Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám
1938-04-24 / 91. szám
1938 április 24 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 ber, terjesztői én pérlfogói a magyar ku'lurának, eat aohesam tudjak elfelejteni és hálásak érte ma is. Az 1930. évi összeírásnál nyolcszáz szavazatra volt még szükségünk, hogy Munkács hivatalos magyar kisebbsége megmaradjon, ezt a nyolcszáz szavazatot a magyarság a munkécai zsidók voksainak köszönhette. Á munkácsi zsidók kötelességet teljesitettek és köteíességludásuknak könyvelhetjük el, hogy a csehszlovák köztársaságban Munkács ma egyetlen vőros, amelynek hivatalosan megvan a magyar kisebbsége. A városi képviselőtestület választott tagjai közölt első helyen állnak az egyesült magyar pőrtok képviselői. Tizenegy mandátumukkal nyomban ulőnuk kövelkeznek a kommunisták és aztán a különböző zsidópártok. Ha magyar ügyről van szó, akkor a magyar pár' tok a zsidók szavazataival mindig abszolút többséget érnek el. Munkácson a katolikus zárdának van magyar tannyelvű népiskolája. Ezt az iskolát a mfgazünés veszélye fenyegette és a képviselő testület csak a zsidó pártok támogatásával tudott a katolikus :jérda iskolájának olyanmérvü segélyt megszavazni, amely az iskola további fenntartását és zavartalan működését lehetővé tette. A munkácsi kommunisták meg fognak bocséjtani nekem, ha megírom róluk, hogy: én "am veszem őket olyannak, mint Sztálint. .. ... A kommunista képviselő urakat gyakran látom : örül a lelkük, ha osztás közben három jokert kapnak ... Munkácsnak ezer specialitása van, ezek között éppen annyira különlegességet képeznek a munkácsi kommunisták, mint a vasúti menetrend, amelyből megtudjuk, hogy p 4nleken este nem indul vonat Bátyú felé és Bátyúból Munkácsra ... Miért is indulna '? ... U asa u jyse akadna .. . PaálMób Bakó József elbeszélése: PAP ISTVÁN SORSA E^yik vasárnapon a templomi szavak még körülöttük röpködtek. A torony lábánál sátori ütött mindjárt a férfi-nép, karikává lellek. A kör közepébe cieltingették a pipa zamatját. Ahogy szét illatozott kö nőttük a dohányszag, mindig távolabbra taszigálták a lélek ügyeit. A világ kócos, rendetlen fejét kezdték a maguVcMnálta okoskodással fésülgetni. Ha megakadtak, otthagyták, mősuít kezdtek. — Ne menj e piharcra söpörni, amikor a portádon dombódzik a piszok — röffent bele a vasárnap •xentségébo egy sasorrú honfi. Ritüzesedtek a szemek. A bekecsek hullámozni k°zdtek, háborúi ígért a torkok köszörülése . .. — Kire kötődted a szódat, hé? — Ním magamra — bátorkodott az előbbi. — Békességet adjon Isten 1 — hűtötte le a veszedelmet köszöntésével a pap. Finom kezét félénken rázták köröskörül. Mindjárt napos szelídre változtak a hullámba ráncolódó homlokok. Tovább nőtt me-jnt a templomba hallott ige és feslett a szemekben az alázat fehér bimbója. Az is csak addig fejlődik, amig a kertész mellette áll. Lám az előbb mér kigyófeijé lelt a bimbódíó jó. — Aityámfiai I egy jó kocsisra lenne szükségem. — Akadhat — köhintett egy ötvenes. •— Mér ne ? Jó hely, fele szol gálát — fitogtetta bölcsességét a pap ellenlábasa. Elegáns és divatos öltönyt, felöltőés téli kabátot készít Krasznai Mihály uriszabó, Ferenc József-tér 20. sz. Tegyen próbarendelést — Meg is becsülöm érdem szerint — lódította a pap. Fejükkel igent intettek a k^rcsinálók. Csak a rókát lelkű Csaté gonoszkodott dacra s '"gett nyakkal — Ülendő is! — Huizomvo'c »zem korbácsolta a rakoncátlant. Szésjyelték is... sajnálták i»... Nímely gyu'ékony szív tütel hajigált. A tekintéllyel usrv teHek, mint pu'ykáva! a gyerekek. Tetszett a tehetetlenség berzenkedése. Szolgát mégis kapóit, hov>A még Pop István névvel élte le 45 esztendejét. Szikár, munkára való, szén üstökű magyar volt. Tízszer sem fujla meg levesét a paréchién, már is f^rs-esnek találták a becmlatét. A falu vén Julinénije hsrkály módra meskooog tatta egy magános d i'ulán. Hoszs*u, rettentő kuksc<ént húzta ki és Ióbélta bele a falu várakozáséha: a pap kcc«>«a elvélt ember. Pár óra múlva Pap I Iván tengelye lett a falu életének. Ha akarta, ha nem, belemakacskodtak a kíváncsiak. 