Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-04-10 / 81. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 március 29 Az albán királynő legszebb nászajándéka: Zogu király visszavásárolta arájának az Apponyiak ősi vadászterületét A Nyitra völgyében elfekvő erdősegek még a házasságkötés előtt Apponyi Geraldine grófnő nevére kerülnek a nagytapolcsányi telekkönyvben és Zogu király ott rendezi meg első udvari vadászatát, ahol egykoron Mátyás, az Igazságos kergette a nemes vadat Apponyi Antal gróf, a jövendő albán királyné nagybálvja és Albánia uj főudvarmestere tegnap Albániából Pöslyénbe érkezeit és pár órai pihenés után nyomban tovább utazott Nagyapponyba. A gróf ur mostani utazásának kiik>nos célja van : néhány napon belül át akarja venni ApDonyi Geraldine grófnő részére a Nyílra völgyében, Kovarc község határában fekvő kéteserholdas erdőségeket, a hozzájuk tartozó remek vadászkastéllyal egyetemben. Eredetileg az volt a terv, hogy as albán király visszavásárolja arája részére sz egész Apponyibirtokot. Ennek a tervnek a megvalósítása elé azonban súlyos aka délyok tornyosultak : leealább két és negyedmillió pengőt igényelt volna a tranzakció és sz albán államháztartás átmenetileg nern képes ekkora összesét nélkülözni. AK egykori Apponyi bir tok megvételére vonatkozó lárgvalások tehát abbamaradok, el'en ben más irányban kezdődtek meg a tanácskozások é» ezeknek ered ménye méri* mutatkozik. Az ősi Apponyi birtok utolsó ura Aoponyi Henrik gróf voll, a híres India utazó és világhírű vadász. Indiai fejedelmek szívesen látott vendége. Költséges passziói arra késztették őt, hoi<y mintagazdaságát eladja. A kastély és az erdőségek egy kisebb része halála után cseréltek gazdái. A kovarci erdőség azonban teljes egészében megmaradt az örökösök számára és jelenleg is három Apponyi grófnő birtokában van. Apponyi Adél grófnő — Gsraldine nagynénje — 10/15, Virginia gróf nő — férjeseti Paghy Gyuláné — 4/15 részben és Geraldine grófnő 1/15 részben tulajdonosai a kétezer holdas és mintegy három•wézezer pangőt érő erdőségeknek. Zogu király arra adott nemrég megbisást, hogy Z«eri komtesz részére vásárolják meg a rokonoktól az erdők 14/15 részét és az egész erdőség még a házasságkötés elölt Írassék a leendő ki rályné nevére, Ennak az utasításnak kiván most a felség főudvarmestere eleget tenni. A kovarci erdőséé már nyolcMtxÁ-Q^am/mJ^vu^AÍ buUxuét c^cmAjfCyhL 'tuti IoaMZÍ kaétkfalnM^f száz évvel ezelőtt is az Apponyiak birtokéban volt és Középeurópánnk egyik legideálisabb vadászterülete. írások szólnak arról, hogy itt kergette a vadat Mátyás, az igazságos. A legszebb kárpáti szarvasok, a Korzikáról ide telepített mufflonok és hatalmas vadkanok tanyáznak az erdőkben, amelyeknek közepén emelkedik a vidék legmagasabb hegvcsucsa, a majdnem ezer méteres Tribes. Pőstyénből autón indulok el Kovarc felé. Pár perc alatt a Vágszigetsn vagyok, vic'oria regia köszönt a forró visíi tavakon és fehér pávák integetnek felénk. Keresztül rohanunk a széles országúton, ahol két é^vel ezelőtt Z*erl grófnő megnyerte a oöslyéni concours d'ele gáncs első diját. Azután a Vég romantikus völgyén viszen tovább az ulunk, később le kell szállni az autóról és csak gyalog mehetünk lovább. ...Évszázados tölgyek mohlepte kérge melleit ibolya illatozik. Megzörren a bozót: sivítva szaladnak anyjuk után a csikós malscik . . . Cserfák árnyékában elhullajtott szarvasaggancsokra bukkanunk. Egv tisztáson kastély áll. Svájci stílusban, fából épitve. Nyolc szo bája van, valamennyiben folvó hideg és meleg viz' Fürdőszobák az apparlementek mellett. Vedászképek a falakon. Sznvasaggancsok és egvéb vadáaztrófeák a folyosókon. Pár évvel ezelőttSa kapurtalai, Datialai, bikaneri maharadzsák, Lord Halifax, az indiai alkirály, előkelő angol főurak, a Pálfyak. Eszterhézyak, S*échenyiek, Kőrolyl grófok vadásztak itt. Az erdő múltja, előkelő vendégei, kastélya és annak komfortja minden talpalattnyi földel méltóvá lesznek arra, hogy uralkodó lássa ilt vendés/ül a legelőkelőbb