Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-19 / 115. szám

V. BEKESMEGVEí KOXXÖNY 1936 május 19 Az osztrák sajtófőnök előadása Ausztria és Magyarország viszonyáról (AB. K. tudósítója jelenti.) Az osztrák kormány sajtófőnöke, i Ludwig rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter tegnap este Budapesten, a képviselőházban a magyar-osztiák társaság meghívá­séra előadást tartott a háború utáni Ausztria politikai fejlődésé­ről. Fejtegetéseinek központjában Dollfuss osztrék kancellár mükö* dése állott, ő készítette elő a Ma­gyarországgal fennálló baráti kai> CBolatokat is. A Magyarországhoz való jóviszony sziv­üg/e Ausztriának, nemcsak történelmi hagyomány, hanem a modern idők következ­ménye. A gazdasági fejlődés- út­jában ma is vannak gátak, a ró­mai paktum azonban példát mu­tat arra, hogy miként lehet az ál­lami szuverénitás épségben tartása mellett modern együttműködést lé­tesíteni. Eden megcáfolta, hogy az angol gyárak dum-dum golyókat szállítottak Abessziniának (A B. K. tudósítója jelenti.) Az angol alsóház ülésén Eden külügyminiszter válaszolt azokra a vádakra, amelyek az angol gyá­rakat azzal gyanúsították, hogy dum-dum lövedéket szállítottak az abesszin hadseregnek. Megállapí­totta a miniszter, hogy Abesszínia a legjobb vadászterület, ahová éveken ét a vadászok tömegei jártak és a vadászatnál dum-dum lövedékeket használtak. Az igy otthagyott régi töltényeket az ola­szok elleni mozgósítás alkalmával az abesszin katonák felhasználták. Az angol kormány ma diplomé­ciai ulon nem felelős azért, hogy mindenféle töltény került forga­lomba, amelyeket az abssszinek régimódi puskájuknál felhasználtak. 30 napi elzárásra ítélték Yirasztó táltost Tiltott gyűlés tartásáért még 55 embert Ítéltek el Tegnapelőtt ez orosházi járási főszolgabiróság kihágési bírája előtt állott Virasztó Koppány Mihály táltos, Jankó André&, a nyilaske­resztesek elnöke, továbbá Székács József 20 éves fiatulember éa még 53 ember. Az volt ellenük a vád, hogy áp­rilis hó 8-án engedély nélkül gyű­lést tartottak a Nemzeti Szocialista (Nyilaskeresztes) Párt Bocikay uccai párthelyiségébeu. A kihágési biró Virasztó Koppány Mi­hályt 30 napi, Jankó Andrást és Székács Jó­zsefei 5-5 napi elzárásra itélte, a többi 53 ember, akik közül leg­többet a kíváncsiság vitt el a gyű­lésre, 1-1 napi elzárást kaptak büntetésül. Az itélel ellen valamennyien fellebbeztek. A levélnek akár igaz, akár nem, nem küllett volna nyilvánosságra jönni Kozma belügyminiszter nyilatkozott a Rajniss-ügyben (A B. K. tudósítója jelenti) Kozma Mii .dós belügyminiszter teg­nap este ti képviaelőháa folyosó­ján az uji áairók előtt nyilatko*ult a Rajniss — Györki — Peyer — Zsi­linszki üggyel kapcsolatban, tekin­tettel arríi, hogy szombaton az ő neve is szóbakerült. — Á'italában véve — mondotta a belügyminiszter, — amit Zsi 1 inszki megirt e szereplésemmel kapcsolatosan, az igaz. Zsilinszki feljött hozzám, bizalmasan meg­mutatta nekem a fotokópiét é» meg/xérdezte véleményemet aa; ügyről. Azonnal jelentést tettem a miniszterelnöknek és a kül­ügyminiszternek, mert az ügyben politikum is volt. Átgondolva a dolgot, kifejtettem azt, amit Zsilinszki maga is meg­irt, hogy a fotokópiét bizonyíték­ként nem lehet lehet felhasználni, mert a levéti hitelessége »em ál­lapitható meg. Arra szorítkoztam a magam ré­széről, hogv megállapítsam ki az. a Nagy István. Megállapítottuk előéletét, amiről nem kell beszélni Kiffjtettem azután, nem kívánatos, hsgy az üyy nyilvánosságra kerüljön, ha igaz a levél- akkar sem, ha nsm igaz, akkor sem. A fotókópiák nálam voltak addigi míg Zsilinszki, akinek tulajdona volt, vi8»2.a nem kérte. Megpróbál' tam befolyásomat érvényesíteni, de nem sikerűit. Az ő tulajdoná­ban lévő fotokópiét viasza kellett adnom. Az ügy most abban a stádiumban vara, hogy a rendőr­ség és ügvészaég együtt folytatja a nyomozást. A belügyrainisztesr kijelentette még, hogy amikor Zsilinszki tő­le' visszakérte a fotókópiát, fel­hatalmazva érezte magát arra, hogy az ütíyet kö«ölje az érdekelt féllel. A csabai vendéglősök a százalék­rendszer bevezetése mellett üze­meik kategóriába osztását kérik (A B. K. tudósítója jelenti.) A \ békéscsabai vendéglősök szakosz­tálya tegnap délután ez ipartestü­let tanácstermében fontos értekez­letet tartolt a. százulékrendszer ügyében. Az értekezletet Papp Gábor el­nök 4 órakor nyitotta meg, majd isme-tette a polgármesteri hivatal leiratét, amelyben miniszteri ren­delet értelmében a békéscsabai vendéglősök véleményét kérték a ! százalékrendazerrel kapcsolatban, f Ugyancsak ismertette az uj rende- 5 letet is és ezután tértek ét az ügy tárgyalására. Gerő Lajos indítványozta, hogy a szakoBzIály az ügyben levélben keresse meg a budapesti közpon­tot és csak a központ válasza után foglalkozzanak újra a kérdé;-* sel. Papp Gábor szükségtelennek tartja megkérdezni s közpor.lot, mert annak álláspontját többnyire már ismerik az érdekeltek. Spitz Jakab szerint kategóriákba kel' osztani a vendéglőket. Papp Gábor elrök kifejezte ab­beli aggodalmát, hogy azokkal az üzletekkel szemben, ahol a főnök és fiai a kiszolgálók, véd­telenek lesznek. Azu'án indítvá­nyozta, lioey a szállodák és ká­véházak 15 százalékot, a vendég­lősök 10 százalékot és az egy pincért alkalmazó üzletek 5 szá­zalékot vezessenek be> a borravaló helyett Az elnök indítványét el­fogadták. Gerő Lajos még kifejtette, hogy az úgynevezett „álló vendégek" nem számíthatók be a napi for­galomba a százalék szempontjá­ból, mert nern veszik igénybe a kiszolgáló személyzetet. Azután az egy pengőn aluli összegek után járó jogos százalék számítása miatt kis vila fejlődött ki, majd hat órakor véget ért az ülés. Ártatlan megjegyzések a filléres gyorsról, meg a vásárról, miközben a csabaiakat is felfedezzük (A B. K. tudósítója jelenti.) Mér ott nem tet»zett a dolog, ami­kor megállapítottuk, hogy ezúttal a sajtóval sem teltek kivételt és könyörtelenül ráírták a „bilélára" a kocsiszámot. Ilyenformán eles­tünk attól a gyönyörűségtől, hogy megrendezzük — hacsak magunk­ban is — a vonat hölgyei között a szépség- és csunyasági verseny!, de még azt sem tudtuk megtenni, hogy ott helyezkedjünk el, ahol a legtöbb pletykát lehetett volna hal­lani. (Pedig ennyiben igazán illene segíteni a sajló közérdekű mun­kásságát...) A másik meglepetés akkor ért, amikor meg kellett állapítani, hogy a kocsik peronajlóit lezárták és igy, hacsak nem akart az ember — sokszor hatvan kilóméteres se­besség mellett — egyik lépcsőről a másikra állornászni, kénytelen volt lemondani minden „vándor­lási" lehetőségről. * Az ut azért — legalább a sajtó­kupéban — elég gyorsan eltelt. A nyugatira percnyi pontossággal ro­bogtunk be. Óriási tömeg várta a csabaiakat a pályaudvar érke­zési oldalán, úgyhogy mozogni is alig lehetett a nagy tumultusban. Mondta is valaki, hogy hamarabb tettük meg az utat Pestig, mint a pályaudvaron a vonattól a kijá­ratig. A vásárban rsután azt kellett észrevennünk, hogy a nyugati pá­lyaudvari emb.rtömcg édeskevés volt ahhoz kétest, amely o't fel és alá hullámzott. A rengeteg csa­bai, aki ez alkalommal felutazott a fővárosba, ugy eltűnt, mint egy csepp a teng bon. Nem változott a helyzet e t Hntetben akkor sem, amikor megeredtek ez ég csator­nái és zuhogott az cső oly bősé­gesen, hogy nem győztü k várni a végét. Persze, mint vérbeli, utazó, akinek kétszáz kilóméter meg se kottyan, kabát, sőt kalap sem vol5> velünk s igy a nagycsarnok aránylag eléggé- fojtott légkörében, mint esőbiztoB fedezékben akar­tuk bebizonyítani önmagunknak, hogy igazunk volt, csak teher lett volna a kabát A bizony'lés, hogy igy mc«djuk>. nem egészen sike­rült, mert nem győztük kivárni az eső végét és hiába zuhogott, men­tünk tovább. Éppen a légvédelmi pavillon következett. Oda azon­ban — akkor láttuk csak — nem olyaa egyszerű dolog bajutnL Hosszú emberkigyó állt a bejárat előtt, aliff lehetett látni a végét. Szép kis kilátások.. No de nem azért riporter valaki, hogy legalább ilyesmiben ne tanúsítson kellő „.ügyességet". Saemrebbenés nél­kül beálltunk a sor közepére. Cso­dálatos módon senkinek sem tűn­tünk fel, sőt olyan szerencsénk volt, hogy előttünk ernyős pár éüdogélt és a kellemes „fedezékből" fölénk is jutott. * A légvédelmi pavillon olyan kc­moly és elmélyedő tanulmányc­zást igényelt, hogy tulajdonképpen bün egy ilyen cikk keretében fog­lalkozni vele. A laikus szinte meg­döbbenve állapította meg, hogy a légitámadások elleni védekezés mi« Íven fontos dolog és nagy feladat. Volt ott minden, amit csak el le­het képzelni, gumiruhák és gáz­álarcok, katonai és orvosi műsze­rek, tűzoltó készülékek és ki tudná elsorolni, mi még. Láttuk, milyen szerepe van tűzeseteknél a meg­előzésnek. Szemléltető módon egy­más mellett volt elhelyezve egy telőréazlet, mely tiz percnyi égés után koromfeketén üszkösödött, mellelte pedig eey másik tetőrész, amelynek gerendáit bizonyos ve­gyiszerrel itatták ét és ezen a tíz­percnyi égés jóformán meg sem látszott. * A csabai árusokkal akaratlanul nem igen lehetett találkozni, sze­rényen meghúzódtak a pevillonok vagy a ligeti utak mélyén, úgyhogy keresésük jóformán kilátástalannak tetszett. Annál inkább dagadt hon­fiúi keblünk, amikor este ennek ellenére Latabár csabai kolbásszal vendégelte meg a Városi Színház­ban Honthy Hannái. • Éjszaka háromnegyed egy felé egészen különleges csabai korzó alakult ki a nyugati pályaudvar indulási oldalán. Mindenki „élve­zettel" szívta a mozdonyfüsttől terhes levegőt és közben az élmé­nyeket mesélték a futballmeccstől a kiskocsmákig, de mégis alig vár­tuk, hogy beszállhassunk a vo­natba. Akkor lett volna azonban igazán nagy az öröm, ha a nyu­gati pályaudvari korzó hirtelen a csabai főtéri sétánnyá változott volna ét. (g. i.) ífiinket támogat, ha hirdetőinknél uásárol

Next

/
Oldalképek
Tartalom