Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-12 / 158. szám

4 BEKESMCQVEI KÖZLÖNY 1936 julius la Roda Roda nem ir regényt a világháborúról A nagy világégés legizgalmasabb napjairól mesél a világhírű humorista: a legbravurosabb hadi tudósító — Azt a híressé vált Höfer-jelentést, amely hírül adta, hogy.- »Lemberg még birtokunkban van«, Ferencz József fogalmazta, de amikor a jelentés már megjelent, Lem­bergbe bevonultak az orosz csapatok — Hogyan kö­zölte Roda Roda elsőnek a világgal Przemysl bevételét H étésrra sül a nap és ezúttal Roda Rodán sem feszül az elma­radhatatlan piros mellény, amely­ből egyébként huszonhét darabot őriz a garderobja. A világháború egykori krónikása n trencsénteplici kurszalón térrészén bridzsel min­den délután és különösen nagy öröme lelik abban, ha nagy szlem­mel, vagy kis szlemmet csinál. Ka­tonabanda játszik a trencsénteplici kurszalón terraszén és Roda Roda — aki a balkáni héboruban öt lo­vat nyargalt végig — különös örö­met talál benne, ha leteríti az asz­talra lapjait és behunyt szemekkel hallgathatja a banda muzsikáját... Oll kibicelek mellette és ez az intervju a bridzsasztal melleit kez­dődik... Megírták a lapok, hogy „A pandú­rok,, — ez volt Roda Roda legutolsó regényének a cime, amely tavaly jelent meg és Trenck Frigyes meg­rázó életétől szólt — nagy sikere utón a világháborúról ir regényt a kitűnő iró. Megkérdezem : hol tart munkájában. I<y felel: — Hozzáfogtam, de — abba­hagytam. Valahogyan ugy érzem, hogy a világ ma békére vágyik és az embereket nem igen érdekli már a háború. Ma, amikor a fegyver­kezés gondjai izgatják a hadsere­geket, amikor egymás után találják fel az öldöklő szerszámokat és az öldöklő gázokat, a tömeg egyetlen vágya: bé­kességben élni. Az életnek legkisebb eseménye is jobban leköli az olvasók figyelmét, mint a háborúról szóló legnagyobb regény. Talán ez az oka annak' hogy nem folytatom a munkámat..' A beszélgetést aztán este foly­I láttuk: engem felelte érdekelt mégis, hogy Roda Roda háborús eszten­deinek melyek voltak legmegrá­zóbb é» legnevezetesebb esemé­nyei. Az iró két háborút küzdött végig a tollával. Az 1912. évi balkán­háború idején ott járt valamennyi fronton: Törökországban, Görög­országban és Szerbiában, a világ­háború alatt pedig mint a Neue Freie Presse, Az Est lapok, a Vossische Zeitung és a Münchener Neueste Nachrichten hadi-tudósitója nem­csak a főhadiszálláson gyűjtötte a hireket, hanem nem egyszer srapnellek robbanása és ágyuk bömbölése közben születtek meg irodalmi ér­tékű tudósításai. Vájjon ma, huszonkét évvel a nagy világégés lángjának feltörése után akadnak-e emlékezetében esemé­nyek, amelyek nem láthattak nap­világot akkor, amikor nemcsak ágyuk szavától volt hangos az északi és a déli front, hanem a cenzor kék plajbásza szántott ba­rázdákat az újságok hasábjain? — ezek voltak kérdéseim Roda Rodá­hoz éjfél felé a trencsénteplici Grand Hotel árnyas terraszán. Elgondolkodik. Aztán elmeséli nekem a világ­háború két érdekes epizódját. Mind a kettő érdekes akkor is, ha az emberek egyébként már nagyon is vágynak a béke után... Ferencz József egyetlen újságírói munkája Ki ne emlékeznék arra a Höfer­jelenlésre, amely hirül Bdta, hogy „Lemberg még birtokunkban van". Amikor a lapok első oldalán ez a jelentés megjelent, Lembergben mér a cár tisztjei parancsoltak. Még jóval a világháború lezajláta után is mosolyognak sokan ezen a jelenlésen. Roda Roda mesélte el nekem most Trencsénteplicen, hogyan született meg ez a hedijelentés — A hadi jelentések — mon­dotta — állandóan Höfer tábor­noknak, Hötzendorfi Conrad he­lyettesének aláírásával jelentek meg és ezért a háború a'att rövi­den „Höfer-jelentésnek" hivták őket. Néhány mondatban beszá­moltak az elmúlt huszonnégy óra eseményeiről. Usy készültek, hogy délután megszövegezték őket a főhadiszálláson, éjjel sürgönyben adták tovább Bécsbe és hajnali ötkor a szárnysegéd Ferencz Jó­zsef elé terjesztette jóváhagyás végett a szöveget. Ha az uralkodó parafálta a Höfert, került az visz­sza a főhadiszállásra és jutott az osztrák Corr. Bureau és a Magyar Távirati Iroda révén a lcookhoz. — A háború első esztendejében, 1914 szeptember elején az északi fronton nagyon paprikás volt a Világhírű Bengerfürdöruha kizárólag TESCHERNÉL Férfi és női Nor-Coc fürdő ^•dfl ruha minden színben P 1® Andróssy ut 7. „Bizalom" bevásárlási helye helyzet. Az orosz offenzíva előre" tört. Szeptember másodikán már előre láttuk, hosy Lemberg tart­hatatlan. De a Höfer jelentésében erről nem volt egy szó sem. Szep­tember harmadikén hajnali ötkor Ferencz József a schönbrunni kas­télyban kezében tartolta a Höfer jelentést. Előtte, mint a cövek, ál­lóit a hadsegéd. Az uralkodó el­gondolkodott egy pillanatra, aztán bemártotta a ludtollbói faragott pennáját a kalamársba és nőies, de mégis markáns vonásaival be­leszúrta H jelentés sorai közé ezl á történelmivé vélt mondatol: „Lemberg ist noch in unserem Besitz." — Délelőtt kilenckor érkezeti vissza a jelenlés Teschenbe, a főhadiszállősra. Hölzerdorfi Conrad és Höfer a hajukat tépték, hiszen közben Lemberg felől a legtragi­kusabb hirek érkeztek, de tenni nem lehetett semmit, hiszen a csá­szár kézírásán változtatni nem sza­bad. Tiz órakor megkepta a jelen­tést a lóvirati iroda embere, az nyomban tovább ment Pestre és Bécsbe és — tizenegy órakor, ami­kor a Höfer ökölnyi betűi megje lentek a pesti és bécsi lapok első oldalán, az orosz csapatok kelona­zene mellett masírozlak be Lsm­berg uccáin... — Mi volt a célja Ferencé Jó­zsefnek ezzel a beszúrással? Senki se tudja. A dologról soha se volt szabad beszélni a bécsi Burg falai között.. Bizonyos csak az, hogy ez volt Ferencz József egyetlen zsurnalisztikái cselekedete... Aki elsőnek közölte a világgal Przemysl megvételét — Mi volt a legfeledhetetlenebb élménve a világháborúból? — Przernys'. A régi monarkiő­nak ez e bevehetetlennek hit erő­dítése kétszer volt körülzárva. Első ízben 1914 szeptember 15-ikétől október 9-ikéig. Amikor felszabe­dult, én voltam az első ember, aki bejutottam a várba. És én vol­tam az, az aki a következő esz­tendő juliusőnck elején minden­kit megelőzve hirül adtam a vi­lágnak, hogy Przemysit visszavet­tük .. . — Furcsa egy történet, érdemes elmesélni. — Huszonegy évvel ezelőtl is itt voltam Trencsénteplicen, Űr­napjára azonban a főhadiszállásra, Teschenbe utaztam. Szerettem vol­na megnézni az urnapi körmene­tet. A Brauner-Hírsch-hez címzett szállodában már nem találtam üres ablakra és a gazda hosszas ké­résemre, engedte, hogy lakása eb­lakjéban foglaljak helyet, de fel­tételül kötötte ki, hogy reggel hét óra előtt kell nála jelentkeznem. Én mér hat órakor a hotel terra- ; szón reggeliztem és egyszerre csak észrevettem, hogy egy tisztiszolga világos drapp parolival izgatottan szaladgál, szemmel láthatóan ke­res valakit. Tudtnm, hogy világos drapp paro i a 93-ik gyalogezred szine és tudtam azt is. hogy egy 93-as főhadnagy desifrirozza a przemysli telegrammokat. Bizo­nyos, hogy: sürgöny érkezett Prze­mysl-ből és a tiszti szolga ezzel a sürgönnyel keresi a százados urat. Amikor a szállodás pár perc múlva értem jött és betessékelt a liftbe, hogy felvigyen a hotel leg­felső emeletére, én a második eme­leten megnyomtam a gombot és a szállodás legnagyobb megrökö­nyödésére kiugrottam a liftből. Egyenesen Hoen generális ajtajá­hoz szaladtam, bekopogtattam és amikor a tábornok pizsamában és álmosan kinyitotta az ajíct, ezt mondtam neki: „Tábornok ur, Przemyslt visszavettük!" Ugy né­zett rám mint egy őrüllre, de én erősítgettem, hogy biztos értesülé­sem van erről n győzelemről. A generális nyomban felöltözött, át­jött velem az operáló főparancs­nokság vezetőjéhez, Mezger ve­zérőrnagyhoz és mialatt vele be­szélgetett, a következő telegram­mot fogalmaztam meg: DRINGEND NEUE FREIE PRESSE WIEN Przemysl várét ebben a pilla­natban foglalták el az osztrák­magyar — bajor — porosz — egye­sült némel-csapalok. A támadás északról—délről —keletről—nyu­srnlról történt, csapataink 100 — 200-300—400—500 ágyút zsák­mányoltak, az ellenség északra —délre—-keletre—nyugatra vo­nul vissza. — Amikor Metzger tábornok meöerőaitette a hírt. amelyet én csak sejtettem, átadtam Hoen ge­nerálisnak a sürgönyt azzal a ké­réssel, hogv a „nem kivőnt részt" lörölje belőle. I?y is történt. A sürgönyt azonnal a táviróhivatalba küldöttem, én pedig Hoen iro­dájának előszobájában foglaltam helyet, hogy vigyázzak rá: a fon­tos hirrel ne előzzön meg senki... — Két óra hosszét kellett vi­gyáznom. Ha ugyanis két órán be­lül Sfciionchef von Kony, a bécsi Corr. Bureau szerkesztője, vagy Gáspár miniszteri tanácsos, a Ma­gyar Távirati Iroda kiküldöttje tu­domást szereznek a dologról és megtáviratozzák az eseményt Bécs­re, vagy PeBtre. engem a távira­tuk megelőz. Másfél órőig nem történt semmi. Ekkor megérkezett Kony ur. Valami lehetetlen mesét mondottam e! neki egy rokonom­ró', aki orosz állampolgőr é« Mün­chenben van és akinek az érde­keben ajánló levelet kértem tőle Wissner miniszterhez. Amikor a levelet megírta, én a leitatés köz­ben tintával öntöttem le azt, mert — még husz perc hiányzóit. Ko­nynak újra kellett irni a levelet. De még mindig hátra voll tizenöt perc. Kony bement Hoenhez és ragyogó arccal jölt ki onnan. El­mesélte nekem, hogy Przemyslt bevették. Én azt mondtam erre: „Ön ezt nem sürgönyözheti meg a Corr. Bureaunak, mert a maeya­rok megharagszananak, ha Bécs előbb jön ki a hirrel, mint Buda­pest." Igazat adott nekem és el­indultunk megkeresni Gáspár dok­tort. A tanácsos ur beretválkozott. Mire elkészült — letelt a fél óra is és mire a hivatalos hir megér­kezett Bécsbe, a Neue Freie Presse különkiadása már az uccán volt... Paál Jób FIX TABLETTA BEFŐTTJÉT ROMLÁSTÓL MEGÓVJA EGY TEKERCS TIZ FILLÉR. EGÉSZSÉGRE ÁRTALMATLAN, KITÜNÖ RETHY-GYÁRTMÁNY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom