Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-12-25 / 295. szám

™1936 december 25 BEKESMEGYEI KOZL0NV 5 A középszer tragédiája Valamikor, a régi jónak láfoit békecilágban, sok éle állandó céltáblája, töméntelen tragikomikus történetke fó'szereplője volt a »s*ürke polgár.® A tisztviselő ur, akinek éppen, bogy elégséges éretlségijét kiegyfnsu'yozta a kevéske protekció. A kereskedő, aki »benősült«, vagy az apja felvirágoztatta üzletet jólrosszul továbbvezetve vigan éldegélt. A fiskális, aki minden második pőrét elvesztve, uri módon élt a megnyertekből ^városunk szellemi vezetőségét

8 alkotva a doktor med. univ.val, akinek sürün elpatkoló betegei sohse zavarták szemrehányó fecsegésükkel a különösebb tudományok nélkül is szépen eirágzó prakszist. * A középszerű po'gár, a »szürke ember* alakjának tragikomikus, sokszor igazán komikus helyzete, a muló évtizedek során alaposan megváltozott. Eilünt felőle, körötte minden humoros És a középszerű ember, az »egy a sok közüi<, a legtragikusabb alakja a szomorú .sze* replőktől ékes magyar életnek. Nem s2Ívrsen ragadtatjuk magunkat általánosításokra. Kölönösen nem társadalmi téren. Ahol minden jelenségnek ezer és egy oka, minden következménynek számtalan összetevője adódik. Mégis, jó lélekkel merjük állítani, hogy annak az ideologiai, társadalom- és gazdaság politikai válságnak, amely nálunk ma uralkodik és sivár szelleírének bélyegével fémjelzi szellemi és gazdasági életünk jóformán minden megnyilvánulását, egyik alaptevő oka, hogy a »szürke ember® ennyire elvesztette lába alól a talajt. * Nézzük hát meg, mi az, ami válságba döntötte a középszert, ezzel Hócipőket, korcsolyacipöket és cipőket legnagyobb választékban és legolcsóbb árakban beszerezhet L cipöáruházában Irta: Erdélyi György dr. egyben egyik alapvető okát adva a társadalom szellemi és gazdasági válságának is. * Elejét akarjuk venni minden félreértésnek, és előre válaszo'unk az esetleg felvetődhető kérdésre: nem cseréilük e fel az okot a következménnyel és nem vádoljuk-e a szürke embert igaztalanul a mai állapotokért, holott végeredményben a mai viszonyok tették őt azzá, ami. Nem. Tudjuk ugyan, hogy az okok és okozatok bonyolult összefüggései nehezen tisztázhatók. Annyit azonban mégismeg lehet állapítani, hogy a társadalom mai helyzetének kialakulá sánal volt egy változtathatatlan tényező: ez a háború és a politikai események. Volt egy esetleges tényező: ahogyan ezekre az esemé nyekre a tömeg reagált. E kettőből adódolt a? eredmény: a mai helyzet, A »szürkék seregének® tehát igenis módjában állt volna — bizonyos határok között — másra formálni a jővőt. * Előre megmondjuk: nem beszélünk a kiutról. Csak tényeket rögzítünk le, megfigyeléseket vázolunk föl, összefüggesekre világitunkrá. A kinut: a jövő nagy kérdése. Az emberiség jobb sorsa, emberibb élete, ha rátalálunk. Öldöklés, szenvedés, pusztulás, ha zsákuccában keressük. * A szürke ember, a névtelen pol gár legnagyobb ereje, magabiztos öntudatának alapja a sziklaszilárd megelégedettség volt. Az orvos, az ügyvéd, a boltos, a hivatalnok, az iparos, a hatökrös gazda, mind mind meg volt elégedve saját becses személyével és annak helyzetével. Meg is kheteit. Mert olyan volt, amilyennek az élet megkívánta. Alig müveit, vagy műveletlen volt? A társadalom és a politika középfokú vezető pozíciói el sem bírták az igazán müveiteket Nem látott tovább az orránál? Igen kitűnő gazdasági elhelyeződés várt a rövidlátó közgazdászra®. Az élet tekintélyliszteletet követelt? Senki nem tisztelte nála őszintébben a saját tekintélyeit. Szorgalmas és becsületes volt?. Akármihez kezdett, elboldogult. Lusta volt? Az élet eltartotta lustább gyermekeit is, csak valami oly foglalko zás után kellett nézniök, ahol az amúgy sem nagynál is kisebb volt a verseny. * Természetesen akkor is voltak ambiciózusak, sőt voltak elégedetlen emberek is. Nem a nagyra törőkre, féktelenvágyu— akaratuakra gondolunk, akik mindig voltak, vannak és tesznek, s akik mindig egyformák. De azokra, akik több ésszel nézték ,és több munkával élték az életet. És akik, régen, mindig ki tudtak emelkedni a szürkék seregéből. Éppen a nagyobb tehetség, a jobb munkabírás és a kevesebb megelégedettség segítségével. • De a lényeg; a világ a szürke embernek állt. Aki egy kevéssel mindenből — tudásból, szorgalomból, becsületből, akaraterőből — szépen élt, megélt, gyarapodott — szaporodott. És megszabta az utat, kipécézte a határokat, diktálta a tempót. Mindaddig, amíg... * Mindaddig, amíg a világégés fergetege romba nem döntötte mese világát, szét nem szakgattaa kolbászból font kerítést, el nem hordta a fejek felől a mézeskalácsból rakott háztetőt, ki nem apasztotta a kútból csorgó tejecskét. És a világháború, meg az azt követő forradalmakat átvészelt szürke emberek, ahogy újból neki indultak volna a békés életnek a maguk megszokott módján, értetlenül, egyre fokozódó nyugtalansággal tapasztalták, hogy körülöllük a maga teljességében megváltozott a világ. * A szürke embert, érvényesülési le* hefőségeit és vele lelki nyugalmát, kétoldalról jött támadás vágta a földhöz. Az első döfést faz élet piaca tartogatta számára. Amely magas póznára kiszegezett táblán hirdette: ^szürkéknek befelegzelt®. A minden exisztenciális téren napról napra fokozódó verseny egyre másra ütötte ki a fegyvert a gyengébben felkészültek kezéből. És mig eddig csak annyit követelt a középszerű embertől, hogy hódolattal bámu'ja a zsenit, most egyszeriben megkívánta tőle, hogy maga is az legyen. Az egyszerű kis szatócsüzlet eredményes vezetéséhez csak ugy, mint a tömött várószobához zsenik kellettek, mert végig az egész vonalon, minden foglalkozási ágnál: megélni már zsenialitás volt. Mindegy, hogy milyen téren, de mást, többet, jobbat kellett tudni mindenki másnál. Mert a kenyér kevés, s az érte verekedők közül csak a legerősebbek jutnak egyegy darabhoz. A másik, következményeiben meszszebb ható ütés bentről, saját lelke mélyéről érte a szürke embert. A középszerű embert, aki alapjában véve becsületes, dolgos, használható, nemzet- és társada'omfenntartó polgár volt. Csak éppen nem tudta egyik napról a másikra egyszerűen tudomásul venni, hogy minden jeles középszerű tulajdonsága együttesen sem elegendő ahhoz, hogy a maga és családja életének nyugodt folyását biztosítsa ezen. az eddig b? SZŐRME ÁRUK UTÓ EDÉNY! ÁRON TINIKÓ SZŰCSNÉL IV., GARAI UCCA 16. SZ. ALATT rátságos sártekén. Nem tudta, mert nem tudhatta megérteni, hogy mostantól fogva zseniálisnak kell lennie. És ha mindent tudomásul vett, ha mindent megértett vo'na: akkor nem tudóit volna egyik napról, egyik esztendőről a másikra kibújni a maga szürke bőrébői, amely nemcsak földi porhüvelyének köntöse, hanem lelkisége is volt. Itt él, jár, ágál, küzködik hát intézmények közölt, amelyek szürke mipoltára voltak szabva, s épp oly lassan idomulnak, mint ő maga. Porban heverő ideálok, lejárt tekintélyek, tehetlenet tehetségek között sodródik s magabiztos elégedettségének nyomait sem látni már. Nemcsak azért, mert tényleg nincs oka a megelégedettségre, hanem azért is, mert az arányok és követelmények átértékelődésénél elvesztette a biztos »szürke« mértéket. Az élet mindennap annyi zsenialitást kíván tőle, hogy ha itt olt meg tud felelni egy-egy feladatnak, hamar hajlandó főbbre tartani magát a kelleténél. Többre tartani magát s többre, mind többre, a meglevőnél, a lehetségesnél többre, másra vágyakozni. Ami pedig, ha nincs meg hozzá a kellő felkészültség, egyike a legnagyobb tragédiáknak. * A kérdést, hogy kit terhel a felelősség a szürke ember sorstragédiájáért, fel sem cetjük. Arra külön válaszolni amúgy sem lehet. Az életet nem lehet széttagolni s még a a középszerre sincsenek külön szabályok. Annyit mindenesetre le kell irní, hogy a szürke ember nem sokat tett, amíg meg volt rá a módja. Nem gondolkozott, nem látott, nem cselekedett. De hát — ép ezért volt »szürke«. S most, hogy ebből a a szürkeségből rejtélyes erőktől kilóditva, az exisztenciális és ideologiai bizonytalanságok ezer Scillája és Charibdise közölt hányódva, hová fog kikötni, — azt majd megmutatja a talán nem is nagyon távoli jövő, Philips rádiók kaphatók ROSEMBAUIVI-nál Philips rádiók kaphatók Hirsch Jánosnál