Ung, 1878. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1878-01-13 / 2. szám
äz adósságtól jövőre, ha azt, mely most gyötör, valahogy kitisztázzuk, elhatározván szilárdan, miszerint ezentúl az adósságot, mint gonosz kisértőt kerüljük. Ki ne szeretné a függetlenséget? Az adós sohasem lehet a maga ura ; hitelezője rabszolgája az. Ügyvédek prédája, ismerősei gunytárgya, rabszolga saját lakásán, erkölcsi jelleme meglazul, elzüllik sőt saját családja is szánalommal vegyes megvetéssel tekint rá. De legmélyebb szánalomra méltók a szerecsétlen szülők, kik ez ifjú urak kedvteléseinek gátot emelni nem mernek, mert ők maguk is abban gyönyörködnek, ha fiuk a külszin fényes mázával van bevonva. A gazdagság senkit sem jogosít föl arra, hogy annak leendő örökösét erkölcsileg megrongálják, mint azon szülők teszik, kik azzal biztatják magukat: hadd költsön, hiszen van elég, jut is marad is. A fék nélkül elbocsátott nemes mén kárt tesz önmagában. Erős hasonlat, de találó. Féken kell tartani az ifjúságot, ha az magának parancsolni nem merészel. Alig volt a Perényi családnál egy-egy gazdagabb család. Ferényi István és neje Horváth Éva még sem engedték meg, hogy az ifjú Zsigmondot, ki később a nemzet egyik dicső vértanúja lett — elkapja a világ, bizonyítja ezt anyjához írott egyik levele, melyben a többek közt ezt olvassuk: nemcsak ruhámból, hanem a fehérruhából is kifogytam, mert egy mosás sincs, hogy egy vagy két darab ruha el ne veszne; csináltatni kontóra nem merek, másképen nem lehet, mert pénzem nincs, azért kérem nagyságodat, hogyha lehetséges, méltóztassék valamit küldeni ruhára... Naprol-napra öregedem, nem is szép volna, ha már physikus létemre rongyosan volnék. .. senkitől kölcsön nem kértem, semmit nem zálogosítottam be, sem legkissebbet el nem adtam; ez a legelső, hogy egy rósz csizmámat (13 krajcárért, mit a levélre költött) eladtam.“ Fényt dérit ez a gazdag Perényi István józan nevelési rendszerére; csak igy válhatnak aztán Perényi Zsigmondok, kiknek nevére büszke egész hazánk. — Az adósságoktól gyötört Kazincy egy Ízben keservesen sóhajtott föl, azt Írván, hogyha azoktól megmenekülhetne, „15 évvel ifjabbnak mondhatná magát“; s valahányszor egy-egy kínzó adósságtól megmenekült, úgy érzé, mintha mázsányi kő esett volna le szivéről. Heiyesen tartják a célszerű takarékosságot a szabadság anyjának. Az adós nem lehet szabad. Adósságunk nemcsak egyéui függetlenségünket korlátozza, de egyszer akkor erkölcsi tisztaságunkat is beszenyezi. Az adós nem kerülheti ki a folytonos megaláztatást. A nemes érzésű ember soha sem vesz föl oly kölcsönt, mit meg nem téríthet, mások pénzéből nem eszik-iszik, nem ru- hazkodik, annál kevésbbé vinné rá a lélek, hogy más pénzéből fitogtasson külfényt. Egy four, főúri szokás szerint, ifjú korában tetemes adósságot vett föl birtokául. Egy hitelezője folyvást nyomában volt, sarkalta adóssága tisztázására, mit elvégre annyira inegrösteilt, hogy nemcsak azon egy, de minden adósságát leróvta s tékozlási szenvedélyéből szerencsésen ki is gyógyult. Csak egyszer vegyük komolyan fontolóra ügyeinket, számítsuk össze jövedelmünket az utolsó füléiig, vessük össze azzal adóságuukat s ha az arány kedvezőtlenül ütne ki, szakítsunk férfiasán káros hajlamainkkal. Legyünk tisztába napról napra jövedelmünkkel, csak igy nézhetünk bátran a világ szemébe. Közöljük, ha ugyan házasok vagyunk, számításunk eredményét feleségünkkel, ez is hadd tudja meg, miként áiluuk. Ha józan értelmű feleségünk van, ez is gyárno iitand a takarításban, hogy aztán tisztességesen élhessünk meg. A jó asszony soha sem visel oly ruhát, sohasem ad oiy mulatságot, meíyíyei másoknak tartozik A kik tisztességesen akarnak élni, azoknak okvetlen kell érteniük a számtanhoz. A nők e tantárgyban nagyon hátra vaunak, mert nevelőik egy részé ezt teljesen fölöslegesnek Ítéli. Előbbvaló azok szerint a lraucia, német nyelv, zongora, finom varrás, társalgás s több ilyes külső fény. Szép ez sőt szükséges, de a számtan négy műveletének ösmerete néküiözhetlenebb. Az összeadás, kivonás ismerete nélkül, miképen oszthatják be háztartásukat. Ha számolni nem tudnak, szakácsnő, szolgáló, inas kereskedő, egyszóval mindenki rászedheti őket. E tantárgyban való járatlanság rendkívüli sok nyomort idézett már elő; nem egy tisztességes s jómódú család bukott el már azért, mert a különben derék és miveit nő nem tudott számítani, nem tudta a kétszerkettőt az élet mindennapi viszonyaira alkalmazni. Sok ifjú meggondolatlanul rohan a házasságba. A bálban találkozik egy szép leány nyal; a nő elbájolja, fölkéri az első tánczra, kering vele, hogy majdnem bele szédül, s haza menve, mindig csak erről a szép nőről ábrándozik. Ezt az édes ábrándozást annyira magára erőszakolja, hogy egyszer azon veszi észre magát miszerint szerelmes, el kezd udvarolni s el is veszi nőül. A bájos tündérnek az ő háza leend otthona, de már ekkor a bájakon kívül másra is kell gondolni. A mézes hetek is elmúlnak, a báj varázsa oszladozik, a: élet munkakörébe kell lépniük, itt is, ott is teendí vár az ifjú nőre, egyszóval megkezdődik a háztartás Az uj házasok teljes berendezése több időt igé nyel; még a boldogabb házasfelek is bajlódás után törhetik meg az uj élet kerékvágását. Először egyik sem érzi magát teljesen otthon, egyiknek egy, másiknak másik szokás lesz feltűnővé, ha nem visztaszitóvá Egy teljesen boldog és szerencsés nőtől hallottuk, hogj házassága első évében kellett legtöbb kellemetlenséggel vesződnie. Eddig ismeretlen teendőkbe kellett beleokulnia, bármit tett légyen is, mindig aggódott, hogy egy vagy más hibát követ el; sehogysem találta bele magát uj helyzetébe. De elvégre is a szerető s gyöngéd lények egymáshoz törődvén, kisimítják a netaláni csorbákat s a legbékésebb, kényelmesebb otthonra találhatnak. Nem ilyen tapasztalatra jutunk annál az ifjúnál kit az „imádott bálvány“ valami mulatságban elbájolt megbűvölt. Megfontolás nélkül léptek az uj élet meze jére; azon ábrándban ringatták magukat, hogy itt alant ezután valódi édenkertben zajlik le a boldog élet; meg sem álmodták, hogy a házas életben az az ábrándos szerelem sokat veszíthet majd erejéből, nem számítottak az egyéni hajlamok kitöréseire, föllobba- násaira; s aztán ilyeneket tapasztalván, mindketten elcsüggednek. A még jegyesek közt fennálló aprólékos s épen azért kedves figyelmetességek lassankint elmaradoznak. Az elmellőzött bájos tündér forró könyekbe önti ki lelke mély keservét. A férfiakat leghamarább az hozza ki türelmükből, ha a nő minden csekélységért pityereg. Az ilyen könyek kioltják a rokonszeuvet, s ezzel ellenkező érzeményt ébresztenek. Ekkor aztán kezdődik a duzzogás, feleselés mindkét részről. Veszedelmes fegyver a köny. Nem tauácsos azzal derüre- borura játszani; százszorta boldogabbak lennének a nők, ha e fegyver