Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-05-02 / 99. szám

4 BEKESMEGYEI KOZLOHV 1937 május 2 A vezérigazgató úr titkárja Irta: Szekula Jenő Mint valami ősvilági masztodon, hangos nyögéssel, lihegve mászott ki az autólaxiból, verejtékes nyakét habos selyem keszkenővel törölgetve. Nem volt komoly beteg, de a szive elzsirosodott, idomtalan alakjára terpeszkedő, emésztő jólétben s a legkisebb mozgás is kifullasztotta. — Itt van, fogja 1 — mondta a soffőrnek, apró nickelpénzeket kotorászva elő a zsebéből, amiből néhány fillér visszajárt volna, de fejedelmi kézlegyintéssel elengedte. — Spriccerre 1 A volán felől halk morgás hangzott, inkább káromkodás, mint hálaszó — de ő ezt mór nem hallotta — mert a mennybeliek különös kegyéből süket volt a balfülére s nem igen v6tt tudomást arról, amit utána kiáltoznak. Csak ballagott előre, keserves nyögéssel tette meg azt a néhány lépésnyi utat, ami a járdát a nyári /endéglőlől elválasztotta, mig szédülten csoszogott mázsényi sulyu apró teknőc'ábeival. — Nna, elég polgári árak — dörmögte, mig szemére csíptetett monoklival áttanulmányozta a bejárat fölé kifüggesztett étlapot. A díszes sövénykerités fslől frissen virágzó olajfának buja és részegítő illata csapott az arcába, ami megszédítette. Az olajfák szagáról Jeruzsálem jutott az eszéba, ahol a húsvéti ünnepeket töltötte, a karcsú és lündéri szőkeségü Bánhiday Lili, orkesztikai táncosnőnek társaságéban, akit ő fedezett fel a színpadnak. „Kár, hogy nincs itt a Lili". . . dörmögte . . . „Kedves lett volna együtt ebédelni .. . de telefonáltatni fogok neki és kirendelem." Uj vendéglő volt és a napokban nyilt meg, de őt ismerős kórus fogadta, mig mindent eltaposó gőzhenger módjóra kereazlülrobo gott aranyszínű fövénnyé! behintett bajératon. Elnézett a bókoló pincérek és a hajlongó üzletvezető feje fölölt, de a fejét sem bic cantette meg, mert hozzátartozott a tekintélyéhez, hogy éleiében soha senkinek sem köszönt vissza. — Alázatos tiszteletem, vezérigazgató ur! Van szerencsém, vezérigazgató ur. . . Ida méltóztassék, vezérigazgató ur... talán üt a lugasban .. . vagy a japán selyemernyő alatt és már söpörgetik is lázas igyekvéssel a fehér damaszt abroszra hulló faleveleket. — Süt a nap ... és nem szeretem, ha a számba bárr.ulnak . . . mordult föl az emberbálvény. Nincs valami különszoba? — Talán a márványterembe méltóztassék, vezérigazgató ur — hajlongott a vörhenyes hajú, kopaszodó ifjú üzletvezető. — Na szólítson vezérigazgató urnakl — ripakodott az üzletvezetőre a terebélyes vendég. Minek kell tudni mindenkinek, hogy ki vagyok . .. szólítson egyszerűen a nevemen. — A nevén? — Mondja igy . .. Almavári ur... vagy Almavári nagyságoí. — szavalt a felfúvódott vendég. Da ne kössük mindenkinek az orrára, hosy én vezérigazgató vagyok. Az üzletvezető megszeppenve húzta nyakát a válla közé. mint aki valami hibát csinált. Da Almavári magában titkon örült, hogy itt is fölismerik, mint mindenütt a városban, ahol tekintélyes alakját körülhordozza és vezérigazgató urazzák, annak rendje és módja szerint és megsüvegelik mint két lábon vonszorgó eleven sejtóbólCsodaszép és csodaolcsó pünkösdi utazások! Az országszerte kitűnő hírnévnek örvendő TRANSCONTINENT utazási iroda (Budapest, V., Dorotlya-u 7.) szebbnél-szebb és olcsóbbnál-olcsóbb pünkösdi társasutazásokat szervez. A részvétali dijakban az útiköltségtől kezdve a kitűnő szállókon és a bőséges étkezéseken felül a podgyász-szállitásig és a borravalóig minden bennfoglaltatik. Olasz tavak (május 16-27) Venezia, Desenzano, GardoneRiviera, Riva, Milano, Beilagio, Tremezzo, Strezn — P 250.— San Remo és Ospedoletti (május 16 27) — — — P 168.— Abbazia, (méjus 16 27^ - — — - — — — P 154.— Végig Olaszországon Capri szigetére (május 15 30) Venezie, Róma, Nápoly, Capri, Firenze— — P 363.— Rapallo (méjus 15-30) - — — P 313.Split, Dalmácia legszabb kikötőja és az Adria egyik legszebb strandja (május 15 27) — — — — — P 155.— Arbe sziget, az örök napsütés hazája (méjus 15-27) P 178.Hvar, Lesinta szigete, a dalmát szigettenger egyik legszebb része (május 15-27) — — — — — — P 177.— Bled, a jugoszláv havasok legszebb és legelőkelőbb üdülőhelye (méjus 16 27) — — — — — — P 183 Athén* Belgrádon és Salonikin keresztül hajóuttal kombinálva az Egei tengeren (jun. 26-jul. 6) Példátlan olcsó! — — — — — — — — — — — P 235.— Siessen helyét biztosítani! Részletes prospektusokkal díjmentesen szolgál a Békésmegyei Közlöny kiadóhivatala Bármelyik társasutazásra egyszerű levelezőlepon is jelentkezhet a Iransconlinenl utazási irodánál, (Bpest, V., Dorottya-u 7.) Tel: 1-831-33 és 1-831-58 ványl. De senki sem tudta, hogy melyik vállalatnak a vezérigazgatója. Allilólag a nadrágtartókészitők országos szövetkezetét vezérigazgalta, de nem közönséges élelmességgel, akkora jövedelmet tudott kisajtolni, hogy tellett lukullusi életmódjára. S immár egész pincérhad állja körül az asztalt, mig fáradt nyögéssel roskad bele a székbe, permetező homlokát az abrosz fehér csücskével törölgetve. S egyremásra rendelkezik. A pikolónak fölírja Bánhiday kisasszony telefonszámét: azzal az üzenettel, hogy vágja magát kocsiba és jöjjön ki a nyári vendéglőbe. De percek múlva megjött a válasz, ami nem volt kedvelő : a művésznő fáradt és beteg, reggeli? táncolt és most ágyban fekszik. Da szívesen együtt vacsorázna a vezérigazgató úrral a szigeten, ha autót küldenek érte. — Igy is jó 1 — akkor egyedül fogok ebédelni, hörögte a nagy ur kidiózó szemmel. Nagy gonddal és szakértelemmel állította össze az ételsort. „Nagyon meleg van ... és (

<nem hiszem, hogy tudok enni" — makogta. ..Hozzon mindenesetre c»irágot lengyelesen, utána töltött gombát rizzsel." Az előétkeket percnyi gyorsasággal habzsolta föl, mig szeme kimeredt, mint a halálra éhezett szelindeké. Félfogára is kevés voll, mert azután füstölt lazacot kért olajban és befejezésül idei liba hátulját uj burgonyával és fejes 8aláiával. Semmit sem hagyott meg a tálban és a zsirt kenyérszeletekkel törölte ki. — Hívják a tulajdonost! — mondotta szigorú tekintettel. Az ijedt pincérek sápadt, szőke fiatalembert tuszkoltak elő a konyhák rejtekhelyéről. Ez alázatosan bemutatkozott az emberbálvénynak: Rodostóinak hívták, nem régen nyitotta ki az éttermét és meg volt ijedve, hogy a hatalmas vendég valami kifogásolni valót talál. Almavéri nem is fukarkodott a kritikai megjegyzésekben. A csirág szálkás volt, a gomba nem elég izes. A sör nincsen jól kezelve, a bor meleg s a szódát nem tették jégre. Mindezeket nem meggyőződésből mondotté, inkább szokásból kritizált mindent, mint a színházban, vagy as uccán, mert rájött arra, hogy ez is emeli a tekintélyét. — Da azért ne csüggedjen vendéglős ur, mondta pártfogói hangon, látva, hogy a fiatalember térde megremeg és arca elsápad. Ha jobban utánanéz a konyhának, továbbra is pártolni fogom, sőt ajánlani fogom előkelő ismerőseimnek. Olyan emelt hangon beszélt, mintha egyedül ő fenkölt síemélyétől függene az étterem bukása vagy felvirágzása. Da a tapasztalatlan fiatal üzletember könnybeborult arccal fogadutt javulási és kérte Almavári urnák további jóindulatát. A kinos jelenetnek az vetett véget, hogy megjelent a vezérigazgató titkára. — Itt vagyok ... hivatni méltóztatott, mondta bekukkanva a márványterembe. Gazosi Lipótnak hívták, fekete, buldogaicu fiatalember, faltünően bő ruhában, amelyet ugy lehet, a gazdájától kapott ajándékba. Most kicsit meg volt ijedve, mert néhány percet késett. — Ebédelt már? — kérdezte a vezérigazgató. — Még nem. Ezúton értesítjük a sorsjegyvésárló közönséget, hogy békéscsabai érusitónkkal: Nagy Sándor úrral az összeköttetést megszüntettük és ezután a sorjegyeket köz* vetlenül mi küldjük ki. Felhívjuk t, ügyfeleink közül azokat, akik sorsjegyüket Fa II. osztályra ezideig nem kapták meg, szíveskedjenek reklamációjukat velünk postafordultával közölni. Tisztelettel: PETŐ ERIiŐ BANKHÁZ m. kir. osztálysorsjáték főárusitó Szeged, Széchenyi-tér 2 a. — Akkor egye meg ezt a császármorzsát, — mond'a a tésztamaradékra mutatva. — D? siessen. Taxiba fng ülni és kirobog a lóversenyre. Kitűnő tippeket kaptam. Az első futamban ö'széz pengővel megteszi B«j'őrs nt tétre és háromszázzal n Nomádot helyre. A második futamban ezerkétszáz pengővel megfogadja a Becsületet. Biztosan győz. S az egész pénzt a nyereséggel együtt fölrakja a negyedik versenyben a Vörös ördögre, egyenletesen elosztva tétre és helyre. S azután kocsiba ül... 8 a nyereséggel visszajön ide. Nem, előbb elmegy Bánhiday művésznő lakására, megvárja, mig elkészül az öltözködéssel s együtt jönnek értem. Mojd a szigeten fogunk vacsorálni. Megértett ? — Értem — hebegte a titkár, mig a nadrágzsebébe csúsztatta a százas bankjegyek nagy tömegét, az éttermi személyzet bámulatára. A titkár buldogtermetét meghazudtoló szélvész-gyorsasággal elrobogott és Almavéri fizetett. A fizetésnél újra előkerült a fiatal gazda és pártfogást és üzleti tanácsokat kért. Aztán átsétált a szomszédos strandfürdőre, hogy kedvére sütkérezzék a hő napon s hogy teljék az idő. Mikor visszatért a vendéglőbe, arca sugárzott az örömtől. Már tudta az eredményt. Valamennyi lova befutott s a pincérek segítségével kiszámitotta az eredményt: a halmozásra legalább tizenötezer pengőt kell kapnia. Virágos jókedvében egy üveg angol pezsgőt rendelt 8kaviéros szendvicset ropogtatott. Csak az boázszantotta, hogy a titkér és a táncosnő még mindig nem jelentkezik: ezek a mü vészhölgyek túlságosan hosszú ideig öltözködnek. A fék gallyain mér apró villanykörlék gyúltak föl. mikor a telefonfülkéhez rohant, hogy személyesen hívja föl a táncosnőt. A szobalány jelentkezelt, reszkető hangon. — Hát semmit sem tetszik tudni? — kérdezte dideregve. — Nem én! — A művésznő megszökött Gazosi titkár úrral . . . Már régi szerelem volt. Gazosi urnái volt vagy kétezer pemgő is .. . s valamit hebegett . . . hogy ez a pénz úgyis a kutyáké . .. valami hülye különböző fogadásokkal bízta meg, de azok a lovak úgysem jönnének be. — Mikor szöktek meg? — bőgött bele a telefonkagylóba Almavári. — Már délután kettőkor... azt hiszem, repülőgépen utazlak el. Az utolsó szavakat Almavári már nem is hallotta. Ájultan roskadt össze a telefonnál. A pincérek a pezsgőhütővödör jeges vizével mosták életre.