Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-24 / 165. szám

24 BEKESMEGYEI KOZL0NY Árvái Jenő Kék Gsillagíruháza Békéscsaba

f Szent István-tér 8. látnék. Mintha rokona lenne, vagy legalább is ugyanazt a sugárzását szerelné, vágyná kifejezni egy állapodnak, amely szépségében és fájdalmában megismétlődő talán, de soha meg nem ismételhető. Messziről ugy tűnt, a levelek színüket és fonákukat váltogatva, állandó mozgásban becézik, érintik egymást. S a szomszéd rögtön továbbadja a kapott simogetó illetést s igy szinte ez egész lombsátor, ai egy törzs fölött élő levelek közössége folytonos borzongásban és egymásról való örökös tudomást sserzésben áll. * Tücsök és békazene találkozott a töltésen. S a magas fü között a muzsikáló állatok személyesen is találkozhattak volna ha kedvük tartja. De nyilván nem találtak egy másra es hangszereiktől terhesen bolyongtak a kierőlködöít ének után a parton. Hűvösödött. Az esti alkalomra öltött ruha alatt felludbőrzött karjuk és hátgerincük teja. — Melegedni kéne. — Seeretnél futni egy kicsit ? Szaladni kezdtek bk ösvényen. Nem sietve, nem is nagyon lassan. Egyszerre rakták lábukat s egyszerre szusszanva vették a lépési is. Rövid percek alatt sikerült kifáradniok. Szaporán szedték a levegőt. Karjukat lengetve lépkedtek erre-arra, aztán elmosolyodtak, egymásra pillantottak és nekieredtek visszafelé. De nem futottak, csak lépésben mentek. A békák egészen kicsi időre abbahagyták a hívogató brekegést. S eztán rögtön újra rezegtetni kezdték felduzzadt nyakuk körül a levegőt. U^y hangzott, egyre többen és többen csatlakoznak a közös énekmutatványhoz, melynek ieglárrnásebb részleténél is valami félelem társult a hangoskodó ujjongáshoz. De ujjongés volt-e as vájjon... Távolodva a vistől, egyideig mintha csendben haladtak volna. A tücskök hangja óvatosan, de ezerfelöl felzizzenve a földről, körülfonta őket. S ugy, hogy szints egészen közel kerültek egymáshoz. Ám ekkor azt gondolta az egyik, miközben jóleső, majd pironkodó vérhuilám járta be arcát: Elegáns és divatos öltönyt, felöltőés téli kabátot készít Krasznai Mihály uriszabó, Ferenc József-tér 20. sz. Tegyen próbarendelést — A szótlan megindulás, ami az emberi szerelem kísérője s aminek a pillanatról pillanatra kelet* kező saluk eloszlatása vo'na a célja, iszonyúan nevetséges tud lenni. Rettenetesen az. ha a legfőbb érzékszervek, a szem, a száj, a fül és az ujjak, mintha mind külön-külön csillagzaton vagy égtájon lennének, nem egyformán melegek vagy éppen forróak, hanem egymástól különjárva lesznek é» nem tesznek valamit. S akkor ha két szempár és két száj között ötlik elő váratlanul, akkor az is ilyen kü'ünbség, menthetetlen. Menthetetlenül nevetséges ... Közben a ház elé érlek. Egy kicsi ideig tétováztak, mint váljanak el. Jó álmot kívántak végül és a lány bement. Dj még nem tette be az ajtót, mikor a veranda alatti fészkük szélén felciicsereg tek a fecskék. Beszédük csodálnivelóan és talán érthetetlenül hullt le a ház elé. A fiókák előtt ülve mindkét öreg egyszerre szólalt meg, ugyanattól a valamitől, rezdüléstől hajtva. Es ugyanezt mondta mindakettő. Es ugyanugy, tétovázás nélkül. Érthetetlen — gondolta a lény bent és a fíu kint. * Aki a szabad ég alatt maradt, imbolyogva telt néhány lépést s hanyatt elnyúlt a nyepen. Ugy fe küdt, hogy a lebukó hold fénye nem háborította s a csillagok számlálatlanul sorakoztak fel izsme elé. A Sarkcsillag, a Fiastyúk és a többiek, melyeket ismert, a Medve, 8s Orion, a GSncöl különvőltek a többiektől és hunyorítva meg álltak vele szemben : ismerjük egy má«t. Türelmetlenül, mivel nem érzeti kedvet semmi cinkossághoz, tovább kúszott szeme. Fajét köny nyedén kissé oldalt fordította s elért a Tejuthoz s az elnyúlt és szeszélyesen kitaposott ösvény mellett leheveredett az árokba. S innen eltekintett újra körül és minden ciillagot játékos, de egy ben szilérd szegnek látott. Ssélpillentolt, nem látja e valaki, eztán csendben, szeméremmel, de azért nézve önmagát, el kezdte vetkőzni gondolatait. E őbb fáradtságát akasztotta fel, kétujjal fogva, mint valami szenynyes inget, majd utána unalmát vetette egy távolabbi fogasra. Egyszerre vidultabbnak érezte magát és érdekesen közeledett feléje mrrdsn. És amit elvetett az uay eífostloít, hogy még a nyoma ee hegyott semmi ködöt hátra. S igy hirtelen arra gondolt, milyen kevés pénze van s mindarra a szégyenre, ami a pénzben való szikksdisággal együtt jár. Rúgott egyet. Aztán az undor jött elő. amelyei as elhasznált emberek iránt érzett. Nők bukkantak fel, amikre most ezt irta ujjaival: lehetséges, hogy ezek ? . .. kénysserü cimborák, „barátok" tűntek elő, csömörletes pofával. Szinte ökröndözni kellett. Lehunyta szemét, ugy tolta el őket. S mig minden ami bántotta egyegy moidulat ereje alatt, elfutott vagy megsemmisült, ismét arra a különbségre esett a gondolata, ami két szeretet körött keskeny és mély árok tud lenni. A végy, hogy megtudjon valami?, sze'id sugárzás formájában elterült leste körű

1. S látta, vacogva minden közelebbi és távoli fénypont neki szeretne válaszolni. És érezte, nem tudhat meg semmit. Éppen mikor értelme küszöbére értését valami apró válasz. Értelmetlen — motyogta erőtlenül. Nem volt már kíváncsi a feleletre. HdlloÜa azt, amit tudni akart nemcsak látta. Saját kívánság i édes párájában úszott s feIÜTŐI zsongás ereszkedett le köréje, hogy ellepje teljesen. E{yenIetes áramlás fonta át minden tagját s a zicegésbfl lágy acélos hang pengett bele. Nsm sok hang volt, de mind egyet mondott. * 0 t feküdt a fiu a füvön. A fűszálak egykedvűen szuszogtak kö rü'ötte. A tücskök zenéjébe belecsivogtak időnkint a fecskék s távolról egy-egy béka elfáradt hangja kunkorodott fel néha. A töltésen rész?g legények vonu'lak a kcciméból, rekedt dalokai énekelve. A fiu hanyatt fekve a'ud'. Hu Szegedre jön a szabadtéri játékokra jegyet a Qélmagyarorszdgnál uegyen Telefon: 13—f 6. A'adi ucc* 8 Munkásszemmel írja: Murár Pál A magyar munkásmozgalomban már több mint három évtized óta folytak heves kemény harcok és küsdelmek a 48 órás munkahétért. Még a jó békevilágban, jóval a vüáfchéboru előtt, májusi felvonulások. tüntetések alkalmával városok és falvak utcáin föliratos táblákon mepasra emelve végighordozták a 8 órás munkenep követelményét a munkások. Est a szép ideált nem tudták a munkások csak olyan könnyen elérni, mert a mindenkori kormányok azt nem akarták csak uay ingyen, kegyelemből megadni. Legutóbb is, mult év szeptember 16 án egész ország épitőmunkássága demonstrált, tüntető strájkot tartott a 8 órás munkanepért. Vésül most már ezt lehet mondani, hogy minden számbavehető iparógnől a 48 órás munkahét be van vezetve, törvénybe van iktatva. Már majdnem csak a szegény földmives munkások, napssámosok maradtak el a munkásmozgalom eme vivmányáló'. Ezekután látjuk, hogy a mozgalom terén eljutottunk a küzdelmek és harcok egyik hatórkövéhez: a 48 órás munkahéthez. Sokéig, nagyon sokéig meddő kívánsága vo't ez a magyar munkásságnak. Mégis elértük, hogy a káprázatos álomból valóság lett. Samilyen hálára nem kellett fölkészülnünk, mert ezt a szimbolumos minlcgy kemény ércből, mi faragtuk ki. A munkássőg érdeme és vívmánya elsősorban a 48 órás 1938 julius 23 CSOPA"[ munkahét. Annyit megjegyezhetünk azonban, hogy az időt előrehaladása is kedvezett a 48 órás munkahétért folyó harc eldöntésénél. I y kellett a kormányzatnak is rájönni a jobb belátásra. E< a munkaidőrend a zűrzavarban fogant és a munkanélküliség miatt is meg kellett születnie: mert nem dolgozhatnak egyesek éjjal nappal akkor, amikor mások soha. Egyszóval a szabályozott munkaidő, a 48 órás munkahét helyes munkamegosztást is jelent. E^ért tehát a törvényesen ssabályozott munkaidőrend igaz érdeke az ország népének, munkásságának. Erős hittel és tiszte meggyőződéssel szállt síkra mindenkor a munkás ság zöme a 48 órás munkahét eléréséért: melyhez igen késői és nehezen jutott hozzá. (A földmivesmunkásoknál sajnos, ez még most is csak vágy.) Az építőiparban, ahol talán még a legkedvezőbb munkarendi viszonyok uralkodtak, átlag naponta 10 órát kellett dolgozni és a többi szakmákban 10 óránál többet is s némelyiknél határtalanul sokat, akkor

r amikor a munkanélküliség réme a dolgozók nagy részét fojtogaila. Ezért kellett a rend, a szabály a munkaidőre vonatkozólag. Eszleltük, hogy vannak egyes munkások, akik közömbösen veszik a törvénybeiktatolt munkaidőt,, ezt a nagyszerű vívmányt. Azokat a tudatlanok közé kell sorolnunk, mert nem tudják kellően felfogni a történelmi jelentőségét semminek. Azonban egyes munkaadók is vannak, akik önző érdekeik folytán, az idő szélmalmának kerekét visszafelé szeretnék lendíteni. U

4y okoskodnak, hogy a kivételes eselre szóló túlórázást általánosítják. Nemcsak kivételes esetben, hanem mindennap dolgoztatnak többet s erre oly okot magyaráznak, amilyet ők akarnak^ Kibúvó a számukra, hogy megfizetik a tulóraszásalékot. Ilyen mester kevés akad. mégis nem oly ritka madár nálunk, mint a fehér holló. A kisgyermek is mondhat ítéletet azon férfimunkásra, aki be hagyja csapni magát a munkaidő visszaéléseivel. A világ folyása nem áll megrakkor sem, ha a közömbösök, elfogultak és tunyák nem tartanak igényt, még az igazi érdekeik megvédésére sem. Az egész magyar munkásosztály a haladás utján törtet tovább előre, soha meg nem szűnő hévvel éa kitartással, a mindig ujabb és ujabb célkitűzéseink elérése felé 1... A mostani kulturvilágban létesnek már 40 és 36 órás munkahetek. Bizonyos tehát, hogy ameddig az időknek szózata elvisz, küzdani keli az embereknek őszintén mindig, az emberibb élet eléréséért: az emberi boldogulásért 1 Kifutófiut 14—16 évest azonnalra felveszünk. Cím a kiadóhivatalban.