helyett a nyájas gyöngédséget öveznék fel. Ez az örökös sirás-rivás, duzzogás, nem egy éltett tett mar boldogtalanná, amennyiben észrevétlenül jellemébe szivárgott át s az élet józan gyönyöreit onnan ölökre száműzte. Az értelmi képzettség a házas életben is megbe- csülhetieu kincs; meghódulunk előtte, de koránt sem ébreszti és edzi meg annyira a szeretetet, mint a melegen s gyöngéden érző szív. Ennek két annyi benső értéke van holott kevesebb árért juthatunk hozzá. S mégis miy kévés gondot fordítanak a jó kedély, gyöngéd lelkűiét fejlesztésére! A máskülönben boldogságra s boldogitasra teremtett életet, mennyire megkeseríti a társadalmi s családi kényelmet széttipró, íöldulö duzzogás, sopáukodás, gyermekies boszankodás, neheztelés 1 Hányszor nem találkozunk oly nőkkel, vagy férfiakkal kikhez, mintha szúrós tövisekkel környeznék magukat» közeledni sem merünk, attól tartva, hogy megsebeznek. Társas eleiünkben a legtöbb bajt, kellemetlenséget az idézi elő, önmagunk által felkorbácsolt vérmérsékletünket nem akarjuk megzabolázni. így aztán az éiet édességét szándékosan változtatjuk át keserű méreggé s hasonlítunk oly utazóhoz, ki a tövises, kavicsos, göröngyös utón leveti csizmáját, hogy nekopjék, s mezítláb gyalogolva, kínozza önmagát. Az ungvári kir. járásbiróság mint telekkönyvi hatóság részéről következők hozatnak a Közönség tudomására: 1. A hivatalos helyisegoen a dohányzás nem engedélyeztetik. 2. A beadványok az iktatókönyvbe reggeli 9 órátöi 11-ig, és délután 3-tól ö-ig. — Ünnep és vasárnap azonban reggeli 10-tól 11-ig fogadtatnak el. 3. A telekjegyzőkönyvek csak is egy hivatalos személy jelenlétében reggel 9 órától 11-ig, délután 3- tól 4-ig. Országos vásárok alkalmával reggeli 9 órától déli 12 óráig, és délután 3 órától 4 óráig. Ünnep és vasárnapok alkalmával reggeli 10 órától 11 óráig megtekinthetők és felvilágosítások kaphatók. 4. Iktató, kiadó és irattárban a szükséges felvilágosítások reggeli 10 órától 11-ig, délután 3-tól 4- ig. Ünnep és vasárnapokon reggeli 10 órától 11-ig adatnak. 5. A fent kitett időn túli hivatalos órák a hivatalos személyzet tulhalmozott teendőinek végezheté- sére szánván, azon idő alatt a hivatalos helyiségek látogatása nem engedélyeztetik, Kir. járásbiróság mint telekkönyvi hatóság Ungvári, 1878. január 5. Bekény Belizár, kir. járásbiró. A kezelő és segédszemélyzet pontos munkakörének beosztása céljából igen helyes volt a telekkönyvi személyzetnek a közönség részérőli igénybevételét a fenti módon szabályozni, mivel a tapasztalás igazolta, hogy eddig a felek a részükre meghatározott időre való tekintet nélkül a hivatalos órákban folyton háborgatták a tisztviselőket, mi által azok teendőik zavartalan elvégzésében akadályozva voltak. Reméljük, hogy a kiadott szabályzat pontosan és szigorúan meg fog tartatni, mivel csak ily módon lesz a közönség megszoktatható arra, hogy a telekkönyvi személyzet szolgálatát és felvilágositásait csakis a meghatározott órákban vegye igénybe. Meghívás. Az ungvári „Társas-kör“ rendes évi közgyűlése f. 1878. évi január 28-án délután 4 órakor fog megtartatni, mely közgyűlésre a kör tisztelt tagjait ezeu- nel van szerencsém meghívni. Dr. Ivántsy László, alelnök. Újdonságok.-{• Viktor Eraánuel olaszok királya január 10 én d. u. l/i3 órakor meghalt. Halálával kimondhatlan veszteség érte az olasz nemzetet, elvesztvén benne népét furrón szerető uralkodójukat, a szabadelvű és alkotmányos királyt, kinek tettei az olasz-nemzet történetében örökké dicsfénynyel körülövezve fognak á'lani. II. Viktor Emauel 1849. óta Sardinia és 1861. óta Olaszország királya. A sardinai Károly Albcrinok legidősebb fia és trónörököse. Született 1820. mar- czius, 14-én, mint trónörökös „savoyai herceg“ ciuiet viselt. 1842-ik óv április 12 én házasságra lépett Kai. ner osztrák főherceg második leányával, Adelina főhercegnővel. Kitűnő katonai neveltetésben részesülve, mint 18 éves ifjú már résztvett az 1848. és 49 ben. Auszttia ellen intézett hadjáratban. Közvetlenül a novarai ütközet után atyja leköszönt a trónról az ő javára, és a pyrenäi félszigetre vonult vissza. Victor Emanuel nagyon vészes körülmények között lépett a sardiniai trónra, egy szerencsétlen hadjáratot, és atyja által megkezdett reform intézkedéseket kellett befejezni. Azonban akaratereje kitartásával egyenes arányban állott, és csakis igy sikerül, hetett neki az uralkodás elé gördülő nehéz akadályokat leküzdeni. — Első és legmagasabb feladata volt Olaszországot az idegen uralom fennhatósága alól vég. leg emancipálni. Hogy ez mily fényesen sikerült neki, arról a történelem lapjai tanúskodnak. Erezte, hogy Ausztria elleni küzdelemben egy más nyugati állam támogatására van szüksége és azért 1855 ben, hatalmas ministerének, Cavournak, kiséretebeu meglátogatta a londoni és párisi udvarokat. Mindenütt kivaló szivéiyességgel fogadtatott, de tényleges segélyt csakis Ili. Napóleontól kapott. E szövetség megerősítése végett legidősebb leányát Klotildát. nőül adta Napoleon hercegnek. Az 1859-ik hadjáratban több ízben adta személyes vitézségének kiváló jelét. Mint király halhatlan érdemeket szerzett magának, hisz lazájának európai független állást ő adott; mint jgyén, jellem kérdésekben a merevségig szigorú volt, nnen jellemző mellékneve: „ilre galantuomó.“ Első lejének halála után, kitől négy gyermeke volt, mé- iodszor is házasságra lépett egy polgári születésű nő - vei, ki miradoresi marquisnővé emeltetett. Ez azonban így az udvartól, mint a politikától szerényen visszavonulva ólt. * A kir. állammérnöki hivatalok személyzete íjabbi kinevezés illetőleg megerősítés alá esvén, a hivatalos lap közli az összes tiszti személyzet kinevezését Jngmégye területére Valla Ede méruökké egyszerimind a hivatal főnökévé ujabbau megerősittetett, és* iisztler Ferenc mérnökké, Klein Bertalan ösztön- lijas mérnök-gyakornokká neveztettek ki. * Meghívás. Az „Ungmegyei nöegylet“ alap- izabályai értelmében 1878. évi január hó 20-dik lapján d. e. 10 órakor a megyeház nagy termében ■endes közgyűlést tartand. Tárgyai lesznek ízen közgyűlésnek: 1. A választmány által előterjesz- endő jövő évi költségvetés megállapítása. 2. A vá- asztmány működésének és 3. a pónztárnoknő száma- lásainak megvizsgálásáról szóló jelentés előterjesztése. I. A felmerülő indítványok és folyamodványok. Ezen tözgyülesre a nöegylet t. tagjai tisztelettel meghivat- aak. Kelt Ungvári, 1878. január hó 4. Böszörmé- íyi Józsefnó. nőegyleti e. alelnök. Royko Béla, löegyleti titkár. * A farsang szerényen, de vig szellemmel és jezsgő kedélylyel köszöntött be. Kedden este Nehre- jeczky György vendégszerető házánál a közeledő nő- jgyleti bál érdekében értekezlet tartatott, a mit fesz • ;elen és kiválóan sikerült mulatság követett. Jó kedv ellemezte a mulatságot, mely a késő éjjeli órákban írt véget.
