Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám
1938-08-06 / 176. szám
2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 augusztus 14 Zene I TáncI és szombaton a Csaba-szálló A békéscsabai városi Villamosmii igazgatósága 1000 pengőt szavazott meg a Horthy Miklós repüloalapra (A B. K. tudósítója jelenti.) A békéscsabai városi Villamosmü igazgatósága tegnap délután ülést tartott, amelyen Gerey Léssió igazgató indítványára 1000 pengőt szavaztak meg a Horthy Miklós nemzeti repülőalapra. Est a legnagyobb elismerésre méltó nemes gesztust még csak emeli az a körülmény, mint isme* reles, nemrégiben a Villamosmü személyzete is egyhavi fizetésének egy százalékát ajánlotta fel ugyanerre a célra. A földmivelésügyi miniszter engedélyezte a Békéscsabán tartandó délmagyarországi galamb-, baromfi-,házinyúl- és kutyakiállitást Október 29—november l-ig tart a nagyszabású kiállítás Beszámoltunk arról, hogy a Délmagyarországi Baromfi, Galambés Hátinyullenyésztők Egyesülete országos kiállítást vett tervbe, melynek színhelyét Békéscsabán ja lölte ki. A terv azerint kutyakiállitásis lesz Békéscsabán. Az egyesület vezetősége a közgyűlési határozat után nyomban megkérte az engedélyt a kiállítás megtartására a földmivelésügyi minisztertől. A földmivelésügyi miniszter, mint értesülünk, a kiállítást ez év október 29—november 2 ig terjedő időre engedélyezte. A miniszter engedélye következtében most rrár biztosra vehető, hogy a nagyszabású kiállítást Békéscsabán tartják meg. Tizenkét óra hosszat mulatott egy vidéki társaság Békéscsabán Amikor az uccán felszedett „hatodik" diszkréten kibeszéli a nap történetét A hőség már levetett rólam minden levethelőt, úgyhogy már nem sok lehetőség volt a vétkezésnél a strandon. Igy álltam néhány pillanatig a bejárat előtt. A járásbíróság felől autó búgott s láttam, hogy a strand felé iart. Egyedüli látnivaló volt, hét megbámultam, da ekkor még nem is sejtettem, hogy ácsorgásom páratlan élményhez fog juttatni. Karcsú szürke kocsi állt meg hirtelen a bejárat előtt (a márkáját szándékosan nem irom ki, nehogy valaki felismerje). A kocsiból három csinos leány és két jóképű fiu szélit ki. Az egyik fiatalember rémnézett. Súgott valamit a társaságnak. Most már a többiek is rámnéztek, azután újra suttogtak, majd as egyik fiatalember hozzám lépett és tömören megmagyarázta, hogy az egyik hölgynek nincsen partnere és én eléggé megfelelnék a célnak. Csodálkozni és tiltakozni akar* tam egyben, de nem lehetett. A fiatalember már meg is fogta a karomat és a társaság felé vonszolt ; még annyit leszögezett, hogy egészen tisztességes dologról van szó egyébként. Most mér azon kellett volna töprengenem, hogy mit nevez ő tisztességes dolognak, de erre sem volt időm, meri pontosan három leány és két fiunevet kellett hirtelen, rövid idő alatt meghallgatnom, mikö* ben gépiesen pontosan ötször bemondiam keresztnevemet. Amikor ezen tul voltam, nyomban megtudtam, hogy parinernőm husz éves és eléggé tetszetős külsojü, csak kissé hallgatag és nekem az lenne a fdadalom, hogy jókedvre hangoljam. Együtt mentük be a strandra. A társaság többi tagjai sem szívlelték a sok ruhét. igy nem sok idő kellett ahhoz, hogy vizképasek legyünk. A vizben ugylőlssik könnyebben barátkozik az ember, mert minden további nélkül tegezni kezdtek, amit jószivvel viszonoztam. Kívülről hűsített ugyan a viz, de belülről semmi sem hűsített, ezen pedig segíteni kellett és éppen ezért a társaság vezetője, egy hsrminc év körüli fiatalember, aki nyilván más alkalommal is meg fordult mőr Békéscsabőn, javasolta, hogy menjünk be a vendéglőbe. Alig tudlunk helyet kapni az a»staloknál, annyian voltak. Vezető barőtom le is szögezte : — Remek ez a vendéglő. Itt mindig annyian vannak, mintha mindent ingyen adnőnak. Különösen az tetszett n társasőgnak, hogy a kissolgőlős elsőrendűen müködölt. A partnernőm elismerőleg fejezte ki i — Mintha Siófokon lennénk valamelyik vendéglőben, épp olyan a nanoulat. — Csak itt olcsóbb minden — őllapitottam meg. Erről meg is győződtünk. Falevél . . . Falevél . . . Fürdés ütőn beültünk a pompás autóba és vezetőm a Scéchenyi-ligelhsz hajtatott. — Remek zene van ebben a vendéglőben — jelentette borőtunk. Már erősen alkonyodott. Melleltünk alig néhány lépésnyire szólt a zene. — Falevél, falevél, néked elmondom én .. . A társaság csendben hallgat. A •zemek kifényesednek és Ámor már kifeszítette az ijat. Ez már szerelem. A pincér már másodszor fordult a sörrel, néhány perc múlva harmadszor. Ebből a sörből akár egy strandmedencével is meginnék — lelkendezett a középmagas fiatalember, aki eddig meglehetősen passzív szerepet vitt a társalgásban. A kitűnő sör azonban felfokozta a jókedvét és ettől kezdve uj szint vitt bele a társaságba. — Hangulat . . . egy mámoros kis hangulat. . . jálssotta a zenekar. — Jobban nem is találhatták volna el a zenét. Valóban mőmo ros hangulat helye ez a vendéglő — felelte a partnernőm. — Ide még sokszor eljövök — teite még hosző és keserűen mosolygott, ugyanis az egyik fiafalember ebben a pillanatban megcsókolta a mellette levő kislányt. Partnernőm mosolyőból megértettem, hogv legközelebb nem velem fog idejönni. Földi paradicsom a folyóparton Autónk már a körgáton tul száguldott. A vezetőnk morolygott. — Most elviszlek benneteket a földi paradicsomba. A tőrsaságban levő hölgyek valószínűleg félreértették a helyzetet, mert mindnyőjan ki akartak ugrani a kocsiból, de a vezető megnyugtatta őket, hogy csak a Kovácskertbe szándékozik ehajtani. Bizonyára jó dolgot hallottak a kislányok e helyről, mert egyszerre örömujjongába törtek ki. Az égen vörösen kapaszkozolt felfelé a hold. A távolban egy magára marad tanyai kutya vonyított és a kert előtt a Köröscsatornában eveső lapét loccsant és egy pillanat múlva derült arcú csinos pár lépett ki a kikötő deszkáira. Köröskörül ezernyi iüciök ciripelt és lent a kertben sióit a zene. Mind ez olyan volt, amit nem lehet aprópénzre felváltani s csak egy szó illik erre. Elragadó. A betonon táncosok keringtek és szinte olybá tűnt fel mintha a lábuk nem is érné a földet, mintha lebegnének. Két órán át tartó műsorunk sörivásból és táncból állott. Kevés íenne a hely ha híven szeretném visszaadni a kitűnő hangulatot. Az egyik kislőny az asztalnál felsóhajtóit. De megennék valami gyümö'c^öt. A következő pillanatban a felettünk levő fáról leeset egy szép kör'e as asztalra. Roppant nagy «ikere volt a körtének. Kitűnt, hogy ilt csak kivénni k«l! és minden megadatik. Hát kivőnlunk almát, szöllőt és teljesül* '» a kivéntőgunk, egyedüli b»i c*upán az volt, hogy nhosy fokozódott a jókedv u«y fogyo't éjwaka és vezetőnk bevallása szerint még két helyet akart megmutatni. Innen kieu'óítunk Erzsébet helyre a „Jobb mint otthon"-ba. I t i« t*r C Vo't és hangulat világítás u»vncsak jó zene, uíyhoív poh** fiadat eldönteni, hoí?y ho' volt a legjobb. l!t ® Von^ulatvilásitásban folytattuk a táncot és az ivő»t. A távmulatozúk végállomása Vééül a C-^ba szőlló grilljébe vezeM' el berá'unk. — Minden u' a C«nbáb« veset — jel»n' -t'« ki vehetőnk és isa<sn is vo't, m«rt többeket láUunk itt a grillbei. akikkel már korábban találkozunk. — Táncol a csabai fel«ő *it' ezer — őllapiiot'a meg a közép magas. Mindjárt megértettem, hogy mire gondol, mert ténylesr B'kénca^a mondén vi'őaának legismertebb nlakjsit Utha'tuk, de nem sok időnk m«radt a vicagálódáara, rn»rt a y.en^ker rázendített a K AkDuna k rinaőre és hirtelen forogni k "izd'.ak a lampionok a fejűnk Nett * mérhetetlen magasságban öffS'.efolytak a csillagok. A k*rineő végén az egyik leőny ijedten kérdezte: — Hol fosunk a'udni? Msrt én most nem ülök be az autóba, mert nekimegyünk valaminek. — Kérem tessék szobát bérelni a szőllodéban, itt helyben. — Remek — mondotta elismerően a psrinemőm —, ez volt as egyedüli okos beszéd magától egész este. Siettem elbúcsúzni e társaságtól! nehogy a rólam alkotott kedvező véleményt elrontsam. —rai Rászaladt a fecskendő (A B. K. tudósítója jelenti.) Szalema Árpád 50 éves napszámos Toffler János orosházi fakereskedő cégnél volt alkalmazásban. Este ez udvari akarta locsolni, talicskás fecskendővel. Amin a fecskendőt maga ulán húzta, az a lejtős uton megszaladt és Szalama bokáját su'yosan megsértette.
