Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-04-10 / 81. szám

ÖEKESMEÜYEI K0ZL0NV A S P I R I N w» öt világrészben ismert u> gyár szavatol az Aspirin-tabletták jóságáért. A valódiság és megbízhatóság jele a tablettákba < préselt Bayer-kereszt, ami feltétlen biztositéka p az előnyöknek, melyekért a gyárhirneve áll jót. Z o TABlfTTÁK o o OE OGYEIJONK MINDIG A BAYER-KERESZTRE! DE OGYEUONK MINDIG A BAYER KERESZTREI o 1938 április 10 lelte. Aztán kortyantott belőle egyet. Vagy hatszor hozzáfogott, mindig hagyva egy keveset belőle. Végül, mikor az utolsó csepp színessé? is eltűnt a pohár fenekéről és oldaláról. még sokáig szójában őrizte az édes-kesernyés erős emléket. Nézte az embert s ezt gondolta magában : Ébren van ugyan, de lázas, nyilván rosszabbul van, mint én. Nincs kedve megkínálni. Se engemet, se mást. S ekkor a mennyezetre fordította arcét Dávid, mert elfáradt nyaka a kényelmetlen másfelé fordulásba. Melegség ömlött ét fején és mellén ujabb hullámokban s kevés idő múlva egyenletesen forró volt teste minden része. Ha megőllhatta volna, hogy ne gondoljon a csontjaiban fel le kocogtató fájdalomra .. . Eszébe jutott egy dallam, eféle régi falusi ének első két sora s csukott szájjal dúdolni kezdte. Nem sokáig dúdolt, de nem vette észre, mikor hagyja abba. Talőn a torka unta meg a játékot, talán a fogai unták meg keresztül engedni rácsaik között a tétova hangot. Az biztos, a torka és a szájpadlása egy kicsit kiszáradt. Az ápolónők még járkáltak az ágyak közölt apró teendőiket végezve fel s alá. S fellünt nemsokára a főápolónő fehérbóbitás feje, hogy utána nézzen a többiek dolgának. S«ép, derék nő volt a főápolónő, talpig tiszta fshérben ragyogott minden rajta, csak a köténye feszült viaszosan, átlátszóan, ropogva a mellén. Dávidnak nagyon tetszett a főápolónő. Vájjon igás lehet-e az, amit tegnap délelőtt a betegek rebesgettek ez ágyak fölött. Hogy több éjjeli szekrényben az éj folyamán megcsappant a konyak s az egyéb másfajta sseszek. S hogy ezeket a íőápolónő dézsmálta volna meg, mikor hajnal előtt átvizsgálta a terembeli állapotokat. Akadt olyan, aki látta, amint töltögetett át egyik üvegből a másikba s a fal melleit a kis szekrények mögött hajladozott. Ha igy tett, valószínűen azért tett igy, mert az éjjeliszekrények hátsó oldalát nem borította fal, ott zaj nélkül ba lehetelt könnyen nyúlni a polcra, oz üveerérl. Ha volt üveg a szekrényben. Dávid szekrényében nem volt se üveg, se semmi más. Mindössze a harisnyája, amit lázasan és sietve gyűrt le magáról, lapulva legalul. Persze az nem bislos. hoay a íőápolónő ilyet csinált volna. Napközben a betegek úgyis gyakran megkínálják. Nem lehetett szüksége rá, hogy csaklizzon. Etek itt öszszebeszélnek sok mindent. Jótrosszat, tücsköt bogarat. Dávid megnyalta szája szélét. Cserepesnek érezte és megnedvesítette nyelvével még egyszer. Sóhajtott és megforditutta fejét a párnán. Megint látta az embert szemben. De most nem horkoló hang jött ki belőle és a szeme csukva volt. Inkább lihegett. Nézte-nézle, szinte simogatva pillantásával a sürü lehelleteket. 5 addig-addig, hogy... Egyszer csak megállt ott szemben as egyik csíkos ruhás ápolónő és jól szemügyre vette a pihegő beteget. Közelebb lépett hozzó. Egy picit felhajtotta a takarót, gyorsan leengedte. (Mit vehetett ésire?) Szempillantásig még ott* állt, aztán sietve, szinte szaladva ment a terem végebeni ajtó felé. Zörrenve eltűnt s aztán mintha minden megnyugodott volna. Mindenki nyugodtan fakűdl. Csupán a hozzá harmadik szomszéd emelkedett fel üggyel bajjal ágyában. Felült, támogatta, helvezgelte magát karjaival, hogy vissza ne dűljön. Majd az ágy vas peremébe fogódzkodva lassan lehajolt, kikatlintotta a szekrényke ajtajál, hossiu nyakú üveget emelt ki. fáradsággal felvonva magóhor, foggal szabadította ki belőle a dugót, ingadozva a pohár fölé tartotta az üveg torkát és öntött. Apró kortyok csobbanósa hallatszott a pohárban. Aztán visszakerült az üveg a szekrénybe, koccanva. A szomszéd fáradtan visszahanyatlott a pár nára. Rövid várakozás ulán kinyúlt karjával a pohár után, szójához emelte s mikor üresen visszatolta, hosszút és elégedettet nyögött. Ekkor egyszerre élénkülés támadt a teremben. Hangtalanul, de gyorsan az előbbi ápolónő jölt az ügyeletes orvotsal és a főépolónővel. Megálltak a rézsút szemben fekvő ember elölt. Az orvos megragadta a beteg csuklóját, néhány pillanatig fogta, ez'án hirtelen intett. A két nő sietve üvegeket és lüket készített. Niki készült közben az orvos is, egv kicsit nyugtalannak látszott, feltűrte az ember karján az inget. Akkor aztán föléje bújtak. Azt még megfigyelhette Dávid, hogy az orvos kezében hosszú tü van s a nők vattát és üveget szorongatnak, da egyebei aztán nem láthatott. Mikor készen voltak, két üres üvegcsét dobtak az asitalra. A főápolónő az orvosra nézett, az meg a fejét ingatta. A beteg szemlátomőst megcsendesedett. Meg. Da amikor vagy tiz perc múlva visszatért, hogy megnézze, ijedten elrebbant mellőle. Mi az, mi történt — kérdezte Divid halkan, da hangosan nem akart és lusta volt stólni. Fáradtnak érezte magét, da nem aludt s azt érezte, semmi nem szomorithatja el, ami másokkal történik. Ismét futkosás támadt. E'őkerült újra az orvos, de csak pillantást vetett az ágyra s már m»nt is. Az előszobából a nyíló ajtón keresztül hallatszott, hogy telefonált. A csikós ruhás nővérke ezalatt, nyugodtan, mint aki parancsot teljesít, vózra kifeszített spanyolfalakat cipelt be és az ágy köré vonta három felől. A negyedórák ezután már lassan és eseménytelenül cammoalak tovább. Két ápolónő teli lavó-okkal bujt a spanyolfalak mögé. Es dolgozni kezdtek ott.' Közben halkan beszélgetlek. Komoly éa közömbös hangon. Aztán azünet u'én, mikor egy ideig nem mondtak semmit, csak mártogatták dolgukat intézve, kezüket a vízbe, est hallotta Dávid: vérzése volt neki. Jól megjárta. Es gyoraan. Igy beszélgettek a nők a kifeszített vásconlepedők mögött. Mikor készen voltak, magasra emelt lavórjaikkal távoztak. Ezután jó félóráig nem történt semmi. Csak az éccakai kék lámpa égett a lerem végében. Davidnak könnyedón melege volt a azon töprengett, mért nem bir elaludni. Sok-sok idő múlva nyilt a terem ajtaja, szorulva két magas aipkáa ismeretlen férfi jött álmosan. Két rúdon hosszú gyékénykosarat hoztak. Szétpillanlottak s kérdezés nélkül as elkeríteti ágy felé irányították lépésüket. Nem is lett volna kitől kérdezősködjenek. Mindenki aludt. A két iember félretolta a spanyolfalai. A lepedővel borított tea tel megmarkolták vállban és a bokáknál. Cipekedve felemelték, átemelték az égy végén és belehelyezték a kosárba. A fej megkoppant a kosár fenekén. Ekkor lshuzták a lepedői róla s ahogy a markukból kikerüli, ugy összegyűrve az ágyra vetettél.'. Neki álltak a rudaknak kétvégtől, felemelték a kosarai éa kemény léptekkel távoztak. Dávidnak a szemhéja félig lecsukottan pihent, úgyhogy nyugodtan, egy kicsit szinte mosolyog/a szemlélve láthatta, mi történik. Feküdt maga mellé nyújtva karját éa csak nézett. Negyedórák multak igy el a minden hallgatolt, még a kinti kopasz fák is csendesek voltak. Ekkor Dávid lassú mozdulattal félretolta a takarót. Lábát lebocsátotta a hideg padlóra s fogódzkodva elért az ágya végéig. Ilt megingott és szinte átdobta magát a másik oldalra. Összecsukló térdekkel ólt a szembeni ágy mellett. Pillanatokig pihent, aztán óvatosan az ablak felé vonszolta magái. AE ablaknál ismét megtámasztotta magát s ingadozva nyújtotta kezét a konyakos üvegek felé. Kitapogatta a megkezdett palackot. A dugót az ablak párkányára helyezte és ajkához emelte az üv»g szóját. Nagyot húzott belőle. A konyak karcolta, marta, égette torkőt. Köhögni kellett volna. Da magába fojtott minden hangot. A gyengeségtől megingott és háttal az ablaknak támaszkodott. Megborzongott a hüvösségtől, de aztán hirtelen meleg futott őt rajta. Szájához emelte újból az üveget és hosszú pillanatokig nem szakadt el tőle. Csak az ádámcsutkája futkosott fel-le. Visszaindult, de oz ágy végénél érezte, nem birja átdobni magát a másik oldalra. Leeresztette magát a földre 8 igy kúszva jutott vissza a aajőt ágyához. Vacogva bujt a takaró aló, óm néhány pillanat ulán édesnek, lebegőnek, zsongónak, könnyűnek érezte magát. S még össze se csukódtak pillái, mikor már boldogan aludt. ^ÍCULPIM DIVATHAZBAN