Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1878-07-21 / 29. szám

szerzői Labiche és Dum, melyet Huszár Imre tett, át magyarra. Ügyesen scenirozott vígjáték, melybe a mulattató részletek igen ügyesen vannak beszőve. A játszók ez előadásnál dicséretes buzgalmat fejtettek ki; különösen pedig Kövesy (Chambrelan) Takács Montgiscar) S omogyi (Clercy) és Dezső (Gobervile) elismerésre méltólag játszottak. Csillag Fán i ki Jeanne, Chambrelan leánya — szerepét iparkodott jól alakítani és jól játszani, törekvését siker koronázta.

Színházunk jövő heti miisora:

Vasárnap: július 21-én „Táltos“ eredeti uj énekes népszínmű

Kedden: Both Etel jutalmául Nagy operai egyveleg „Faust“ „Lucia“-cimű operákból és „Tűz a zárdában“ vígjáték.

Szerdán: Somló Sándor ur (Hlavathy Ödön) a sziniképezde végzett növendékének íollópteül: „Grin- goire“ dramolett és „Conti herceg“ operette.

Csötörtökön: Vinczéné Aloiza jutalmául: „Véres pénz“ látványos szinniü. a

Szombaton: „Angott“ operette.

Választási mozgalmak.

Az egész országban élénk, lüktető élet volt vasárnap. — Mindenütt beszámoló s programmbeszédek, választógyülések folytak. Megyénkben, Kende Péter az egyesült ellenzék hive e napon tartá beszámoló beszédét a „Stuller“-féle kertben d. u. 5 órakor. A szépszámú választok helyeslésével találkozott a beszámoló beszéd, mely gyakori éljenzések és tetszésnyilvánításokkal szakittatott félbe, s végén nagy lelkesedés közepette a képviselőség újbóli elvállalására szólították fel*

Ugyanezen napon d. u. 6 órakor a kormánypárt a városháza termében tartott értekezletet, mely alkalommal Firczák Gyula helybeli kanonok lett jelöltül felkérve.

*

A n.-kaposi választó kerületben Bernáth Dezső volt képviselő élénk érdekeltség mellett számok be választóinak, 3 éves működéséről, a mi a jelenlévők nagy többsége helyeslésével találkozván, újabban képviselőül kiáltatott ki. Beszámoló beszédét lapunk mai száma hozza. Ezen kerületben a függetlenségi párt jelöltjeiként Gulácsy Károly gálocsi földbirtokos és Füzesséry Geyza fővárosi ügyvéd neveit emlegetik. Utóbbi értesülésünk szerint holnap, vasárnap fogja

programmbeszédét N.-Kaposon megtartani.

'*

— A nagybereznai kerületben Mocsáry Geyza J lépett fel; beszámoló beszédét múlt kedden tartotta! meg, ellenjelöltje nincs.

*

A szobránci kerületben a nagy többség Tomes ányi Lászlót óhajtja megválasztani.

*

A Kende párt ma estve fáklyásmenettel tisztelte meg képviselőjelöltjét. Az impozáns s megszámlálhat- lan sokaságu menet estve 3/4 9-kor indult ki a „fekete sas“ térről, a nagy hidon keresztül a főutcára vonult, Szomráky István lakása előtt — hol Kende szállva volt. megállapodott. Terestényi Dániel ügyvéd üdvözölte a választók nevében Kende Pétert ki [megható szavakban köszönte meg a bizalom e nyilvánulását. A menet ezután Kende éltetése között több utcán átvonulván, 10 óra után eloszlott. Az ünnepély igen kellemesen hatott a választókra.

A Kende párt jelvénye fehér toll. „

*

Bernáth Dezső képviselőnek a nagy-kaposi választók előtt f. évi julius 14-én tartott beszámoló beszéde.

Tisztelt választóim, kedves polgártársaim!

