Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-10-09 / 228. szám

1938 október 9 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Pálos Tibor elbeszélése: MACO, A KOCSOGFEJU Néha kiülök udvarunkra az eperfa alá egy Hsszékre, térdemre könyökölök a ugy nézek magam elé. Esténkint teszek igy csak, mi­kor már nincs semmi csinélnivaló a ház körül. De inkább csak szom­bat eaténkint. A hucaim ilyenkor már a leen­gedett firhang mögött a konyhá­ban megtisztálkodtak, nincsenek itthon, a második szomszédban az uccaejtó küszöbe elölt üldö­gélnek és kacarásznak. Nam ma­gukban. Vannak ott vagy hatan­nyolcan legények meg lányok. Az egyik elkezd valami bolondságot, a mésik fo'ytetia, aztán ez is, az is beieszól. Nagyokat nevetnek azon, amiket mondanék. Én csak vasárnap szoktam tisz­tálkodni. Vasárnap reggel. Akkor magberetválom me<jamat. Az ab lakkiiincsre akasztott füles tükör­ben lanogatom ki képemen a sző­röket. S jobbra is, baba is nyel­vemmel nyomom belülről • pofa­bőrt, hogy jobban aikerüljön a be­retva munkája. Ha ezael megva­gyok, lö tyintek a kannából egy mosdásnyi vitet a tálba. Jobb te­nyeremet belemártogatom a tálba 8 lemosom a szappant az arcom­ról. Nehogy beBzikkadjon a szap­pan a bőrömbe, mert nz ragacaos, olyan, hogy alig lehet kiéllni ha nap rá erik, fénylik, akár a kitaka­rított rérüsl. Apám meg-megaürget, ő ia mos­dani akar. Szappant markolok hát 8 nekieaek fíjsmnek az edény fö­lölt. Viíezem, dörisööm, marko­lászom a szappanhabos hajai rajta. Mig nyomogatom a szappant s a lét a fejemen, mindig eísiomo­rodok. Azon, hogy milyen fejem van énnekem. Hétközben járok erre arra, le­szek-veazek mindenfélét, de va­sárnap raggel újfent mindig elszo­morodott. Mikor a szappanos fe­jemhez hozeáérek, ha akarom, ha nem, végig kell tapogassam egész fenti formámat. Végigtapogatom előrenyúló s hálrabökkenő kopo­nyacsontomat s örökké elfoá a boldogtalanság. Esérl hivnak csúfolva engem mindenfele köcaögfejünek. A hosszúkás keskeny fejem miatt. Még mindennapi iskolás korom­ban ragadt rám qb a név. S mér majdnem husz álló esztendeje va­kargatom, mosogatom magamról, nem akar sehogy laválni rólam. U^v megtapadt. Sokszor káromkodtam, ha mond­ták. Da látva mérgem, még c k jobban hajtogatták, hogy — kö­csögfejü Macó, köcsögfejü ... De ha türelemmel rájuk hagytam, as se segített. Mondták. Ugy szólít gattak. Nam is merő roaaz szán­dékból. Megszokták. Étért a vasárnap igen keserves énnekem. Hogy megmosdottam, azután jő darabig sehol nem lelem halyemet. Járkálok türelmetlenül, akár a sós­feru tyúk. Ilyenkor minden, min­denki utamba van. Még anyám is, pedig az ha csak teheti, kedvemre teazen mindent. Mert segítek neki ebben is, abban is a ház körül. Mig a húgaim vigan nagylány­kodnak meg rácrák a rongyot. Kedves húgaim nékem ők, de mit tagadjam, szeretik rázni a rongyol. Sok kereset köliődik rájukvaló ru héra. Urizálnak, hogy jobban tet­szedjeriek a legénységnek. I?az, van is valamelyes keletjük. Szóval vasárnap reggel mindég megháborít engem egy időre az, hogy mi'ysn a fejem Etszomoro­dok. A szomorúság nvu^taiansá­Rot kavar fel bennem. Dá térülök­fordulok s addi?-addig, hogy les t»an elül a dühöm s fütyörészni kesdek. Mire a nagymisére kell mennem, rajtem a azép fehér záim;dlia ing, a fényesre pasziézolt csiama s már majdnam me jint egész jól ér­zem ma<?am. A templomban a kórusra me­gyek 8 ott a kén'or közelében halyezkedek el, ho*y miié köz­ben énekeljek. Hangom az van valamicscdás. Kocsmába nem já­rok, ahol használjam. Esért éna­kel«k a templomban. N«m haragaiik rám a kántor, a mikor közbe-kö-be kimagesodik hangom a lobbiéból, rámpillant a én tudom, hogy jól vagy rosszul Ciinóltam as éneklétf. A templomozés végeztével as emberek, sz BBazonyok, b leeényak éa a lányok is külön csoportba ve­rődnek, hoay meghallgassák, mit dobol a kisbíró. S pztán meg ho?y e!