Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-19 / 115. szám

Ára 6 fillér IESIEUYEI KÖZLÖNY május 19. kedd 63. 615. ÜNNEPRONTÁS A megyer kereskedelmi és iparkamarák közül elsőnek a szegedi tette közzé az 1935. év gazdasági viszonyairól szóló jelentését. A szegedi kamara területe Bácsbodrog. Csongrád, Csanád és Békés vármegyékre terjed ki, tehát a legtipikusabban alföldi és egyúttal agrárius jellegű területa az országnak. Természetes, hogy e helyzeti különlegességénél fogva azok a megállapítások, amelyeket a szegedi kamara saját területére vonatkozólag tesz, az egész országra nem minden esetben alkalmazhatók. De éppen a mutatkozó eltérő momentumok teszik indokolttá az egyes kamarák jelentéseivel való külön foglalkozást. A szegedi kamara évi jelentése egy nagy és a kerület szempontjából sajnálatos ellentétnek a megállapításéval kezdődik. A kormányjelentések statisztikai adatai, a Nemzeti Bank megállapításai, a különböző szabad érdekképviseletek jelentései azt mutatják, hogy a mult esztendőben a konjunktúrának lefelé irányuló görbéje nemcsak megállott, hanem emelkedő irányba tolódott el. Emelkedett a vasúti és postai forgalom, emelkedett a legfontosabb kulcsipaiok termelése, emelkedett a nagy tömegcikkek fogyasztása, javultak az adóbevételek, ami mind nem volna a konjunktura javulása nélkül elképzelhető. Ezzel szemben azok az ipari és kereskedelmi vállalatok, melyek a kamara 1935. évi jelentéséhez az adatokat szolgáltatták, majdnem mind, panaszok sorozatát tárják fel és szomotu megállapításaikat igazolják a kamara közvetlen tapasztalatai is. Ez az ellentmondás az országos helyzet és a kamarai jelentés adatai között egyrészt a kerület fentebb említett általános gazdasági struktúrájában, másrészt pedig a mult esztendő időjárási és mezőgazdasági termésviszonyaiban leli a magyarázatát. Az ország határain belül, főleg az Alföld keleti része és igy nagyjából a szegedi kereskedelmi és iparkamara területe érezte meg legerősebben a május elejei fagyKárokat, a júniusi jégveréseket és a következő, majdnem aszályos jellegű nyári szárazságot. Igy állott elő a jelentés szempontjából az az ellentmondásszerü helyzet, hogy egvik oldalon javuló tendenciákat kell megállapítani, a másik oldalon pedig arról kell beszámolni, hogy éppen a szegedi kemarai kerületben nagykiterjedésű vidékek és széles rétegek fokozott mértékben szorultak inségsegélyre. A kamarai kerület egyik megyéjének székhelyéről,Szentesről hangzott el az a jajkiáltás, amely a szokottnál erősebb mértékben terelte a kormány figyelmét az alföldi ínségesek megsegítésének országos jelentőségű problémájára. Ezekből a sajnálatos állapotokból viszont az következett, hogy mig másutt a mezőgazdaság fokozott mértékben tudott fellépni, mint vásárló, az iparral és kereskedelemmel szemben, ez a szegedi kamarai kerületben nemcsak nem történt meg, hanem a gazda köeönség az uj vásárlások teljes restringálása mellett még a régebbi kötelezettségeinek is csak vontatottan tudott eleget tenni. Ez pedig annál sajnálatosabb következtetéseket váltott ki, mert a szegedi kamarei kerületnek ipera túlnyomó részben kisipari jellegű s ezek a kisipari üzemek a városokat kivéve, majdnem tisztán a mezőgazdasági lakosságból élnek s az utóbbinak vásárlóképtelensége őket is az ínség szélére sodorta. De, aki ismeri az alföldi városok gazdasági és társadalmi összetételét, az tudja azt is, hogy még a városokban is a mezőgazdasági lakosság, mint vásárló és fogyasztó, sokkal nagyobb jelentőségű, mint a Dunántulon, vagy a Felvidéken. Az egyes szakmák helyzetéről szóló beszámolók igy nem sok derűs momentumot tartalmaznak. Szórványosak az olyan iparágak, mint az állatkereskedelem és a húsipar, amely a külföldi kivitel váratlan fellendülése következtében jó esztendőre tekinthet vissza. Legfeljebb a kevésszámú gyáripari vállalat között vannak egyesek, amelyeknek működési köre tulment a lokális kereteken és igy függetleníteni tudták magukat a helyi jellegű nyomasztó körülményektől. Ezeknek a gyáripari vállalatoknak van azonban egy állandó és évről-évre ismétlődő, teljesen jogosult panaszuk: tarjfális szempontból az egész országban az ő helyzetük a legrosszabb, mert legmesszebb esnek az ipari nyers és üzemanyagok termelő helyeitől és elszállítás esetén az ő áruiknak kell a leghosszabb utat befutni. Uj ipari vállalatok alapítása ezért ütközik ezen a vidéken különös nehézségekbe. Pedig éppen a mult esztendőhöz hasonló, mezőgazdaságilag rossz évek tapasztalatai mutatják, hogy csak az iparvállalatok tudják az agrár lakosság feleslegét felszívni és széles rétegeknek kenyeret biztosítani. Az egyke és a reformnezedék programja foglalkoztatták tegnap a Házat (A B. K. tudósítója jelenti.) A képviselőház ülését Korniss Gyula elnök nyitotta meg. Bemutatta a miniszterelnök átiratát, melyben közli, hogy betegségének tartamára tárcája helyettesítésével Darányi Kálmánt, a honvédelmi minisztériumi ügyek helyettesítésével Kozma Miklóst bízták meg. Ezután a költségvetés éltalános vitájára került a sor, Propper Sándor foglalkozott a Rajniss-levéllel kapcsolatban Rajniss Ferencnek azzal a vádjával, hogy a szocialisták pénzeket kaptak a vörös Németországtól. Hangoztatta, hogy a pár! egyik szervezete kapta a pénzt, 820 ezer márkái, melyet azért nem tudtak visszafizetni, mert életbelépett a bankzérlat. A költségvetésről hangoztatta, hogy hiába keresi benne a szociális tartalmat. Küzdeni kell a munkanélküliség megszüntetéséért. A költségvetést nem fogadta el. Mándy Sándor az egyke kérdésével foglalkozott behatóan. Okai: mások a felfogások a szellemi foglalkozásnak, a középosztály és a vidéki lakosok körében. Négy gyermekre volna szükség egy családban, hogy a nemzetszaporodás megfelelő méreteket öltsön. Az egykénél állami beavatkozásra van szükség. Helyes volna, ha enyhítenék a sokgyermekes családnál az adóterheket, sőt 7—8 gyermekes családok ne fizessenek adót. A kisebbségi kérdésben megállapította, hogy a német kisebbség nemzethüség szempontjából nem esik kifogás alá. A következő szónok Meisler Károly volt, akinek ez volt az első felszólalása a Házban. Rámutatott arra, hogy az egykének ma már nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági okai is vannak. Az adózási reformot, ezután a választójogi reformot, majd a felsőház reformját kell végrehajtani. Részletesen ismertetette a reformnemzedék programját, mely az állampolitikai, a gazdasági és kulturális élet minden részét felöleli. Hangoztatta, hogy a reformnemzedék a keresztény nemzeti világnézetet vallja, s ugy gondolja, hogy a magyar társadalmat nem lehet egy pártba beszervezni A reformnemzedék nem támogathat olyan kormányt, amely a bankok és iparvállalatok befolyása alatt áll. Kétségtelenül mutatkozik javulás a nagybani termelésben, de ennek a hasznát az iparvállalatok és a bankok élvezik. Követeli a titkos választójog mielőbbi törvénybeiktatásét. Ki kell bővíteni a kormányzó jogkörét és a felsőház jogkrét. Végül kijelentette, hogy a költségvetésben a reformpolitika és a kereszténypoli lika nem szerepel megfelelő mértékben. ezért nem fogadja el. Szeder János hangoztatta, hogy nem lehet a magyar élet minden vonalén egyszerre megoldani a problémákat. Az idejétmúlt liberális rendszert, amelynek évekkel ezelőtt megvolt a maga fontossága, más rendszernek kell felváltania, a nemzeti szolidarizmus rendszerének. A költségvetést elfogadta. Horváth Ferenc szerint a legkisebb munkabérek megállapítása terén hatósági beavatkozásra van szükség. További lépés lenne a kórházi ápolási dijaknak az alsóbb rétegeknél való elengedése. Pintér József a falusi szegény néposztályok élelmezésének hiányosságára mutatóit rá. Sürgette a polgári iskolai tanárok visszás helyzetének rendezését. A költségvetést elfogadta. Ezzel a költségvetés éltalános vitája véget ért es az elnök rövid szünetet rendelt el. Szünet után Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter emelkedett szólásra és válaKzoIt az elhangzott felszólalásokra. Anglia tengeri egyezményt köt Szovjetoroszországgal (A B. K. tudósítója jelenti.) Lnndonban a hét folyamán megindulnak az angol—szovjet tengerészeti tárgyalások. Hír szerint az angol kormány célja az, hogy a német—angol tengeri egyezmény mintájára a szovjettel is tengerészeti egyezményt kössön. A szovjet nem köti feltételekhez a tárgyalások megkezdését, ragaszkodnak azonban ahhoz, hogy a Baltitengeren a német hajóhaddal egyenlő hajóhadat tarthassanak.