világot. Zogu királynak az a terve, hogy az ősei hónapokat állandóan a vidéken tölti. Néhány hetet Pőstyénben lölt majd el, a Thermia Palace úgynevezett fejedelmi lakosztálvában, aztán szervasbőgés időjén Kovarcon rendezi meg az albán udvari vadászatokat. Innen utazik el Budapeslre is, amelynek esentul gyakran lesz vendége. És az sincs kizárva, hogy idővel majd megvésáro'ja az Apponyiak ő«i kastélyát, amely alig pár kilométernyire van innen. ...Mindeneseire meg kell állapi* tani, hogy a ko varci ősi vadász terület legszebb nászajándék az albán királyné számára . . . Paál Jób Pálos Tibor elbeszélése: KONYAK DIVATHAZ A hosszú kórleremben egyszer söpörtek naponta és kétszer nyitottak ablakot. A takarítást kora délelőtt végezte bárom sRolgólólány — ápolónő. I yenkor a betegek felé kiáltva lármás mozdulatokkal szélkapkodták az ablakszárnyakat e sainte lehetett látni, mint cserélődik ki a« éccaka sok tüdőt megjárt leves őj^ a park fái alól felhúzódó késő őszi köddel. A betegek lábukkal maguk alá gyűrték • pokrócukat s a másik végét álluk alá húzták, jó! fel és karjukat Is a takaró alá bujtatták. Huszonnyolc égy sorakozott két oldalt, az ablakok mellett és szemben az ablakokkal. Feh'rmázas vasrudak alkották az ágyakat és a kemény sodronyon minden fekvőhelyen egy-egy tífuszos feküdt. Voltak közöttük lázasok, lőzroenlesek, félrebeszélők, tréfájkozók. a betegség legkülönbözőbb fokozataiban. Pele Dávid az ajtótól a hatodik helyen feküdt, szemben az ablakokkal. Hajnalonként fázott, reggel a takarítás idején a pohár meleg tej után kezdte egy rövid időre jól érezni mngőt. Azaz, hogy nem is jól. csak könnyűén. Közömbösnek látta a világ többi részeit. A rajta kívül eső részeket, a többi betegekel, a kórtermet. Megszokta azután az orvosi vizsgálat következését s akarva, nem akarva várta mindennap az időről-időre pontosan feltűnő fehérköpenyes férfiakat. A dél következett ezután. Ilyenkor mindig lázat irt fel a feje föiötti lapra az ápolónő. Pedig ő nem érzett semmit. Délután, későn, a látogatók elvonulása után, de még jóval a vacsora nem messze főződő szaga előtt tartották az ápolónők a második szellőztetést. Ekkor azonban már fázott ismét. Vacogva nézte az ápolónőket, mint futkosnak fel-le csikós munkaruhájukban. Dávid aztán estére alaposan belázasodott. A vacsorán való langyos tejet lehunyt szemmel, lassan kortyolgatta le s mikor készen volt. nagyon fáradtan hanyatlóit vissza feja a párnára. Forrósása volt, de semmije nem fájt, csak az alsó lábszárába hasogatott bele valami kin, mintha éles kétágú szigonnyal hasították volna a csontot. Ez biztosan a láztól származott. Igyekezett móffelé terelni figyelmét és a homályosan és vibrálva égő villanylémpákra hunyorít ot Egyik másik ágyról egvbe összefüggő, értelmes beszéd folyt. El-elkapott néhánv szót, itt-ott egész mondatot is. Egy pillanatig örült, eztán a nyögéseket hallgatta. A baloldali szomszédja nyögött, a jobboldali csendesen feküdt. Aki rézsut szemben feküdt, az mintha horkolt volna álmában, ugy lelt. Pedig ébren voll. Biztosan rosszul van — gondolta Dávid. Láza lehet talán. Ha egy picit felemelte a fejét, jól odaláthatott. Finom hálóing látszott a horkolva lélegző emberen a vállán és a nyaka körül. Szekrényén cserépben virág. A szekrény alsó polcán könyvek húzódlak meg. Soha nem olvasott az ember. Vagy aludt, vagy láztól csillogó szemmel nézett. Most nyitva volt a szeme. Feje mögött az ablakban üvegek sorakoztak. Három üveg, barnásvörös konyakkal. Csak egyik üvegen törték eddig fel a dugópecsétjét, a másik két palack érintetlenül teli volt. Délben, mikor valahogy magánál volt az ember, sorra kínálta a szomszédait konyakkal. Persze csak as fogadta el, akinek nem állt az ágya mellett alkoholos üvej. Az orvosok megengedték az ivást. Talán az erősödés miatl. Vaoy a belek miatt. Ujy küldte át az egyik ápolónővel az üveget s aztán kélésfél ujjnyi! csorgatott poharába. Hosszú percekig szivta magába a csillámló rozsda szinü folyadékot. Előbb megnyalintotla, megiz-