Ung, 1878. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1878-07-21 / 29. szám

csekért mulékony s a nemzet síitái sokszorosan meg­fizetett pénzügyi kárpótlásokat keresett; — ezáltal elveszítvén az igazi a helyes alapot, folytonos kényszer helyzetbe engedte magát tartatni, melynek sem végét vetni, sem urává lenni képes nem volt, — mig végre hosszas vajúdás után, óriási áldozatok árán vásároltatta meg a nemzettel azon egyezséget, melyet még magok azok, a kik megszavazták sem mondanak jónak, —• s mely a mellett, hogy egyik félt sem elégítheti ki, mégis úgy sulyosodik hazánkra, mint egy szerencsétlen béke­kötés, melyben tiz évre van lekötve az ország nem­zetgazdasági fejlődése. Én ily kétségbeesett alkut elkerülhetlennek uem tartottam s miután ennek elfogadása pártkérdéssé té­tetett több másokkal egyszerre kiléptem a kormány pártból. Mialatt e közgazdasági alku huza vonója tartott időközben napikérdésé vált a törökbirodalom jövő sor­sa, — mindaz, ki hazánk keleti és déli határain fel­merült eseményeket figyelemmel kísérte, átláthatta, hogy a megoldás einem odázható: át kelett alakulnia telje­sen európai állammá; de erre Törökország számos el­lenségeivel szemben támogatásunk nélkül képtelen volt­Törökország hosszú időn át több mint egyszáza­don keresztül békés és jó akaró szomszédunk volt mely­nek barátságos semlegességére mindenkor bizton szá­míthatott a monarchia: — a magyar nemzet józan po­litikai tapintatával ösztönszerüleg érezte azt, hogy a szomszéd nemzet élethalál harca döntő befolyással le- end Magyarország sorsára is; a Monarchia szempont­jából is egyaránt kívánatosnak látszott az eddigi jó szomszédnak további megtartása. Eleve maga közös külügyiminiszterünk is ily politikának követését he­lyezte kilátásba. Valóban leverő volt tapasztalni azt, hogy külügyi kormányzatunk az események folyamán mint ejt el minden eszközt, s mint mnlaszt _el minden alkalmat arra, hogy a monarchiának legbiztosabb s Magyaror­szágnak nemzeti fejlődésére legkevésbbé irigy szom­szédját megtarthassa ; ezen eljárás ellen az egyes kép­viselők mást sem tehettek, minthogy .'szüntelen sarkalták interpellatiójukkul a kormányt, mely a közvéleményt mindannyiszor a miniszterelnök urnák azon monda­tával halgattatta el, hogy „Magyarország érdekei meg lesznek óva». — A Törökbirodalom leveretett, helyére minden ponton az orosz befolyás lépett mely most már három oldalról: északról, délről, keletről, körül ka­rolja monarchiánkat s melynek bennünket agyon fosz- tással fenyegető túlsúja ellen közös külügyminiszte­rünk most azzal véli Monarchiánk álását megvédhet­ni, hogy Berlinben ülésező Congressus által a szét­fosztott Törökbirodalom egy foszlányát nekünk ítélteti s csapataink által megszállatja. Én ezen politikát sem helyeselhetem, s Bosnia és Herczegovina megszállását Magyarországra nézve különösen, de a Monarchiára nézve is egy végzetes calamitásnak tekintem mely mig egyrészről a pénzü­gyi zavarok egész sorát hordja méhében, mert a sze­gény tartomány administratiója deficitjeinek fedezéséről kényszerit bennünket gondoskodni; — addig másrészről egy a léteiért bekövetkezendő küzdelemben, — az elé­gedetlen s be nem olvasztható s a Monarchia népei­vel együtt nem érező elemek számát, s a megvédelme­zendő területeket szaporítván, csak egy ujjabb békó leend lábainkon. könyv, melynek soraira lehet hajtani a szemeket, s milyen jó, hogy az ájtatosság magával hozza az égfelé tekintve