Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám
1938-02-13 / 35. szám
1938 február 13 rónáért a Slezók Viius állal alapított alkalmi szövetkezetnek. A kastély é« a psrk, valamint as Ápponyiak remek erdei csak a mult évben juloitak a pozsonyi mérnök birtokába. Az adásvételi szerződés szerint Adél grófnő 850.000 korona készpénzt kapott, ezenfelül életfogytiglan 20.000 ko róna évjáradékot biztosítottak a számára és az uj földesúr megengedte a park szabad használatán kivül ezt is, hosy a grófnő a kastélyban hat szobát magának életfogytiglan megtartson. * Azt mondja nekem a korcsma ivójában esy egyszerű munkásember, Lázár Ferenc: — Az Iiten megáldotta a mi kedves kis grófkisas»zonyunkat. Meg is érdemii. Tavaly olt dolgoztam a kriptánál, odajött hozzám és olyan szépen beszélt velem, hogy még a saját munkatársaink se beszélnek velünk ilyen hangon. Tdts/.ik tudni — te'te hozsá ti'okzatosan — én hallottam, i hogy Zogu királytól o'y*n gyűrűt í kapóit, amelyen ha!rr<ma«, ök'önri- S nyi brilliáns van. Ha Z<«rina kom tesz bemegy a saobéjábe, nem is i kell villanyt gyújtani. A brilliáns j gyürü vakitó fénnyel világit.. . .. . íme: Apponybnn a mese- i költés mér megkezdődött. . . Már pedig, aki körül meséket sző a nép fantáziája, annak rend szerint nemesen érző jó stive van . . . Az Apponyi grófkisasszony sze rencséjének minden ember örül ezen a téjon ... Paál J6b. kokó Ízléstelenségei egvaránt j émelygései töltik el néoünket és j a müveit külföldieket. Ha valaki gyorsfényképet akar erről nz édesfinom nyelvről és Ízlésről — és jó gyomra van — hallgassa meg a nemzetközi vásárok alkalmából Pestről küldött rádió üzenetekel, ahol „az aranvos nagymamucinsk ezer csókot és tirezer kézcsókot küld a Muci, a Bulyu, de a Lityutyu is." A középosztálynak a néo iránti érdeklődéséről ssólva igv ír: „Ne őstehetségeket fedezzünk fel parasztjainkban, ne költemények szavalására tanítsuk, ne kü'önféle belmissziókkal tegyük őt józanság helyett rajoneó fanatikusokká, hanem képzeljük el mi falurajongő „uri" magyarok, hogy édes testvérünk egy parasztlegény, aki tudatlanul rongyosan lurja a földet s meg'átiuk őt 8 megesik rajta a szivünk. Fogjuk be őt r«olor.íimára? Tanítsuk meg őt a Ta'p^a magyarra? Vegy próbáljunk vele dalokat daloltatni, verseket csinálni? Vagy kérjük tőle a szeretőidtől kapott húsvéti hímes tojísl? Mert idáig ilyen rokokó naíJ^d'ünségekkel boldogítottuk a falul." Biztató befejezés Sok-sok idézetet soro'hatnánk még fel a két ivnyi kis könyvecskéből. Di újságcikk karatén belül a»s ál'ala felvetett gondolatokat alaposan elbírálni nem lehe 1, a munka lényegéről pedig igv is hü képet adtunk. Csak ideírjuk még azokat a sorokat, amelyekkel a szerző befejezi könyvét: „Ne féljünk a történelem itéletétől. Mint nagy és hő«i ko* fogunk szerepelni. Az Uf 2337-ik esztendejében, 400 év múlva, a Magyar Tudományos Akadémia teljes ülésén székfoglaló történeti értekezését fojja felolvasni makkosholykai és homokdöbögei B3döghe Fíórián törlénettudós a XX. Kzózad máBodík negyedéről: „Ebben a korban általános nyugtalanság volt a világon. Franciaországban és Amerikában munkások erőszakosan hetekre gyárakat fogleltak el 8 nem akartak dolgozni. Soanyolok. németek és oroszok papokat kínoztak. A munkások lustaságból egvre kevesebbet akartak dolgozni. A heti óraszóm csökkentésén marakodtak, mert ugy éres'éfc, howy alkalmazóik, vagy nr állam többet fizethetne nekik. Ebben a zűrzavarban mit találtok Magyarországon? Csak két momentumot emelek ki ebből a dologkerülő és antiszociális korból. Megállapításaimat a szellemelemzési módszer szerint az akkori nyelvből meritem, mely jellemző a korra. Egy ilyen korjeíző szólás: A munka nemesül íme, amíg másutt nem akarnak dolgozni, a XX. század első felének magyarja a munkát nemeaedésnek tartja. A másik jellemző szólás egy felelős magvnr államférfi ajkán hangzott el: „O^vnnok vagyunk. mint az ostromait vár, Magyar Testvéreim és sorsközösségben élünk." íme, amig másutt szegény a gazdaggal, elnyomott a hatalmassal marako dott, addig Magvarországon a hatalmasok jelenlik ki, hogy lestvéri sorsközösségben élnek a néppel. Ilven kft igazgyöngyöt abban a korban semmilyen nyelven nam találtam." A tudós ezen fejtegetéseit a* Akadémia hátsó üléseiben a „Griff" ifjúsági társaság lelkesen