal *. Budapest, Józsefváros, Sándor utca 1459. szám.) Ismeretes olvasóink előtt, hogy az iskolai és népkönyvtár kérdése az utóbbi időben mily hathatós fejlődést nyert. A vallás - és közoktatási minisztérium múlt év január 17-én 1239. sz. a., de különösen december 18- án 30535. sz. a. terjedelmes körrendeletében az iskolai és népkönyvtárak szervezésére irányzott mozgalom hivatalos módon való felkarolása, továbbá a központi terjesztő bizottság működése által hathatós fejlődést és elterjedést nyert ezen nagy horderejű eszme. E kérdés ma még a megoldás első stádiumában áll, bár azóta egyes lelke« s vagyonosabb megyékben a könyvtárak szervezése tényleg meg is kezdetett. Az iskolai és népkönyvtárak eszméje, a kivitel módozatai azonban annak a sajtó utjáni megvitatását igénylik, mert csak ez utón lehet megállapítani a helyes irányelveket, melyek szerint a szervezés legkönnyebben keresztülvihető. A politikai közlemények tulhalmozottsága miatt napilapjaink ezen eszmének, mindenre kiterjedő részletekben alig foglalkozhatnak a vidéki sajtó pedig sokkal szükebb keretben mozog, minthogy ez eszmének megkívánható tért szentelhetne. Politikai napilapjaink nagy száma mellett éppen az érdekelteknek nincs módjukban azok mindenikéből a népkönyvtárak érdekében hozott közleményeket átolvasni és tanulmányozni, mert lelkészeink s tanítóink a vidéken rendesen csak egy napilapot hordatnak, s talán nem olvassák ama lapot, melyben történetesen ily irányú cikk jelen meg. Kívánatossá lett tehát egy oly közlöny szerkesztése, mely kizárólag a népkönyvtárak szervezésével foglalkozván, minden oldalról megvilágítsa az eszmét, s avval minden részletekre kiterjedő figyelemmel foglalkozzék. Dolinay Gyula, a „Lányok Lapja“ és „Hasznos mulattató“ folyóiratok szerkesztője vállalkozott e feladatra, midőn szeptember havától kezdve megindította a havonként egyszer megjelenő „Iskolai és népkönyvtár“ cimii közlönyt. Előttünk fekszik az eddig megjelent négy szám. Az első két szám iránycikkein kiviil igen érdekes statisztikai adatokat nyújt az iskolai és népkönyvtárakról, ezek terjesztése érdekében ismertetvén az egyes törvényhatóságok e tekintetben tett intézkedéseit. Kiváló figyelmet érdemel azonban a 3. és 4-ik számban megjelent „Az iskolai és népkönyvtár szervezésének és kezelésének módszertana“ cimü javaslat a szerkesztő tollából. E nagyfontosságu kérdés a terjedelmes közleményben egészen ki van fejtve, értekezik ebben különösen a könyvtárak hasznáról az ifjúság kiképeztetésére: Mint a nevelés eszköze — Az életre kiható következmények — Irodalmi érdek — Nemzetiségi, valláserkölcsi és nemzetgazdasági szempontok stb. fejezeteiben teljesen megvilágítva tűnik elő az eszme. Mindeddig nem is lett közölve sehol, az eszmét, mellókkérdéseivel együtt, ily teljes egészben felölelő tervezet, s igy a szerkesztő közszükséget pótolt e munkálatának közrebocsátásával; de alapot nyújtott arra is, hogy az érdeklődő tanfórfiak s a nevelés barátai e kérdést tanulmányozzák és saját egyéni meggyőződéseiket vagy tapasztalataikon alapuló észrevételeiket megtegyék. Visszatérve a lap legutóbbi számára; közleményeinek mindenike figyelemmel van kidolgozva, s annak adja tanujelét, hogy szerző égész lelkesiiltséggel foglalkozik eszméjével s célja hatni, nem pedig a lap keretét betölteni. El nem mulaszthatjuk mutatványkép olvasóinkkal közölni a cikksorozat „Irodalmi érdek“ cimü részét, mely álljon itt egész-terjedelmében: „Atalános a panasz, hogy nincs Magyarországon olvasó közönség. — Számokban szokták kimutatni, hogy a magyar könyv és hírlap fogyasztás, alig megy hazánkban százezer főre. Ezen körülménynek magyarázata abban van, hogy a nép szellemét nem táplálja, nem olvas. Ha tehát irodalmunk közönségét szaporítani akarjuk, semmi sem természetesebb, mint hogy tegyünk hódítást a nép körében. Ez, miként fentebb részletesen kimutattuk, csak úgy eszközölhető, ha első sorban olvasásvágyó, könyvszerető népet nevelünk. Az iskolai és népkönyvtár által ezen cél eléretik; megtanul a nép érdeklődni az olvasás iránt s tényleg olvas is szakadatlanul. Kérdés: irodalmi szempontból van-e ennek haszna, mivelhogy első tekintetre úgy látszik, hogy az iskolai és népkönyvtárak csakis a gyermek, iljusági és népies müvek fogyasztóiként szerepelnek. Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy már magában véve is óriási nyereség lenne, ha irodalmunk ezen ágai végre felvirágozhatnának. A miveit népeknél sehol sem áll oly gyarló lábon az ifjúsági és nópirodalom, mint nálunk, főként az utóbbit teljesen nem létezőnek lehet mondani, pedig hát az egész irodalomnak úgy szólván alapja a népies irodalom. Hogy pedig tiz-huszezer könyvtár felállításával biztosítva lenne az iljusági és népirodalom virágzása, azt bárki is beláthatja, mert a könyvtárak évi bevételük aránya szerint, folytonos fogyasztóként szerepelnének. De átalában az egész irodalomnak lendületet adna ezen eszme keresztülvitele. Mikor az iskolai és népkönyvtárak által szokásává, terpiészetévé válik a népnek az olvasás, magától fog következni az irodalmi termékek átalános, minden irányú fogyasztása. Az a tehetősobb gazda, a ki megkedvelte az olvasást, bizonyosan ambíciójának fogja tekinteni, hogy egy-két hasznos könyvet ő maga is megvegyen, egy szaklapra, gazdasági, kertészeti vagy más eleiére s valamely családi közlönyre, folyóiratra előfizessen. Sőt az évek során át látott, használt iskolai és népkönyvtár megadván az impulzust, a családfők törekedni fognak úgy a maguk, mint a hozzátartozóik használata végett egy kis családi könyvtárt alakítani. Eként tehát nemcsak a pusztán népies irányú müvek fognak terjedésnek örvendeni, hanem a szak- és szépirodalmiak is. (Folytatása következik.)