0 íztották, szoroiták a válaszait. Az eredmény mindig érdekesebb lett. Kinek igy, kinek ugy, da mindig homályba takarta a tetteit. Senki se látta bevonulását a faluba. Da azt látták, hogy a vasárnapot és munkanapot egy kalappal köszönti. Csizmát pediiz azért nem viselt, meirt egészségesebb anélkül. Fehérneműjét folyton küldték uténa, minek az lelt a következménye, hogy a rajta lévő sötét neművé keresztelkedett. Szétdúlt fészkű, kemény, viharmarta társat adott a sors a pao mellé. Legényes, ifjú életét csak az vigasztalta, olyan fehér, kitisztított szőrrel sohasem ékeskedtek a lovai, olyan táncos, ünnepi trappra sohse feledkezett a város, mintha Pap István vizsgázott a gyeplők ludományáből. Én is a pappal voltam, mikor i a dicséret fiiliteres üvegből mosolygott feléje. Mindis a bskon fogyasztotta el. Most a fiatal papnak olyan komisz, hivatásához nem méltó ötlete támadt : a pincérrel le akarta szállíttatni a bakról. Meg is lakolt érte, mert csődöt mondott a parancsa. István bácsi le nem szállott volna egy VÜ3 alkalmából keresse fel arisnyahái a jóminőségek szaküzletét 13ut3iep@st, ¥81., Rdkőczi-út 26. Utalvány, melyet a H E I L I G harisnyaház öt pengőn felüli vásárlás esetén P a® készpénzként elfogad hordó italért se. A pap derüsködölt az eseten barátaival. Ás inassal titokban kicseto'tatta a zablaartót, ho?y a szundikáló ló/ezért leszállíthassa trónjáról. Nam lehete't. — Indulunk! — kevélykedett a parancsa. Az elmaradt jutalom keserű légében Pap István megrántotta a kantőrszárat. Az égiek bizonyára behunyták a szemüket a mondottak után. Az étterem ablakában mosolvEfő fejek jelentek meg. — Hé atyafi! Be merné-e c»a•olni a szárat ? — uszított Pap Islván egy arra ólálkodó magyart. — Táltosnak is — vágta szamba a másik. — Ez zabot eszik ám, nem mesét. — Ha ördögfit eszik is. Erre büszkén összecsatolta a kantárt, aztán hetykén belenézett Pap Ittvőn szemébe. A kocsis az ablakba mosolygókéba, ,*»zok padig a pap szemébe. Ei pedig nyeltem egyet, mini aki orvosságo* nyel kényszeredetten. É« mindez litván bácsi nyomoruságőért volt, mert mezitlőb ült a bikon. Azért nem akart leszállni. Eiután már megfiadzolt a baj többször. Az asszonyok is bábáskodtak néha holmi csúfságokkal. De nem azért ringatta István bácsit a Bakony alja, hogy még ne is válaszoljon ilyenkor: — Boronáljanak azzal a kulyők. aki velem öli napjait. Harmatozzon vért, ha táncol vele a görcs. — Ilyen áldások gyúltak a megbántott ajkon. Ha hallotta, a oapból is ömlött az epa, védle a faluját. Ilyenkor tüskés, pattogó szókra bizta a véleményét, megmosta a pogány, viharzó bakonybélit. A barna, szép turáni fő gyónésra esett némelykor. Olykor meg förgetegesen zúgott vissza : — Jó I holnaplól kezdve avval a lábommal lépek, amelyikkel akarok . . . A pap a szabadság gyönyörű paraszt szimbólumát nem értette mindjárt. Megkérdezte : — Menni akar ? — Hiszen hajtanak I — Nem engedem 1 — tette elébe a pap. Azután a paróchia esrén szivárvány ünnepelt megint. Ezy pohár bor is megerősítette a békét. Egyik napon a kocsisok legnagyobb szégyene toppantott elébe. A szürke lova kiugrott kezéből és hosszú hajsza ulán tudta ciak visszavezetni a faluból. Ahojv lovát vezette, a suhanchadbó! f jléje dobták : — Biztoian a csizmájában gyönyörködött. — Dehogy is — túlozta a másik — Dohánylevelet rakosgatott ac ünneplője közé a molyok ellen .. . Njm kellett más. U^y is vérzett, eleresztette a lovat, aztán utánuk feszült. Hiába: beujrottak a méregsziiók egy házba, bjcsukták az ajtót é« belül remegtek. Verés helyett c«ak átok hullt ráiuk bőven. A ló fáradtan, szelíden, hazament maga. A pap cukrot adott a lónak, István bácsi mást igért neki. Majd négyszemközt — háborgott. És u*y ment a mezőre. Éppen fizette a számlát a meguírott lónak, mikor gazdája mögötte harsa it a szántóföld közepén : — Mit csinál ? — Most irom alá a szürke bizonyitvénvét. — Takarodjon : — Nem is kell elvitetni — agyar( kodoH vísiza. — Nincs ma becsületes szolga mér — fui'a a pap méreggel keverve. — Hol vannak a régi jó cselédek ? . . . Pap Iitvőnban mintha bölcsességgé érett volt a sértés, oda dobta bucsu'óul : — Elmentek a jó urakkal egvült. Aztán köpött egyet a Dapi földre. A szolgaságnak mindéi keserűsége benhe volt e szavakban. Odalépett a lovakhoz, megölelte őket. Aztán szótlanul, lezárt pillával, nehogy meglássák, mi csillog alatta, megindult a kenyértelenség felé. A békésmegyeiek Bodapasteu a Meiropoleban találkoznak Rákóczi-ut 58. Pompás uj kávéháza, Jánoj-vitéz sörözője, gyönyörű télikertje a főváros látványossága. Olcsó, kényelmes szobák, előnyös penzióárak. Cigány: Farkas Jóska. Jazz-tánc: Virány swingorchestra. Próbálja meg egyszer Ön is a METROPOLE-t TELEFONSZÁMUNK: 176. F3 legszebb, legolcsóbb ajándék a órláal választék! Gesmey-néi (a postapalota mellett)
