Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-05-02 / 99. szám

1937 április 25 5EKESMEGYEI KÖZLÖNY 469 Külpolitikai szemle írja i Lustig Géza Nem hiába nevezte Show Trockijt a „polemisták király á"nak. Röpirata, mit a napokban Sztálin ellen kiadott, ál meg ét van itatva azzal a gubecs-méreggel, amelynek a gyártási titka Swift óta látszólag feledesbe merült. Szörnyű vádirat ez a pamflett, amely elevenébe hatol a Kreml gazdájának. Éa megérdemli a halhatatlanságot, amit az irodaimi gourmandok jósolnak neki Ha semmi móaért, azért, mert újból igazolta Oxenatierna fanvar bölcsességéi, amely szerint inkább az ostobaság, semmint 8z értelem uralja az egész mindenséget. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, mintha Sztálin ostoba fráter lenne. Noha Troczkij elfoguIUégéban szívesen hojianék erre, mi inkább Szklanszkjival, a partizánhéboruk Carnotjával, ugy látjuk, hogy Sztálin igenis megüti a középszerűség léptékél. Ám, ha ő maga csak középszerűnek nézhető, annál nagyobb, annál határtalanabb a szerencséje, amely állandó ulilórsul szegődött hozzá. Oitan kezdődőt!, hogy — mialatt Lenin Párirsban, Zürichben ténfergett — 1914-ig egyedül Sztálin irányitolla a forradalmi szervezkedést. A háború kitörésekor ugyan száműzték, de ez is javéra fordult. Miközben ugyanis az orosz bakák erőltetett menetben haladtak Tannenberg irányéba, hogy mocsarakba fulladjanak, Sztálin kiadta a jelszól : változtassátok át a kapitalisták háborúját ; a prolelőrok háborújává. Kurejkában nyugodtan Írhatta iáziló cikkeit, nagyokat sétáihalott a hóban és vitatkozhatott fogolytáraával, Sveidlovval, aki utóbbat a cseka lomboit. Az oslrog palánkjai mögött tépelődhetett Sztálin azon, Kurejká ben rostokoljon-e, amig eljön az ideje avagy fusson Pétervőrra. Ám visszatartotta a kétely, nem fogja-e vájjon az Ochrana letartóztatni előbb, semmint a szóját kinyithalná s ha kinyithatja, fogja-e követni a megbízhatatlan tömeg. Ez alatt a német hadvezetőség jóvoltából Lenin ólmozott vaggonja már hazafelé gurult és Oroszország megismerkedett Hekate kutyáinak a vinnyogásával s a pokol rémeivel. Sztálin csak 1917. áprilisának derekán ruccant vissza Szibériából, akkortájt, amikor a forradalom mér győzelmi tort ült és amikor a provizórikus kormány játékszerévé süllyedt az uccai csőcseléknek. Jellemzően, az Ochrana kiürült épületében szállott meg, Szkriabinnal, aki ezidőszerint a Molotou néven ismeretes és Dzserzsinakij" jel együtt, aki a hírhedett csekának lett a főnöke. Jó darabig a háttérben sunnyog, egészen addig, amig Kerjenszkij gyámoltalansága nyeregbe nem segili a bolsevista martak cókat. Október 24 én (az ónaplér szerint) jelenik meg a Rabocjij Pud ban Lenin ördögi cikke az agrár kérdésről, amelyben Bolotnik és Pugacsov ivadékait felszólítja, hogy „vegyék ei a birtokosoktól, amit ezek jogtalanul raboltak el apáinktól". És (ugyancsak az ónaplárszerint) október 25-én Pétervár lakossága arra ébred, hogy a Romanovok kétfejű sasos címerrel ékesített trónjőt elbitorolta a diktatúra, amelynek irónyitói Lenin és Troczkij, Kamenjev, Zinovjev — és Sztálin. Hat áüó rapig dühöngött a mészárlás, amelynek során rakásra hullottak a politikailag bűnösek és gyanúsak melleit az ér lattanok ezrei, közöltük az orosz nép legjobbjei. És mindez azért, hogy a georgisi varga fia tőkitse el a cörok örökét. Bár Európában névtől is alig is merték, Oroszországban egyre nyilvánvalóbban kiütközött, hogy a Szovjettunió igazi parancsolója nem Lenin,hanem Dsugasvilli. Cinkosainak megszámlálhatatlan soka sága, akiket ügyesen elhelyezett mindenütt, a csekánál, a hadseregben, a népbizlosságokban, láthatatlan szálai, amelyek összekötötték mindenkivel, agyafurlsőga, ébersége, kegyetlensége, simulékonysága félelmetes személyiséggé avatták. Annál inkább, meri, a vakondok módjára, a föld aleti dolgozott és nem tolakodott előre, a premier planba, ahol a sztárok feszengnek. Volt ereje, idege, önuralma, hogy csöndben, lapulva bevőrja, amig a többiek kimerülnek. Amig nem volt biztos, abban, hogy kockőzat nélkül átléphet — akár elevenen, akár holtan — a cimborái tettén, beérle azzal, hogy, mint Fouché, titkon szopogassa a hatalom mámorító italát. És türelme rózsái is termeti. 1921 decemberének elején mér a paralizis tünetei észlelhetők Leninen s az öreget, ahogy a diktátort becézik, feladja mint reménytelent az orvosi tudomány. A vezetők sorába csupán Trockij, a hadügyi népbi-tos jöhetne számba, mint komoly ellenfél. De nyíltan mór azért sem volna tanácsos packázni vele, mert a hadsereg bőlványozza. Ám nem azért jórt a Mcchiavelli iskolájába Sztálin, hogy elfelejti a receptet, amelynek alkalmazását a firenzei nótárius ilyen esetekben buzgón javalja és ludja, hogyan kell „az opsrőciót .. fájdalom nélkül elvégezni". Összeül Dzserzsinskijjel és Menzsinszkijjel és Jagodával, a cseka hátem ostorhegyesével s elkészítteti velük a kommunista párttagok selejtezett névjegyzékéi. Ez a selejtezés, amely évről-évre megismétlődött, alapozta meg Sztálin büvöletes hatalmát. A névjegyzékből való kihagyás ugyanis a voít pőrtlagok részére munkájuknak, sokszor még sza badságuknak elvesztését is jelentette, mert akit tagságától egyszer megfosztottak, gyanusső válott mindenki előtt s nehezen, avagy sehogy se tudta létét biztosítani. Még fortélyosabb intézkedése volt a polilikai iroda megteremtése. A politbüró ugyanaz Moszkvában, ami a Tammúny New Yorkban. Minden reggel összeül a Kremlben és előzetesen felülvizsgálja az összes kérdéseket, amelyekről ulóbb a népbiztosoknak avagy a Szovjet központi végrehajtó bizottságőnak nyilatkoznia kell. A politbüró dönt a belügyi, a hadügyi, sőt még a diplomáciai vitőkban is és a politbüró intézi a harmadik internacionálé forradalmi propagandáját. Sundám bundám, a politbüró diktál mindenkinek az egész országban és a feje Sztálin, aki már itt, mint a párt főtitkára, Marx kegyelméből uralkodik. Ez a roppant hatáskör persze lassan, fokozatosan nőtt ekkorára. Amint a párt élére vetődött, Sztálin azon melegében elhelyezte a híveit, leginkább a caeka fogdmegjeit. a pórtszervezet különböző zugolyaiban, sőt, ritka éleslótósssal bevette a politbüróba Lenin székének öszszes vóromőnyosait. Ugy keverte a cinkezett lapokat, hogy a diadochok mihamar összeröffentek. Da amikor egymás hajába kapatta őket, magőnak is ellenségeivé aveita és a haldokló Leninnél sikerült is neki Sztálint annyira befeketíteni, hogy az öreg ilyeneket irt róla a végrendeletében: „Ez a vad ázsiai veszélyes mindnyájunkra s az egész Szovjetunióra. Csók egy cél lebeg előtte: mindig feljebb és feljebb hőgni, még, ha a legjobb forradalmárok telemén át is vezet az ut a magesba. Ami ma történik, az jórészt az én hibóm, mert tökéletesen megbíztam ebben a kalugyer növendékben. Ámde még van idő jóvő tenni ezt a szarvashibőt régi bajtársaim segítségével. Csökkenteni kell a politbüró hatásköréi, amely immér emlékeztet a római imperátorok hatáskörére. Á hatalmat és a bizalmat Trockij elvtársra kell ruházni. Az ő képességei és ragaszkodása a párthoz alkalmassá teszik őt erra, hogy munkánknak igazi folytalója legyen." Amikor Lenin özvegye, Krupzskaja esszony, a végrendeletet felolvasta, Sztálin meg se nyekkent, oda se bagózolt. Nem védekezett. Azonban röglön megkezdte a harcol Trockij ellen. Az első döfése ez volt, hogy amikor Trockijnak a németországi kommunista mozgalmak alkalmából erőszakolt ujabb lengyel hadjárata sikertelenül végződött, Szklyanszkit kiebrudalta a politbüró segitrágével és Frunzet plántálta a helvébe, Wrangel legyőzőjét, azt a Frunzét, akivel sokáig együtt raboskodott s eki ugy nézett reá, mint jobbágy a hűbér urára. Azután kiebrudalta Trcckijt magát, ulénna sorra a fainak állította összes vetélytársait. „Ha Oroszország 300 éven át elbírta a Romanovok diktatúráját — csattant fel egyizben Szlaíín — s elbírta anélkül, hogy beledöglölt volna, akkor el fogja bírni az enyémet is, a halálomig." De hogy ennek a mostani kísérletnek vala hogy nyoma ne vesszen, arról is gondoskodott Sztálin. Igyekezett gyoraan megtörni a paraszti tömegek ellenőllósát, amelyek — vallja ő — „retrográd nézeteikkel hátráltatják az igazság diadalát." Nincs többé szükségünk az agrárproblémára — vallja megint csak MAUTHNER ODON VII. ROTTENBILLER UTCA 33. ő, Dsugasvilli, az Acélember. A Nep, a nova ekonomicseszkpja politika, még ezzel is bíbelődött, pártfogolta a parasztokat, erősítette a falu harcát a város, a buza harcát az ecél ellen. Sztálin alatt befellegzett a Nepnek, be az agrárproblémának. A falu, ha belé is gebbed, köteles engedelmeskedni a városnak. És megszületik az első pjaliietka, ulénna sántít a második. Óriási eréllyel veli magát a diabolikus ötletre s nem kímél semmi áldozatot, csakhogy beroppantsa a parasztok gerincét s a muzsikot becsődítse a falanszJ lernek az udvaréra,amelyet Fourier aligha álmodott börtönnek. Ám nemcsak a parasztokon pihen a szeme, az ipari munkásokat is ápolja. 1930 március 15 én prikáz jelenik meg, amelyben felhatalmazza az üzemek és a gyár 't igazgatóit, hogy elitéljék a szófogadatlan munkást. Vagyis egész Oroszországot a rabszíjra fűzte Sztálin. Pompái an ábrázolja Trockij ezt az egész folyamatot. Minden szava karcol, mint a gyémánt 8 harap, mint a csersas. Csak egyre nem dérit világot: Hogyan lehetséges az, hogy Sztálin, a középszerű, Moszkvában parancsol és Trockij, a kimagasló, a száműzetésben kushad. Pedig ez az, ami bennünket módfelelt érdekelne. Mert a politikában csak egy dolog igazol, a siker, az pedig akár tetszik, akár nem, a Sztálin oldalán van. És olyasvalaki, mint Trockij, aki a hegeli sxiomét, amely szerint az igazság mindig győz, mert ami győz, az az igazság, a gyakorlatba könyörtelenül átvitte, ne sopánkodjék. „Qui lulerit Grscchos de sediliome quaerentes ?" Lakásberendezés olcsón és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható KOPSTEIN BÚTORÁRUHÁZBAN Békéscsaba, Andrássy-ut 25 Kedvező fizetési feltételek!