Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) október-december • 221-296. szám

1938-11-27 / 269. szám

1938 november 27 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Paál Jób riportja egy ország pusztulásáról! ÖTVEN NAPIG A KRÁTER TETEJÉN — Helyszíni közwetités riportokban — gondolt, hogy a partnerei nem várják meg ét máit ültetnek be helyére. Olt állt izgatottan a keritésné!, amely elválasztja a vállókba futó fényes síneket a virágos perrontói és dühösen lóbálta kezében az ütött-kopott, szétmálló táskái... A hordárok recsegő targoncákon a sínek elé tolták a finom szállodák előkelő utasainak málháját. Két targonca egészen előre szaladt: itt szokott megállani a kassai vaggon. A közvetlen berlini kociil a vasút végére csatolják és azok az utasok, akik észak feli igyekeztek, a főnöki irodán túlra követték az izzadó hordárokat . . . Mire a gyors tizennégy percnyi késéssel berobogott, a nap elbujt már a fi'lsgek kőié. A portós kinyitotta a kerítés ajtóját, a szállodák szolgái aranybetűs sapkával a fejükön spalérba álltak, a paklikocsiból lehajigélták a levélzsákokat és az ujiégkötegeket. —. .. Ztolna, B'ünn, Prése, Berlin, Vamó felé, Ztolna, Poprád, Kassa Ungvár felé beszállni . . . . . . I^y indu'tunk útnak 1938 szeptember tizediken, szombaton... ... Tizennégy percnyi késéssel... A végzet, amely az élet tengerén könnyű csónakként csapkodja sorsunk hajóját, a világ sorsdöntő napjaiban ezt a lélekvesztőt ugy vágta oda a Kárpátok o'dalához, ahogyan a tájfun korbácsolta szennyes hullámok dobálják valahol messze, a <~sendes Óceánon a rozoga kánoét. Évezredek óta zöld fenyvesek tisztásán pihent kereken ötven napig a sorsunk hajója. Körülöttünk tombolt a vihar. Megremegtetett a fellegekből lecsapó villám, mellettünk mennydörgött az ég. Olt hánykolódtunk ötven napig a viharkorbácsolta hullámok felelt. — Halló I I.t a riporter beszél 1 Helyszíni közvetítést adunk kedves hallgatóink egy ország pusztulásáról. Figyelem 1 Hanglemezek következnek riportokban I A mikrofon zsinórja hosszú. Tűje finom, mint a szeizmográf I Az ötven napig rohanó viaszlemezre feljegyez mindent 1 A lemez megállás nélkül szalad. Éjjel és nappal. Rövid gongü és és kezdődik a közvetítési 1. ... A vasúti állomás portása, hosszú kabátban, nikkel táblával a mellén odalép a perron ajtajához éa krétát vesz ki a zsebéből. O romba fehér belükkel ráirja a fekete táblára: „A 96 számú pozsonyi gyorsvonat Kassa felé 14 percet késik." A pö8tyéni állomáson egész sereg u'ai várja a vonatot. Közöltük egy beretválatlan képű, magas, sovány ember, kopott vulkár.fiber kofferrel a kesében hangosan méltatlankodik. „En isi unerhörl I" — mondja. Aztán magyarra fordítja a beszédet, „Rémes, hogy ezek a vonatok mindennap késnek. Hát azért fizetjük a mozdonyvezetőket fejedelmien, hogy ne tudjanak pontos időre beérkezni? Tegnap is hét percet késett a zsolnai gyors I Az emberrel meg fizettetik a drága jegyeket és mind^ untalan várni kell a vonatokra..." A menetjegyre ezt a dátumot préselte a pénztár: 1938. szeptember 10. Szombat voll, verőfényes nyári nap. délután három óra. Pozsony felől szürke felhők vágtattak kelet felé. Prágában Runciman lord most készült week-endre . . . A beretválatlan képű, magas sovány ember számára ezen a napon a legnagyobb probléma az volt még, hogy tizennégy percet késik a pozsonyi gyors. Biztosan arra gondolt, hogy Puhón, vagy Zsolnán, ahova igyekszik, emiatt lekési a kávéházban a megszokott szombati alsótpartil. Talán arra Irodának, orvosi rendelőnek is alkalmas két szoba aSzt. István-téren bútorozva vagy anélkül azonnalra kiadó Cim a kiadóhivatalban ... És amikor negyvenkilenc nappal későbben, október huizonkilencedikén kimentem újra a pös lyéni állomásra és megkérdeztem, hogy mikor indul másnap a pozsonyi gyors, a portás, aki hét héttel előbb fehér belükkel irta fel a fekete táblára, hogy a kilenc venhalos számú vonat tizennégy percat késik, megkérdezi* tőlem : — Mikor akar utazni ? — Holnap — feleltem. — Akkjr tessék holnap újra érdeklődni, mert honnan tudjam ma, hogy bolnap mikor indul vonat... ...Ét másnap boldog voltam, hogy másfélórai késéssel végre elindulhattam a bizonytalanságba. Ezen a napon már uj határai voltak ennek az országnak és senki sem tudta, hogy ezekel a határokat végső vonalaikban hol és kik fogják megvonni... 2. Zsolnán huszonnégy percet állt a vonat és mialatt a sinek mellett sétáltunk, katonai vezényszavakra leltünk figyelmesek. Egy csapat érkezett a perronra és a katonák gúlákba rakták a fegyvert. Egy páran a büffébe szaladtak és meg se várták, amig a meleg virslit a papirosba teszik. Mások kopott pléhskalulyéból dohányt szedtek elő és cigarettát csavarlak maguknak. A tisztek olt sétáltak a sinek előtt és ügyeltek arra, hogy a bakák messzire ne kószáljanak el. Emlékszem rá, volt köztük egy feltűnő alacsony növésű gyerek, szegény alig tudta cipelni a nehéz puskát. A sipka lötyögött a fején. Minden áron dinnyét akart enni és veszettül káromkodott, mert a vérvörös görögdinnye már áporodott volt. Az állomás előtt, szemben a Melropol szállóval ponKapható: Rosenbaumnál Békéscsaba, Szt. István-tér 2., Andrássy-uti oldal Hirsch Jánosnál Békéscsaba, Andrássy-ut 6. Engelmannál Elektrotechnikai és műszaki vállalat. Bizalom bevásárlási helye. Békéscsaba, Andrássy-ut 19. nilő nyerített egy kicsiny kocsi előtt. Magam se tudom, de arra gondoltam, hogy ezt a pöttömnyi bakát mért nem állították oda a ponni mellé . . . A vonatot három darabba szakították széjjel, egyik részét hozzákapcsolták a Prágán ét Berlinbe induló szerelvényhez, a másik a füleki vona'hos került, mi pedig megindultunk Liptószentmiklóson és Róssahegyen ét Poprád felé. Az indulás pontos volt. A gyors behozta a késést. .. Ruttka előtt meg kellett állnunk. Uíal kellett csinálni egy katonavonatnak, amely lassan és lomhán szembejött velünk. Szakasztott olyan volt ez a katonavonat, amilyent százszámra láttunk a világháború első esztendeiben. E'ől egy vaggon első és másodosztályú kocsikkal a tiszturak számára, utána egy harmadosztályú kocsi, ebben ültek az őrmesterek és a eugszfürerek és aztán teherkocsik végeláthatatlan sora köveikezelt egymás után. Hiányzott róluk a felírás, amelyet régen, a békeidőkben annyira megszoktunk : „Negyven embernek, vagy hat lónak." A tiszturak ott üllek az első vaggonban. kardjuk bojtja lelógott as ülések feletti hálóból, az egyiknek nyitva voll a blúza, ott állt az ablak mellett és cigarettájának csutkáját kihajitotla az ablakon. A teherkocsikat valahol messze zöld ágakkal ékesítették fel, de ezek a zöld ágak mór elszáradlak. O.t szomorkodtak száraz leveleikkel lekonyulva, a kerekeken pördülő ajtók rései közé szorítva. Némelyik mór egészen a földre haj' lott és súrolta a vasúti sinek talpfáját. A legények sapkáján nem lóbált tarka pántlikákat a szél. Hallgatagon ültek a fiuk a keskeny lócákon és nem hallottam sehol nótaszót. . . . Némán és szomorúan gördült előre az első katonavonat, amellyel Ruttkán innen és Zsolnán tul találkoztunk szeptember tizedikén, szombaton délután öt óra felé .. . Es azután Ruttkán tul még vagy négy katonavonattal voll randevúnk. Mindegyik olyan volt mint az első, amelyikkel találkoztunk. Az első vaggonban ültek a tisztek, as ulolsóban pihent a menázsikonyha. Szürkére festve és hidegen. Közben megeredt az eső és csapkodta a száraz faágakat. A nyitott vaggonokban a katonák fejükre borították a köpenyüket. Mindegyik vonatot Zsolnán áttolták arra a sínpárra, amelyiken a szudétavidék felé szaladnak a vonatok. .. . Akkor még Reichenberget mttfűfi fa Im eik (Mm4mq&t m!