megéíjenzi. Az élemedettebb akadémi kusoknak pedig könnybelébad a szemük, hogy ők nem élhettek abban a hősi korban." (egy) „Európai magyarság keresése nyelvben és gondolkozásban" Molnár Benjámin sárospataki tanár könyve „Európa köeepén mai társadalmi •szakadékainkkal, rokokó életfelfogásunkkal egyedül állunk. Körülöttünk népi erőikben megfrissülnek a nemeetek. Nálunk a társadalmi OBstálvok külön kasztokká élesednek. Mellettünk újjászületett kis népek százezernyi autója suhan, mi kátyús utainkon petróleumlámpás vámsorompókba útközünk. Minden látszat ellenére Európa népei újjászülettek a háború után. Mi régi korok elnyűtt gúnyáját szaggatjuk. Félő, hogy duazadó, életerős fajok az emberi civilizáció nevében megszállják azt a geográfiai foltot, amely kiesőben van az európai kulturközösségből és élettempóból." Ezzel a nem éppen vigasztaló néhány sorral kezdődik Molnár Benjámin főiskolai tanár kis könyve, amelyet még az elmúlt év ta vasi ín adott ki Sároipatakon, a amelyet 4—5 fővárosi könyvkereskereskedésben is hiába kerestem, mig végre rre? tudtam szerezni Pedig ez a könyv megérdemelné a nagyobb nyilvánoiaágot. Olyan bátorsággal, olyan leplezetlen őszinteséggel mondja el véleményét a magyar társadalmi szokások, berendezkedések és intézmények hibáiról, emilyenlől már akkor is régen elszoktunk volna, ha egyáltalán valaha is megértük és megéltük volna a kritikai hangnak ezt a bátorságát, ez önlelep'ező őszinteségnek ezt a hutba vérbe vágó kegyetlenségét. De a kis könyvecske tulajdonképpeni érdekességét a szerző bátor kiállásán tul még fokozza a módszer, amellyel vizsgálódásait végzi, amikor a nemzet lelkét, igaz szándékait a nyelven keresztül igyekszik kikutatni. Vizsgálatainak lesújtó eredményét mind járt előjáróban így szegezi | e: „Már müveit társalgási modorunk és nyelvünk alkalmatlan arra, hogy civilizált nemzet egységes nyelve és modora legyen." A könyv egyes fejezetei során aztán sorra veszi a magyar nyelv anakronisztikus visszásságait, a cín-zések, megszólítások, köszönések és köszöntések rokoko-korabeli ódonságaít, 8 azokon keresztül világit rá a magvar társadalom mélyében meghúzódó bajokra, amelyeknek — szerinte — hü tükörképe a nyelv. Ki kinek alázatos szolgája? A kis munka nyelve olyan tömör, okfejtése annyira egymásba fonódó, hogy vázlatos ismertetése alig-alig lehetséges. Ezért inkább kiragadunk egy-egy különösen érdekes íderetet, egy egy feltűnő magyarázatot. hogy azokon keresztül ízelítőt adhassunk belőle: hogyan is létja egy fiatal tanár a mai magyarságot. Elsősorban a köszönési formákat analizálja a szerző és megállapítja, hogy az ilyen formulák, mint alázatos szolgája,kezét csókolom, van szerencsém stb., melyek a XVIII. században a latin, német vagy angol nyelvben csak szóvirágok voltak, nálunk valóságos jelentést nyertek, mert csak alulról felfelé használjuk őket s megakadályozzák az egységes köszönés kifejlődését. Ugyanilyen káros érteimet lenség egy ifjúsági egyesület levelében olvasott aláírás : „vagyunk hazafias mélytisztelettel éa magyar köszöniéssel". Hasonló szörnyűségeket produkál a társas érintkezés amely ilyen beszélgetést termel ki: Vevő: Egy kiló narancsot kérek. Kereskedő: Teccik szíves lenni szeretni talán a vérbélül? Vevő: Olyat kérek 1 Kereskedő: Olyan régen láttuk T. urat, azt hittem betegnek teccik szives lenni. A nyelv rom'ásának társadalmi okait kutatva Molnár arra a megállapításra jut, hogy „társadalmi osztályaink egymástól való irtózatos távolsága az, amely követeli nyelvben és modorban is az irtózatos távolságokat". Ervelésének alátámasztására külföldi megállapításokat sorol fel, amelyek Magyarország társadalmi berendezkedés ének elmaradottságáról szólnék. A példák tömegét irja le, amelyekkel bizonyítani kívánja, hogy középosztályunk jétsza az urat, restelli a munkát és minden erőfeszítéssel azon van, hogy a népi közösségtől eltávolodjék. Középosztályunk egész világa nem alkalmas arra, hogy benne a nemzet egyesüljön, — irja Molnár Benjámin. „A mi modorunk édeskés roInfluenza utáni Méúmí, BlhDzűdó köhögések, bronehitis, légcsőhurut gyors megszüntetésére kiválóan alkalmas dr.Baál Svábhenyi GyBroiekszanatorinma Hixókurák, állandó szakszer 5 ápolás,orvosi kezelés Jelentkezés > Budapest, Svábhegy, Mátyás király-ut 23. 23. Teleion: 165-111