ü»aék ac időt dili haranerszóig. En csendben a templomkert ka­puiéhoz somfordálok s elindu'ok haza. Mikor a feszület irányóba érek, körülötte jókedvűen beszél­nek, trécselnek a népek, megbil­lentem a kalapom. Hazamegyek, hátha valami segítség kell anyám nek. Ö egyedül maradt otthon. S igazam van. Oühon mindig oked csinálni való. Leve'em hát a fekete kabátom s vagy a Sehén alá almozok felgyűrve karomon az inaet vagy vizet húzok a kony­hára. Apám a véle evyivósu öregek kai nemsokára feltűnik a kerítés fölött ar, uccéban. Szájában pipa Délre húgaim ia előkerülnek. Lsgénvekkel. Persze most is vi­hognék éa szünet nélkül beszél nek. Nam áll be egy percre a azáiuk. A legények, akik velük jönnek, még csak hallgatják a sok aza­Iskolaharisnya, úri és női, gyermekfehérnemű TESCHERNÉL „Bizalom" bevásárlási helye I Andrássy ui 7. BÉKÉSMEGYEI KERESKEDELMI BANK RT a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete, aFUTURA Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. főbizományosa, Békéscsaba, Szent István-tér 3. Kölcsönöket nyújt változatlan feltételek mellett! máraágot bámuló mosollyal orruk alatt. Nem őllhatom meg szó nélkül. De apóm csak legyint. — Hadd csak, a-nék jérci sokat kéről, óhatatlan, hogy elébb utóbb ne tojjék is. Ezt arra érti, a hus?aim is a sok fectegésben mondanak valami okosat is néha. Elhagyom. Inkább megyek ke­z"' mosni az ebédaléahez. Letüröm BZ ingem ujját. Me»t "v evéshez tisztásé? éa áhítat kell. Imádkozni azért nem tokiunk m'nk m^r ez asztalná'. C*ak 1«­ülünk. Sorra jár a nagykanál. S ba véf»e«tem a kiöntéssel, beleme­rülök fjlis a jó üiairo* tarhonyás lóvéiba. A Ieveat ezSrazpaazu'y főzet követi nyomon szánkban síálká<« marhahússal. — Ezv kicsit még főhetett volna — mondja aoám a nagv rái?ás köbben a húsra. Anyám fálhuzza vállát: — Regaeltül fő . . . E?véb beszéd aztán nem esik, c?ak a hutáim vihognak fel olykor. Megtorlóm a ssám s nézni kéne b vaaárnBDÍ azórakozáa után. I?an ám, csakhogy méq nem lehet. A cimborák még aehol ainc»8nek. A cimborák .. . Azok, akikkel együtt iskoléskodtam, most lánvok­ho* mennek. Mikor ezy kicsit en­t»*d s nap melege, ki«4rselni kez­dik őket a piactéren. Késő délután a táncba viszik őket. S aztán, már sö'éten, haza. Bolondság. har, hogy én ia f'ansáltam egy időben, auttyó-lagénykoromban a komákkal meg a lányokkal. Da aztán tudja n csuds, valahogy el­maradtam tőlük. Valamelyik lánv beszéd közben, mondjuk csak hozzám fordul 8 valamire helyeslést vér tőlem, s megkérdi: — Igaz-e köcsögfejü ? — Igy, kedvesen, minden bántás nélkül. Nem is lehet haragudni érle. S különben is hsmar elfelejtődik az ilyesmi. Mégis laaaanként másfelé keres­tem a vasárnapi időtöltést. A fiatalabbakkal szórakosok. A tizennyolc tizenkilenc esztendős­forma leventékkel. Jól ki lehet jönni velük. Kettő-három eljön errefelé nem sokkal ebéd után a beszól, ho^y: — Itthon van Macó bácsi ? — I*V Erre én vea**m a kabátom s megyek velük. E'aMáiunk ezy két szót ejtve a Hangyáig. Olt beme­gyünk az udvarra. A kusrli mö­götti térségen huzunk csizmasa­rokkal egy róná'. Éa elkezdődik a mincezéa. Akinek legközelebb esik fillérje a rónához, az dobja fal a pénzeket s ami írással felfelé esik a földre, as mind az övé. Mikor bealkonyodik, odame­gyünk a láncterem ablakaihoz s elnézzük, odebent hogy forgatják egvmást izzadtra a táncolók. Vac»ora felé hazamenet m?r ási'ani ia tudunk. Iav üldögélek én el azombaton délutánonként udvarunkon az eper­fa alatt. Alattam kiaazék, állam a tenyeremben. S nézek magam elé. Hubáim a szomszédban. Hangjuk idehallatszik. Csak vasárnap tisz­tálkodok, reggel, hát van időm magam elé nézésre és gondolko­zásra. Mikor az árnyékok már erősen szétfolytak a* eperfa alatt, a fa törzse is kínjában mintha hátamra támaazkodna. Ilyenkor nagy ko­moraág fog el. És néha sirok. A fane tudja miért. De arra nagyon vigyázok, na­ho?v meglássa valaki és igy bök­jön fe'ém ujjával : — Ne te ne, mi ütött belé, ri a köcBŐgfejü. Hölgyeket és Urakat Sporiöliöny mérték nzeriat^ft D D elkészítve (gyapja) /U T g Finom öltöny mérték 195 P •§ szerint elkészítve (accaí) • 1 Angol gyapjából mérték ICC D | szerint elkészítve » = Kosztümök ^nnt - 60 P 1 Kész női felöltő 28 P I értesítjük, hogy öízl és téli szövet­újdonságok megérkeztek. Ajánlat: Kész női télikabát 38 P (dus szőrmével) Leánykakabát. . 21 P Női esőkabát... 15 P Ifimy és Olláry szabósága, Andrássy-ut 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom