Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-24 / 165. szám

1938 julius 24 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Vagy ha igen: Amerikában nem irlák volna meg a lapok... Meri: Hollywood nagy é« hatalmas, a kese mindenhova elér. EB a törékeny, gyönge Ltllian Gish, nádsiál derekával éa kék siemeivel nem veheti fel a harcot a hollywoodi milliókkal... Pálos Tibor elbeszélése: Csillagok Győzni vagy megbékélni kellett volna. Éi olyan nehezen ment. A megbékéléshez túlságosan sok indulat járkált bőrük alatt. S ahhoz, hogy mindketten győzhessenek egymáson és magukon, túlságosan sok értelem kígyózott homlokuk körül s bőrükön mindenütt. S a bőrük, igen a bőrük az semmiről nem akart tudni vagy csak igen lassan mindenről. És ellenállt. A melegnek, a hidegnek, a vér kibüggyanásának, a hu» szétomlásának, minden gyors akaratnak ellenállt. A pad, amin ültek messzire világított a holdsütésban. Jó messzire el lehetett látni. A tájék fáival, csöndes folyójával s a partról kissé visszahúzódó házaival akár alvó háziállat is lehetett volna. Ha akad, aki elgondo'ja, hogy az. Gyéren • könnyű mozdulattal elhárithatóan, elhessegethetően környékezte meg a levegő a tárgyakat. Uaz, cie.k a szer.i találta hitványnak, mert a tüdő, jó leli kortyokat ivott az egész vidéken elfekvő láthatatlan közegből. A hegyekből völgyekbe bukó lassú, bár hallható szuszogás tanúskodott erről. Ám mindezekről szintén nem esett szó. Egymás mellett ültek. Dj nem szorosan : ugy, hogy a köztük maradt fél méternyi résen át-át sur rant időnkint egy-agy szellőcike, szúnyog vagy egyéb éji utas. Előbb térdükre könyökölve beszéltek és hallgattak egymásnak. Majd amikor egyre nehezebben cserélődött szájukról a szó, felegyenesedtek. Szinte egyszerre és sóhajtottek. A test és a tüdő védekezése volt ez, a föld felé hajló elnyomorodás ellen. Ebban a pillanatban ki kellett használni, meg kellett tölteni a mallkas minden zugét, hogy asulán ismét összébb -vonva a bordákat, újból kezdődhessék az a mozgás, aminek a lábhüvelyktől a koponya felső padolatáig gondolkodás a neve. A fiu tenyerével padra támaszkodva fordult a sötét haj mögött .elbújó fülhöz. A lány, mivel nem tudott ölébe ejtve mit kezdeni vele, szintén a pad világos deszkájára eresztette kezét. Szembe nézett most a négy szem s ezt kérdezték egymástól minden irányban: — Meg kéne most csókoljuk egymást. — Sokkal jobban szerellek annál, hogy ismeretlenül megcsókoljalak. -Én is hasonlót gondolok most, hogy látlak és hallak. S mivel nem mondta el senki ezeket, biztosan igy volt igaz. — Elég régen beszélgetünk — most már hallhatóan, kimondva hangzott. — Igen. Van mér fél esztendeje. — Nem. Még csak féllizenkettő, Legfeljebb ha tizkor ültünk le ide... Értették egymást. Nem kellett lovébb folytatni. * A padon nyugvó kezek, mig nem figyelt rájuk senki, megindultak szembe, ujjaikkel óvatosan lépegetve a desska szálkái fölött. Összeérlek az elől haladó ujjhegyek és elkezdték nézni egymást. Csend volt. Szótlanság. A nagyobbik kéz ujjai erre lassan, — hogv minden rezzenésnél vagy ellenállásnál legyen idő magéllni és feltekinteni — csúsztak a másik kéz felé. Átfogták sorra az egyre engedékenyebben fekvő, ssinte már libegő vékony ujiakat. Á két lenvér födte, a liz uj fogta, egvmést. Teljes volt a ku'ciolódás. Da csak egy percre záródott be igy a két kéz. astán hosszan sikló simítással szétváltak. Hajét és elnéző szemét néste a lánynak, aztán a ruhával födött karon át alá szállt pillantása a kezekre. — Hűvösek vagyunk egy kicsit, Új csomagolásba tették? Jól áll kendehazújmente! Mindenkinek kell, hogy tették kedves NIKOTEXLEVENTE/ &*tu4pf Öhhek píncs oka panaszra, Elegáns az új ruha: Friss kön® kapott tavaszra, WIKOTEXSYMPHONIAÍ De amint hosszan érintkezett a két tenyér bőre, rokonná vélt a bennük bujkáló meleg, értelmetNyári vásár! Julius 25-töl augusztus 6ig! Julius 25-töl augusztus 6-ig! Tropikál férfiöltöny P 2150 Tropikál-, mosó- és nyári sszövetöltönyöknél, nyári férfiingeknél husz százalék árleszállítás Férfi nyakkendők félá Nehéz tisztaselyem nyakkendő . Jóminőségü műselyem nyakkendő P 2*80 P 0*98 Kulpin Divatház férfi- és fiu- készruhaosztálya mivel a levegő is lehűlt a nappali hőség ulén — Mintha valamelyik kéz mondta volna. A kisebbik tenyér most ismét a nagyobbikon, nyugodott arccal feléje fordulva. Nam érződött semmi összeillő közötlük, ha nem akarta senki .- különbözők voltak szinre, súlyra és nagyságra. S ami egy pillanatig kétségbeejtő lehetett volna, egyik mindenképp vaskosabb a másik meg finomabb volt. S lenné lett minden különbség, kivéve azt. amit a bőr jelenlett. Akadályozó hűvös falrétege a mélyabb és állandó meleg közeledő húsoknak és idegeknek. Ojszerázkódtak. E? reménytelennek látszott. Iit, ezekkel a gondolatokkal minden győzelem vagy megbékülés reménytelennek látszott. * A töltés két gerince között hangtalanul ment le — ahogy álltak olt — jobbfelé a folyó. Hálát viszszéjára simogatta a gyenge szél és az apró hullámok, mint felvillanó szőrszélacskák bukdácsoltak az ár ellenében. Szemben az égbolt utolsó harmadába lépve fehérlett a hold, egyik szélén kissé kopottan. Világos árnyéka végig dült a vizén. S a két part közt széles csíkot vágott ki a folyóból. A viz meg csak egyre jött balról, és jobbfelől a távoli hid alatt eltűnt. Ugy látszott soha nsm tud talán ei?y lenni a folyó. A hold miatt, a fénye miatt. De aztán szembe ötlött, hogy az ezüstös fénypászma alatt zavartalanul lejt tovább a viz s csak a csillogó felület szélein vacog a viz színe. S ez a vacogás, ez a borzongás volt az, ami nem állt útjába semminek, hanem aggódó ragaszkodással belemart, belekapott minden kis hullámfodorba s egy lehelletnyi ideig a fogak között tartva gyengéden, egy kicsit félve, a szájperemmel illetve már fújta is tovább. Nézték a világos csikót, mely még egyre tartott a töltés és töltés körölt. Felpillantottak a holdra és látták, hogy egyre bágyadtabban tartja magát. * — Mennyi mindent lehet tanulni ezektől. — Tanulni akarsz tőlünk ? S ekkor mivel szándékkal figyelni kezdték, egyszerre nagy jelentőségük lett a part mentén futó sürgönypóznáknak. Sokáig lehetett követni, merre szaladnak, fehérre meszelt derekuk miatt. Hirtelen, ahogy a pillantás elfutott a sürgönypóznákkal, jó messszire egy helyen elfáradtan megélt, pihent kicsi ideig. S más uion jőve a jegenyék és akácok koronájára lépegetve bandukolt viszssafelé. A jegenyefák törzse szintén világított egy kicsit a holdvilágban. Füzérszerüan nyúlt magasba fentebb a sok ágacskára aggatott méglöbb levél. S a levelek az enyhe levegő áramlásban olyan villódzást vittek véghez, hogy a suhogó hang ami tőlük származott könnyedén és kedvesen hallhalóvá lett. Es ugy terjedt a jegenyék lombjának világos zománcu fénye együtt a suhogással mintha rokona lenne a folyó színén játszó vibrá-