Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-09-04 / 202. szám

Ára 6 fillér KESMEBYEI IOZLOOT lékés&silii, 1936 szeptember* 4. péntek @3. évfolyam 202. szám I Hogy agyonlövésemet 1 megelőzzem, elővettem Frommer-pisztolyomat és kétszer elsütöttem.. Jogos mentséget hoz fel védelmére a körösladányi feleséggyilkos (A B. K. tudósilója jelenti.) I A gyulai Iörvény8zék Ungvári-ta­né csa csütörtökön délelőtt kezdte ! meg a februári körösladányi hitves­gyilkosaégi per tárgyalását. A véd­lo't K. Szabó Zsigmond püspök­ledáryi földbirtokcs volt, a vádat Tompa Gyula dr. ügyészségi el­nök képviselte. Jelen volt a tárgyaláson mint törvényszéki or­vosszakértő Karoling Lajos dr. kórházi főorvos és Szórádu István dr. elmeorvos-szakértő. 4 Kongott a terem az ürességtől, amikor kilenc óra után néhány perccel fegyőr vezette be K. Szabó Zsigmondot. Jószabásu fekete ruha volt rajta, erős, tagbaszakadt em­ber. Bevonult a tanács is s az el­nök utasítást adott a bűnjelt ké­pező nagy csomag felbontására. Különböző véres ruhadarabok, Frornmer-pisztoly és idomtalan zsebkés került elő nagyokat csör­renve. " Ungvári elnök a tárgyalás meg­nyitása után a személyi adatokat kéri ki elsősorban. A vádlott 33 éves, püspökladányi lakos, 41 ka tasztrális hold föld és egy ház a vagyona. Az ügyészség a BTK 278. sza­kaszéba ütköző eyilkosséggal vá­dolja K. Szabó Zsigmondot, mert ez év február 9 én, a délután fo­lyamán Körösladányban Frommer-plsztollyal há­rom lövést adott le fele­ségére, Bak Glzellőra, majd zsebkéssel mellén, fején, gyomrán több szu rést ejtve nejét előre megfontolt szándékkal megölte. Az elnök maga elé szólítja a vádlottat. — Bűnösnek érzi magéi? — A gyilkosságban iaien, d9 nem előre megfontolt szándékkal öltem. — Hát mondja el mi történt, onnan, hogy a feleségével egybe­kelésük elölt megismerkedett. séban ismét hazament és öt egész hónapig volt ezután távol. Ö több­ször megkísérelte, hogy visszavi­gye, de sikertelenül. Egy izben este akart bejutni ilyen céllal apósa házához, da felesége édesapja ajtó­nyitás helyett kétszer kilőtt az ablakon. Szerencsére a golyó nem találta el K. Szabót. Novemberben az asszony és nővére átmentek Püs­pökladányba a holmiért. Az utolsó pillanatban aseonban meggondolta magát felesége és szépszerével ott maradt, ő csak örült neki, mert szerette az asszonyt. Vidáman, mosolygós arccal be­szél K. Szábó Zsigmond, mintha egészen természetes dolog lenne, ami történt. — Karécíonykor iimét elment Gisella. Minden különösebb ok nélkül. Levelemre nem válaszolt. Januárban pedig megismétlődött az előző év őszén történt „barátsá­gos üdvözlés": apósom fegyvert fogott rám. Igy mondják a szom­szédok is. — Mikor vette a revolvert? — 1936 januárjában. — Miért sürgette olyan nagyon a fegyverviselési engedélyt? — Csak arra gondoltam, hogy legyen meg minél hamarább, ha már egyszer pisztolyt vettem. — Ez első revolvere volt? — Nem, harmadik. 1931-ben be­törés volt nálunk, azóta hordok magamnál revolvert. — Hát most mondja el a gyil­kosság történetét. Igy gyilkoltam... A mosónőnek irt az asszony - K. Szabó Zsigmond aprólékos részletességgel ismerteti egybeke­lésük előzményeit. Nyolc évvel ez­előtt ismerte meg Bak Gizellát, de nem telszett neki s nem sokat tö­rődött vele. Csak 1932 végén kezdett ki­melyülni az ismeretség, elment akörösladányiszülőiházhoz is. Ekkor már hamarosan komo­lyabbra fordult a dolog, a szülők megengedték, hogy udvaroljon a lánynak, s csakhamar az egybe­kelés terminusáról beszélgettek. Eleinte a lány sürgette, hogy es­küdjenek mór meg, de később ő halasztotta, hogy előbb vegyék meg részére a bútort és irjók át nevére a földet. K. Szabó Zsig­mond édesanyja meghalt, asszony kellett a házhoz, s igy történt, hogy 1934 januőr 13-őn Püspök­ladányban megesküdtek. — Hogy éltek kezdetben? — Elég jól. — És azután? — Három hónap múlva mór hazament az asszony Ladónyba és hosszabb ideig olt tartózkodott. — Miért történt ez, panaszko­dott valakinek magáról? — A szomszédoknak mondta, hogy nem engedek neki semmit, pedig szabadon gazdálkodhatott mindenben. — Mi történt később? — 1935 januárjában azt mondta nekem, két napra megy haza. Nem jött vissza. Egy hét múlva irtam neki, válasz nélkül hagyott s csak a mosónőnek irt, nem volt szerencséje a hőzasság­gal, ez állt levelében. Hat hét múlva érte mentem. Akkor arról beszélt, netn jön vissza, kéri a holmijót. Én beleegyeztem, mire ő — szépszerével hazajött. — Milyennek ismerte meg fe­leségét? — Hisztérika volt, szexuális ter­mészetű. — Hogy érti ezt? — Idegenek előtt is mindjárt há­zassági dolgainkról beszélt, ez volt főtémája. Indokolatlanul sirt és ne­vetett, ha bort ivott, többet engedett meg magának, mint szabad lett volna, ezért szemrehányást is tel­tem neki. K. Szabó Zsigmond elmondja ezután, hogy felesége 1935 juniu­— Februőr 8 án disznóölés volt nálunk, Püspökladányban. Este meglehetősen sokat ittunk s foly­tattam a kimaradást egy műsoros esten, ott voltam reggelig. A bál­teremből nővéremhez mentem, ettem valamit s ittam is még egy keveset, majd hazakerültem, lefe­küdtem, de alig aludtam legfeljebb egy fél órát. Felkeltem, megborot­válkoztam és a déli vonattal áfmentem Körösladényba, hátha sikerül hazavinnem az asszonyt. Ekkor, ugy emlékszem, még spic­ces voltain. — A bicska olt volt magánál? — Igen, a télikabálzsebben. — Kifenette? — Ki. Disznóölés előtt. Ungvári tanécsalnök kézbe/eszi a bűnjelként lefoglalt zsebkést. — Ezt nem igen tudják használni disznóölésnél. — Da ker, lehet dolgozni vele. — Hát folytassa. — Háromnegyed négy órakor értem Kö.-öjísdányba. Apősomék házának ajtaját tárva-nyitva talál" tam. Anyóiom a konyha elölt volt. Bementünk, leültünk, akkor hal­lottan*, hogy feleségem nincs ott­hon. Nam hittem el, de kijelen­tettem, hogy nem Í3 keresem én sehol, ha nincs idehaza. Feleségem hasbaszui^t — Már elmenőben voltam, ami­kor a kiskapunál találkoztam az asszonnyal. Visszakísértem s be­szélgetni kezdtünk. Hívtam haza. Azt mondta, nem jön, csak ha meggyógyul, de megvárja a gyar­mati vásárt is, hogy bevásárolhas­son. Közben feleségem kivette a bicskát télikabátomból, körmét tisztiíotla vele s két csomag cuk­rot is előszedett, tudta, hogy min­dig hordok magamnál, mert nem dohányzom. Közben a régi dol­gokról folyt a sző, mindig éleseb­ben 8 feleségem egyszerre hirte­len elhatározással hasbaizurt a késsel. Elszédültem, az asszony pedig nyomban ekkor át szaladt a másik szobába és a szekrény­fiókba hajolt, nyilván keresett va­lamit, Régebbi elbeszéléséből tud­tam, hogy ott tartják apósom fegy­verét s hogy agyonlövésemet meg­előzzem, elővettem Frommer-pisz­tolyomat és kétszer egy­másután elsütöttem. A golyók találtak, felesé­gem persze rögtön el­szédült. — Hol érte e golyó ? — Nem tudom, csak láttam, hogy as arca véres. Odarohantam 8 az asszonynak még volt annyi ereje, hogy a késsel nyakam bal­oldalába szúrt, annyira, hogy nagy vérveszteséget is szenvedtem. — Jaj Istenem, ne bánts 1 — kiáltottam. — És mikor lőtt harmadszor a feleségére ? — Erre nem emlékszem. ÍCsak annyit tudok, hogy felálltam, kicsavartam az asszony kezéből a bicskát és összeszurkáltam, ott ahol értem... — Meg is halt... Csendesen, de minden megin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom