Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-12-25 / 295. szám

4 ntK£S/v\EGYEl KOZLO^V 1936 december 25 Faragott karkötő export Vésztőről Párizsba és nyomorgó szobrász őstehetségek, akiknek egyetlen vágya-álma: megélni! (A B. K. tudósitója jelenti.) Itl vagyunk a sárréti nagy faluban Vésztőn s nyomban megállapítjuk, hogy ez a vidék nem hiába viaeii a Sárrét elnevezést. Sár az uton, sár a járdán, sár mindenüt. Az egyik mellékuccából két gebe megfeszült inakkal vonszol egy kocsit fel a kövesre s az ember azt hinné, hogy Isten tudja mit pakkoltak fel a szekérre, de hamarosan kiderül, hogy három zsák búzánál és a kocsin kivül nincsen egyéb rajta. Á községben feltűnően sok az uj ház. „Ez a ház Isten kegyelméből megmaradt az 1925 évi őrvizveszedelem után, hirdeti egy zománctábla egy régi ház falén" Ez az egy ház maradt meg ezen a környéken. Azután az emberi jóság, áldozatkészség és a nagy élniakarás uj falut emelt itten; a Horthy falvél. De mennyi könny, megpróbáltatás árán született meg itt az élet és mégis ez a sárbaragadt falu jó nevü irókat, szobrósz őstehetségeket tudott adni a magyar földnek. Igazi tehetségek ezek, akiket most befogunk mutatni, őket a szegénység és a nincstelenek örök sovárgása tette azzá amik. A juhásznak rossz a dolga . . . Láng Ida ottani irónő mutatott egy faragott papirvógó kést, azután egy karkötőt. Már az első pillanatban megragadja az embert ez a faragásmüvészet, a jellegzetes figurők. Nem lehet betelni velük. Az irónő, (akinek egyébként vagyont érő mügyüjteménye van) most egy agyagszobrot hozott elő. Egy lovast ábrázol a szobor, amelyet éppen az tesz érdekessé, hogy esetlen, de végtelenül bájos és ez egyszerű nép gondolatvilága tükröződik benne elénk. Megakartuk 'ismerni személyesen az alkotoikat, a mutatott dolgoknak. Láng Ida vezetett bennünket, akinél lelkesebb művészbarátot nem könnyű feladat találni. Ő küldte fel annak idején Bálint Jenőnek, vés»tői művészek dolgait és a budapesti őstehetségek kiállításán, a pesti közönség egyszeribe megtanulta a nevüket. Mogyoróssi György uram ott lakik a falu szélén és éppen a kertet ássa, az enyhe tél jóvoltőból. Nyomban abba hagyja a mun kát és bevetet a szobába. Csupa egyszerűség minden. Az első darab, amelyen megakad tekintetünk, egy vágtató szarvas, azután látni ott községi hajdút, gyermek dadát, díszes sétabolokat stb. A mesterük beszél s elmondja, hogy dolgai után a nagy urok is érdeklődnek s hogy a juhász mesterségét üzi. A kiállítás sikere után ugy gondolta, hogy már csak faragásból fog élni, meri mér jól beletaposott az életkorba. Hetvenéves Mogyoróssi György, de tizenöt évet bálran „lef jraghatna" a koréból, senki sem venné észre. A művészetből manapság könynyan felkopik az ember álla és ezenkívül a puszta levegője vissza hivla őt a birgékhez 8 olyankor amikor a nyáj békésen legelészelt.elővette élesrefeni zseb kését és belefara <ta álmait a nyers fába, hogy azután a nagyuraknak legyen mit csodálkozni. — Meg tud élni a mesterségéből? — kérdjük. — Alig—feleli s kissé eltűnődik, de erca büszke marad s messze néző, mé'ylüzü szemeiből hi ányzik a szomorúság. — Ha nehezen is, de meg van a mindennapi — tette még hoizá. Azután meg tudjuk, hogy Mogyoróssi urarn magánszorgalmából megtanulta a középiskola tananyagót, sőt még latinul is tanult egy keveset. — Autódidakla vagyok — mondotta. — Da tehetséges — ezt mondjuk. mi Hej, ha ebből meglehetne élni... Most egy végtelen hosszú iíséta következik, végig megyünk a falun. Bereczky András, a másik őstehetség éppen magyar tehenet formál, amikur belépünk. Haj Istenem, de pici szobába zsúfolták össze azt a nagy szegénységet. ami itt van, asztal, szék egymás hegyén-hétén 8 szinte csodálatos, hogy ennek ellenére mégis tisztaság uralkodik ezen a tenyérnyi helyen, — A kis szobát a kevesebb tüzelő is bemelegíti — mentegetődzik az ősz szobrász. Az asztalon rengeteg kész szobor sorakozik fel, egész ökörcsorda, de több loves és egy sanda mészáros esetlen inasával együtt. Ezek a szobrok mind vevőre várnak. (Igaz némelyik rendelésre készült.) Kedves dolgok és színié meghaló naivság, gyermekes báj árad le róluk A szobrász rajongással beszél a dolgairól. Bereczky Andrásnak az a főerőssége, hogy munkáiba gyermekies egyszerű lelkét áttudja ültetni. — Van valami mestersége? — érdeklődünk. — Kőműves Tvolnék — feleli kurtán. Békéscsabai Leszámítoló és Pénzváltóbank Rt. Békéscsaba, Ferenc József-tér 2. AnyaintézetaMagyarLeszámitolóésPénzváltóbank Folyósít váltó, folyószámla és lombard-kölcsönöket Betétel előnyös kamatozás mellett! gyümölcsöztet és felmondás nélkül fizet vissza. — Van munkája? — faggatjuk tovább. — Nagyon kevés, meg azután nem is birom már a munkát, hatvanhárom éves vagyok és kinoz a háborúban szerzett betegségem. E hallgat 8 szamait körül jártatja a szobán, majd minden ét menet nélkül rámutat egy sarokba ékelt, ösizetákolt gyermekágyra. — E'.en szoktam aludni, a másik ágyon a lányom a gyerekkel. Megint szünetet tart, a szobrokat né«i. — Ezekből szeretnék megélni, ha lehetna... — Hát bizony ez elég nehéz dolog — szögezzük le, da megérdemelné Bsreczky András, hogy a sors jobban kedvezzen neki. Akinek jól megy Újra kint vagyunk az uccán, hogy elérjünk körsélánk végállomásához, a legfiatalabb vésztői őstehetséghaz Kiss htvá>ihoz. Az uccán két ember megy melletlünk, még halljuk, hogy az egyik megjegyzi. — Islvánhoz mennek az urak. Mér meg is érkeztünk, a rácsos ucca kapuban egy zöld kötényes fiatalember fogadott minket. — Kiss István vagyok — mondotta és ssivélyes hangon beinvitált. Bent a szobában az asztalon rengeteg faragvány. Egy papirvágó kést veszünk a kezünkbe. Valóságos remekmű, szinte hihetetlen, hogy ez egyszerű kezek munkája és nem kis meglepetésre diszes keretbe Orbók Attila dr. a ki/áló magyar iró nevét látjuk. Kiss István észre veszi a meglepetésünket. — Rendelésre készült — ma eyarázza és még hozzá teszi — nagyon sok rendelésem van, különösen kerkötőkben, ugy hogy ha szakadatlanul dolgozom, akkor ÍJ eltart január végéig, — Ez talán nem baj? — érdeklődünk. — Boldogan csinálom, hiszen nagyon ránk fér. -^'^PásSiÉ! Elmondja, hogy huszonöt éves, nőtlen és a szüleinél lakik s azokat segíti, amennyire a művészeA szabadalmazott friss tejszínnel gyártott, TEJSZÍNSZAPPAN J kitűnő hatású kot* metikum. Az arcbőrt nemcsak tisztítja, hanem föl is frissíti; megakadályozza ráncosodását, finomítja és fíatalitja. A gyermek bőrének ápolásánál néSkülözfafeSiea téből fu'ja. Da nem kell azt gondolni, hogy Kiss István az egész évet csak átfaragja és ugy várja más a rendelők*'. Kiis István fiatal erejét arra használta fal, hogy az aratókkal együtt vágta a rendet az arany kalász rengetegben. Mert elsősorban kenyér kell, mert korgó gyomorral nem igen lehM faragni. — Három hétig nem tudtam rendesen faragni, mert a nyá'i munkától nehéz volt a kezem — meséli — pedig a faragáshoz könnyű kéz kell. — Erre jó a tél — faleljük. — Éppen csak az a baj, hogy nagyon rövidek a nepok és a petróleumlámpánál nem lehet dolgozni, Most egy görbe sétabotnt veszünk a kezünkbe. Káprázató*, hoay mennyi minden van rávérve akármeddig nézzük, mindig la'álunk rajta egy-egy ujabb figurái. A gróf se'tabotja Meokérdjük, hogy mióta farag Kiss látván. — Az iskolapadban kezdtem, de először sárból próbáltam ecvetmás' csinálni, amiért sokat kikaplam mert, bemocskoltam magam. — Melyik rendalőjére a legbüszkébb?— kiváncsiskod'unk. — A Wenckheim Lijos gróf úrtól csaknem száz pengőt érő készpénzt és tűzifát 8 élelmiszert keplam egy sétabotért, Akkoriben az cudára kisecitelt minket a bajból — emelte fal a szavát. E'dicsekedik még azzal Is. hogy Láng Ida egyik párizsi magyar irónő kollégájának is csinál egy karkötőt. Kiss István erre a sikerekre a legbüszkébb, hiszen az nem akármi, hoey egyik munkája egy magyar főúr legkedveltebb müdarabja let! és a karkötő ahol csak megfordul, viszont a francia főváros előkelő közönségének fogja hirdetni, hogy van lent a magyar földön egy község, ahol ipari néprrü vészét terem. Kiss István a karkötőkön és a többi felsorolt dolgokon kivül különböző figurákat és állatformákat farag, akár csak Mogyoróssi István. „Éva anyánk" cimü szobra kezében ez almával megkapó, hü tükörképe az egyszerű ember lelkivilágőnak. — Mik a tervei? — kérdezzük meg végül. — Szerelnék minél szebb dol" gokal faragni és főképpen megélni. Hát ő is, mint a többiek megakar élni, szebbé faragni az életét. Talón majd sikerül neki. Igy dolgoznak a vésztői őstehetségek. akiknek csak az az egy kívánságuk van, hogy szerelnének megélni. Miklya János