intézett sóhajtásokat, melyek leple alatt az az epedő szemű barna s reá figyelő ifjú minden mozdu­latát szemmel tartja. S milyen jó, hogy azt az illatba fürösztött zsebkendőt az ajkak elé lehet emelni, hogy elrejtse a- mosolyt, melyet az ifjúnak nem szabad ész­revenni. Vagy jel talán az az időről időre ajkhoz emelt zsebkendő? Ki tudná az édekelteken kívül! Ott ül vagy térdel két fiatal leány, kiket a pad támlányán összekucsolt kezeikre hajlott arezuk a távo­labb állók előtt a vallásos ájtatosság példányképeiil tüntet fel. De kik — mint közelebbről látjuk — e hely­zetet arra találták legczélszerübbnek, hogy susogásuk közben kitörő kaczagásukat elfojthassák. Érdekes dol­gok felől beszélhetnek, mert alakjuk reszketése a ma­gába fojtott derültség erős fokát jelzi. Odább komoly arccal egy másik hölgy áll. kezé­ben tartva nyitott imakönyvét, melyből olykor-olykor feltekint. Nagyon nyugtalaníthatja valami e márványke­belt, hogy végre igy szól mellette álló társnőjéhez: — Nem tudok imádkozni! Hanem azért úgy illik, hogy az imakönyv nyitott lapja tovább is maradjon kezében .... Amott a pad szóién édes mosolylyal hallgatja a a lányka két szélcsap ifjú udvarlásait, bókjait, melyekre legjobb alkuimul az urmutatás néma csendjét használ­ják fel, midőn a csengetyü hangja mindenkit térdre Én nem erezhetek többé bizalmat a kormány pánt mely sem bel, sem kül politikai működé étien lem volt képes, nézetem szerint a nemzet érdekeit óztositó irányt követni; sitt önként következik ellen éki álláspontom. Minthogy pedig az ellenzéknek leg- ontosabb kötelme, a Kormány hatalom ellenőrzések : fc-ladatol azonban egyes egyének elszigetelve vagy ipróbb csoportok a mostani parlamentális élet korlá- ai között teljesíteni képtelenek; s e köteleségnek :sak egy tömör és úgy számra mint tehetségekben gaz- lag ellenzék fellelhet meg, ennél fogva azok közzé artoztam, kik közreműködtek arra, hogy a közjogi ala jokon álló ellenzéki árnyalatok egy tekintélyes párttá ígyesüljenek. E pártalakulás megtörtént s én bizom i nemzet geniusában, hogy az ellenzék az előttünk illő választásokból is elég erősen fog kikelni arra, hogy rivatását betölteni képes lehessen. Nehéz válságos idők következnek reánk tisztelt polgártársaim! Terheinket még erőink tökéletes és korlátlan felhasználása mellett is nehéz lett volna tör- lesztenünk; — az utóbbi kiegyezés által szentesitett közgazdasági politika mellett pedig, — mely legjobb erőinket nagy tétlenségre kárhoztatja, — a nemzet csak kétségbeesett erőfeszitéssel leend erre képes. E mellett megvagyok arról győződve, hogy Orosz­ország hatalmával, melynek terjeszkedése előtt most már mink vagyunk a legközvetlenebb akadály, az élet­halál harc soká el néni odázható. E háborúban győz­nie kell a magyarnak, s győzelmének teljesnek kell lenni, mert ellenkező esetben kitörültetünk az önálló nemzetek sorából, mint kitöröltetett Lengyelország, s most Törökország. E sötét jövővel szemben minden igaz hazafinak kötelessége oda törekedni, hogy a reánk szakadt ne­hézségek között minél kevesebb nemzeti erő fecsérel- tessék el. Takarékosoknak kell lennünk minden téreD, de utolsó fillérünket sem szabad megvonnunk népünk nevelésétől, honvédelmünk fejlesztésétől s ha engedi időnk, még készülnünk kell már mostantól előre arra, hogy tiz év múlva a mostaninál minden esetre jobb egyezséget köthessünk Ausztriával, s hogy a bekövet- kezendő.létérti küzdelemben helyét megállhassa a uemzet. Végre