Ismét önök körében és e helyen állva lehetetlen vissza nem emlékeznem arra, midőn ezelőtt három évvel volt alkalmam e helyen önökhöz szóllani, mily szép reményekkel álltunk akkor itt, — mily nagy csalódással lett azóta gazdagabb a nemzet, szegényedve tiz évre előre lekötött verejtékével; a nemzet egész zöme kormánya köré volt akkor egyesülve s méltányos várakozással remélte, hogy ferde köegazdasági viszonyaink lidérc nyomásán valahára mégis csak fog könnyil- hetni: — most lehetetlen keserűség nélkül gondolni arra, hogy a nemzet várakozásának mennyire nem felelt meg, s az ország legéletbevágóbb igazait, mily gyarlón tudta védelmezni kormányunk.

Nagy fontosságú s összes anyagi fejlődésünket uraló kérdések megoldása várakozott azon országgyűlésre, melyen önöket tisztelt választóim képviselni hivatva voltam s melynek működéséről, s ezekkel szemben magamtartásáról, habár csak főbb vonásokban is beszámolni ez alkalommal kötelességemnek tartom.

A tárgyalások kurta szünetek kivélelével csaknem egészen betölték a három évet; e tárgyalások folyamán összesen 121 kisebb nagyobb törvény hozatott , melyek közöl sok csupán hézagpótló volt, de volt, sok mint p. o. hogy csak a legfontosabbakat említsem: 1. A méter mérték behozataláról; 2- A köz- igazgatási bizottságokról; 3. Az erdélyi szász föld rendezéséről; 4. A közegészségügy rendezéséről; 5. A végrendelkezési jogról; 6. A gazda és cseléd közötti viszony szabályozásáról; 7. A Királyhágón túli erdélyi megyék és több magyarországi megyék területének rendezéséről; 8. A gyámsági és gondnoksági ügy rendezéséről; 9. A kissebb polgári peres ügyekben való eljárásról; 10. A bűntettekről és vétségekről szólló magyar büntető törvénykönyv behozataláról szólló törvények, melyeknek meghozatalát részint az ország európai helyzete, részint parlamentáris életünkhöz alakítandó , közigazgatásunk érdeke, részint a nemzet közvéleménye , is sürgetőleg követelte; ezeket habár részleteikre néz- ( ve itt-ott el térő volt is néhe véleményem nagyban és | egészben szükségeseknek és jóknek tartottam s sza- s vazatommal támogattam, mert megvagyok győződve, hogy gyakorlati alkalmazásuknál felmerülendő hiánya- £ inkon könnyű leend segíteni jö-vőben a törvényhozás- 1 J nak, egészben véve azonban jótékony hatásuk nem fog r elmaradni. r

Továbbá az évi költségvetések megállapításán kívül g számos — pénzügyeinkre vonatkozó — törvényt kellett | j alkotnunk, melyeknek célja részint rendes állami bevételeinknek és kiadásainknak rendezése, — részint pedig az állam által elvállalt kötelezettségek teljesithe- tése tekintetéből einem kerülhető rendkívüli intézkedések voltak,

És végre, — és pedig az országgyűlési tárgyalások sorrendje szerint is legvégül következtek azon törvénycikkek, melyek által az osztrák örökös tartományokkal újabban 10 évre kötött szerencsétlen köz- gazdasági szerződés iktattatott törvénykönyvünkbe. Én e szerződést sem egészben sem részleteiben nem helyeseltem, az egyezkedés folyama alatt kormányunk által az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalás mii kénti vezetését- sem s éppen ezért kérem önöket, hogy I e tárgyról, mint az elmúlt országgyűlésnek különben is legfőbb fontosságú momentumáról valamivel bővebben szólhassak.

Az 1867. évi közjogi kiegyezés megadta mind- a azon feltételeket, melyek az országnak szabad fejlődésére és felvirágozására szükségesek; biztosította a nem- P zetnek önkormányzatát; és biztosította jogunkat arra, hogy közgazdászai ügyeinket saját érdekeink szent 1 előtt tartásával önállóan és függetlenül is rendezhessük.

