Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-07-12 / 158. szám

1936 julius 12 BEKE3MEGYEI KÖZLÖNY 5 Rejtelmek a csabai éjszakában Utazás az éj lovagjai: a tapasztalt és tapasztalatlan fiatalok, a szárny nélküli pillangók és a kártyaspilerek körül (A B. K. tudósítója jelenti.) Egy kis körsétára indulunk, hogy Békéscsaba éjszakai életéről be­számoljunk. íVlit csinál a város öt­venezer lakosa közül az a néhány száz, sőt ezer ember, akiket e pén­sük, illetve le^iismeretük nem enged k*'llő időben nyugovásra tf-rni? Sajnos az előbbi ok csak kis mértékben tapasztalható, mig as utóbbi annál inkább. Kétféle korzó Elsősorban és másodsorban is csak az úgynevezett vegyes kor­ién szerzett tapasztalatainkról számolunk be, miután a város­háza előtti nem szókéit különö­sebb érdekességgel. Annál inkább lehet látni furcsa dolgokat a Lut­her utcától az Andrássy-ut és egészen a Kinizsi ucca sarkéit* lenyúló „mammut" korzón. Itt szabadabb a levegő, fékteleneb­bek a szenvedélyek, amelyek főképpen 16-30 éves élénk tem­.píramenlumu fiatalemberek, nők alakjában viháncolnak s tombol­nak fel alá az aszfalton. A Csaba szálloda előtti villany­ira alatt több jól szituált fiatal­ember ácsorog. Elegánsak, vidá­mak, csak kissé tulhangosan beszélgetnek — a nőkről. Hirtelen piszegni kezd az egyik Adonis. — Itt jön a Teca — mutat fe­jével balra egy tizennyolc éves neszlenyebarna, csinos leány felé, 1 majd hirtelen nyájasan szélesedik ki agvonpuderezett képe és üdvözli. A Tecának nevezeti lány pilla­natnyi habozás után visszaköszön. — Klasz kis nő? — igy az Adonia. — Aki már jobbat nem lá­tott . . . szó se róla, jó anyag . . . — hangzik a többség véleménye. Azonban a fatális véletlen ugy rendezte, hogy Tecát éppen An­nának nivják, mindössze két napja tartózkodik Békéscsabán és a mi fiatalemberünk most látja először. De ennek e'lenére sem történik semmi, ha Tecét illetve Annát mi nem iímertük volna. Barátunk na­gyot néz, mikor mellének szegez-' zük a kérdést: — Honnan ismeri Annát ? Megnyílt az Andrássy-út 12. sz. alatt (Szondy-palota) Poszté­forgaimi Ift. ahol mindennemű szövetek és kel lékek a legolcsóbb gyári áron szerezhetők be. Férfidivat és minden posztóanyag a legolcsóbb árakon. Divatárúk! Szőnyegek! Szives látogatást kér, tisztelettel Körmöczy Ferenc — Teca az kérem és egyébként kinek mi köze hozzá ? — feleli hetykén. — Ön sohasem lálla „Tecát", mert azt a kislányt Annának hív­ják, kifogástalan családból szár mazik és mindössze negyvennvo'c órája ven Csabán. Tehát sürgősen vonja vissza állítását, mert . . . Nőhóditónk be sem várja a mondat végét, dadogni kezd : — Ké . . . kérem, ctak a ba­rátaimnak akartam egy kis szív­fájdalmat okojni, da igazán nem akartam megbántani a kis nőt. Á társaság tagjai hangos hahó téba kezdenek. — Azért lehat, ho y mégsem olyan ártatlan a kicsike — mond ja nevetve az egyik. Annát már nem tudjuk tisztára mosni. Ly árulják, minden lelkiismereti kérdés nélkül n lányok brcíületét, az agyonvasalt aszfalt töltelé kek. ' „Veréb" a láthatáron Tíz óra felé az egyik vendég­lőbe vetődünk a psriferián. Csi­nos kis helyiség. Az egyik sarokban több kétes­fxiszlencia, kártyázók, közöttük hango« kibicek. — Husz fillérrel segítem . . . ötvenet „vakolok" . . . jobban ko­verje meg a kéri yól — hangzik több oldalról. Pár pillanat múlva megelégedeti nevetés és dühös szitkok röpködnek a levegőben. — Hujnye azt a . . . fakad ki a „vakoló" kibic, de szomszédja betapasztja a száját. — Marha, minek raksz, amikor látod, hogy nem megy a lapom. Huszonegyeznek. Szánalmas alakok ezsk, több­ryire husz, huszonötévesek s majd mindegyiknek van valami szak­mája, de nem folytatja Csempé­szésből élnek, jobban mondva nyomorognak, mert ha néhány pengőt „keresnek", néhány óra alalt elveszi'ik kártyán. Két paraszt legény tér be a vendéglőbe. A kibicek összesúgnak, majd oda menek a bilüárdhoz és ját­szani kezdenek. A parti közepén valami jelentéktelen dolog miait összevesznek és abbahagyják a játékot. Az egyik kibic utána­szól e másiknak: — Ne menj, nyerd el ezt a p4r rongyos pengőt — kiabálja és egy csomó aprópénzt s?:ór az asztalra. Az egyik kibic hajthatatlan ma­rad, azonban a nézdegélő paraszt­legény már fészkelődik s szemei mohón '"padnak az asztalra srórt pénzre. És kis haboz,ás u'án oda lép a „dühöngő" kibic