Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-03-24 / 12. szám
annak ölj sok oka vsa, melyet itt elősorolni sem nem lebet, sem nem szükséges. Most azonban a gyógyfürdő egy igazgató-választmánnyal lesz ellátva, melynek feladata lesz, a gyógyfürdőben egészségügyi, orvosreid- őri, szépészeti, kertészeti, és a betegeknek minden tekintetben lehetőleg kényelmet előidézhető ügyeket vezetni. Legnagyobb örömmel vagyok szerencsés ezen jó hirt egyelőre csak a szükebb körű közönséggel is tudatni, mindaddig, mig az említett igazgató-választmány alapszabályait és a gyógyfürdőnek jelenlegi rövid füzetben való bírását a n. é. közönséggel megismertetni szerencsés leendek. Dr. Demjanovich Iván, ungmegyei főorvos. (Szobrokat jeleseinknek). Az „Egyetértés" múlt vasárnapi számában Abafy Lajos „Madách Imre ifjúsági versei" cimü cikkben, Ungmegye is azon több megyék közé soroztatik, mellyel elhunyt jeleseink emlékének szobrot emelni első sorban vannak hivatva, s megnevezi Erdélyi Jánost. Részünkről megemlítjük, hogy még Dayka Gábor Ungváron elhunyt költő is megérdemelné, hogy emléke egy szobor által megörö- kittetnék. Erdélyi János Nagy -Kapóson született s talán még születési háza is megvan, s addig mig egy szobor felállítható lenne, megárdemelné, hogy a Iía- posiak arra egy emlék táblát vcsetnének. Dayka elhunyt jelesünk a kálváriái sirkertben nyugossza örök álmait, s fájdalom, senki sem tudja meghatározni a helyet, mely hamvait fedi. Tudtunkkal Zoltsák Jáuos gymnasiumi magyar irodalmi tanár e végett sokat fáradt is, azonban eredményt elérni nem volt kcpes. Dayka az itteni gymnasium irodalom-történeti tanára volt, s talán közadakozások utjáu lehetne a gymnasium épületére — a hol elhunyt jelesünk több éven át tanított — egy emléktáblát illeszteni. (A zsidó karnevál) ezúttal is élénk volt; a zsidó menyecskék sütöttek, főztek a „Purim“ ünnepre, s csinálták a mézeskalácsot „kinblit", a nap előestéjén és a Purim napon álcába öltözött legények jártak utcahosszant s a laikus sok érdekes bohóságot látott. (Székesfehérvárott 1879-ik évben) or-; szágos ipar-, termény és állatkiállitás rendeztetik. A kiállítás 1879. május 10-én nyittatik meg és tart junius 1-ig. A kiállítási bizottság a fehérmegyei gazdaságiegyesület tagjaiból, Fakérmegye és Székesfehérvár iparos és gazda közönségéből alakult meg, s már a szervezeti munkálatokat befejezvén, a végrehajtó bizottság I működését megkezdte. A kiállítás hivatalos közlönyéül a „Székesfehérvár és Vidéke" cimü, hetenkint kétszer megjelenő lap választatott, mely a kiállítás érdekében történendő minden mozzanatról hű és gyors tudósítást hozand. (Tableau görögtüz nélkül.) Egy regényes- ségra hajlandó szakácsáé ravasz furfanggal négy szeretőt szerzett egyszerre magáuak: egy szabót, egy rendőrt, egy katonát s egy színészt. Csodálatos ügyességgel úgy rendezte a légyottokat, hogy mindegyik imádójának egy külön estét tudott mindig juttatni. így szövődött a négyágú regény bú és gond nélkül az ő ravasz szivén keresztül. Oh de a sors hatalma! Egy este mind a négy szerető egyszerre toppan be a konyhába. Tableau! zavar! bonyodalom — „A ténsaszony jön!" kiáltá ekkor zavarában a konyhamüvésznő tré- más accorddal, mely veszélyre mind a négy imádó egyszerre láthatlanná tette magát, még pedig olyatén képpen, bogy a szabó a takarék tűzhely — a rendőr a mosogatódézsa, — a katona a szekrény mögé, — a színész pedig az ágy alá bujt. A ténsasszony csakugyan jön és a tűzhely mögé néz. „Mi az, egy ember van itt elrejtve? rögtön a rendőrséget hivatom!