Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám
1938-03-13 / 59. szám
4 1938 március 13 RÁKÓCZI FÖLDJÉN V«nn&k, akik poros polcokon generációk óía szürkülő foüár.sak molyrágta öreg lupfairői keresik ez igazságot és akadnak emberek, akik a rohanó éM forgatagában Jetik nyitott szemekkel ax élei misztérumét — Néha azuién ÖRKzetalóifcozik a két kereső: jíse éiet országútjainak olyon kereszteződésénéi, ahol esymíísba csendülnek a mult és a jelen — A mult muzsikájának ódon melódiájába karmesteri pálcájával uj hangokat dob a huszadik század dübörgő csattanása... tére, szereltem volna előítéletek nélkül ás elfogulatlanul elmerülni abban a vi'őgban. amelyet az emberek rnókáa históriák középpontjává tettek meg. Célul tűztem ki : meglátni portréját e városnak, amelynek nevét ta'őn az egész világon mindenütt ismerik. Bevezetés és konferensz helyett kérdéssel lépek az olvasó elé: Vájjon nem derült e mosolyra az arca mindannyiszor, ha kiejtették előtte a Latorcza városának, Munkácsnak a nevét? Vájjon okad-e még város a világon, amelyről annyi jó és rossz vicc keringene az emberek között, mint amennyit Munkácsról és a lakóiról mesélnek? Ha beülsz a vonatba, a harmadik osztályú fülkébe, ahol elnyűtt nadrágokon keresztberakott ócska kofferok tetején öreg és piszkos, szinehagyolt és mind a négysiélén megszaggatott kártyákkal kalőbert játszanak, vagy máriőst, romit, vagy lórumot, akkor csstős közben, vagy olyankor, ha egy stációnál hosssabb ideig hallót tart a mozdony, biztosan terítékre kerül egy régi munkácsi adoma. Ha a partnerek közül valakinek túlságosan kedvez a szerencse, akkor a vesztes rendesen megkérdezi: nem Munkőcson tanult a meg osztani és keverni az ur? Este a kávéházban, ahol a hétköznapi robot után keresnek felfrissülést az emberek, az Arisztid-viccek mellett mindig szőnyegre kerül egy-egy munkácsi anekdota. Ha nem csalódom : Berncrd Shaw irja valahol, hogy o derék, szorgalmas, becsületes és törekvő embert hollbisonyoean rossz vic cekkel lehet kompromittálni. Er a mondás illik lejjobban Munkácsra, erre a derék és szorgalmas városra, amelynek rossz hirét keltik szerte a világon mindenfelé a mult század rózsás ide jének it'falejtetJ szakálas viccei. Megölni nem tudták ezt a várost és az, aki akár csak egy napra is eljön ide, meggyőződhetik arról, hogy Munkács polgársága valóban nem olyan emberekből tevődött össze, akiket látatlanba fegyházbüntetéssel lehetne sújtani. A köztudatban élő hit azt tartja, hogy Munkácson nincsen egyetlen boltos, akinek akár két méternyi rőfősárut is lehetne hitelezni. Eszel szemben a statisztika azt bizonyítja, hogy messze területen egyesegyedül Munkács dicsekedhetik azzal, hogy kereskedői között leg kevesebb az inzolvencla. Node nem akarok elébevágni a dolgoknak. Miért is utaztam Munkőcsra? Világcsavargáson] közben soha sem jártam ezen a vidéken és igy kíváncsi voltam: a városra, a rövid és csattanós viccekben, hosszú anekdotákban megénekelt lakóira, vérkeringésére, nappali és esti éleolcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható BUTORHAZBAN Békéscsaba, Andrássy-ut 25 sx. Kedvező fizetési feltételek! Ahol kétszáz esztendő őía várják haza „Rákóczi királyt 4 Az a vidék, amelynek kellőskösepén zajló életével és lüktető eners?iájávai Kelet kapuja : Munkács elterül, valóságos tárháza a históriai emlékeknek. Elmúlt évsfcőzadok történelme azonban muzeumok vitrinjeibe szorult és öreg annalesek lapjain s*ürkül asóta, hogy Mária Terézia, Nagy Frisíyes és a minden oroazok cárja felosztották Lengyelországot és a eaüciai határ nem jelentett többé leküzdhetetlen kinai falat azoknak a tömegeknek, amelyek Lengyelország feloszlatásáig n^m tudtak szabadulni a ghetto falaitól. Arnig Lengyelország nemzeti királyok uralma alatt folytatta a maga éleiét, addig Munkács különböző korokban különböző hadvezérek és szuverének megerősített váraként állt őrt a Latorcsa portján. Véres csaták, nyert és vesztett ütközetek színhelyéül szolgált. Fontos politikai megegyezések, békekötések kerültek itt selyemzsinóron lógó pecséttel ékes pergamentokra, de falai közül hiányzott az az élénk és karakterisztikus