Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-07 / 253. szám

1937 november 7 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY DB ITflDT SZÉPET ÉS JÓT OLCSÓN VÁSÁROLHAT tSU I Uif 8 FIZETÉSI KEDVEZMÉNNYEL DEBRECZEN I ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza A duallum, mely Gőririg éa Schacht között folyt, eldőlt, vég­érvényesen. Schachtnak távoznia kell bű­vétzpődiumáról. Mi lesz a folytatása ennek a díszlet váltásnak, as». nem érdekel bennünket közelebbről. A politi­kában nincsen senki, aki nélkü­lözhetetlen lenne, még ha akkora képesség is szorult beléje, ami lyennel Schacht bátran dicseked­hetik. Ezen a téren, jobban, mint akárhol, érvényesül a szabály: hodie mihi, cras tibi. Csakhogy az ellentét, amely Gőringet éa Schachtot egymásra uszította, nemcsak személyes jel­legű. A vita rem a körül forog, ki a legény a csárdában, hanem a körül: mire van nagyobb szükség: ágyura, avagy élelemre. Gőring szerint prius az ágyú és csak azután jönne a harapnivaló. Ebbeli felfogását nem rejtette a véka a!á a porosz miniszterelnök, akit sokan a harmadik birodalom Dauphinjének vélnek. Ellenkezőleg I Számlalen izben hangsúlyozta, a legszélesebb nyilvánosság előtt. Édes Istenem I Napolecn is, de még Hamvbál is efajta szólamokkal biztatta a veteránjait, amikor az éhségtől felkcpolt az álluk. Persze, azok a fránya közgazdászok más­képen vélekednek. Ámde ki törő­dik ez ilyen sötéten látókkal. Sajna azonb&n, a katonák sem akarnak egyetérteni Gőringgel. Rántsuk például elő Marx tábor­nokot. Akit a németek uni sono a jelenkor legkiválóbb sztratégájá­nek tisztelnek. Mi nem jutott az eszébe a derék urnák? A birodalmi hadügy minisztérium félhivatalos szaklepj&ban cikket penderítetts ál­lást, élesen állást foglalt a balhiede­lem ellen, amit Gőring pártfogol. Metaső logikájával, amely hellyel­közzel azidősebbMo/táére emlékez­tet, ssinte iehengerii azokat, akik a valóságot agyrémekkel homályo­sítják el. Mint ízig-vérig realista, elősaör is leszögezi, hogy a bukás oka nem abban keresendő, ami­ben eddig keresték. „1918 ban a német hadsereg tá­madásai — irja — két okból hiu­sultak meg. Nem a helytelen tá­madási pont, nem a támadási súlypont megváltoztatása, — amint azt elég botorul a Dalbrüchk-iskola hirdeti — volt ez irtózatos kudarc eredendő oka és nem is az a bi­I P-ért a nyak hej után daueroüása 6 csavarral 2 p» ^J*^ áramvonalas dauer 12 csavarral P teli 68 é 8 lökéle tes 6 hóig tartós gépondolálós DAUER a jjCITV fodrászatban Szent István-tér 16. saám alatt (Kulpin Áruház mellett). zonyos tőrdöfés, amint Ludendorff a maga mentségére kiagyalta, ha­nem igenis elsősorban a mardosó, az elviselhetetlen éhség. Második sorban pedig az, hogy nem tudtuk legyőzni a tüzérséget, amelyet az éhség folytán bei llőit szünetekben az ellenség csapataink ellen föl­vonultatott." Ez csak világos beszéd I Ám Marx tábornok ur jónak látta egye­bet is, mást is, rektifikálni. Cáfolja kertelés nélkül azt a legendát, mintha az ellenséges papirlövegek, amiket a nemzeti szocialisták uton­ulfélen felhánytorgatnak, döntő be­folyást gyakoroltak volna a háború kimenetelére. És merészen, túlsá­gosan merészen kikel az elvakult propaganda hősök ellen, kik — sa­ját szavaival élve — „ otalitáii el­méletükkel sárba rántják a csá­szári hadseregnek még az el­lenségtől is szívesen elismert pá­ratlan teljesítményeit, sőt rneg­emé8ztetlen s megeméjzlhetetien teóriáikkal a jövőben is pusztulás; ba kergethetik a német ármádiát." De itt sem áll meg a jelea ka­tona. Sorompóba rúgtat ások el­len is, akik még mindig Clause­vitzben látják a stratégia alfáját és ómegáját. Elriasztó példa gya­nánt állítja pellengérre Metzsch tá­bornokot, eki a politikai főiskolán egy előadás során Ciausevitzre hivatkozva eképpen nyilatkozott: „Cleusevitz tanításainak megtaga­dását jelentené, ha elfogadnék, hogy vereségünk oka a szalonna­hiány volt. Halott anyaggal nem lehet győzelmet aratni és ezt bi­zonyítja a szövetséges hatalmak 1918. évi győzelme, amelybőj sem­minemű hasznuk nem volt." Hogyan! Csattan fel epés guny­nyal a cikkíró — hogyan, hót az angol világbirodalomnak egy nyol­caddal való megnagyobbodása, a metz-diedenhofeni érc, az elsassi kálium, az avoldi szén, mégis csak velamivel több a semminél? Ám ne legyünk túlságosan igazságta­lanok azokkal szemben, akik nem tehetnek róla, hogy Clausevitzben fétist imádnak. Nem vétenek ezek a