“ íme asszonyom! — monda — az udvarias szabó a mosogató dézsa mögé mutatva — „szakácsnője már gondoskodott a rendőrségről!" A rendőr előlép. „Borzasztó!“ — kiáltá a ténsaszony magánkivül, — „azonnal katonaőrséget hivatok! — „Katonáról isgondoskodva van“ —jegyzé meg bajlougva a rendőr, mire a katona a szekrény mögül előrukkol! „Iszonyatos!—jajgatott a ténsaszony ájul- dozó bangón — „hisz ilyen skandalum még a színpadon sem történik. “ — „Bizony nem* — momlá most phleg- mával az ágy alul kínlódva utoljára kibúvó színész is, mire a tableau még egyszer ismétlődött. (Eperjesen a jogi tanfolyam ruegnyit- tatik.) Az eperjesi collegium igazgató bizottsága — mint az „E. L. * Írja — március 5-én összeülvén, miután a történt előterjesztések aiapján meggyőződött, hogy a városi és vidéki érdeklődő közönség áldozatkészsége mellett a jogakadémia visszaállítására a pénzerő annyira felszaporodott, hogy a megkezdéshez biztos alapul szolgálhat s kilátás vau hozzá, hogy szélesebb körökben, is fog tetemesen gyarapittatui, — elhatározd megtenni a kellő lépéseket, hogy az első jogi tanfolyam már jövő September folytán megkezdethessék. (A tavasz beáltával) figyelmeztetjük gazdáinkat a szorgalmas hernyózásra. Szomorú, de vajmi igaz tapasztalat gazdáink azon közönbössége, mit idejekorán az annyira ártalmas hernyók pusztítása iránt kifejt. Összekötött kezekkel nézi sok gazda a tavaszi szellő által íűngatott tavalyi leveleket a fákon, nem gondolva meg, hogy az a pusztitó hernyó tojását tartalmazza magában, s hogy ez által jövő gyümölcstermését teszi kockára, sőt ez által a fák élete is veszélyeztetve van. E tekintetben például állíthatjuk fel Speck József szőliőtulajdonosí, kinek szőlőkertjében akkor midőn a hegyen a fákat a hernyók nagyobbrészt lepusztitották, az ő fái gyönyörű zöldek s a legszebb termést hozzák. (Ke s z 1 er Mór) uj találmánya e hó 15-én lett az e végett kiküldött bizottság előtt bemutatva. A kísérlet Kőbányán volt a honvédségi fegyvergyárban, s a katonai és polgári vegyes bizottság constatálta ezen uj találmány gyakorlati célszerűségét; nevezettnek egy vállalkozó, találmányának eladásáért 20 ezer irtot, ajánlott. (A magyarszabadság) születés napjának har- minczadik évfordulóját az idén sokkal nagyobb ünnepélyességgel ülték meg a fővárosban sőt a vidéken is, mint azt az előző években tapasztaluk. A mai vál- ságoi viszonyok között, a múlt dicső emlékének két- szerte magasabb lánggal kell áldozunk, erőt lelkesedést merítve azokból a minden órán bekövetkezhető nehéz küzdelemre. Városunkban az 1848/9-iki bonvédegylet minden évben megtartani szokott évi közgyűlését tartotta e napon, s ez volt az egyedüli nyilvános ünnepély, melyen felül, egyes kisebb magán körökben nyilvánult a hazafiérzés e napon a szokottnál melegebben. (Ne levelezz Szeli Kálmánnal.) Valaki ad persouam levéiileg hozza fordult, panaszkodva a pénzügyministeriumnál beverő ügye elintézésének késedelmessége miatt. A levél