3 A törvény megvolt, de megvolt s meglesz ezután is annak szükségessége, hogy miután egy legszorosabban vett véd- és dacszövetségben élünk ő Felsége többi | országaival, érdekeinket azok évdekeivel összeegyez- 1 tetnünk kelljen. Midőn ennek érzetében 10 évvel ezelőtt törvényhozásunk az első közgazdasági szerződést kötötte, teljes tájékozatlanságban lévén úgy általán a monarchia mint Magyarország közgazdasági viszonyairól, specialis érdekeinket sem teljesen felismerni sem teljesen biztosítani képes nem volt. Károsodásunk u szerződések megkötése után rögtön felismerhető, lett és évről évre nyilvánvalóbb lett azon gyarmati helyzet Ausztrsával szemben, molv Magyarországon mindén önálló gazdászati fejlődésnek teljesen útját állta.

Már régebben óhajtva várta mindenki a tiz év végét, midőn majd a szerződés lejár, s módjában leend a nemzetnek változtatni a visszás kötésen. Kevéssel azelőtt, midőn most három éve önök engem kép- viseltetésükkel megtisztelni szívesek voltak, egyesült az országnak két legtekintélyesebb political pártja „szabadelvű párt“ cim alatt, zászlójára első sorban közgazdasági ügyeinknek nemzeti érdekeink szerint leendő rendezését tűzvén,— e párthoz sorakozott akkor csaknem az egész nemzet; azt hitte mindenki, hogy érdekeink jobban lesznek óvhatok, ha az Ausztriával megújítandó szerződés kötésekor, egy — s egységben erős lehet a nemzet. Ezt hittem én is, és bíztam a kormányunk élén álló férfiúban s hittem, hogy azon szívósságból; mely őt mint ellenzéki vezért jellemezte, a kormány élén is megtart and annyit, a mennyi szükséges arra, hogyha minden aspiratioink nem is teijesülendenek, de legalább legnyilvánvalóbb károsodásaink mellőztetni fognak, h fejlődésünknek legszembeötlőbb akadályai elfognak hárittatni az újabb egyezség által. —

Károsodásunk legnyilvánvalóbb volt a közvetett adók kezelése iránti törvényeknél,— fejlődhetésünknek legvilágosabb akadálya a monarchiának védvámos irányú külkereskedelmi politikája; gyökeresen és alaposan mindkét irányban csak az önálió külön vámterület segíthetett volna. És ehhez mint már előbb emlitém volt jogunk; — ennek kellett volna tehát részünkről az alkunál a kiindulási pontnak lenni, melyből, ha az együttes haladás és a közös védelem tekintetéből engedtünk volna is, de mert az egyezség létrejötte Ausztria iparára nézve is életkérdés, - ezt csak más téren nyerendő viszonzásért teendettük volna.

Miniszterelnökünk ennek ellenében már a tárgyalások kezdetén kijelentette, hogy „még elvben sem lehet barátja a külön vámterületnek“; ezzel nézetem szerint már előre kiadta kezéből a tárgyalások sike- resithetésének eszközét. A tárgyalások folyamán nem arra törekedett, hogy fejlődésünknek, ba mindjárt áldozatok árán is szabadabb tér nyittassék; de megnyugodott elszigetelésünkben s a fejlődésünkre tett bilinAz „UNG“ tárcája.

A déli mis©.*)

— Fővárosi tárcza —

Blasphemiának fogják önök tartani, hogy a tárcaíró élesen karcoló tollával az isten házát, a templomot sem kiméivé, az ájtatoskodók közé hatol be és onnét vesz ónjára alakokat. Bocsánat, gondunk lesz rá, hogy az igazán ájtatoskodókat ne háborítsuk, figyelemmel leendünk a biblia azon mondatára, hogy „jaj a bot- ránkozónak, de százszorta jaj a botránkoztatónak, “ s senkisem fog megrövidittetni a mennyei malasztban, melyet lekönyörögni az egyház padjai közé zarándokol. Nekünk semmi dolgunk nem lesz a valódi ájtatosko- dókkal, e sorokban számukra nincs hely. Hanem igenis foglalkozni fogunk azokkal, kik a templomot kufárko- dás helyévé teszik s kiknek számára nem akad egy Krisztus, aki korbácsával jelennék meg közöttük, mint egykor Jeruzsálem cédrusoszlopos templomcsarnokában, hogy kiverje őket megszentségtelenitett házából. Azokkal foglalkozandunk, kik divatból, fitogtatási vágyból, vagy hogy kitűzött találkának tegyenek eleget, keresik fel a templomot.

Mikor találjuk meg ezeket legjobban? Vasárnap, az úgynevezett „úri misén.“ Ez elnevezés helyessége kétségen kívül áll, miután az úri mise a késő délelőtii órában, tizenegy és tizenkettő között tartatik, mikor a szegény ember már rég elvégezte reggeli ájtatosságát s ilyenkor az asztal áldáshoz készül, a „heute créme“

azonban csak most ásitott utolsót s alig volt ideje, hogy készen legyen toilette-jével, mire harmadikat harangoztak.

Mert a templomban kellő toilette-ben kell megjelenni, Nem úgy, mint a szegény ember, aki megelégszik azzal, hogy köznapon szőrével kifelé fordított bundáját vasárnap sujtásos oldalával forditja kifelé, midőn templomba megy. Hanem a félszegségeiben a nevetséges szélsőségig menő divat által teremtett „templomi constume“-okban, melyek nagyon természetesen nem viselik magukon az alázatosság, a szegénység s a por- baomlás jelképeit. A modern világ leányai nem bűnbánó Magdolnák, kik tolkoszorut tegyenek fejükre s porral hintsék meg homlokukat. A mai templombajáró beau monde gyüldéül használja a templomot, melyben bemutathatja legújabb öltözetét, nem is szólva azokról a bársonyba kötött, vagy elefántcsont tábláju, gazdag aranymetszéssel és ezüst csatokkal ellátott imakönyvekről, melyek ha felnyittatnak is, ez csak azért történik, hogy a lapjaik közé csempészett szerelmes levélkét kényelmesen lehessen elolvasni.

S mit szóljunk a modern világ ájtatos ltjairól? Azokról a félszemüveges gavallérokról, kik csak azért látogatják az egyházat, hogy szemeiket a fenséges látványon legeltethessék. Ki háttal az oltárnak fordulva, arcába szöktetik a vért annak a nőnek, kinek célja nem egyezik az övékkel, aki nem vág vissza hatalmas kacsintással bókoló üdvözlésükre. Akik a mise közepén jönnek, hangosan kacagnak, kezükben a még égő szi-l

varral, divatos sétapálczákkal és szemlét tartanak a jelenlevő hölgyvilág felett?

X. urlinak például vasárnap nem lehet elmulasztania, hogy a déli misére kisérjen legalább is tizenkét ismerős hölgyet, kiknek mindenikét egyéniként kíséri az egyház ajtajáig. Mint kémszemlére álitott előőrs vizsgálódik, nem jön-e a távolban egy őzike, kinek kezében egy imakönyv árulja el léptei célját. Talál egyet, Gyors léptekkel felé iramodik, kimondbatlan könnyük séggel eléje leng, utánozhatlan ügyességgel hódítja magához az imakönyvet s igyekszik minél többet fecsegni, mielőtt a templom ajtajáig érnénk. X. ur bó- kol s tovább folytatja kémszereplósét, annyiszor ismételvén a körutat, míg csak az ájtatos (?) hölgyek mind be nem ültek padjaikba; nem törődve azzal, hogy hóbortos fecsegése úgy megzavarta a hölgyek fejét, miszerint, azoknak lehetlen bárhová inkább nem gondolni, mint az imádkozásra.

Főkóp midőn Tinka ott látja maga melett Minkát, Ninkát és Linkét, kebelbarátnőit, kikkel lehetetlen meg nem beszélni azokat a fontos toilette-ügyeket, melyek sürgőssége halasztást nem tűr. A közeli majálisról van szó s mit nekik a templom, mit az áj tatosság, mikor ruháról van szó.

Nézzünk körül kissé a tömj énfüst átható szagát tulárasztó patschouli és ess-bouquet illattal eltöltött temp- lömhajóban. Itt ülnek a bálványozott hölgyek, kiket csakhamar felismerünk a feléjük irányzott számos szemsugártól. Miiyen jól hogy előttük van a nyitott ima-