jámborok a logika ellen sokban, mindössze ceak annyiban, hogy akár szándékosan, akár szándék­talanul elfelejtkeznek valamiről. Clausevitz idejében ösmeretíen fogalom volt az ellenséges orszá­gok kiéheztetése. Ám azóta, hogy a nagy gondolkodó lehunyta a sze­me pilléi', illett megtanulnia min­denkinek, aki hadat visel, némi dolgot. Azt a pirinyó csekélységet, hogy az élelmiszerben és a nyers anyagban látott szükség bomlás­nak indítja, azután elpusztítja aso­kat a seregeket is, amelyeket ágyuk, repülők, tankok özöne véd. Ha a gulyéségyu nem füstölög, csinálhat a vezér azt, amit akar, a parancsnokságot átveszi tőle az éhség, a mindenható diktátor. És idevonatkozólag Marx tábor­nok nem egy érdekes anekdoté* val szolgál. Igy meséli, ami a ve­zetése alatt álló hatvanadik gya­logezreddel történt. A Chemindes Dame8on csata- és fej veszítve sza­ladtak az angolok, Amiens irányé­ba, Mindenki azt várta, hogy a német pynlogság íziben előtör s végig n t mindent, ami útjába akad. D i bizony nem igy esett. Az éher német bakák nem moz­dultak. És a szünetben levegőhöz jutott az angol tüzérség s ontani kezdette a halált. Emlékeztet az­után Marx tábornok az armentie­resi kalandra. Az angolok futot­tak, mint a nyulak. De Armentie­résből, BZ angoloktól felhalmozott élelmUzerektől duzzadó városból nem akaródzott az éhes csapatok­nak tovább masírozni s egé". éj­szaka mást sem csináltak, mint et­tek és itiak rogyásig. Az sem utolsó, amit az argonnei hadállásokról beszél. A harcéi mögött pihent az exred, olyan he­lyen, ahova nem ért rl as enyé­szet dulá~a. És a !e?énysé« még­se nyughatott. Furton-fu t zaklatta a paiancsnokot. Gyeíúnk a tűzbe I — hangoztatta mindegyik 1: nka — szivesebben vagyunk jó ellátást bizloiitó lövészárkokban, akármi­lyen golyózápor is sűríti a leve­gőjét, semhogy az éhséggel egy­bekötött biztonságban rostokoljunk. Véges etül egy hősies tiszt utolsó levelét olvassa fel Marx azoknak a fejére, akik a propagandajárvány hatása alstt az uj dinamika értel­mében becsmérelik s megvetik az anyagiasságot. Vájjon miről ál­modozott a nemes katona, mielőtt ütött az utolsó órája? Nos, a tiszta idealizmustól fűtött, kiválóan mű­velt hérosz Nietzschéről szót sem ejtett és n*m ejtett szót arról a bizonyos Wille zur Macht ról. Va­jaskenyérről álmodozott, vajas ke­nyérről, amely igazi és nem pót­anyagok srpgyvaléka. Meg kol­bászról 8 egyéb földi javakról, en­nivalókról, amelyek csakugyan ehetőek. Lenz vezérkari százados meg­erősíti a tábornok előadását, ha ugyan megerősítésre szorulhat, ami önmegától értetődik. A Militarr Wochenblatt egyik száméban par longum, per latuin semmit el nem véve, semmi hozzá nem téve ecse­teli a világháború kiéhezett csa­patéinak kétségbeejtő állapotát. Hiába csikorgatták, hiába fenye­gették a koplalástól elcsigázott embereket, nem voltak kaphatók erie, hogy elhagyják a zsákmá­nyolt élelmiizereket. Enni akartak, enni és jól lakni a halóibamenés előtt. És akármilyen cinikusan hanszott annak idején Churchill szavajárása, miszerint a háborút az nyeri meg, aki az utolsó gram élelemmel s nyersanyrggal ren­delkezik, neki lett igaza. A német hadseregen nem fogott volna ki semmi, meg a pokol kapui sem győzték volna le, ha e! nem sor­vasztja a mindennél biztosabban ölő méreg, BZ éhség. És handa­bandázhat, beszélhet, irha! Luden­dorff, amennyi jól esik neki, a hát­batámadásról,; a tőrdöfésről, a le­gendát örökre elintézte, amennyire legendákat egyáltalán el lehet in­tézni, Marx tábornok, a nagy sztra­téga. Ám pereljen Gőring a tábornok kai I Bizonnyal perelni is fog. Nem csak azért, mert gombostűvel ki lyukasztott egy mithoszt, hanem asért is, mert dacos nyíltsággal feltért valamit. Azt,hogy a német vezérkar meg van győződve pon­tosan annak forditoltjórál, amit Gőring hirdet. A német vezérkar nem hisz a kiadott paroliban, amely az ágyuknak adja a priuszt az élelem felett s mivel nem hiss, nem is hajlandó autérkiás alapon, nyersanyagok szűkében, népét egy müvei — jó rádión — élmény a zenebarát számára. Figyelje meg a 83-asORION-RADIO hangját szimfonikus zenekari közvetítésnél! Kapható minden Orion rSdiókereskedónét Fenti készülék kapható: Hirsch Jánosnál Fenti készülék kapható: Rosenbaumnál kilátástalan háborúba ugratni, amelyből bénán s csonkén vin­nék el a történelem póruljáríjai­nak a lézáretjébe. Ezért volt izgató Gőring éa Schacht párbaja. Yrflonck m? í

Next

/
Oldalképek
Tartalom