hivatalos beadványnak vétetvén, megleleteztetett. Sajátságos, hogy a fél hamarább megkapta a többszörös bírságot rárovó fizetési meghagyást, mint a szorgalmazott határozatot. Ha e dolgot osztrák kollégája megtudja, az egész világgal levelezésbe lép. Pécsi F. (A rögtönbiráskodás) tekintetében a bei- ügyminister a következő körrendeletét intézte a tör vényhatóságokhoz: „Az igazságügyministerium f. évi március 3-ról 6624. szám alatt kelt átirata szerint illetékes helyekről már több Ízben emelkedtek panaszok, hogy rögtönbiráskudási engedélyek némeiy törvényhatóságok által nem a rögtönbirósagi szabályoknak megfelelóleg tétetnek közzé: különösen figyelmen kívül hagyatik a rögtönbirósági szabályok 3. §-a, mely szerint a rögtönbirósági engedély kihirdetése a lelkészek által is a szószékről vagy a templomok ajtaja előtt eszközlendő“. Minélíogva felhívom a törvényhatóságot, hogy ez iránt előforduló esetekben kellőleg intézkedjék. (Szives kér ele m.) Múlt vasárnap S. E.-nél volt társas összejövetel alkalmával valaki tévedésből kalapomat a sajátjával elcserélte. Barátságosan felkérem az ismeretlent, szíveskedjék a visszcsere végett intézkedni. 1‘etrik János aljárásbiró. Az „Ung“ tárcája. Nyomtalanul elenyészünk .... Nyomtalanul elenyészünk! Ez a sorsunk, mint virágnak, Mint bogárnak, mint faágnak; Nyomtalanul elenyészünk! Az emlékben élhetünk csak! Midőn rokon-embereknél: Képünk, életünk, tovább is él; Az emlékben élhetünk csak! Mért is vagyok, minek élek ?! Gyakran búsan elgondoltam, Midőn boldogtalan voltam.... Mért is vagyok, minek élek?! S mégis jó hogy voltam, éltem! Senki a te szép emléked: Tisztábban nem örzé, s képed; Mégis jó hogy voltam, éltem! Majt.hényi Flóra. Roma antlqua. I. Bégi dal! — régi dal. Régi dicsőségről! .. .. Róma a neve ama városnak, mely két évezreden át a világ sorsát kormányozta; — ama város neve, mely oly teljhatalommal uralkodott, mintha a mennyei hatalmak látható földi trónusa lett volna. Először a kard volt az eszköz, mellyel e város a földkerekség birodalmait meghódította. Egész Italia hajolt meg a római légiók páncélozott lábai előtt, s nyújtotta oda szabad nyakát a rabiga alá. — Midőn pedig itt már nem voltak népek, melyeknek neve az önálló államok sorából, — a történelem lapjairól, sőt az emberiség emlékezetéből kitö- föltethetett volna, ekkor Róma — a győzhetetlen Róna! **r »5 «{üst sasokat idegen országokba, Gallia, Spanyolországba, messze túl a tengeren — a művészet hazájába — Görögországba, Afrika köztársaságaiba, a termékeny s üdeségtől áradozó Ázsiába, sőt még Germania sötét fenyveseibe vitte, s a habkörnyezte Albion mezein is csaták vérázott nyomait hagyta hátra. — Megzendült s reszketett hegy és völgy a római harci zajtól, mely hasonlított a viharok istenének egetrázó hangjához. — És a nemzetek, a fejedelmek, a királyok — bilincsekbe verve követték az örökké való Róma arany diadalszekerét. így növekvén Róma hatalma, a sok diadalteljes csatákból haza hozott zsákmányok folytán belső gazdasága és fénye is növekedett, s a diadalok emlékére épült műemlékek voltak az eszköz, mely által e tekintetben is királynője lett a világnak. Köteteket kellene Írnom, ha Róma külhatalmá- nak növekvését és bukását akarnám megirni; — köteteket, ha mindama műkincseket, melyek Róma egykori fényének hirdetői — részletesen akarnám leírni. — Azért e helyen csak röviden akarom ismertetni ama műemlékeket, melyek Róma fényét hirdették, — általában néhány vonással rajzolni a régi Rómát, — most midőn ujjolag oly sokat említik e város nevét. Mindenesetre Róma nagyobb és népesebb volt, mint bármely később alapított város, — még Londont és Parist sem véve ki. — A földkerekség összes városai közötti óriásnőnek növekvése és az Ízlés tekintetében, melyben felépült, megnagyobbittatott és éke* aittetett, — négy korszak állítható fel. — Az első magában foglalja a legrégibb időket az első puni háború végéig (Kr. sz. e. 241-ig); a második az Actium melletti csatáig (31. Kr. e.) vagy Apollo templomának építtetéséig (Kr. e. 28.) terjed, Róma építtetésének 726. évében; — a harmadik korszak Augustustól a Nero (54—68. Kr. u.) alatti tűzvészig terjed. — A negyedik korszak Nérótól a nyugat római császáreág elenyészteig (476. Kr. u.) terjedve három alosztályt foglal magában: az elsőben, mely bölcs Antoninus! (161. Kr. u.) koráig terjed, még görög modorban épit-j tettek, de már «nem oly nemesen, mint azelőtt; a második időszakbau hiányzik a nagy építményeknél a‘ i szabályosság és aestbetikai rend; a harmadik rész N. Constantól (824. Kr. u.) a birodalom végéig terjed; ebben minden Ízlés megszűnt, vad barbár hordák romba döntötték az építészet legrernekebb emlékeit; a keresztények szétrombolták u régi templomokat és a keleti keresztények u. u. byzauci modorban építtettek, A nagy kiterjedésű várost Servius Tullius négy, — Augustus 14 régióra (kerületre) osztotta fel, melyek a következők valának: 1. Regio Porta-Capena; 2. R. Coelimontium; 3. R. Isis, Serapis et Moneta, az ezen városrészben fekvő templomokról neveztetett el; 4. R. Via sacra vagy Templum Pads; 5. R. Esquilia. 6. R. Alta sémita, vagy a magas út; 7. R. via lata, vagy széles út; 8. 11. Forum Romanum; 9. R. Circus Flammiuius; 10. R. Palatium; 11. R. Circus maximus; 12 R. Piscina publica; 13. R. Aventinus; 14. R. Trans-Tiberin. — A regiok száma, — a halmok számának kettőzése, mint az megállapittatott, —■ még mai napig is fenmaradt. Mint sok iró mondja, Rómának a mesés idők^ ben, Romulus idejében 3 vagy 4, Plinius századában 37, (egy gyakran kétségbe vont adat) — és Justinián idejében csak 14 kapuja volt, A hidak között a legrégibb volt az ü. n. Pons Sublicius, melyet Aemilius praetor és még később Antonius Pius építtetett fel — kőből. — A „Pons Elius“, mely Hadrián alatt építtetett, most St.-Angelo hídja; a Pons Milvius, melynek közelében Nagy Constantin Maxentiust legyőzte, most »Ponte Mole«; a „Pons Palatínus* most »P. St.-Mariae Transtiberi- nae“, — stb. „Roma és Athene köztársaságokban — írja Gibbon,*) — a magánépületek illemes egyszerűsége jelezte a szabadság egyenlő sorsát, mig a felséges középületek a nép fenségét képviselték; ezen rcs- publicai szellem nem halt ki végkép a fényűző monarchia behozatalával. — A nemzeti becsület és jótékonyság müvei voltak, mikben a legerkölcsösebb császárok pompájokat kifejteni törekedtek". -- Más irók állítása szerint pedig már Sulla után lettek a magánházak *) „A római rilágbirodalom hanyatlása és bukása“ című műben. (Ford. Hegyessi L.J
