Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-15 / 185. szám

1937 augusztus 15 J3EKESMEGVEI KOZLONV Külpolitikai szemle írja: Lustig Géza Két decenniumrriel azután, hogy Vaillant golyója leteritelle, Jauiés is megktpta a«t, ami dukál az igazság bejnckainak. Szobrot állilőttek neki, agyba főbe dicsélték » elárulták, amiért küldött és amiért elhulott, pofon verték. Hogy a francia balo'dal áldozott Ja üres emlékének, azon nincs se megütközni se pedig kivetni való. Hiszen elvéglére Jautét volt az tz államférfiú, aki, a héfcotu előtt, a baloldali szellemet (ha ugyan van egyáltalán ilyen szellem) a leghívebben, a legigazabban megie'eni'e le. Szc cialis'a volt, a feje bubjá'ól a lába ikrő jáig. Szocialista volt, aki a fennálló társadalmi rendet kárhoztatta és eltörölni igyekezett annak még az utolsó nyomát is. De sem pá* lyéje kezdetén, sem pályája alkonyán nem hatalmasodott el fölötte a vak indulat és mint tffajta délvidéki latin, aki az anyatejjel szopta magába az impérium romarum elévülhetetlen örökét, a jus és a juatitie fogalmait, nem züllött el annak a típusnak a színvonaláig, amelyet Cicero íacliosus nafus-nak, hivatott bajkevetőnek csúfolt. Demagógnak senki nem vélhette, legfeljebb tribunnak. Az volt a javábó. I Tribunus cum potestaíe, ahogy a rómaiak a kormányzásra termett né pvezéreket hívták. Ezzel korántsem akarjuk 'akadni, hogy gyakran folyamodott az erőszakhoz és még gyakrabban hivatkozott reéje. Ámde csak olyan mértékben, amilyenbe a politikai taktika előírja. Alapjában véve ez a forradalmár erkölcseiben, szokáséiban provii ciális kispolgár maradt, osztályának minden jó és minden rossz tulajdonságaival felruházottan. Mint a legtöbb orátorban, Jaulétben is prófétai szellem lakozott. Számtalanszor megtörtént, hogy, ekércsek bib ikus ősei. átkozódott, fenyegetődiött é» a gyehennőra ítélte azokat, akik az uj milléniumben vakul nem reménykedtek. De átkozódásai, fenyegetődzéseí, akármilyen őszintén hangzottak, nem ijesztettek meg senkit. Legkevésbé azoké', akiknek okuk lett volna a polgárháborútól tartani. Jcuiés maga is hüledezett, maga is rettegett a polgárháborútól, taNYITOTT TETŐ ! Augusztus 15—16-ón, vasérnap 3, 5, 7, 9, hétfőn fél 7. fél 9 órakor Vasárnap 3 órakor >6na Latabér, Salamon, Delly. Gnái, Boros. Kondor Ibolya, Zeisler Edit. Rajna Allc. Kökény Ilona, Balla Zsuzsi RABFENEVADAK MAGYAR HÍRADÓ TURISTA ÁLOM Ián még inkább, semmint az idegenekkel vivotlól. Szóval, békés természettel áldotta meg az ég. Épen azért, mert a békét mindenek fölölt becsülte, de meg azért ia, mert a szemhaléra nem volt korlátolt, a demokréciótól nem jutott soha eszébe elténtorodni. Persze, ez éles hsngtulyt nem a demokráciára fektette, hanem igen is a gazdasági és a tár aedelmi újításokra. Tisztában volt azzal, hogy ugyanugy, ahogy a rabszolgaság, utána pedig a jobbőgysőg kimúlt aggkori gyengeségben. a kapitalizmus mint minden, ami síületik és fejlődik, szintén gyűrűt váltott a halállal. Épen azért nem óhajtotta a kapitalizmust erőszakosan a sirba tuszkolni, megelégedett volna azza', hogy a temetőbe kisérje, csendes zeneszóval. És megelégedett volna azzal, ha Franciaországnak ugy adja be n szocializmus*, mint Hoffm*rcseppeket a gyengélkedőnek. Bízott abban, hogy Franciaország előbb utóbb szocialista vírussal lelik meg apránként, lassan, u<;y, hogy észre se veszi. Ezekulán jogosan kérdés hsti mindenki, akinek nem párolgott el végképen az agyveleje, igen, jogosan kérdezheti mindenki, hogyan merészelik akár Sztálin, akár pedig Trocktj pérthivei Jaurest mint a magukét aposztrofálni. Hogy jön a csizma az asztalra ? Jaures nemcsak tisztelte, de buzgón, hittel szolgálta a demokráciát, atl a demokríciét, amelyet G:orges Sorel, a fasizmus és a kommunizmus szellemi bábája, olybá tekintett, mint az eredendő bűnt. Jaures nemcsak tisztelte, hanem szolgálta is a parlamentarizmus, amelyet a fasiszták épugy, mint a kommunisták angol vérbajnak gyaláznak. Nagyon izgató kérdés, vejjon mit szólott volna Jaures az oroez forradalom véres lupercalióihoz ? És módfelett izgató, vájjon mit szólott volna ez az izig-vérig demokrata, aki a humánum nélkül államot képzelni se tudott, ha látnia adatott, hogyan végezteti ki avagy röpíti száműzetésbe Lenin azokat, akik Oroszországban a cárizmus igája ellen harcoltak. Dan, Martov, Cseretelli Struve, mit vétettek a vörös cárnak ? Legföljebb annyit, hogy nem adták be a derekukat és nem dobták tutba a véleményük szabadságát. El lehet képzelni, fel lehet tételezni Jauresről, a demokratáról, hogy ellenfeleit a bitófára ráncigálja? El lehet képzelni, fel lehet tételezni róla, hogy a gondolat száját kipeckelje és örökre elnémítsa ? Hogy gúzsba kösse a sajtót, aszal a gyalra, azzal a rosszhiszemű okolással, hogy egy, egyetlen-egy féle orgánum bőségesen elégséges a modern államélet millió problémájának a csiszolására? És elnézte volna-e Jaures, akinek doktori értekezése a görög filozófiát pedzette, hogy egy analfabéta takonypóc Platót, Aristotelest, Leibnttzot, Kantot cenzúrázza? Hotyan mennydörgött volna Jaures, ha szemtől-szembe találja megát egy ujabb, a réginél pimaszabb orthodc xiával, amely elvetette ugyan botoru

1, galádul, az isten fogalmát, de azért vak tiszteletet parancsol a maga együgyű katekizmusa számárB I Hogyne szörnyülködött volna, ha megéri és LiKASBERENDEZES olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható KOPSTEIM BUTORHÁZBAN Békéscsaba

y Andrássy-ut 25 s Kedvező fizetési feltételek! tepeszielja azt a hullaengedetlenséget, azt a perinde cc cadaverszellemet, amely úrrá lett az orosz birodalmon 1 Mindezt lehelt tlen úgyszólván elképielni is. Hiszen Jaures a vitatkozóira születe t, az volt a magzat viz, amelyben fürdött és az az éjer, amelyben lélekietf. Jaurest a szabadság önönkezével formálta agyagból emberré. És igy gyűlölte, ódézul gyülö'Ie a diktatúrát és minden diktatúrát, bármilyen álarcos mezbe bujt az, egyként utált. Így, e mikor Boulanger tábornoknak a fejébe szállott a dicsőaép, no meg a pálinka és az alkotmányt megtiporni készült, Jaures volt ez első, aki tne*fujla a harci tülköt. Képzelhető, hogyan fujt volna bele, ha a proletariátus diktatúráján, amely alapjőban véve soha nem volt egyéb, mint egy párttöredék diktatúrája, a sors megélni engedi. Et a nagy humanista, akinek a fejvánkosa alól Montaigne soha nem hiányzott, kultuszt űzött a lürelmességből és akérctak Turgot, akárcsak Mirabeau, akárcsak Condorcet, vagyis az egész dicső XVIII. század, nem engedte soha az emberi méltóságot, akárcsak egy paraszthajszállal is megkurtítani. Hitte és vallotta azt. amit Rlvarol ama bizonyos Francois Marié Arouet más néven Voltaire szájába adott, amikor a vén lator bebocsátást kért a mennyországba; Je suis digne de pardon, mettant au dessus de tout la dignité humaine, méltó vagyok az ég irgalmára, mert az emberi méltóságot fölébe helyeztem a világ összes javainak. Szóval, a francia kommunistáknak mm volt jo

auk bőrmivel ke reskedniök Jaures szobrának a leleplezésén. S ha a nagy halott megelevenülne, ellő dolga lenne rájuk csörtetni, mindössze egy szóval, ami igy hangzanék: kuss I De annál inkább menekülhetnek hozzája azok, akik megőrizték azt a lumen siccum ot, amelyet a veruláni bölcs a politikusoknak ajánlott. Azok, akik a mai ádáz világban, az uj barbárság küszöbén az elfogulatlanságnak hódolni nem szűnnek. Vagyis azok, akik az igazi, a hamisítatlan szocializmust ápolják, azt, amelyet a mongol egyolda'usőg meg nem fertőzött. Ne feledjük, hogy Jaures, az internacionálé törhetetlen hive nem pártolt el a realitástól. Azaz nem segített legyilko'ni a demokráciát és ködös álomképekért nem tagadta meg a szűkebb hazát. Az internecionálénak ez a törhetetlen hive törhetetlen francia is volt. Ép ugy, mint Guesde, ép ugy, miként Sembaf, miként Vaillant, ép ugy, mint valamennyi kortársé, mestere avagy tanitvőnya, Jaures lángolóan szerelte Franciaországot és Bebelfiek meg Líebknechtnek fel is hánytorgatta ennek az érzésnek indokát. „Mi franciák nem hiányzottunk soha az eszme-barrikódokon — szólott neki a tribun. — Eszel szemben ti németek, legtöbbször a poroszló szerepét játszoltátok." Ez ez ember aligha cimborált volna idegen hatalmakkal, különösen nem, ha ez az idegen hatalom a mai elvadult Szovjetunió lenne. És igy legokosabban cselekednék Sztálin is, ha törülné a vörös szentek kalendáriumából. Mert nem volt azonos azzal, akit benne látni 8 félreismerni akarnak.