Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám
1937-10-03 / 225. szám
1937 szeptember 5 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 E L U S K A PÁLOS TIBOR ELBESZÉLÉSE 1. Három éves mult Béluska, a nyár elején lépett a negyedikbe. De nem csöndes lépegetéssel ka paszkodott fel a hónapok lépcsőfokain, szaladt, ugrott, csodálatos, gyerekes iramodással. Szemlátomást nőtt, izmosodott, minden csepp hus, ami rárakódott, csintalan erővé változott rajta. Szülei időről-időre számonlartották az egész évek fölött a hónapok számét. Sőt. ha az apja jó kedvében volt, azt is kigondolta magában, hogy hány napos a „syerek". Utóbb csak néha ragadt oda a kocsmában s az asszony első szavára otthagyta a kártyás kompániát. — Biluska ritt utánad — mondta a felesége halk neheztelésuel hangjában, hogv megelőzze az ember morgását. Da erre nem volt szükség, mert az, bár a felhajlott bor meglátszott járásán, békés arccal haladt mellette haza. Egész télen, tavaszig, amig meg nem indult a dolog, naphosszat eljátszott, hancúrozott vele. Gyönyörködött apró, ügyes meg ügyetlen kézmozdulataiban. — Oiot beszédje van neki — Ismerték el az idegenek is, mikor valami öregesen komoly mondás pottyant ki a száján, amit nem tudni honnan csipett fel. S az anyja is reszketett érte, ha valami furcsa álmot látott, ijedtében felütődött, tapogatla középen a gyereket, mert közöttük feküdt, nincs e valami beja, forró sóga. Aztán mikor megnyugodott, sokáig bámulta — sötét éjjelen meleg kis lehelletél,vagy ha a hold kedvezett, arca ezüstös vonásait. Kapáláskor velük volt kint a hatórban, olykor-olykor nyafogott a naplói. Az árnyék azért hamar megvigasztalta kedvét s nemsokára újra az apja mögött ugrált folytonos csacsogással. versenyt növekedve a friss, zöld kukoricíval. Az aratásban igyekezett otthonhagyni az anyja. Étellel megrakodva nehéz burcolászni a fáradó, lassú rajkót. As első két napon, mire hazaért az ebédvivésből, Béluska lilára sirta magát s egész estig kesernyés maradt az arca. Ettől kezdve vinni kellett őt is, kézen fogva vagy szabadjára engedve, mikor [ficánkolva a puha port csapó csikót jött kedve játszani. Ac asszony minden nap facsaró viz volt s elmaradozott a többiektől. A javát már learatták s hosz De vigyázzon, mert nem minden fehér tabletta »Aspirin« és távolról sem minden - amit époly jónak ajánlanak - azonos a gyorsan ható és ártalmatlan eredeti készítménnyel. Az ön egészségének a valódi Aspirinre van szüksége. ASFÍRIN TABLETTA c s a k a » 0fl«eí <i -kereszttel valódi. veite az asszony s varró-munka fölé hajolva elkönnyezte. Egyszer igy váratlanul meglepte az ura, előbb a legördülő csepp tünt fel neki az arcon, mejd az ijedt gyerekkép. Hirtelen indulattal érte nyúlt B a lap hesenve tépődött ketté a ezülők keze között. A férfi összeszorította, fenyegetően állt, markában az összemor Zsolt képpel az asztalra csapott. A poharak is megrezzentek a szekrény tetején. Aznap tovább nem mutatkozott, egész éjjel ivott, mulatott a kocsmában. Elsiratták Bíluska széttépett fényképét. Da a szomorúság nem mult el. 3. N?hány hónappal azután, hogy a gyerek megindult, az asszony összehajtogatott régi ruhák között rábukkant egy kis vőllpőntos nadrágra és egy trikócskára. amiket 0 viselt vasárnapokon utolsó idejében. Ráhúzta a kicsire a nadrágot, belebujtatta a trikóba. Egy kevéssé tágra löttyedtek a ruhácskák mindenütt. Szombat délután volt. Az ember jóleső fáradsággal tagjaiban a ház előtt ült egy kisszéken. Puhán ült, maga elé csünget/e karjait. Lelke gondolattalan volt és üres, hogy e percben jó, vagy rosszkedv egyképpen szétterpesskedhetett volna FENYTe FiMYT • BAUER ILLÉS VERSEI Idill Szent esküvés kötötte őket. Mit végyas ajkuk súgva mondott. Hol esküdtek ott sátrat szőttek. Fejük felett a hársfalombok. Csóktüz ült szemük tükrében, Mig karjaik nyakukba fonva. Az ég aranyló napsütése, A sálret fényözönbe vonta. Örök hűség 1 Csendült a légbe. A tiszta égen más se rezgett. Halk suttogásuk csép neszére, A kis pacsirta dalba kezdett. Dalolt lágyan. Dalolt halk mollban, A szivek dalát énekelte. S ajkuk lent a lombsátorban, Az esküt csókkal pecsételte. Csókodért, cserébe Ajkad csókja már ajkamon égett. Tart nyűgözve uj, szent, nagy igézet. Mémoritóan boldog érzés. Édes I Nekem ki adtad, légy érte dus, áldott. Fehér válladra hermelinnel ékes, Skofiummal himes királyi palástot Borítanék, ha volna földi kincsem. A Tiéd volna minden arany, mirrha. Neked pompázna messze napkeletnek. Honnan a csókok, ábrándok erednek. Minden virágja s illatterhes szirma. Hogy illatárral borítson, behintsen. szu tarlók nyujtottők meg a mennivaló utat. E?y nappal végzés előtt a gyerek a tarlóra kéredzkedett, anyja karjáról előrefutott le-letérve a félig kitaposott ösvényről. S ekkor szuródott az a jelentéktelennek látszó seb a talpába, egy hegyesre kaszált kóró csonkjától, amely nem sok idő múlva halálát hozta. Még olt rögtön, a kigyöngyöző vérrel tisztára mosódott a seb környéke a poros lábacskán. Később zsebkendőt csavartak rá s másnap is ugy látszott, ez is elmúlik a többivel. Katona-dolog. Nyolcadnapra aztán felpüffedt kéken már a térde tájéka is s az apja vele együtt hörgött, mikor látta az utolsó kinréngatódzósait. 2. A rákövetkező év, kivált a tele olyan felhős és szótlan volt, mintha valaki a szavakat kiirtotta volna agyukból, csak minden tizediket, vagy huszadikat hagyva meg, szánalomból nekik. Njm bírták ki egymás tekintetét, tudták, ha szemük csillanásán át összeér gondolatuk, őutána fog sajogni. Az ember szája mellé két ránc mélyült, hosszan, az asszony arca szürke lelt s valami síri petyhüdtség borult rá. Egy fénykép maradt róla kétéves korából. Délutánonkint előez a második pusztulás, az élettelen, papirosra mart emlék megsemmisülése mintha ujabb gyá8zolnivaIókkal toldotta volna meg bánatukat. Annyira arcukra szokott a komor bőr s a bőrben a ráncok, hogy még akkor is nehezükre esett a mosoly, mikor vigaszul megszületett második gyermekük. Ez is fiu lett. Kötelességüket tudón ápolták, ringatták, ha az ólom elől sirva húzódozott. Da minden szelid dóknál Báluska f jddő szemét érezték magukon. Uj ruhőkat varrtak a kicsinek, meri a Béluskáét már mind rég elajándékozták s minden uj ruha idessn volt nekik. A kisfiú ijedten bujt anyja mellére a hideg pillantások elől. benne. A visszatérő emlékezés, mint sötét madár, már keringeni kezdett messze iveket hajtva. Homályosan csak annyit érzett, hogy hamar, hamar valami gyerekre fog gondolni. A gyerek fáiig mosolyogva, félig ijedten állott az ajtóban. Kis nyelve előre villant alsó ajka mögül. Sarkára hajlott, majd talpára engedte a súlyt s ahogy megszip pantotta levedző orrőt, olyan volt, mint egy angyal, va.?y mint egy — másik gyerek. Ekkor az asszony visszafojtott kuncogó boldogsággal kinoszogatta a gangra. Áx apja meglepett mosollyal nyújtotta érte ujjait, a levegőbe kapta és hangosan összecsókolta. 4. Igy halt meg Báluska. FRENKEL-BANK HAZ Andrássy-ut 6 OSZTÁLYSORSJEGYFŐÁRUSITÓ Andrássy-ut 6 Október 16-án kezdődik a 30. sorsjáték őriási nyerési esélyekkel I.osztályú sorsjegyek már kaphatók!