nem fejezhetem be szavaimat a nélkül, hogy ismét megne köszönjem önöknek a bizalmat, melylyel engem választásuk által megtisztelni szívesek voltak, — ha nem bírtam is megfelelni várakozásuknak, — tudom azt, hogy magamhoz hű maradtam s bizal­mukkal nem éltem vissza, s igy pirulás nélkül kérhe­tem önöket, hogy tartsanak meg mint hű polgártársu­kat barátságukban s szives jó indulataikban. Újdonságok. (Felekyné-Munkácsi Flóra) utolsó fellépte alkalmával a következő alkalmi költemény lett a szín­házban szétosztva: A nemzet, melynek nyelvét hirdeted Dicsőséggel árasztja el neved. Virággal hinti el rögös utad Hol minden lépted oly fényes marad! Virággal üdvözöltük jöttödet Virágra ejtjük most a könnyeket. A búcsú könnye az . . . Isten veled! Örökre itt marad — művészeted. omlásra hiv fel. Ők is térdre hullnak, de zsebkendő­jüket teszik a márványtalajra, melynek keménységét ellensúlyozniuk kell. Ők is imádásról beszélnek, mint azok, kik a testté vált ostyát imádják, csakhogy az ő imádásuk tárgya a mellettük ülő tunikás és chignonos fiatal hölgy. Amott .... de minek folytassuk. Számos ily felvett thémánk keretébe illő alakot fogván még találni, ha ugyanazon tizeimet más és más részben akarnék feljegyezni. A ki nem elégszik meg az általuk felso­roltakkal, menjen el a déli misére s meg fogja látni, hogy mennyire igazunk van, látni fogja, hogy Buda­pesten fél tizenkettőtől tizenkettőig nemcsak a plébánia- templom, de a szerviták, ferencrendüek és angol kis­asszonyok egyházai is telvékaz okkal a léhütőkkel, kiknek egyéb dolguk sincs, mint nők után szaladni, divatmaj­mot játszani és unalmukat valahogyan megölni. Nem tehetjük e tárca keretébe, hogy komolyan fejtegessük e kinövések morialis hatását, melyet azok a főváros társadalmi életére gyakorolnak, bár hálás feladat volna itt a távolban, állnév alatt (hogy az ismerős fér­fiak ki ne hívhassanak s az ismerős hölgyek meg ne téphessenek) elmondani azon kemény leckét, melyet a déli mise tizeiméinek hősei megérdemelnek, itt egysze­rűen meg kell elégednünk azzal, hogy rámutattunk a kikorbácsolandó templomi kufárokra. A szerkesztő dolga, hogy hpzzátegye, miszerint tárcaíró menyének szólt, de lánya is érthet belőle. E. Illés László. (Hatschek Miksa) budapesti látszerész és diszműárus (id. fia Hatschek Izidor) városunkba érke­zett, s üzlethelyiségét ismét a nagyutcában, Bene úr gyógyszertára mellett (a r. kath. templommal szemben), e hó 29-ig d. .e. 8—12-ig d. u. 2—6-ig (vasárnapon 9—12-ig és d. u. 2—2-ig) tartja nyitva. Hogy ő az egyedüli magyarhoni látszerész, kihez a t. elsőrendű szemorvos uraknak (s a t. c. közönségnek) a legna­gyobb bizalma van, azt lapunk jelen számában megje­lenő hirdetésében olvasható ajánló bizonyítványai elég­gé bizonyítják. Látszerészeti tárgyakon kívül kaphatók nála különleges díszműáruk, fényképek igen dús válasz­tékban és mindennemű illatszerek. (Érdekes kirándulást rendezett) a sátor-alja-ujhelyi dalárda f. hó 14-én az erdő-bényei fürdőhöz. Mint lapunk ottani levelezője Írja, a kirán­dulásban mintegy kétszázan vettek részt, közöttük S.-A.-Ujhely legelőkelőbb családjai is; a többek között: a Dókus, Évva és Csiszár családok is. A dalárda Vj 11-kor érkezett meg a fürdőbe, hol előbb kugliver- seny rendeztetett. Délben a dalárda a hegyek közé rándult, melyek három oldalról veszik körül a fürdő- helyiséget és egy hegy tetején több darabot énekelt el köztetszés mellett. Délután egy órakor közös ebéd volt, melynek lefolyása alatt a szántói zenekar játszott. A dalárda négy órakor a fürdő közepén diszlő hársfasor alatt foglalt helyet és az összes fürdővendégek jelenlé­tében mintegy húsz darabot énekelt. Az egyesület csak az este bekövetkeztével vált el szívélyes búcsúzások mellett a fürdővendégektől. (A magyar országos tüzoltószövetség) julius hó 21. és 22. napján Iglón tartandó IV-ik or­szágos közgyűlésének napirendje a következő: 1. A központi választmány jelentése a szövetség állásáról és működéséről. 2. Pénztári számadás a III. és IV. orsz. közgyűlés közötti időszakról az erre vonatkozó szám- vizsgáló jelentéssel együtt. 3 A költségelőirányzat a következő orsz. közgyűlésig terjedő időszakra. 4. A közp. választmány jelentése az egységes egyenruha tárgyában a III. orsz. közgyűlésen hozott határozata. 5. Ugyanazon előterjesztése Martinengno Nándor közp. vál. tag által a régi tűzoltók kitüntető jelvénye iránt tett indítvány tárgyában. 6. Ugyanannak előterjesztése Röscb Frigyes közp. vál. tag által az egyenes csavar ügyében tett indítványról. 7. ugyanannak indítványa az alapszabályok módosítása iránt. 8. A dunántúli ke­rületi szövetség hasontárgyu indítványa. Előadó: Ko­vács Károly elnök. 9. Ugyanannak indítványa az álta­lános tűzoltó kötelezettség behozatala tárgyában. Előadó: ugyanaz. 10. A tátravidéki tűzoltószövetség indítványa a tűzoltó szerek vasrészeinek megaranyozása tárgyában. Előadó: Schlosser Albert alelnök. 11. A budapesti önk. tűzoltó-egylet indítványa a nevezetesebb tüzesetek és azok oltásának leírása és közzététele, továbbá ‘12. Ugyanannak indítványa az egyleteknél megválasztott parancsnokok, valamint az egyletekből kizárt tagok névsorának az egyletek közötti időnkinti kölcsönös közlése iránt teendő intézkedések tárgyában. Előadó: Folman Alajos főparancsnok. 13. A pocskai polg. ön kéntes tűzoltó-egylet indítványa az alapszabályok mó­dosítása tárgyában. Előadó: Roth Ede alparancsnok. 14. Ugyanannak indítványa a közönség részérőli támo­gatás kieszközlése iránt a magas kormányhoz teendő fejlesztés tárgyában. Előadó ugyanaz. 15. A központi választmány megválasztása. 16. A legközelebbi közgyű­lés székhelyének kijelölése. (Időjárásunk napok óta a legkellemetlenebb, a folytonos esőzés kétségbeejtő gazdáinkra. Felhó’ bo­rong folyvást felettünk, Ígérve, hogy újra esni fog — pedig úgy torkig vagyunk már vele. Az aratási mun­kálatok e miatt igen lassan folynak, a rendekbe rakott keresztek, a kazalba tett szénaboglya folytonos esőzés­nek van kitéve, a mi mindenesetre kiszámithatlan károkat okozott eddig is gazdáinknak. (Dr. Novák Endrét és szeretett nejét) újabban mély csapás érte, kis gyermeküket a halál elragadta a szerető szülők kebléről. Mindnyájunk rész­véte adjon enyhülést a szülők mély fájdalmának. (A „Nemzeti Hirlap“) nagy politikai napilap naponta kapható 5 krjával Roth Vilmos könyvkeres­kedésében. (Sajtóper.) A „Frankin társulat“ irodalmi és kiadó részvénytársulat sajtópert indított a „Közvéle- lemény" ellen egy a nevezett lap 170-ik számában meg­jelent „Hirlapirodalrai botrány" című sérelmes apró­ság miatt. („Nemzeti könyvtár“) Abafy Lajos által szer­kesztett vállalat 5. füzete megjelent, tartalmazza Kazincy Ferenc költeményeinek folytatását. Ára 1 füzetnek 30 kr. Mozaik. Van-e határa a cselédek vakmerőségének? A napokban egy fiatal leány, ki elszegődni jött. beállit egy családhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom