Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-08-06 / 176. szám

1938 augusztus 145 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY A boldog Angliában is van nyomoruiág, da >zinei jónéhány árnyalattal világosabbak, mint Kö­zép-Európában. A Daily Herald, mint a legszörnyűbb nyomorúság példéjét irja te Davis dorchesteri földmunkás életét. Davis 33 sillinget (körülbelül ugyanannyi pengő) keres heten­ként, ebből kell eltartani* felesé­gét és két gyermekét. Reggelije mindössze két szelet kenyér és tejes tea, ezzel a táplálékkal kell megkezdenie nehéz napi munká­ját a szántóföldön. Délelőtt 11 órakor egy vékony szelet hideg hust én burgonyát, este fél 7-kor pedig teát, kenyeret, margarint és süteményt eszik. A család nem­kereső tagjai gyengébben étkez­nek, nekik hus alig jut. A londoni cégbíróságnál a kö­vetkező uj céget jegyezték be: „Moore és Fiai, volt fegyencek, közkereseti társaság, rongy és ócskavaskereskedök." A szokatlan hangzázu cég főnökei tényleg nemrég töltötték kt hosszabb bör­tönbüntetésüket és ily módon igyekeznek végleg jó útra térni, abban a reményben, hogy nyílt bünbánábukkal megnyerik a jó lelkű és igazságszerető angol kö­zönség támogatását. Az angol leánykereskedelem­ellenes bizottság most adta ki legújabb jelentését. Es a jelenlés rezignáltán állapítja meg. hogy az angol hatóságok még mindig nem tettek semmit a keleti gyarmato­kon elterjedt leánykereskedelem ellen. Különösen a maláj gyar­maton és Honkongban di\ik még mindig ez a szokás. A szegény kinai és maláj szülők gyermekei­ket hatéves korukban adják el leánykereskedőnőknek, akik körül­belül 7 fontot (180 pengő) adnak egy gyermekért. Hat hét évig ne­velik, azután 12—13 éves koruk* ban eladják a nyilvános házakba .125 fontért (3135 pengő). A Népegészségügyi és Népese­déspolitikai Intézet nagyszabású memorandumot dolgozott ki az amerikai lakosság szaporodási problémáiról. A memorandumból, amelyei most Roosevelt elé ter­jesztettek, kiderül, hogy az indiá­nyk születesi statisztikája igen kedvező képei mutat és egyálta­lán nincs ok arra, hogy az indiá­nok kihalásától kelljen tartani. Az olaszországi Terniben eltűnt lakásáról Domenico Trustulle, 81 éves aggastyán. Hozzátartozói na* pokon ót hiába keresték az öre­get, mig végre annak egyik sióm­szédban lakó unokája jelentkezett, aki elmondotta, hogy az elmúlt éjjel álmot tátott, amelyben nagy­atyja jelent meg s arra kérte, hogy hozzák el őt a Térni patak forrása mellől. A család tagjai kimentek a patak forráséhoz s ott csakugyan megtalálták az öreget — holtan. Valószínű, hogy a szikláról a patakba zuhant és megfulladt. Szombaton és vasárnap este nagy halvacsora a Széchenyi­ligeti vendéglőben ! Halászlé í P, rántott Donty 1.20 P, rántott harcsa 1.40 P. Kttünő italok I Tiszai halak ! Elsőrendű jazz A gyulai NEP titkárát feljelentették röpcédulák terjesztése miatt (A B. K. tudósítója jelenti.) Különös eset foglalkoztatja a gyu­lai rendőrséget és a város politikai köreit. Nevezetesen az történt, hogy a nyilasok feljelentést teltek a NÉP gyulai titkára ellen, be nem jelentett röpcédulák terjesztése miatt ... Julius 18 án Rózsa Gyula állami tanstó, a Nemzeti E?ység Pártjának gyulai titkára egy autóból röpcé­dulákat szőri szél. A röpcédulák azzal foglalkoztak, ho?y mit ksp a magyar falu az ezermillió pengős beruházásból. A propaganda-röpirat aláírójaként a Nemzeti Egység Pártjának nevé­ben: Tasnádv Nagy And­rás és vitéz Imrédy Béta pártvezér szerepelt, fslelős kiadóként pedig Nemereg Sándor. Mag kell jegyezni, hogy a röpcédulát előállító nyomda is fel volt tüntetve a nyomtatványon • c«uD$n azt a hibát követte el a NEP gyulai vezetősége, ho?y a vá­rosi hirdelővállalatnál nem mutatta be az egyébként politikai és sajtó­rendészeti szempontból sem kifo­gásolható röpcédulákat. A cvulai nyilasok nem szívlelve a NEP konkurrenciáf, kinyomozták, hoay a NEP gyulai titkársága nem mutatta ba a röplapokat a városi hirdelővállalatnak és Lánczy Lajos jogszigorló, mint a nyilasok gyulai veze­tője. följelentést tett a rendőrségen kihágán cí­mén Rózsa Gyula NEP­titkár ellen. A följelentés alapján meg is indult az eljárás és Gyulán most nagy érdeklődéssel várják, hogy milyen eredménnyel vésr*ődik a nyilasok uj hadjárata a NEP ellen. •égy kisfiú fogócskdzds köz­ben belefulladt a Körösbe (A B. K. tudósítója jelenti.) Megrendítő szerencsétlenség tör­tént tegnap délután Körösszakái község határában: négy gyermek fürdés közben belefulladt a Körösbe. Nagy János, Nagy Béla, Kovács János és Szabó Péter 10-12évos körösszakáli fiuk fürödni mentek a Körösbe. Fogócskát játszottak és vidáman hancúrozva, többször a viz alá buktak. A játék egyszerre drámai fordulatot kapott. Nagy Jánoska örvénybe került és elmerült. Bátvja, a 12 éves Nagy Béla volt a „fogó", azt hitte, hogy öccse ő előle bujt a viz aló. Ulánauszotl. de az örvény őt is el­kapta és lehúzta a viz aló. Két társuk, Kovács János és Szabó Péter még mindig azt hitték, hogy minden csak játékból történik, ők is a veszélyes he'yre usstak és néhány másodperc alatt ők isbelefulladtak avizbe. A szerenciétlenül járt gyermekek holttestét még nem találták meg. Szakács akarok (enni— jelentetíe ki az érettségizeti csabai fiatal­ember, aki már el is szegődön kuktának Esen a héten történt, szerdán este. Éjfél előtt, tizenegy óra tájban találkoztam az uccán barátom mai, akinek Ernő a neve és a Tisza István-uccán lakik. Vidáman jött, fütyörészve. — No ciak, honnan kerülsz elő ilyenkor ? Sejtelmesen mosolygott és igy ssólt: — Szagolj I — Részeg vagy ? — Nim, dehát szagolj — erős ködött. Kicsit gyanúsan kezdtem néze­getni rá. Ismerem diákkorából, nagyon rendes fiu volt érettségi ulán Pestre került, ahol a leg­utóbbi időkig tiszlviselősködölt. 1 Nemrégiben jött haza és éppen esért nem lehetett biztosén tudni, hátha Pesten történt valami ve'e? — Szóval hazafalé indu'sz ? — érdeklődlsm enyhe bíztatással. — Egy kicsit szívom még a jó friss levegőt. Ebben a pillanatban megérez­tem az illatot, amit kért, hogy szagoljak. Zurszaggá változott pe­csenyeillat volt. — Érzem —, bolintottan —, ha^vma. 0 is bólintott. — Hol ettél? — Nem hol eltem, hanem hol leltem. A párbeszéd felettébb relylélye­sen indult, de hamarosan megfej­tődött. — Mint tisztviselő, megszűntem létezni, mert leépítettek az állá­somból. Gondoltam egy nagyot és elhatároztam, hogy uj utakon kezdem az érvényesülést keresni. Szakács akarok lenni és már be is szegődtem az egyik előkelő étterembe, ahol ma volt az első napom. — Ezért vagy hagymaszagú? — Ezért. Pectenyeszagu ? Hiába mosakodtam, illatosítottam magam nem oszlik el a szag. Most figyeljük meg a kukta első napját. Barátám, Ernő reggel nyolc órakor bement az étterembe, ahol a főnök urat kereste, aki leszer­ződtette. A tulajdonos nem volt o't, mire bement a konyhába, odalépett a főszakácshoz éa igy szólt: — Alázatos tisztelettel. Az uj ta­nuló vagyok. A főnök ur felvett tanu'ónak. A fehérsüveges főszakács kezet fogott vele és igy válaszolt : — Nagyon örvendek. Tessék beöltözni. A jövevény levetette rendes ru­háját, tiszta fehér nadrágot és kö­penyt öltött, aztán nézett és \árt. — Egészen addig vártam — me­télte barátom, Ernő, az érettségi­zett kukta —, amig a főszakács igy szólt hozzám: „Ernő, vágja fel ezeket hosszúkás szeletekre. És ideadott három zöldpaprikát.Talán negyedóra telt el, mig elkészültem és odavittem a főszakábshos, aki megszemlélte, majd megcsóválta fejét: — „Nem jó Ernő, még kes­kenyebb szeletekre vágja I" Fel­vágtam még keskenyebb szelet­kékre. Akkor aztán odaállítottak egy hatalmas kondér elé. A kon­dér tele volt velővel és azt mondták, hogy tisstitsam meg a hártyától. — „Hát a velőnek hártyája van?" — kérdeztem. — Van I — felelték szinte kórusbnn a konyhaszemély­zet tagjai és láttam, amint többen közülük titokban megvelőleg mo solyogtak, bizonyára arra gondol­va, hogy ilyen egy érettségizett felnőtt ember, aki még azt sem tudja, hogy a marhavelőnek hár­tyája van. A kukta itt egy pillanatra meg­pihent, majd folytatta: — Nem mondom, nem volt gusz­tusos dolog, de leszedtem a hár­tyákat. Azután megmutatták, hogy kell „kiverni" a bécsiszeletat és hogyan kell megforgatni a tojásos prézlíben. Csak egyszer mutatták meg, a többit már csináltam ma­gamtól. Itt azonban elárulok va­lamit. Az első sejálpirilátu bécsi* szelet elkészítése ulán kisompo* lyogtam a konyhából és óvatosan elhelyezkedve a pincebejáratnál, hogy a vendégek ne lássanak, leskelődni kezdtem. Megnéztem, hová vitték a bécsiszeletemel. Egy öregúr rendelte. Lámpalázam volt, amikor vágni kezdte éa amikor le­nyelte az első falatot. Féltem, se­gítségért kiált, Ám elmúlt au izga­lom, nem volt különösebb baj, mindössze sótalan lehetett egy ki­csit. mert az öregúr szakadatlanul rázta a sótartót . Kifutó felvétetik Polgárit végzett előnyben ! Fonféder Testvérek Andrássy-ut 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom