Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-09-04 / 202. szám

Ára 6 fillér KESMEBYEI IOZLOOT lékés&silii, 1936 szeptember* 4. péntek @3. évfolyam 202. szám I Hogy agyonlövésemet 1 megelőzzem, elővettem Frommer-pisztolyomat és kétszer elsütöttem.. Jogos mentséget hoz fel védelmére a körösladányi feleséggyilkos (A B. K. tudósilója jelenti.) I A gyulai Iörvény8zék Ungvári-tané csa csütörtökön délelőtt kezdte ! meg a februári körösladányi hitvesgyilkosaégi per tárgyalását. A védlo't K. Szabó Zsigmond püspökledáryi földbirtokcs volt, a vádat Tompa Gyula dr. ügyészségi elnök képviselte. Jelen volt a tárgyaláson mint törvényszéki orvosszakértő Karoling Lajos dr. kórházi főorvos és Szórádu István dr. elmeorvos-szakértő. 4 Kongott a terem az ürességtől, amikor kilenc óra után néhány perccel fegyőr vezette be K. Szabó Zsigmondot. Jószabásu fekete ruha volt rajta, erős, tagbaszakadt ember. Bevonult a tanács is s az elnök utasítást adott a bűnjelt képező nagy csomag felbontására. Különböző véres ruhadarabok, Frornmer-pisztoly és idomtalan zsebkés került elő nagyokat csörrenve. " Ungvári elnök a tárgyalás megnyitása után a személyi adatokat kéri ki elsősorban. A vádlott 33 éves, püspökladányi lakos, 41 ka tasztrális hold föld és egy ház a vagyona. Az ügyészség a BTK 278. szakaszéba ütköző eyilkosséggal vádolja K. Szabó Zsigmondot, mert ez év február 9 én, a délután folyamán Körösladányban Frommer-plsztollyal három lövést adott le feleségére, Bak Glzellőra, majd zsebkéssel mellén, fején, gyomrán több szu rést ejtve nejét előre megfontolt szándékkal megölte. Az elnök maga elé szólítja a vádlottat. — Bűnösnek érzi magéi? — A gyilkosságban iaien, d9 nem előre megfontolt szándékkal öltem. — Hát mondja el mi történt, onnan, hogy a feleségével egybekelésük elölt megismerkedett. séban ismét hazament és öt egész hónapig volt ezután távol. Ö többször megkísérelte, hogy visszavigye, de sikertelenül. Egy izben este akart bejutni ilyen céllal apósa házához, da felesége édesapja ajtónyitás helyett kétszer kilőtt az ablakon. Szerencsére a golyó nem találta el K. Szabót. Novemberben az asszony és nővére átmentek Püspökladányba a holmiért. Az utolsó pillanatban aseonban meggondolta magát felesége és szépszerével ott maradt, ő csak örült neki, mert szerette az asszonyt. Vidáman, mosolygós arccal beszél K. Szábó Zsigmond, mintha egészen természetes dolog lenne, ami történt. — Karécíonykor iimét elment Gisella. Minden különösebb ok nélkül. Levelemre nem válaszolt. Januárban pedig megismétlődött az előző év őszén történt „barátságos üdvözlés": apósom fegyvert fogott rám. Igy mondják a szomszédok is. — Mikor vette a revolvert? — 1936 januárjában. — Miért sürgette olyan nagyon a fegyverviselési engedélyt? — Csak arra gondoltam, hogy legyen meg minél hamarább, ha már egyszer pisztolyt vettem. — Ez első revolvere volt? — Nem, harmadik. 1931-ben betörés volt nálunk, azóta hordok magamnál revolvert. — Hát most mondja el a gyilkosság történetét. Igy gyilkoltam... A mosónőnek irt az asszony - K. Szabó Zsigmond aprólékos részletességgel ismerteti egybekelésük előzményeit. Nyolc évvel ezelőtt ismerte meg Bak Gizellát, de nem telszett neki s nem sokat törődött vele. Csak 1932 végén kezdett kimelyülni az ismeretség, elment akörösladányiszülőiházhoz is. Ekkor már hamarosan komolyabbra fordult a dolog, a szülők megengedték, hogy udvaroljon a lánynak, s csakhamar az egybekelés terminusáról beszélgettek. Eleinte a lány sürgette, hogy esküdjenek mór meg, de később ő halasztotta, hogy előbb vegyék meg részére a bútort és irjók át nevére a földet. K. Szabó Zsigmond édesanyja meghalt, asszony kellett a házhoz, s igy történt, hogy 1934 januőr 13-őn Püspökladányban megesküdtek. — Hogy éltek kezdetben? — Elég jól. — És azután? — Három hónap múlva mór hazament az asszony Ladónyba és hosszabb ideig olt tartózkodott. — Miért történt ez, panaszkodott valakinek magáról? — A szomszédoknak mondta, hogy nem engedek neki semmit, pedig szabadon gazdálkodhatott mindenben. — Mi történt később? — 1935 januárjában azt mondta nekem, két napra megy haza. Nem jött vissza. Egy hét múlva irtam neki, válasz nélkül hagyott s csak a mosónőnek irt, nem volt szerencséje a hőzassággal, ez állt levelében. Hat hét múlva érte mentem. Akkor arról beszélt, netn jön vissza, kéri a holmijót. Én beleegyeztem, mire ő — szépszerével hazajött. — Milyennek ismerte meg feleségét? — Hisztérika volt, szexuális természetű. — Hogy érti ezt? — Idegenek előtt is mindjárt házassági dolgainkról beszélt, ez volt főtémája. Indokolatlanul sirt és nevetett, ha bort ivott, többet engedett meg magának, mint szabad lett volna, ezért szemrehányást is teltem neki. K. Szabó Zsigmond elmondja ezután, hogy felesége 1935 juniu— Februőr 8 án disznóölés volt nálunk, Püspökladányban. Este meglehetősen sokat ittunk s folytattam a kimaradást egy műsoros esten, ott voltam reggelig. A bálteremből nővéremhez mentem, ettem valamit s ittam is még egy keveset, majd hazakerültem, lefeküdtem, de alig aludtam legfeljebb egy fél órát. Felkeltem, megborotválkoztam és a déli vonattal áfmentem Körösladényba, hátha sikerül hazavinnem az asszonyt. Ekkor, ugy emlékszem, még spicces voltain. — A bicska olt volt magánál? — Igen, a télikabálzsebben. — Kifenette? — Ki. Disznóölés előtt. Ungvári tanécsalnök kézbe/eszi a bűnjelként lefoglalt zsebkést. — Ezt nem igen tudják használni disznóölésnél. — Da ker, lehet dolgozni vele. — Hát folytassa. — Háromnegyed négy órakor értem Kö.-öjísdányba. Apősomék házának ajtaját tárva-nyitva talál" tam. Anyóiom a konyha elölt volt. Bementünk, leültünk, akkor hallottan*, hogy feleségem nincs otthon. Nam hittem el, de kijelentettem, hogy nem Í3 keresem én sehol, ha nincs idehaza. Feleségem hasbaszui^t — Már elmenőben voltam, amikor a kiskapunál találkoztam az asszonnyal. Visszakísértem s beszélgetni kezdtünk. Hívtam haza. Azt mondta, nem jön, csak ha meggyógyul, de megvárja a gyarmati vásárt is, hogy bevásárolhasson. Közben feleségem kivette a bicskát télikabátomból, körmét tisztiíotla vele s két csomag cukrot is előszedett, tudta, hogy mindig hordok magamnál, mert nem dohányzom. Közben a régi dolgokról folyt a sző, mindig élesebben 8 feleségem egyszerre hirtelen elhatározással hasbaizurt a késsel. Elszédültem, az asszony pedig nyomban ekkor át szaladt a másik szobába és a szekrényfiókba hajolt, nyilván keresett valamit, Régebbi elbeszéléséből tudtam, hogy ott tartják apósom fegyverét s hogy agyonlövésemet megelőzzem, elővettem Frommer-pisztolyomat és kétszer egymásután elsütöttem. A golyók találtak, feleségem persze rögtön elszédült. — Hol érte e golyó ? — Nem tudom, csak láttam, hogy as arca véres. Odarohantam 8 az asszonynak még volt annyi ereje, hogy a késsel nyakam baloldalába szúrt, annyira, hogy nagy vérveszteséget is szenvedtem. — Jaj Istenem, ne bánts 1 — kiáltottam. — És mikor lőtt harmadszor a feleségére ? — Erre nem emlékszem. ÍCsak annyit tudok, hogy felálltam, kicsavartam az asszony kezéből a bicskát és összeszurkáltam, ott ahol értem... — Meg is halt... Csendesen, de minden megin-