elé és je­lentkezik a játékra. — Masával nem játszok, c»ak ha fort ad — igv a kibic. A paraszt fiu tiltakozik, ő is fórt akar. Végül egálban kezdenek. Az első pariit minimális fölénnvel a kibic nyeri, a másodikat fölé nyesen a paraszt fiu, a többit azután végérvényesen a kibic. Végeredmény : a parasztfiú 12 pengőt vészit és káromkodva hagy­ja el a helyiséget. A kibic boldogan magvaráí. — Mondom a „csórónak", ve­réb a láthatáron, add ide a „gu­bát" és hogy „harapott a frájer", amikor az asztalra szórtam a pénzt, hehe... Sörivás gyüszüvei A vendéglőket legnagyobb részt egészen fiatalemberek látogatják, akik állandó vendégei az éjszakai életnek. Senki sam tudja honnan szedik a pengőket, de a napi egy, egyötven mindig előkerül. Egy ilyen törzsvendég már re­kedtre ordította magát s a cigány csak egyre húzta fülébe a legújabb slágereket, de a fiatalembernek csak nem akart eszébe jutni, hogy a cigánynak járna egy kis hono rárium, mire a prirnás hirtelen rá­zendített a „Szomjas a banda" is­mert dallaméra. A fiatalember viI Sámgyors költségvetést csinált, majd kiegyenesedve fölényes mozdulat­tal mohához intette a pincért; — Eíy kis üveg sört a bandának — mondta és várta a hatást. A zenészek letetiék a hegedűt. Nyolc tagja volt a bendának és miután a vendéglős nem rendel­kezett ennyi gyüszüvei, sorsolást kellett megejteni, ki fogyassza el a sört. Amikor Midinette elérzékenyedik A másik érdekes eset hőse szin­tén fiatalember volt, aki csak any­nyiban különbözött a többitől, hogy neki voit vagy husz pengője. A teremben platinaszőke szép­ség árulta mosolyát egy-"gy ür­mösért, vagy málnáért, ő volt a megtestesült önzetlen szeretet, en­gedte, ho?v mindenki szeresse és viszont « igy jutott a mosolyból egy kávéakanálnyi a mi húszéve­sünknek, aki l.issé szédülten egy­másután bömbölte a legérzelgő­sebb népdalokat, útszéli slágereket, majd magához kérte a primást és megkérdezte, hogy mi a szőke csil­lag nótája. — Nem mondhatom meg — fe­lelte a primás titokzatos arccal. — Da én akarom tudni 1 A primás közelebb hajolt a fia­talemberhez és fülébe súgott va­lamit. A fiatalember erre kivett egy tiz­pengőst tárcájából és átnyújtotta a prímásnak. A cigány komor arccal zsebre­gyürte a pénzt és elkezdte játszani a „Szomorú vasárnap"-ot. GUMI Egy szenzációs újdonság 1 T+ GEORGE TTE-EXTRA hártyavékonyságu hővezető gumi különlegesség. Elszakíthatatlan! Ezt vegye, sohasem fog mást használni 1 Kapható minden gyógyszertér, drogéria és illat szertárben 1 Amikor a szőke nő meghallotta a dalt, leüli az egyik üres asztal­hoz, majd ráborult és sirl. Döbbe­netes csend támadt. Húszévesünk annyira meghatódott, hogy további ötpengőt csúsztatott a prímás zse­bébe. A dalnak mér régen vége volt, de Midinette még mindig szemeit dörzsölte,ívégül kiment az udvarra. Nemsokára a primás is követte s utánuk ment a húszéves is, aki azonban nagyon hamar visszajött. Arca vérvörös volt a düh'ől, gyor­san fizetett. — Utolsó rablók — mondotta indulatosan, majd elrohant. Aligha tudtuk volna meg az ifjú „pénzgyerek" felindulásának okát, ha a véletlen egy félóra múlva nem jön segítségünkre, amikor is a szőke Midinette a „Piros pün­kösd napjón . . „" cimü dalra ér­zékenyeden el, ami ezúttal öt pen­gőbe került az egyik hódolónak, aki még elhitte, hogy a szőke nő igaz könnyeket ont. — A férfiak szeretnek sajnál­kozni felettünk — vallotta be ké­sőbb Midinette — és rendszerint valami nagy megrázkódtatást sej­tenek hánytatott sorsunk előidé­zésében, de oly kegyetlenek, hogy tragédiájukat minduntalan elébünk hozzák és ezért még az áldoza­tott sem sajnálják. így filozofált Midinette. Igaza van neki. Ez a fiatalság tragédiája: az értéktelen dolgokból akar értéket felszínre hozni, mi­közben saját maga is elértéktele­nedik. * Újra kint sétálunk az uccán, két ember jön velünk szemben. Egy fejkendős fiatal asszony és egy férfi. Az asszonynak batyu van a hátán, a férfi is cókmókot cipel. Tanyáról jönnek és boldogan be­szélnek arról, hogy a télen nem nélkülöznek. Az asszony piros a lelkesedéstől, látni amint elmen­nek a villany alatt. Ruhájuk ron­gyos, de erkölcsük tiszta, az az érzésünk, mégis csak ők a társa­dalom oszlopai. Miklya János Nyári ingek, nyakkendők fürdőruhák Strand kelmék KULPIN ÁRUHÁZ Békéscsaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom