Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-13 / 2. szám
Tizenhatodik évfolyam. 1878. 2. szám. Ungváron, vasárnap, január 13. Az Ung megjelen minden vasárnap. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmenteseu fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. „Jäger Kiadó-hivatal: Károly örökösei“ nyomdája. könyvTársadalmi és vegyes tartalmú lap. Az ungvári k.özmivelődési társulat közlönye. Előfizetési feltételek: egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed évre 1 forint 50 ki ajezár. Egyes szám ára 12 kr. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az Ung kiadó-hivatalába Ungvár, Jäger Károly örökösei könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 krajcár. Ungvár, január 12. A gyám és gondnoksági ügyek rendezézéről szóló 1877. évi 20 t. c. megalkotta hosszú tapasztalatok alapján azon intézkedéseket, melyek a gyám és árv aügyek kezelését, egy újabb önálló rendszerbe öntötte. Valóban az árvaügyek rendezése az eddigi gyakorlat után égető szükségként jelentkezett; rendszertelenül vitetett az a legújabb időkig, a a megyék egymástól eltérő szokásokat gyakoroltak, s olykor a gyámügyek a legsiralmasabb állapotba jutottak. E fontos törvény végrehajtása legnagyobb részben a törvényhatóságok, s rendezett tanácsú városok öukormányzati tevékenységére bizatott, felruházván az önkormányzati testületeket azon teendők kizárólagos intézésével is, melyeket eddig a bíróságokkal közösen végeztek; — ezeknek hivatásuk magaslatára emelkedésétől függ tehát, hogy ezen üdvös intézkedések, melyek az eddigi eljárást javítani vannak hivatva, Írott malaszttá ne váljanak, és a végrehajtásban kiállják azon legilletékesebb bírálatot, melyet gyakorlatnak nevezünk. —• Az uj törvény a gyámoltak és gondnokoltak szellemi és anyagi érdekeinek megóvását, és előmozdítását a gyámhatóságok legfőbb feladatának jelöli. így a kiskorúak nevelése, a vagyon állásának fen- tartasu, netán szükséglendő elidegenítése, és a vagyon kezelése tekintetében részint intézkedő, részint felügyelő hatóságot képez az árvaszék, mely a gyámhatóságot gyakorolni tör vény szeri at hivatva van. — A gyám és gongnokság alattiak pénzét és pénzértékét az árvaszék pénztárában rendeli a törvény kezeltetni, illetőleg őriztetni, — kivételnek csak némely esetekben van helye. A gyámhatóságok kezébe tétetett le a hagyatéki ügyek tárgyalása azon ügyeket illetőleg, melyekben atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt álló egyének Vannak érdekelve. — E tárgyalások legfőbb célja a kellő képviseletnek, a hagyatéki vagyon misége és mennyiségének, mikénti kezelésének, és az örökösödési jogcímnek tisztába hozatalát tekintve, megállapítása. — Végrendelet esetében az árvaszék van hivatva a hagyományosokat értesíteni, s a végrendelet feltételeinek teljesítését ellénőrizni. A gyámhatóság a tárgyalások folyamán tartozik a barátságos egy ességet ismételten megkísérlem, — mi ha sikerül, az egy ességet jegyzőkönyvbe veszi, jóváhagyja és ez esetben, ha a hagyaték csupán ingókból áll a hagyatéki eljárást befejezi, az esetre pedig, ha a hagyatékban ingatlanok és telekkönyvileg bejegyzett jogok is volnának az örökösödési bírósághoz egyszerűen az átiratok eszközlése, — az esetben pedig ha az örökségi jog vitássá vált vagy az egyesség az osztályra nézve nem sikerült — további intézkedés végett teszi át az ügyiratokat. A gyámügyi törvény végre a haláleset felvételét, a hagyaték biztosítását, leltározását, gyám vagy gondnok nem létében ilyennek javaslatba hozását, végre a gyámoltak és gondnokoltak közvetlen érdekei megóvása céljából közgyámok alkalmazását a község kötelességévé teszi. Ezen főbb vonalaiban ismertetett teendőkön kívül számos azon intézkedés, mely az árvaszékek és községek tevékenységét igénybe veszi. E törvény úgy rendeli az árvaszékeket szerveztetni, hogy azokban egy elnök, legalább két ülnök, egy ügyész, egy jegyző és az irodai munkálatok, számvitel és pénzkezelés teljesítésére szükséges segéd és kezelő személyzet meglegyen. A község gyámügyi teendőire pedig alkalmas egyén és e mellett közgyám is jelöltessék ki. , „ ✓ — A bélyegtörvény novelláris utón legközelebbről reformálva lesz: a váltóbélyeg leszállítva, nyugták, számlák bélyege és ellenőrzése szigorítva lesz. A váltóbélyeg leszállítását szükségessé teszi az a körülmény is, hogy az osztrák váltók csekélyebb bélyege veszedelmes versenyt képez. — Az illetékszabási- és adó-felügyelőségi hivatalokat f. évi júniuson kezdve combinálni akarja a pénzügyminiszter ét, egyszersmind az illetéktörvény reformja is munkában van, hogy vége vettessék azon cbaosnak, mely osztrák régi és magyar törvények, s rendeletek során e tárgyban van. — A múlt szerdai hivatalos lap a közoktatási miniszter leiratát hozza az egyházi főhatóságokhoz a községi könyvtárak érdekében, fölkérvén azokat, hogy a hatóságuk alatt állő felekezeti iskolákra nézve a nép-, illetőleg iskolai könyvtárak anyagi támogatását, ha erre hatósága alatt álló valamely külön alapot jelölhet ki, ez által, továbbá a felekezeti iskolai növendékektől a helyi viszonyokhoz mérten szedendő felvételi díjak kivetése, s végül a felekezeti iskolai pénztár javára esedékes büntetés pénzek egy részének átengedése által biztositani szíveskedjenek. Egyszersmind rendeletet intéz a miniszter ur a tanfelügyelőkhöz, meghagyván nekik, hogy az állami és államilag segélyzett községi tanintézeteknél a szabályszerű felvételi dijak a kijelölt czélra pontosan beszedessenek. s hogy az államilag nem segélyzett községi elemi, felső nép- és polg. iskolai tanulóktól is a helyi viszonyokhoz mért velvéíeli dij szedessék az iskolai könyvtár javára. — Afővárosi közigazgatási bizottsg január 4-iki ülésében Királyi Pál, a bizottság egyik tagja, a következő indítványt terjeszté elő: „Lefolyt évi működésűnk tapasztalataiból arról győződtünk meg, hogy a fővárosunk területén a közigazgatás érezhető bajaiu, kiáltó szükségein a mi közigazgatási bizottságunk egy év lefolyása alatt a legbuzgóbb munkásság . mellett sem segíthetett, sem a közigazgatás könnyítését, pontosságát, sem egyszerűségét nem eszközölhette, sem azon jogos panaszokon nem köunyithetett, melyek az adóteher Kivetése es behajtása folytán napról napra hangosabbak, sót tekintve azon hatáskört, melylyel mai szervezetében bir, nem is Ígérheti, hogy a fennforgó bajokat csak részben is orvosolni, azokon segíteni képes lenne: hazafiui kötelességének tekinti tehát őszintén és teljes tisztelettel kijelenteni, miként a közigazgatási bizottsági intézmény mostani keretében és hatáskörében a fővárosi hatoság területén célszerűtlen és felesleges.“ Mely indítvány a többség által elfogadtatván, elhatározott, hogy ezen a közigazgatási bizottsági intézmény megszüntetésére vonatkozó indítvány a belügyminiszterhez fel fog terjesztetni. — Az ujonczozási törvény foganatosítása tárgyában a honvédelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, melyben felhívja a törvényhatóságokat, hogy a sorozó bizottság utazási és működési tervezetét, mely a miniszternek e tárgyban már korábban kiadott rendeleté értelmében lesz szerkesztendő, a f. évi ujonczozás időszakának febr. 15.—april 15. közti időre történt átváltoztatásához képest, az illető had kiegészítési kerület és honvédzászlöalj parancsnokságaival egyetértőig újabban megállapítván, azt e hó 20-ig okvetlenül terjeszszék föl. — Be regmegyében a tisztüjjitás következő eredménynyel ment végbe : P é c h y Tamás alispán. Jobszthy Gyula főjegyző, Tajnel Ödön első aljegyző, gróf Lónyay B. másod aljegyző, Janiczky Gyula számvivő, GulácsyDezső ügyész, Merényi János pénztárnok, Árvaszéki elnök Füzeséry Péter, ülnökök Danes Menyhért és Pogány Ferencz, jegyző Bercsényi Pál. Tiszaháti szolgabiró: Péchy Endre. Kaszonyi járási szolga- birő Horthy Gyula. Felvidéki járási szolgabiró Gorzó Bálint. Munkácsi járásban Katona Sándor. Verecskei járásban Buzáth Károly, Megyénk utainak befásitásáról, Mit tegyen a megye,- mit tegyenek a községek, mit az egyesek a megye utainak befásitásával szemben, a tapasztalásból önként érthető: hogy a megye e te- kintetbeni intézkedése mellett, legnagyobb feladat magára az utszéltében menő földtulajdonosra néz, legyen az maga az állam, erkölcsi testület,, község vagy egyes kissebb-nagyobb birtokos. Az utszélek befásitásának jótékony haszna, egészségi, gazdasági de sőt szépészeti tekintetből is ismeretes mindenki előtt, s valljon mi történt megyénkben az utak befásitása érdekében? Csaknem semmi. Nézzünk szét megyénkben, nőm szomorúan látjuk-e, hagy az utak fákkal beültetve sehol sincsenek. Az egyesek mulasztása s közönyössége megróv- bató, s ha már ezek nem fásitják az utakat, kérdjük a megyei hatóság és ennek kapcsában azok közegeit miért nem adnak arányt s miért nem foganatosítanak szigorú rendszabályokat? Tessék beutazni a megyét, drága pénzen s drága munkával fentartott utaink szélein vannak-e fák ültetve ? Van fatenyésztési biztosunk, vannak útfelügyelőink, nem lehetne feladatukká tenni, hogy az utszé- lekre fákat ültettessenek, és ezekre felügyeljenek. Több megyében lett már erélyes határozat hozva erről, csak megyénk tétlen, legalább nem képes kielégítő eredményt felmutatni, pedig erre nézve semmi akadály sem forog fenn, mert erélyes rendelettel kötelességévé lehetne tenni a községeknek, hogy határaikon a közlekedési utakat beültessék. Ajánljuk ezen ügyet alispánunk figyelmébe: ha e megyében fatenyésztési biztos van, feladatának a többi közölt akkor fog megfelelni, ha igazolni fogja, hogy a megye utszélei be lettek ültetve fákkal. ✓ ............... ........................................................................ .............. Az urhatnámság. (Folytatás.) Józsika még 1875-ben ily jövendölést kockáztatott: „Eljön bizonyosan az az idő, mely felvilágosit bennünket az iránt, hogy egyszerű, csinos, de nem költséges öltözetben, alkotásunkhoz alkalmazott élelem, de nem csemegék mellett is — lehetünk urak a szó nemes értelmében, ha gondolkozásunk s cselekvésünk módja úri." De tartunk tőlle, hogy jövendölése még soká valósul meg. A szülék azon biszemben küldik szép reményekre jogosított gyermekeiket az egyetemekre, hogy ott szellemi képzettségüket eszközöljék s a helyett, tisztelet a kivételeknek, csaknem minden tanév elején a nemes ifjúság abban találja gyönyörét, hogy a békés polgárság éji nyugalmát zavarja. Csak azt tartják igazi gavalérnak, ki jól kártyázik, a vendéglőben hordatja a bort. a kávébázakban a tekeasztalon ébred fel, iszik mint a keíekötő, keresett bókokat tud mondani a hölgyeknek, legújabb divatu ruhát varrat, még pedig legelőször is hitelbe; s a mulatságokban az előtáncos szerepét viheti. Szomorú jelenségek* Az ifjú gavallérok egyik főerénye az, hogy örökösen adósságban úsznak; az adósságcsinálás második természetökké válik. Az úri modor szerintök költekezésben, fényűzésben rejlik, a nélkül, hogy az ily formán megszaporodott szükségeteket fedezni lehetne. Addig, a mig lehet, szüleiktől kicsikarják a pénzt, aztán jő az adósság, mely mint valami kötél hurkolódik nyakuk körül. Azokat a pöffeszkedésre, feszítésre nógató szokásokat, ha egyszer megengedtük, hogy rajtunk erőt vegyenek, nem egykönnyen lehet később levetkőzni. S nagyon tévednek a szülők, azon álhiedelemben ringatván magukat, hogy kedves gyermekök majd csak kiforrja magát. Erkölcsi jellemök sülyed, miközben az örökös adósság által mind maguknak, mind az őket környező társadalomnak vesztökre élnek. Nem tudjuk, ha vájjon könyvünket forgatják-e majd ilyen ifjak, de ha mégis véletlenül kezökbe akad s talán épen e lapon akad meg tekintetük, olvassák el azt s fölhagyva gyávaságukkal, lépjenek az önálló férfi- ság becsületes küzdterére. Legbiztosabban menekszünk
