Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-01-10 / 7. szám

1937 január 10 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 TUNGSRAM lefelé csüng és olyankor pihenek. — Ez is ez öregség jele... Az óra f íleíei helyett tizenöt kilós kalapácséval hatalmasat üt a harangra, az egész templomtornyot betölti a mélységes bugás és az időmérő zu?ó haragja kisér ki az uccára. Miklya János Felfedezzük Békéscsaba legújabb festőtehetségét, aki mellékesen egy szállodát vezet Kicsit meseszerű az egész történet, de annál érdekesebb. Az apa, aki szeretne minden tekintetben intelligens, müveit leányt nevelni gyermekéből, a zongorázás és a nyelvleckék rrellett beíratja a képzőművészeti főiskolára is. A leánynak ekkor még nincsenek ambiciói s bőr szépen halad, a portrékészitésben határozottan jártasságra tesz szert, mega Benczúr Gyula is megállapítja : nagyon tehetséges, mégis két éa fél év multán férjhezmegy, hogy az ecsetet főzőkanállal cserélje fel. E férne éppen kezében néha-néha még változott helyzetében is az ecset, de a körülmények ugy hozzák, hogy e tervek hosszú éveken keresztül nem kerülnek kivitelezésre. Egy váratlan, tragikus esemény jelent ismét fordulópontot a volt akadémiai növendék életében: a férj halála. Az első pillanatokban súlyos gond szakad ró : volt ura szállójának vezetése s ez anynyira lefoglalja, hogy nincs egy perc szabadideje sem. Azután mentőötlete lámád : gondjait szüleivel is megosztja, akik készséggel sietnek sesitségére s igy lekötöttsége lassan, fokozatosan kisebbedik. Évek múlva csak ugy szórakozásból, kicsit talán félve is, újra előveszi az ecsetet. Eszébe sem jutna, hogy rendszeresen festegessen, ha nem veszik észre munkálkodását jóakarói 3 nem biztatják : csak igy tovább I Lépjünk ki a meseszerüség ködfátyoléból : özv. Ferenc Mihályné Fehér Klárával állunk szemben, aki a Vasu'i szálló bérlője. Ma már ott tartunk, hogy a nagyságos asszonynak — nem engedi magát művésznőnek szólítani — szépen berendezett, külön műterem áll rendelkezésre a szálló szárnyépületében. „Magyar gyártmány." Kísérőnk elmondja, hogy az óra, mely az utolsó szegig kézimunka, remekműnek számított a mull évszázadban. A szerkezet hat számlapon mutatja az időt, fent a torony tetején négy, lent a bejárat fölött egy és a templom belsejében egy számlap látható, amelyek mutatóit az óraszerkezet transzmissziós áttétele kcpcsoija össze. Érdekes, hogy a torony tetején levő számlapok mintegy harminc méternyire vannak a szerkezet felett. Az óra ingája eléri a halmétert. Miután a hatalmas időmérő „gyomrát" behatóan áttanulmányoztuk, továbbkapaszkodunk a recsegő falépcsőn, a számlapokig. Száznyolcvanhat lépcsőfokot jöttünk. Fent négy óriási fémlap kerekedik elénk, mindegyiknek három méteren felül lehet az átmérője. Erős léghuzat s a transzmissziós áttételen hideg szél citerázik. Odamegyünk egy nyíláshoz és kikémlelünk rajta. Tisata a levegő és messzi ellátni. Az emberek városligeti törpéknek tűnnek fel és csak igy látni, milyen nagy kiterjedésű város Békéscsaba. — De mi lesz az interjúval ? — bök oldalba kísérőm. Könnyű azt mondani... Igaz, hogy is kezdjük? Az óra megelőzött, L-ntről, nagyon mélyről jön a hang: -- Pat. .. tlak ... Szabályos öt-hat másodperces időközönként hallottuk ezt a sajátos „morse"-jelet, amiből az alábbiakat hámoztuk ki: — Ne fáradjanak az urak a kérdésekkel, mindent ludok és igazán remek, hogy felkúsztak hozzám. Legalább most az egyszer én is megmondhatom a véleményemet. Csodálatos nyugalommal kopogott a hangja és igencsak oda kellelt figyelnünk, hogy megértsük, mit akar. — Önök állandóan cikkeznek, Néhány szó a jelmezekről Irta és a Csaba VE bálbizoltsági ülésén felolvasta Mázán László reálgimn. tanár V. No, és hacsak ötlet kell, ad eleget a mai zavaros politikai világ is. Nem volna szokatlan és furcsa például, ha egy nyalka, barnainges ifjú homlokéra fésült hajával és az orra alatt két kis pamacsszerü bajuszféleséggel lángoló lelkesedéssel „karolná fel" táncra mondjuk a bibliai Judithot, aki tudvalevően nem volt kimondottan árja. Vagy milyen vicces volna a négust hevesen parolázni látni egy feketeingessel 1 De hagyjuk ezt, hiszen rengeteg ilyesmit lehet mostanában „ötleni", mondom, hanem ez megint igen kényes terület. Kétségtelen azonban, hogy kevés olyan igazán szellemes ötlettel találkoztam még, mint amilyen az egyik müvésztelepen bukkant föl, persze tökéletes sikkere!. Az egyik festőművész, aki egyébként rendkívül fess, magas elegáns ember, de fiatalos „külalakját" meghazudtolóan, hetyke kis hegyes, szépen ápolt fehér szakállat visel, — ugy jelent meg a telep álarcos bálján, hogy felvette kifogástalan igy a toronyóra, ugy a toronyóra, de arról hallgatnak, hogy én itt több mint félszőz méter magassőgban becsülettel megrozsdásodtam és mér életem hetvenöiödik évét tiktakolom. — Hiszen mi nem is magát. . . — Ne mente<etődzenek — ketyegett le bennünket. — Könnyű azt mondani, hogy a toronyóra pontos legyen, de arra nem gondol senki, hogy egy műtéttel kicseréljék váltókerekeimet és többi belső siervemet. — Talán Voronoff-ot parancsolja ? . . . — kérdezzük. — Tlak . . . pat . . , Erről az élcelődésről magukra ismerek — feleli isteni béketűréssel. — Hanem szabad lenne e^y kérdést ? — Hogyne. — Tessék mondani, ki fognak cserélni engem? — nyikorogta szinte remegve t> látszott rajta, hogy nem élné tul, ha tényleg kicserélnék. — Mert fájna nekem a dolog, — folytatta — hiszen szemeim előtt nőit fel a város és az is jól esik egy órának, hogy naponta rengetegen megnézik. Igyekszünk megnyugtatni, mert a városnak „zsebébe sincs", hogy kicserélje. Kísérőnk megsúgja, hogy alig húszezer pengőbe kerülne a dolog, legmodernebb kivileiben, villannyal. Szertefoszlik a varjulegenda — Az, azonban mégis furcsa, hoi,y majdnem kétméteres karját egy varjú is lenyomja — élcelődünk. Éktelen nyikorgás. — Kérem mégha önök is rácsimpaszkodnak, akkor sem iudjék lehúzni — csattogja. Ez! kitérőnk is megerősíti. — Még egy kérdés

1? — Csak gyorsan, mert mindjárt dél van éa kongani kell. — Mennyi időt mulat legszivesebben? — Fél halót. — ? — Mert akkor mindkét karom frakkját, álarcát és f^hér szakái lát rikitó kékre f-siette be. Kész volt a Kékszakáll herceg 1 Milyen pompás és könnyen megvalósítható ötlet, még akkor is, ha nincs szakálla vaiakinekl Ha az ember kissé körülnéz, százszámra szedheti össze a legtalpraesettebb ötleteket, jelmezeket, azonban hagyjuk most már a cow-boyoket, argentin tangó párt, cigánylányt, kigyóbüvölőt, spanyol szenyoritát, pókhálót, mi egymást pihenni, mert sohasem érünk igy a végére. Azt mondottam &z elején, hogy nem adok „tippeket", s íme hány jelmezt, hány jó témakört említettem és még menynyit lehetne írni. Ne haragudjanak rám a férj urak, hogy igy megszegtem igéretemet, de éppen rájuk való tekintettel hangsúlyoztam több helyen az olcsóságot. Most mér a hölgyektől se félek, mert bizonyos vagyok benne, hogy senki sem fog ezek közül egy jelmezt sem megcsinálni, mondván: „Eh, ezt az újságban olvastam, biztos Ella is, Bella is, X. éa Y. is olvasta, juszt sem csinálom meg I Hogyne, hogy öten menjünk ugyanabban a dresszben!?" — És őnagysága kreál magénak egy sokkal jobbat, mint amilyenekről ilt volt szó, — biztos vagyok benne, — mert ehhez nem kell olyan rendkívüli zsenialitás. Igy tehát nincsen semmi baj sem a férjekkel, sem feleségekkel, sem papákkal, sem mamákkal, sem fiukkal, sem lányokkal, nyugodtan alhatom. Azonban mielőtt ezt tenném, befejezésül még összefoglalom a legfontosabb szempontokat. Tehát elsősorben ülés és ötlet. Ezekkel összefüggően nagyon vigyázni kell arra, hogy a jelmez tökéletesen megfeleljen az illető egyéniségének. Azok a jelmezek, amelyeket jó példa képen felsoroltam, főképen azért sikerültek, mert harmóniában voltak viselőjük egyéniségével. Erre már többször utaltam. És mozgáséval! Mert ne felejtsük el, a jelmez nem élőkép. Moz?ásban kell épen jót mutatnia! Tánc közben is. Ezért nem emiitettem egyébként roppant hatásos dolgokat, pld. lepke, vagy szilakötő jelmezt, mert bár nagyon szépek lettek volna a virágjelmezek körül, de nagy szárnyfelületeikkel képtelenek lettek volna mozogni s másokat ii akadályoztak volna ebben. Ezért, — mert a jelmez mondom nem éppen élőkép — hagytam ki a nagyon kínálkozó nagymesterek képeit is. Mert pld: ha egy Mona Lisa mozogni, ficánkodni kezdene, rögtön oda a hatása. És ismétlem: kellő önbirálatot és önismeretet! Egyéniséghez komponálni a jelmezt ! Ezt elősegíti az is, hogy mindenkiben van egy kis rejtett „én". — ami és amilyen szeretne lenni! Tessék ezt is felhasználni. Aztán kissé „színészkedni". vagyis megjátszani mozgásban, modorban, azt amit alakítunk. (Lásd: Babavásár, japán baba!) Ez nagyon szükséges a sikerhez! Viaszbábukon nem mond sokat a legszebb jelmez sem, de egy rokokó-dráma sem hat jól, ha ugy mozog és viselkedik, mint egy bár-táncosnő, — mondjuk dzsiggel, ugye? Azután ne sajnáljuk a festéket sem, sőt szükség esetén a paróka, bajusz, szakáll is föltétlenül szükséges a jelmez tökéletes egységéhez. Igy aztán remek csoportokat is lehet alakítani a sok színes, formás szép jelmezből s a felvonulás egy feledhetetlenül szép látvány lesz a szemlélőknek s az egész bál tündéri tarkaság. Most pedig végre búcsúzom, megköszönve csodálatraméltó türelmüket. mélyen lisztéit Hölgyeim és Uraim! Nagyon örülnék,ha lett volna valami használható a mondókómban és nagyon boldog volnék, hacsak egy picikét is hozzájárulhattam volna a bál sikeréhez, melyhez a legőszintébb szívvel sok szerencsét és nagyon jó mulatóst ki/ánok! (Vége.)