kereske delem, amelyre csak sokszáz kilométerre! kelei felé akedhatu ik — mindeneseire lecsökkenteti forrná ban. Hi»zen: Rákócti Munkács piacán bontotta ki a Lengyelországból hozott zászlókat és a munkácsi vár sáncaiban dördültek utolsó! a ku rucok ágyúi. Raitócii neve ennek a vidéknek minden nyelvű és minden hitű lakójának aaivében örökön-örökké élni fog és bolyongásom soréin olyan — generációkon keresstül megszentelt — emiekekre akad tam, amelyeknek h«l atára könynyéktől lesz nedves a szem. Hosszabaja románok, kSziilök * gyük ism beszél magyarul, szent ereklyeként Srzik Apsán, a templomban a Nagy F. jftdelem golyóktól lyukas kuruc lobogóját, vasárnaponként a Werhovinán. az imádságos könyvvel a kezükben templomba sielő rusaasin lányok és as8ronyok nyakéról nem hiányzik a selyemszalagra füstölt libertás, Rőkócsi pénze és ha Máramaros kicsiny falvaiban, hóval borított, felhőkkel csókolózó hegycsúcsok alatt a Ssfintestén vacsorőhoz ülnek a russ£in és romén parasztok, asi aszltISSo üresen hagynak •gy helyet „^ákácsí-királytiak".. . A fshór abrosszal megterített asztalon ott áll a pohár, gyöngyöasó borral, •yilva az ajtó, a Nagy Fejedelem istlkms biztosan erre jár, vigyázz a népére és a leitámadás szent estéjén két•xáz «satend& óta minden hámban várják, hogy fehér paripáján lejön az égból ... ... Vezérszálláson, kicsiny falu ez a Vírecki-szoros mellett, ott, ehol ezer esztendővel ezelőtt uj hazájába érkezett Árpád nemzete, áll egy kicsinyke ház és ha a környékbeliek elmennek előtte, megemelik a kalapjukat és az ajkuk hangtalanul imát mormol, mialatt a jobbjukkal a keresztet vetik. Ebben a házban töltötte a haza földjén az utolsó éjszakát a kurucok vezére. Alsővereckén tul, Rákőcziszálláson megmutatták nekem a rétet, amelyről a legbübéjosabb legenda 8*Ól. A község görögka*hoiikus lelkésze mesélte el. hogy ezen a rélen át menekült kicsiny lovas csapatával Rákőcsi Ferenc. . „Bol cárj" — így nevezik ma is a kurucok vezérét, magyarok királyát ezen a vidéken, szószserinti fordításban azt jelenti • két 8ZO • mi királyunk" és a legenda szerint Rákóczi király menekülésekor megparancsolta, hogy a lovak patáira fordítva verjék fel a patkót. Tűnjék fel u?y a lovak nyoma, mintha a csapat kívülről jönne befelé. Rákóczi nem akarta, hogy menekülése fájdalmat okodon a népnek. ...őati sssántés és tavaszi vetés idején egys«erü parasztok ma is leveszik fejükről a kucsmát, ha a barázdában fordított patkÓalaku nyomokat vélnek észrevenni. Ilyenkor azt mondják, hogy: „a mi királyunk visszajön "... Szerte ez Alfö'dön, aztán a hegyek birodalmában derékban kettétört emlékoszlopokra aknd a vándor. Márványtáblák köszöntik és e márványtábiákon russxin és magyarnyelvű físlirások ssólnak Rákócziról. Mindezeken tul, oszlopok, em' léklábiák és históriai emlékek nélkül is az emberek lelkében saunynyadó ötök szeretet emlékeztetnek Rákóczira, akit us»y szivébe zárt a nép. hogy az emlékét onnan kitörölni sohasem lehet. A vár, ahonnan Zrínyi Ilona fiát a j'ezsuiták klastromába vitték Akárcsak egy kihűlt tűzhányó krátere, emelkedik ki a Latorcza alföldjéből a meredek szikla, amelynek tetején még csak nem is romokban áll Munkács vára és vigyáz ma i# a sebesen kanyargó folyó völgyére. Itt találkoznak egymással alföld és hegyvidék . . . Kasrémya van ma a várban, ahonnan egykoron Zrínyi Ilona fiát a Habsburgok katonái elvitték a jezsuiták klastromába, hogy ott c»á«zérhü»é«et tanuljon. Amikor a nagykárolyi sikon befellegzett a kuruc dicsőségnek, ezt a várat a Schönborn grófok kapták ajándékba e császártól. Négyszázezer katasztrális hold tartozott a várhoz, mindmegannyi falvakkal, jobbágyokkal, hegyekkel, palakokkal a Schönborn grófok dcnációja lett. Nekik azonban valahogyan sohasem volt idejük arra, hogy Munkőcsra jöjjenek. Nélkülök fejlődött ez a vőros, émbér e'ig van ház Munkácson, amelyről ne mesélnék, hogy egykoron a Schönbornéké volt. A napoleoni háborúk idején már élénk itt a kereskedelmi élet, nincsen ház, ahol ne adnának és ne vennének árut és nincsen olyan portéka, akárcsak ma, amelyik Munkácson nyomban ne találna vevőre, eladóra, vagy közvetítőre... Paál Jób
